Dr. Könyves Tibor egyetemi docens A tejelő, a hústipusú és a kettős hasznosítású szarvasmarhafajták jellegzetességei Dr. Könyves Tibor egyetemi docens

Az előadás témakörei: Tejtermelő szarvasmarhafajták Hústermelő marhafajták Kettős hasznosítású szarvasmarhafajták

A szarvasmarhafajták kialakulásában a természetes környezet, az éghajlat, a takarmányozás, a termeléssel szembeni igények, a tenyésztők célitűzése és nemesítőmunkája játszik fő szerepet. Napjainkra kb. 400 fajta szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. Közöttük küllemi, termelési különbségek tapasztalhatóak. A fajta – jellegétől, eredetétől és kitenyésztettségétől függően, kisebb nagyobb egyöntetűséget mutat.

A fajták rendszerezése több szempont alapján lehetséges: - koponyaalkat, - geográfiai viszonyok, - országhatárok szerint, - hasznosítás és termelési irány Tejtermelő fajták Hústermelő fajták Kettős hasznosítású fajták

Tejtermelő fajtacsoport

Holstein Fríz fajta

Fajtajellemzők Nagy testtömeg (♀: 650-750 kg) Tejtermelés: 6000-7000 kg; 3,4- 3,7% tejzsír Tenyésztésbe vétel 360-380 kg testtömegnél, 16-18 hónapos korban Takarmányozással szemben igényes – Önfeláldozó típus Fajtajellemzők

Az utóbbi 100 esztendőben az USA-ban, Kanadában az európai feketetarka lapályból kinemesített egyhasznú tejelő fajta. Napjainkban a tejelő típusú fajták sorában már kétségtelenül az első helyet foglalja el az egész világon. Nemesítésében a nagy tejmennyiségre és a jó gépi fejhetőségre törekedtek, e tulajdonságok tekintetében a fajta kitűnő. Tejtermelése átlagosan 7000- 8000 kg, 3,5-3,7% zsírtartalommal. Újabban a fajtára általában jellemző szerény zsírtartalom ellensúlyozására jelentős erőfeszítéseket tesznek. A tehenek kifejlettkori súlya 650-750 kg; marmagasságuk meghaladja a 140 cm-t. Színeződésük szabálytalan feketetarka.

Őse az ún. "feketetarka marha" - rendszertanilag a Bos taurus primigenius hollandicus típusba tartozik - már a XIV. században feltűnt viszonylag magas tejtermelésével. A tenyészkörzet centruma a németalföldi Friesland volt, de minden régió- beli országnak volt lapály fajtája. Az egyes változatokat már a XV. századtól exportálták Európa, majd világ-szerte. A fajtakör a XIX. század közepén egy amerikai kereskedő érdeklődésének középpontjába került. A kereskedő az 1860- as években az USA-ba behozott tehenek tejtermelési adatait mérte, rögzítette, cikkekben közölte. Ekkortól beszélhetünk Holstein-fríz fajtáról, amelynek a neve ugyan az európai eredetre utal, de tenyésztése a tengerentúlon kezdődött.

A fajta első hivatalos törzskönyvét 1872-ben, Amerikában adták ki A fajta első hivatalos törzskönyvét 1872-ben, Amerikában adták ki. 1885-ben alakult meg hivatalosan az Amerikai Holstein Szövetség is. A századfordulón lett híres az USA- Kanadai Holstein-fríz, amely azután világszerte elterjedt. Sok más kontinens mellett a fajta visszaszivárgott Európába is. A tenyésztési irány azonban Amerikában és Hollandiában különböző utakat követett. Míg az amerikai tenyésztők már a kezdetekkor is a nagyobb típust és a tejelő tulajdonságot, addig Hollandiában a kisebb, kompaktabb típust, részesítették előnyben. Az egyes változatokat ma már országonként tartják számon.

