Vidéki települések fejlődésének jellemzői, falutipológia Dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

A falu fogalma, a falusi lakosság arányának különbségei, tényezői

A falu fogalma Csoportos települések, mint a városok Nincs általánosan elfogadott definíciója Kialakulásukban sokféle természeti, társadalmi, gazdasági tényező Térségenként eltérő méret, funkció, külső megjelenés Neolit korszak: társadalmi munkamegosztás csírái Települések differenciálódása (falvak és városok) Főbb jellemzők (helytől és időtől függetlenül): Kisebb lélekszám Hagyományosan a mg-i termelés településföldrajzi környezete (ma: tágabb gazdasági és funkcionális szerepkör) Központi funkciók hiánya, fejletlen intézményhálózat (max alapellátás) Laza szerkezet, földszintes beépítés, népsűrűség 200 fő/km2 alatt Elmaradottabb kommunális, infrastrukturális ellátottság (pl. közcsatorna hálózat, szilárd burkolatú utak)

A falusi és városi népesség arányának alakulása 1950-től napjainkig Ma: Föld népessé-gének kevesebb mint fele falvakban él Folyamatosan csökken Kultúrrégiónként, országonként nagy eltérések Trópusi-Afr., Dél-Ázsia elmaradottabb országai: népesség túlnyomó része falvakban Ruanda (94%), Bhután (93%), Burundi (92%), Nepál (89%) A városlakók arányának változása 1950 és 2000 között Forrás: ENSZ

A falusi népesség arányának különbségei Magyarországon Alföldön alacsonyabb a falusi lakosság aránya Mezővárosok + közöttük lakatlan vagy tanyás területek Hajdú-B 20%, Csongrád 25%, Békés 26% Dombvidékeken: magasabb a falusi lakosság aránya Aprófalvak Nógrád 56%, Heves 54%, Somogy 49%

Falusi népesség aránya magas alacsony Magyarország Szatmári-síkság, Tiszazug, Nógrád, Cserehát, Somogy, Zala É-Dunántúl, bp-i agglomeráció, Hajdúság, Békés, Csongrád Franciaország Provance, Languedoc Lille környéke Spanyolország Andalúzia Katalónia, Aragónia, Baszkföld Olaszország Szicília Lombardia Németország Mecklenburg–Előpomeránia, Bajoro. É-Rajna-Vesztfália, Ruhr-vidék Hollandia Frízföld (Groningen) Patkóváros (Randstad) Anglia Cornwall Midlands, Yorkshire, Lancashire

Falusi népesség aránya nemzetközileg eltérő Jelentős országokon belüli eltérések Különösen a fejlődő országokban: városlakók néhány városban koncentrálódnak (hiányoznak a kis- és középvárosok) Falusi népesség aránya függ: Természetföldrajzi viszonyok (hat a gazdaság térbeli eloszlására is) Településhálózat történelmi fejlődése Társadalmi-gazdasági fejlettségi szint A város hivatalosan (közigazgatási/jogi értelemben) elfogadott definíciója

1. Természetföldrajzi viszonyok Általában magasabb a falusi népesség aránya: Hegyvidéki országokban, mint a síkvidékiekben Zord klímájú területeken (hideg égöv, sivatagok, esőerdők), mint a mérsékelt égövben De bizonyos esetekben előfordul, hogy épp a zordabb területeken magas a városlakók aránya  néhány városon kívül lakatlan térségek vannak (pl. Szibéria, sivatagok) Magyarország: dombvidékeken a falusi népesség aránya > Alföldön

2. Településhálózat történelmi fejlődése Eltérő gyarmatosítás Dél-Ázsia: angolok nem telepednek le  endemikus falusias társadalom Latin-Amerika: spanyol telepesek  nagy fokú urbanizáció: egyházi és világi közigazgatási központok, bányák, kikötők Magyarország Alföld: XVI–XVII. sz.: török uralom miatt védtelenebb aprófalvakból bemenekültek a mezővárosokba (nagyobb védettség)hagyom. településhálózat kipusztulása Ny-Dtúl (nem volt török): kiegyensúlyozott településfejlődés (sűrű, jól fejlett kis- és középvárosi hálózat)

