A LOKÁLIS TÉRSÉGEK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK LEHETSÉGES ELEMZÉSI MÓDSZERE DR. LUKOVICS MIKLÓS adjunktus Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet Magyar Regionális Tudományi Társaság V. vándorgyűlése Miskolc, 2007. október 25-26.

Az előadás felépítése A kutatás motivációja A feldolgozás szerkezete Az alkalmazott módszertan A magyar kistérségek tipizálása a versenyképesség, valamint az urbánus-rurális dimenzió mentén Az elemzés eredménye Tézisek

A kutatás motivációja A helyi szint felértékelődése A gazdasági előnyök elsődleges vizsgálati területi egysége a lokális térség: traded jellegű (export-orientált) gazdaságuk erőteljesen specializálódik térségtípusonként igen eltérő fejlődési pályák valószínűsíthetőek Az igen összetett területi folyamatokat a lehető legpontosabban fel kell tudni mérni. A lokális térségek elemzésére egyfajta lehetőséget kínál a versenyképesség fogalma.

A kutatás célja A kutatás célja, hogy bemutasson egy lehetséges, zárt logikai rendszerre épülő módszert a lokális térségek versenyképességének vizsgálatára, fejlesztési célú helyzetelemzésének kidolgozására.

Az elemzés módszertani háttere Az eljárás a kutatás során részletesen vizsgált nemzetközi (13 példa) és hazai (17 példa) elemzések tanulságaira épül: Egységes versenyképességi definíció (EC 1999, Lengyel 2000) A versenyképesség piramis-modellje (Lengyel 2000) Többváltozós matematikai-statisztikai módszerek minél szélesebb körű kombinációja

Versenyképesség fogalma a Hatodik Regionális Periodikus Jelentésben (EC 1999) Egységes versenyképességi definíció: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve.” (EC 1999. 75. o, Lengyel 2000. 974. o.)

A versenyképesség piramis-modellje

A változók szelektálása A piramis-modell minden egyes alapkategóriáját, alaptényezőjét, sikerességi faktorát leíró valamennyi mutatószám információ-tartalmát megvizsgáltuk főkomponens-analízis segítségével. Elhagytuk azokat a változókat, amelyek nem illeszkedtek megfelelően az egyes alapkategóriát, alaptényezőt, illetve sikerességi faktort jellemző főkomponensre. 78 VÁLTOZÓ MARADT A MODELLBEN.

Objektív súlyozási módszer kidolgozása Kiindulási alap: WEF The Global Competitiveness Report: regressziós modell A mi modellünk: összetettebb modell, nagy számú változóval (mutatószám-rendszerrel) képezzük le a regionális versenyképességet A súlyok meghatározása főkomponens-analízis segítségével. Kommunalitások: többszörös determinációs együtthatók. A többszörös korrelációs együtthatók megadják az egyes standardizált változók – az egész modellt reprezentáló – főkomponensek egészével, vagyis magával a versenyképességgel vett együttmozgásának mértékét, és így az egyes változóknak a modellben betöltött súlyát is.

Az elvégzett vizsgálatok A kidolgozott eljárás egy lehetséges alkalmazása, melynek keretén belül a 168 magyar kistérség versenyképességének komplex elemzésére tettem kísérletet. Alapvetően kétféle, egymástól jelentősen eltérő logikájú többváltozós adatelemzési technikát, a klaszteranalízist, valamint a többdimenziós skálázást (MDS) használtam. Az erős belső kontroll az elemzés szerves részét képezi: Klaszteranalízis 78 változóval ÉS 22 főkomponenssel Három, négy, illetve öt klaszter létrehozásának vizsgálata MDS (egydimenziós és kétdimenziós) többféle lehetőség szerinti kombinálása

Az objektumok geometriai reprezentációja kétdimenziós skálázás után Relatíve gyenge versenyképességű kistérségek Közepes versenyképességű kistérségek Relatíve erős versenyképességű kistérség Med

Az elvégzett vizsgálatok (2) Többdimenziós skálázás (MDS) keretén belül az alábbi elemzéseket végeztem el: Komplex kétdimenziós skálázás a teljes piramis-modellre (S-Stress=0,05) Szeparált egydimenziós skálázások, elkülönítve az alapkategóriákat az alaptényezőktől és a sikerességi faktoroktól (S-Stress=0,12 ill. 0,9) Egydimenziós skálázás a teljes piramis-modellre (S-Stress=0,1): KOMPLEX VERSENYKÉPESSÉGI RANGSOR

A modell dinamizálása Elvárjuk a modellünktől, hogy biztosítsa az időbeli összehasonlíthatóságot. A kutatásban bázisévnek 1998-at választottuk. Klaszteranalízis lefolytatása: 1998-ban a három klaszter közelebb helyezkedett el egymáshoz, mint 2004-ben  a területi egyenlőtlenségek növekedésének speciális alátámasztása. Tíz olyan kistérséget találunk, amelynek az 1998-as állapothoz képest 2004-re változott a komplex versenyképesség szerinti besorolása. MDS lefolytatása: A két év egydimenziós skálázásának, mint komplex versenyképességi rangsoroknak az összehasonlítása, a szignifikáns versenyképességi pozícióváltások vizsgálata.

A kistérségek relatív versenyképességének szignifikáns változása (1998-2004)

A kistérségek tipizálása az urbánus-rurális dimenzió mentén A térségek versenyképességének vizsgálatánál kiemelt figyelmet kell szentelnünk a térségben jelen levő „kritikus tömegre”, vagyis a térség urbánus avagy rurális jellegére. Ezt három mutatóval közelítjük meg: A kistérségi központ lakosságának száma a vizsgált év végén érje el az 50 000 főt. A 120 feletti népsűrűségű településeken lakók aránya a vizsgált kistérségben legyen legalább 75%. A térségközpont lakosságának aránya a kistérség lakosságában ne legyen kisebb, mint 75%. A tudásalapú gazdaság által támasztott hallgatólagos követelményeknek megfelelően azon kistérségeket is urbánusnak tekintünk, amelyekben felsőoktatási intézmény működik.

A kistérségek típusai kutatásunkban Relatíve gyenge versenyképességű kistérségek Közepes versenyképességű kistérségek Relatíve erős versenyképességű kistérségek Urbánus Urbánus Urbánus Rurális Rurális Rurális 5 különböző kistérségtípust különítettünk el

Az ötféle kistérségtípus elhelyezkedése Magyarországon

Következtetések A lokális térségek versenyképessége mérhető kategória; az elemzések során sikeresen alkalmazhatóak a többváltozós adatelemzési módszerek, az egyszerű statisztikai elemzéseknél jóval komplexebb versenyképességi elemzések készíthetőek. A regionális versenyképesség piramis-modellje alkalmas arra, hogy a lokális térségek versenyképességi elemzésének alapjául szolgáljon. Egy versenyképességi vizsgálat akkor tekinthető egyértelműnek, ha pontosan definiált, széles körben elfogadott definícióra, és az arra visszavezethető mérhető közgazdasági kategóriákra támaszkodik, zárt logikát követ, és az elemzői szubjektivitás torzító hatásait a lehető legnagyobb mértékben ki tudja küszöbölni. A kidolgozott tipizálási eljárás alkalmas arra, hogy segítségével a magyar kistérségeket versenyképességi típusokba soroljuk.

KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET! Lukovics Miklós Szegedi Tudományegyetem GTK miki@eco.u-szeged.hu