A testalakulás tekintetében az ivari dimorfizmus jól megfigyelhető A testalakulás tekintetében az ivari dimorfizmus jól megfigyelhető. A bikák elölről hátrafelé keskenyedő alakja a rendkívül izomszegény fartájéknak köszönhető. Mindez a fajta gyenge izmoltságára utal. Ugyanakkor a tehenek testalakulása hátrafelé szélesedő, ún. körte formát mutat, köszönhetően a jól fejlett, mirigyes tőgynek. Ez a forma a specializált tejelő fajták jellemző sajátja, s a tejelő jelleg megítélésekor akár szemből, akár pedig oldalról nézve fontos bírálati szempont. A finom, nemes tejelő jelleg, általában hosszú és mély, viszonylag lapos mellkassal, terjedelmes hassal, szikár, vékony csontozattal, illetve terjedelmes ideális teknő alakú tőggyel párosul. Mindez azt jelenti, hogy a tejtermelés szintjének fenntartása érdekében - átmenetileg - saját tartalékait is mozgósíthatja

Iparszerű tartásra alkalmas, fejhetősége kiváló, technológiai tűrőképessége nagyon jó. Tejtermelésben első a világon, a nagy tejmennyiség egy közepes hasznosanyag- tartalommal párosul. Az ilyen tejet fogyasztói tejnek is hívják. A - számos résztulajdonságból álló - hústermelő- képessége viszont csak közepes. A legtöbb gond a tehenek újravemhesítéséből fakad. A tejtermelési görbe (perzisztencia) csúcsa és az optimális termékenyítések időpontja (ellés után 60-90. nap) ugyanis egybeesik. Az energiadeficites állapot a vemhesülés késéséhez, végeredményben egy hosszabb - nem biztos, hogy gazdaságos - laktációhoz vezet.

Két ellés közötti idő (vemhesség + szervíz periódus Tej, kg B tehén Elapasztás A tehén Tejelő napok

Szarvasmarha fajták

A Holstein fríz fajta problémái A tehenek termékenysége csökken Gyakoribb egészségügyi problémák Ellési nehézségek az üszőknél Nagy elhullási arány Túl nagy testméretek az istállóméretekhez képest

Az Izraeli termelő tehenészetek termelési jellemzői

Tejminőség

Jersey fajta

Eredetileg a La Manche-csatornában lévő Jersey szigetéről származik Eredetileg a La Manche-csatornában lévő Jersey szigetéről származik. Zsírban rendkívül gazdag teje miatt már a XVIII. század második felétől ismert. 1789 óta zártan tenyésztik a szigeten. Ettől az időponttól kezdve ide élő marhát nem lehet bevinni. A Jersey Tenyésztő Szövetség 1866-ban alakult. A teljesítményvizsgálatokat a szigeten 1912-ben vezették be. Előnyös tulajdonságai miatt az Amerikai Egyesült Államokba, Új-Zélandra és Dániába exportáltak jelentősebb számú ál­latot. Ma már szinte az egész világon (elsősorban a dániai eredetű változata) elterjedt.

Fajtajellemzők Angol fajta – Jersey sziget Kis testtömeg (♀ : 350-500 kg) Tejtermelés: 3500-4500 kg; 5-6% zsírtartalom (!) Könnyű ellés – borjú 20-22 kg Finom csontozatú, szilárd szervezetű, „teknőtőgy”, jó gépi fejhetőség. Több fajtaváltozat – legelterjedtebb a Dán-fajtaváltozat. Fajtajellemzők

A fajta ipari tejet termel, ami azt jelenti, hogy a tej tejfehérje és tejzsírtartalma rendkívül magas. A jersey a tejösszetevők tekintetében világelső. A tej sárgás színű, karotinban és A-vitaminban, ásványi anyagokban gazdag. 18%-al több fehérjét (kappa-kazeint), 20%-al több kalciumot és 25%-al több zsírt tartalmaz, mint az „átlagos” tehéntej.