3. Társadalmi-gazdasági fejlettségi szint XX. század közepéig egyértelműen összefüggött a falusi népesség aránya és az elmaradottság  városodottság a fejlettség fokmérője Falusi lakosság aránya Ipari forradalom: fejlett gazdaságok  faluból városba áramlás (NBr: első ország, ahol a falusi lakosság 50% alatti) 1950: 50% alatt még csak a fejlett világban (Eu és É-Am) Ma: Bel. 3%, Holl. 11%, NBr 11%, Dán. 15%, Fro. 25%, Olo. 33% K- és Köz-Eu: megkésett urbanizáció: Mo. 33%, Ro. 43%, Alb. 62% Fejlődő országok: iparosodás, urbanizálódás csak a XX. sz. 2. fele (Afrika és Ázsia ma is jóval a világátlag alatt van – igaz a legnagyobb megapoliszok itt vannak, de hiányzik a kis- és középvároshálózat) De: ma már az urbanizáció kevésbé jelenti a fejlettséget Közepes fejlettségű félperifériák (Latin-Amerika vagy Oroszország): erőteljes urbanizálódás  igen alacsony a falusi lakosság aránya Fejlett világ: nagyvárosok népességnövekedése lelassult (szub, dezurb) Fejlődő világ: demográfiai robbanás főleg a városokban

4. A város hivatalosan elfogadott definíciója (Régen: a király által adományozott örökölt városi jogállás) Inkább Európában volt jelentősége (ma már kevésbé) Újvilág: nem volt jelentősége, mert nem volt rendi társadalom Ma: Népességszám alapján Japán 50000 fő Izland, Norvégia, Svédország: 200 fő  Svo. 17%, Nor. 26% (pedig északi, hegyvidéki országok) Ma: Komplex mutatórendszer alapján (pl. Mo.) Meghatározott funkciók, intézmények megléte Gazdasági szerkezet: ipar, szolgáltatsok jelentősége Népsűrűség Jellemző beépítés (beépítési sűrűség, átlagszintszám)

Vidék: városlakók alacsony aránya 2009 328 Országonként eltér a kritérium 3-féleképpen változhat a városlakók aránya: Városok nagyobb természetes szaporodásával (nem jellemző) Faluból városba áramlással Várossá nyilvánítással (esetleg falu városhoz csatolásával) Várossá nyilvánítási „boom” Magyarországon 1990 után Falvak átlagnépessége kisebb Falvak átlag intézmény-ellátottsága kisebb

A vidék fogalmának köznyelvi értelmezései Fővárosokon/nagyvárosokon kívüli területek Minden falu Falusias karakterű települések Funkcionális–gazdasági Kevés és alapfokú funkció Mezőgazdaság jelentősége (foglalkoztatásban, jövedelemtermelésben) Statisztikai–demográfiai Kis átlagnépesség Alacsony népsűrűség Településkép (jellemző beépítés)–műszaki Beépítési sűrűség Átlagszintszám 13

Népességszám szerinti falutípusok

A falvak népességszám szerinti osztályozása Rendkívül eltérő, országonként változó osztályozás Kárpát-medence Óriásfalu: 5–10 ezer fő Nagyfalu: 2–5 ezer fő Kisfalu: 500–2000 fő Aprófalu: 200–500 fő Törpefalu: 200 fő alatt Kis népességű, méret: több településfejlesztési nehézség Korlátozottabb önálló társadalmi, gazdasági élet Gyenge népességmegtartó erő (elnéptelenedés veszélye: először baranyai Gyűrűfű, 1972)

A falvak gazdasági jelleg és funkció szerinti osztályozása

Falvak funkcionális osztályozása Mezőgazdasági funkció Lakófunkció Ipari funkció Szolgáltató funkció

Mezőgazdasági funkció Sokáig mg túlsúlya Mg-i népesség lakó- és munkahelye Népesség élelmiszerszükséglete (ipar nyersanyagszükséglete is) Ma már csak az elmaradottabb társadalmakban Fejlett országok: XX. sz-ban felbomlott az egyoldalú agrárspecializáció a mg gyors fejlődésével Agrárfoglalkoztatás és falu népesség aránya eltér (Ausztria: 0,9–35%, Olaszo.: 2,9–33%)

