Vasszerkezetek A vas kora

Az emberiség régóta használja a vasat Elterjedését akadályozta a nehézkes feldolgozás és annak bonyolultsága A feldolgozás módjai a kavaróeljárás a kovácsolás Megkezdődött feltalálok kora 19. sz. a vaskora Ekkor még a vas nem egységes anyag A vasban káros anyagok és zárványok lehetnek ezek befolyásolják a vas tulajdonságait

A 19. században két vasat különböztettek meg fehér és a szürkevasat Fehérvas: rideg, kemény, könnyen törik, olvadáspontya 1200 C, öntésre nem alkalmas, az acél alapanyaga Szürkevas: korántsem olyan rideg, önthető, 1100 C az olvadáspontja, öntöttvas alapja Öntött vas: tartalmaz mangánt, ként, foszfort, nem hegeszthető és nem kovácsolható

Acél: 1500 C körül olvad meg, de már 1000 C meglágyul ezért hegeszthető és kovácsolható Ez az anyag rugalmas, csiszolható és a vasak közül ez áll ellen a legjobban az oxidációnak Felismerték hogy a vas öntött, kovácsolt formában használható az építőiparban A kovácsolt vasat húzásra, hajlításra míg az öntött vasat nyomásra alkalmazták A vas által megváltozott a tervezés menete

A 19. sz. épületei közül sok számítások nélkül épült meg, még ma is áll

Régi vas épületszerkezetek A középkorban vasból szobrokat, sírkőlapokat, épületdíszeket és kandallólapokat készítettek Valamennyi öntött vasból Falkötő vasak kovácsoltvas volt, födémek magasságában és merőlegesen lett beépítve Feladatuk megakadályozni a falak szétcsúszását Ezek lehettek laposvasak, kör illetve négyzet keresztmetszetűek

A fal építésekkor helyezték el Nagyobb épületeknél a kötővasak horgonyzásai kikerültek a külső falsíkra Ezek nem lettek meg feszítve 15-16. században már feszítő kapcsolatot alkalmaztak a toldásoknál Eleinte ékes, karmos rögzítést alkalmaztak, de a 19. sz. elejétől már csavaros kapcsolatot 20. sz.-g fa és vasgerendás födémeket is falkötő vassal kötötték össze

A 19-20. században 2,0-2,5 m nyílásszélességig alul vasalt boltöveket készítettek Magas boltozatok esetén ferde rögzítéssel egészítették ki A függőfolyosók az emeletes bérházak építésével terjedt el a 18-20. sz. között Öntött vas korláttal készült és több ponton rögzítették Van még alsó alátámasztású, vasszerkezetű folyosó is, amelynek a tartóját összekötötték a fafödémmel

A falkötő vasakat a betonkoszorúk szorították ki az építésből Alkalmaztak még a kovácsoltvas vonóvasakat is 17-18. században Öntöttvas ingaoszlopok a 19. században jelentek meg az építésben 1800 körül a vonóvasakra függesztettek kőelemeket

Szegecsek és csavarok A 18. sz. előtt az ácsszerkesztés szabályait követték Az elemeket összekapcsolását ráhorgolással, átfűzéssel, ékeléssel, de össze is kovácsolhatták A szegecs a 18. sz. második felében jelent meg A csavarokat már a 18. sz. második felében már használták, de ezek az elemek drágák és körülményesek voltak

A 18. sz. végén még mindig kézi esztergákon készítették, de 19 A 18. sz. végén még mindig kézi esztergákon készítették, de 19. században már eszterga géppel készült A 19. sz. második felében a szegecsek méreteit szabályozták A csavarok megmaradtak egyedi gyártású elemeknek

Öntöttvas gerendák A 19. sz. elején már beépítettek tömör gerendákat Eleinte T alakú gerendát alkalmaztak Később I majd L, Z és aszimmetrikus U alakhoz jutottak Beépítésük ablak, ajtók fölé történt ehhez hasonló nyílás közé Nagyobb fesztáv esetén közbenső vasoszlopot használtak

Az 1800-as évekig gyakran készítettek öntöttvas gerendás áthidalást téglaboltövvel együtt is E boltövek nem voltak önhordók Készítettek olyan szerkezeteket amelybe a redőny szerkezet beleillett Ezek oszloppárosak voltak Készülhetett öntöttvas szerkezet helyet rámás megoldással is