Ayrshire fajta

Fajtajellemzők Alap - Skót fajta – Finn fajtaváltozata terjedt el Átl. tejtermelés 4500-5000 kg, 4,2-4,5 % tejzsír Mintaszerű tőgy – teknőtőgy Korán tenyésztésbe vehető – 16-17 hónap ♀ 500-550 kg Könnyen ellő – szilárd szervezetű fajta Gyenge hústermelés Fajtajellemzők

Teknőtőgy

Egyéb tejtermelő fajták Guernsey Brown Swiss Egyéb tejtermelő fajták

Szarvasmarha fajták

Szarvasmarha fajták

Szarvasmarha fajták

Hústermelő fajtacsoport

A hústermelő típusba tartozó fajták közös jellemvonása: mély dongás mellkas, jó izmoltság, fejletlen un. gulyatőgy, szerény tejtermelés. Jól elkülöníthetők a kis, illetve a nagy testtömegű alapfajták. Ismeretesek a közepes testtömegű, átmeneti típusok is. A gyakorlatban igen nagy számban vannak keresztezett hízóegyedek, melyet kizárólag hízóanyagként használnak.

Kistestű húsmarhák - Hereford

A világ legelterjedtebb kistestű húsmarhája – Angol eredetű ♀ : 500-600 kg; mérsékelten koraérő (16-18 hó tenyésztésbevétel) Hízlalási végtömeg 450-480 kg (faggyú!) Jó legelőkészség Ellések lefolyása – általában könnyű, de előhasi üszőknél lehetnek komplikációk Borjúelőállító anyatehénként, ill. szélsőségesen extenzív területek értékesítésében van jelentősége Az igényes fogyasztói piac kívánságait nem elégíti ki. Fajtajellemzők

Aberdeen Angus

Fajtajellemzők Kistestű húsmarha (skót eredetű) Korán faggyúsodik, szarvtalan Igen korán érő, 13-15 hónaposan tenyésztésbe vehető ♀: 450-550 kg, könnyen ellik, borjak születéskori tömege 25 -30 kg Kifejezetten keresett Steak minőségű húst produkálnak. Az általános európai fogyasztói igények szerint a hús íze szokatlan. Fajtajellemzők

Nagytestű húsmarhák - Charolais

Fajtajellemzők Francia fajta – jellegzetes tejfölös szín Nagytestű (♀: 700-800 kg), jó húsformák, nagy növekedési erély (1300 – 1600 g), nagy végtömegre is kiválóan hizlalható. Húskitermelési % kedvező, a csontos hús faggyúban szegény, jól márványozott. A legigényesebb fogyasztói igényeket is kielégíti, ezért minden piacon jól értékesíthető. Középkésőn érő fajta – tenyésztésbevétel: 20-24 hónap Fajtajellemzők

Limousin

Francia fajta –régebben igás marha – húskonjuktúra + jó legelőterületek=> Húsirányú szelekció ♀: 600-700 kg, nehéz ellésre kevésbé hajlamos, mint a charolais, növekedési erély 1100–1200 g, 550–600 kg végtömeg Kitűnő vágóérték – kedvező hús csont arány, jó márványozottság, kis faggyútartalom. Napjaink legkeresettebb húsmarhája. Jelentős szerepe van a haszonállat keresztezésekben. Fajtajellemzők

Kék belga

Fajtajellemzők Belga fajta, nevét a gyakori tűzöttségről kapta. A világ egyetlen olyan fajtája, ahol a „culard” jelleg tenyészcél. Nehézellés – zömében császármetszés. ♀: 800-850 kg, későn érő fajta. Jó növekedési erély, kiváló vágóérték, ideális hús csont arány. Fajtajellemzők

Szarvasmarha fajták

Kettős hasznosítású fajták

Szimentáli fajta - fajtaleírás Hegyitarka + szimentáli – Hegyi tarka fajtaváltozat Közepes tejtermelés 4000-4500 kg; 3,8- 4,2 % tejzsír Testtömeg ♀: 600-700 kg, tenyésztésbevétel ideje 17-18 hónap Súlygyarapodása 1200 – 1300 g. A hízóbikákat 550 – 650 kg végtömegig lehet hizlalni, húsuk jól márványozott, húskitermelésük 60-63% Szimentáli fajta - fajtaleírás

Szimentáli

Feketetarka és vöröstarka lapálymarhák (Schwarzbunt – Rotbunt)

Szarvasmarha fajták