Lakófunkció Főleg nagyvárosok környékén (szuburbanizáció miatt felduzzadt): Üröm, Nagykovácsi – alvófalvak Érd: 1979-ben lett város (41 ezer fő – „Eu. legnagyobb falva”) Beolvadhatnak a nagyvárosba (Bp: 1950) Ambivalens a funkcióellátottság Intézmények (munkahely, oktatás, kereskedelem) : központi funkciók hiánya (max alapfokú ellátás) – igaz a jól elérhető nagyvárosban megvan  ingázás a közeli nagyvárosba Vonalas infrastruktúra (közlekedés, közművek): kiváló  városiasodottak Új bevándorlók+napi ingázás miatt  kisebb a helyi társadalmi kohézió („kertvárosi elidegenedés”)

Ipari és szolgáltató funkció Többnyire egyetlen iparág, egyetlen üzem Domináns foglalkoztató (pl. Bőcs-sör, Kaba-cukor volt) Külön csoport: bányászfalvak Szolgáltatás (sokféle típus) Nyaraló- és üdülőfalvak: hegyvidék (Mátrafüred, Mátraszentimre, Dobogókő), vízpart (Balaton, Tisza-tó), termálvíz (Bük), újjáépített (Vérteskozma) Múzeumfalvak (Hollókő), zarándokfalvak (Márianosztra, Máriapócs, Sajópálfala) Közlekedés: határátkelőhelyek (Hegyeshalom, Röszke), vasúti csomópontok (Ukk, Boba, Vámosgyörk), logisztikai központok (Alsónémedi)

Falvak csoportosítása Beluszky Pál szerint 8 tényező A falvak természeti környezete A falvak helye a településszerkezeten A falvak gazdasági szerepköre A falvak alapfokú szolgáltató szerepkörének kiépültsége A településfejlődés üteme A falvak forgalmi helyzete Lakásfelszereltség A községek általános fejlettsége Módszer: klaszteranalízis

A Beluszky-féle falutípusok (1980-as évek eleje) Gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtó kis- és aprófalvak Hagyományos falusi funkciójú, agrár (járulékosan ipari vagy tercier) foglalkoztatási szerkezetű, közepes méretű falvak Agrár-vegyes foglalkozási szerkezetű, stagnáló-csökkenő népességű nagy- és óriásfalvak, egykori kismezővárosok Városias funkciókkal is rendelkező, tercier ipari foglalkozási szerkezetű községek Dinamikusan fejlődő, urbánus művi környezettel, gyors népességnövekedéssel rendelkező ipari községek Az agglomerációk, lakóövezetek községei Speciális szerepkörű falvak: Országos jelentőségű üdülőtelepülések Vasutasközségek

Alaprajz szerinti falutípusok (falumorfológia)

Falvak alaprajz szerinti osztályozása (falumorfológia) Két vh. között virágzott a településföldrajzon belül a településmorfológiai irányzat Alaprajz, belső szerkezete, épületállomány magassága, formája Falumorfológia: falvak alaprajzi sajátosságainak kutató irányzat Győrffy István néprajztudós Mendöl Tibor geográfus Prinz Gyula geográfus Az alaprajz meghatározó elemei Épületek (lakó, gazdasági stb.) Épületeket körülvevő telkek Telektömbök (telkek együttese) Megszabják az utcák futását is

A falvak alaprajz szerinti csoportosítása Szabálytalan (ősibb) Halmazfalu Szabályos Szalagtelkes falu Orsós Útifalu (egy-, két-, v. többutcás) Sorfalu Sakktáblás falu Kettő közötti átmenet Körfalu

Halmazfalu Szabálytalan alaprajzúak közül a legősibb Alaprajz minden eleme (házak, telkek, telektömbök, utcák) szabálytalan elrendeződésű Nagyon elterjedt (Közép- és Ny-Eu, Balkán (BG, Havasalföld), Pó-síkság

