Táplálkozási kapcsolatok („predáció)”

A táplálkozási kapcsolatok felosztása 1. A táplálkozási típusok elnevezése 1.1. Producensek vagy primer producensek: az energiaforrást nyújtó növények. 1.2. Növényevők (fitofágok, herbivorok) vagy elsődleges fogyasztók (primer konszumensek). További, régi felosztás: 1.2.1. fitoepiziták és 1.2.2. fitoparaziták. 1.3. Szekunder konszumensek a növényevőket fogyasztják. Lehetnek:1.3.1. a ragadozók (predátorok); 1.3.2.élősködők (paraziták) és 1.3.3. parazitoidok. 1.4. A csúcsragadozók („tercier konszumenseknek”) növényevőket és ragadozókat egyaránt fogyasztanak. 1.5. A lebontók (dekomponálók, régebbi nomenklatúrák szerint: reducensek vagy rekuperánsok) holt szerves anyagokon táplálkoznak. Lehetnek: 1.5.1. detritofágok (holt növényi anyagot fogyasztanak); 1.5.2. koprofágok (ürülékevők) és 1.5.3. nekrofágok (hullaevők).

A továbbiakban mind: „predáció” A táplálkozási kapcsolatok felosztása 2. A kapcsolatok formái 2.1. Növény – herbivor viszony 2.2 Ragadozó - zsákmány viszony 2.3. Parazita – gazda viszony 2.4. Parazitoid – gazda viszony A továbbiakban mind: „predáció”

Együttlét szorossága, tartóssága nő A „predációs” kapcsolatok tulajdonságai Parazita Parazitoid Együttlét szorossága, tartóssága nő Növényevő Ragadozó Letális hatás nő

A „predáció” Lotka-Volterra típusú alapmodellje

A „predáció” alapmodellje (2)

A predáció N1 - N2 fázissíkja (1)

A „predáció” alapmodellje (3)

A predáció N1 - N2 fázissíkja (1)

A predáció N1 - N2 fázissíkja

A predáció alapmodelljének szimulációja

A „predáció” egyik klasszikus példája

A Lynx canadensis és a Lepus americanus dinamikája a Hudson Bay Company üzletkönyvei alapján (Elton és Nicholson 1942) 160 1000 Nyúl 1000 Hiúz 120 9 80 6 40 3 1825 1875 1900 1925

Alapadatok a Lynx canadensis dinamikájához

A Lynx canadensis dinamikája újabb adatok alapján és autokorrelációja

Klasszikus feltevések a Lynx canadensis dinamikájáról. I Klasszikus feltevések a Lynx canadensis dinamikájáról. I. Exteriőr faktorok

A napfoltok ciklusai és a Lynx canadensis dinamikája

Klasszikus feltevések a Lynx canadensis dinamikájáról. II Klasszikus feltevések a Lynx canadensis dinamikájáról. II. Denzitásfüggő faktorok

Alapadatok a Lepus americanus dinamikájához és a ragadozókkal összehangholt dinamikája Hiúz Coyote Uhu

A jávorszarvas és a farkas

A jávorszarvas és a farkas populációdinamikája (Isle Royale, Mlot 1993 és Stiling 1996 után). A farkas betelepülésének ideje: 1949

A jávorszarvas és a farkas populációdinamikája : ragadozó – zsákmány fázissík

A Volterra - szabály Ha a zsákmány és a a ragadozó populációját egyenlő mértékben csökkentjük, a zsákmány egyedszáma nőni, a ragadozóé csökkenni fog. Tarsonemus pallidus Typhlodromus occidentalis

Gazda - parazitoid dinamika (Callosobruchus chinensis és Heterospilus prosopidis, Utida 1957 után)

Volterra „predációs” modellje

A predáció N1 - N2 fázissíkja önkorlátozó zsákmánnyal

Két atkapopuláció dinamizmusa: Huffaker klasszikus kísérletei Typhlodromus Eotetranychus

Rosenzweig-MacArthur modellje (1963)

Nem elemi jellegű predációs kölcsönhatások (1) Egy zsákmány – két ragadozó R1 R2 ZS

Nem elemi jellegű predációs kölcsönhatások (2) Egy készlet– két zsákmány ZS1 ZS2 K

Nem elemi jellegű predációs kölcsönhatások : (3) Egy készlet– két zsákmány – egy ragadozó (Parish-Saila, Cramer-May) R ZS1 ZS2 K

Nem elemi predációs kölcsönhatások (4) Két zsákmány – egy ragadozó (látszólagos kompetíció, klompetíció: DeBruyn) R ZS1 ZS2 K1 K2

Funkcionális válasz (Holling 1959): 1. típus Elfogott zsákmány mennyisége Zsákmány mennyisége

Második típusú funkcionális válasz Szitakötő (ragadozó); Daphnia (zsákmány) Meztelen csiga („ragadozó”); Lolium perenne („zsákmány”)

Harmadik típusú funkcionális válasz („switching”) Notonecta glauca (ragadozó); Cloeon dipterum és Asellus aquaticus (zsákmányok) Guppi (ragadozó); Daphnia és Tubifex (zsákmányok)