A halmazfalvak kifejlődése Besűrűsödéssel: Szabálytalanul elhelyezkedő házak szántóval vagy legelővel Később az újabb lakóházak már a meglévők közé, amíg van szabad földterület Végül mg-i termelés falun kívülre helyeződik (lakó- és munkahely területileg szétválik) Körülhatárolt területen: árvízmentes (Alföld, Tiszazug, Szamos-hát), mocsaras (Göcsej) térszín Védelmi szempontok Kifelé terjeszkedéssel: Magános település megsokszorozódik Törpefalu (4 – 6 lakóház): átmenet a magános és csoportos települések között Akkor válik halmazfaluvá, ha a belső szántók beépülnek Végül mg-i termelés falun kívülre helyeződik (lakó- és munkahely területileg szétválik) Tagosítatlan, közösen művelt határ Ny-Eu: igen elterjedt (No: Weiler, Anglia: hamlet) Belső-Kína Mo-on: ritka (Göcsej, Őrség: szer)

A halmazfalvak példái

A kétbeltelkes halmazfalvak („kertes városok”) Kialakulás: Honfoglalás: téli szállás (egymás köré tömörült sátrak + külső ólasöv) Később: sátrak helyett aprótelkes házak gazdasági épületek nélkül (településmag) Elterjedés: É-Alföld, Hajdúság, Közép-Tisza-vidék, Borsodi-Mezőség

Alföldi „kertes város” eredeti kétbeltekes állapotában: Hajdúböszörmény, 1782 Forrás: Győrffy István Még szembetűnő a különbség lakóöv: lakóházakkal sűrűn beépült aprótelkű településmag Ólasöv: az ólak által gyéren elfoglalt nagytelkű laza beépült ólaskert-övezet Minden gazdának 2 telke van Belső (lakó) Külső (gazdasági)

A kétbeltelkes halmazfalu átalakulása Változások: gazdálkodásban, demográfiai fejlődésben Gazdaság: Alföld: XVIII. sz-ban végétől áttérés a szilaj marhatartásról a jövedelmezőbb szántóföldi gabonatermelésre (ólasöv gazdasági jelentősége csökken Demográfia: polgárosodás, javuló eü: XIX. sz-ban népességnövekedés (belső lakóöv megtelik) és kirajzás („ólasöv” benépesülése) Következmények: Ólaskert gazdasági helyett lakófunkció (gazdasági funkció kiszorul a határba: tanyák) Az egykori kétbeltelkes állapotnak már alig van nyoma az alaprajzban Az egykori mag és a kertség-öv beépítettségének mértékében és teleknagyságában csak kevés különbség mutatkozik Megmaradtak a kifelé tölcsérszerűen táguló, sugaras elhelyezkedésű főutcák

Hajdúböszörmény térképe 1926-ból

„Sugaras halmazfalu” Prinz Gyula a kétbeltelkes halmazfalut markáns alaprajza alapján sugaras halmazfalunak nevezte el. Szabálytalan halmazos-sugaras utcahálózat „Csordahajtó utak”: központból a falu széle felé tölcsérszerűen kiszélesedő sugárutak Körutak: szabálytalan futásúak belső és külső övezet határán találhatóak (török időkben védelmi céllal összefűzött karókból emelt sánc: hajdúpalánk) Zsákutcák: külső ólaskert-övezetben, utaktól távol eső telkekre történő bejutás biztosítása. Egyenletes térszínen szabályosabban sugaras Hajdúböszörmény, Hajdúnánás Domborzat, vízrajz deformálhatja: Tiszafüred

Szabályos alaprajzú falvak Fiatalabbak Közlekedési helyzet is több-kevesebb szerepet játszott Típusok Szalagtelkes falvak (legrégebbi) Sakktáblás falu

Szalagtelkes falvak Telkek Keskenyek Viszonylag hosszúak, szalag alakúak Szabályosan egymás mellett Egy vagy több sorban Nem spontán nemzetségi alapon, hanem tudatos telepítéssel Földesúr jobbágyokat Altípusai Orsós utcájú falu Útifalu sorfalu

Orsós utcájú falu (Angendorf) alaprajza X–XIV. sz.: É-No. Felvidék (Kassa, Eperjes) Orsószerűen kitáguló útvonal mentén telkek útvonalra merőlegesek Orsó (Anger): állatok éjszakai szállása (később templom, piac is) Eperjes

Útifalu (Strassendorf) v. „utcás falu” Országút mentén Telepítés révén Késő középkor: megnőtt a távolsági szállítás szerepe Bekapcsolódás a külvilággal folytatott forgalomba Előfordulás:K-és Köz-Eu. Német telepesek (Cseho., Lo., Mo.) Védelem: házak utcára merőlegesen, lőrésszerű ablakokkal Telkek végén: várfalszerű gazdasági épületek (csűr) Egyutcás vagy többutcás Egyutcás ( Ősibb Nincsenek mellékutcák Később többutcássá válhat

Többutcás Többutcás szalagtelkes útifalu Mo. leggyakoribb falutípusa (pl Mikóháza – B.-A.-Z.) Szalagtelkes útifalvak gyakran elsikátorosodtak

Sorfalu Nem elsősorban utak mentén, hanem valamilyen természetföldrajzi tájelemet követnek Erdőtelkes falu (Mogyoróska- B.-A.-Z.) erdős vidéken, erdőirtás helyén széles viszonylag rövid telkekkel pl. Érchegység, Fekete-erdő, Kárpátok, Alpok Láptelkes falu lápos, lecsapolt vidéken, keskeny hosszúkás telkekkel Gyakran féloldalasak, csak egyetlen házsorból állnak az út, vagy gát egyik oldalán. pl. Hollandia, Pó-síkság, Anglia mocsaras részei

Sakktábla alaprajzú falu Mérnöki módon tervezték Utcák futása párhuzamos és derékszögben kereszteződnek telektömbök négyzet v. téglalap alapúak. Európában: népesség újratelepítésekkorDél-Alföld Csongrád és Békés m. pl: Ambrózfalva Nagyhegyes Gyarmatokon: É-Am. (mormon falvak), Ausztrália, É-Afr.

Vegyes alaprajzú falu

Nagyméretű körfalu (Rundling) alaprajza Rundling (Runddorf) Átmenet szabályos és szabálytalan között Házak egy kör alakú térséget vesznek körül Legelő Állatok éjszakai védelme 1–2 kijárat 5–20 lakóház Előfordulás Állattartás Védelem (germán-szláv etnikai határon) Elba-Saale, Elba-Odera között Nyíregyháza környéke Veszély elmúltával halmazfaluvá válhat Központi tér beépül Falu szélén már szabálytalan terjeszkedés

Nyírségi tanyabokor légifelvételen Szlovákok által épített- nagyon hasonló a körfaluhoz

Az Encsi kistérség településeinek népességszám szerinti megoszlása Jellemzően aprófalvas településhálózat Hernád-völgy: nagyobb települések Kelet-Cserehát: kisebb települések Kisváros: Encs (6400) Óriásfalu: 5–10 ezer fő: nincs Nagyfalu: 2–5 ezer fő: Forró (2500) Kisfalu: 500–2000 fő: 9 falu, pl. Méra (1800), Novajidrány (1400), Ináncs (1300), Krasznokvajda (503) Aprófalu: 200–500 fő: 13 falu, pl. Hernádszentandrás (475), Pusztaradvány (232) Törpefalu: 200 fő alatt: 12 falu, pl. Büttös (188), Gagyapáti (24)

Encsi kistérség vidékiségének jellemzői Falusi lakosság magas aránya (Encs az egyetlenváros): 73%  vidék Települések kis átlagnépessége: 660 fő (kisfalu kategóriája)  vidék 36-ból 30 település 1000 fő alatti (ebből 25 település 500 fő alatti) Alacsony népsűrűség: 53 fő/km2 (csak Encs nagyobb 150 km2-nél: 248 fő/km2) Lakosság 73 %-a ritkán lakott településeknél  vidéki (túlnyomó részben rurális az OECD meghatározása szerint) Jellemző az agrárfoglalkoztatás Alacsony beépítettség

Beluszky-féle tipológia: Encsi kistérség Kelet-Cserehát Gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtó kis- és aprófalvak Hernád-völgye Hagyományos falusi funkciójú, agrár (járulékosan ipari vagy tercier) foglalkoztatási szerkezetű, közepes méretű falvak