A felsőoktatás regionalitása Prof. Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, rektor helyettes Széchenyi István Egyetem, Győr III. Országos Marketing Konferencia Pécs, 2010. október 20-21.

Felsőoktatás kihívásai Új helyzet, új környezet Tömegképzés, létszám növekedés, demográfia Több szintű képzés,elfogadottság, társadalom és gazdaság Új képzési irányok, szakok, tudások, új tudásátadás Verseny a hallgatókért, verseny az intézmények között, nemzetközi verseny Új típusú intézmények; köz, magán, nonprofit szektor Új vezetési, menedzsment technikák; egyetem – vállalat, vállalkozó egyetem A piaci szereplők elvárásai, gyorsan változó igények/ lassú szerkezetváltás Belső gondok; ki minősít kit?, nemzeti stratégia, finanszírozás Területi beágyazódás, kapcsolatok

Kutatási irányok a felsőoktatás területi szerkezetére Felsőoktatás és regionális fejlődés kapcsolatának általános jellemzői, egyetemi kutatási kapcsolatok Intézményi szerkezet beágyazottsága egy centrumba, vagy térségbe Verseny az intézmények között, piac meghatározás, annak alakítása Előadás: - felsőoktatás területi szerkezetének változási irányai (1990-2009 között), kapcsolata a regionális folyamatokkal - lokális és regionális beágyaztottság

A területi szerkezet változásai Jelentős változás a hallgatói létszámban és intézményekben, új típusú felsőoktatási szervezetek jöttek létre (alapítvány, egyházi) Intézmények száma nem változott; vidéken csökkent, Budapesten nőtt, de hallgatói arány valamelyest nőtt a vidék javára (44,7 %; 39,9 %) Új felsőoktatási szervezési központok (regionális hálózatok?): Sopron (65 % külső), Gödöllő (60 %), Debrecen, Pécs, Veszprém, Miskolc Székhelyen kívüli képzés nőtt, piaci behatolás (vidék-vidék arány csökkent, vidék-főváros nőtt, főváros-vidék nőtt)

A felsőoktatás területi szerkezete, 1990/91 és 2008/09 Míg 1990-ben az összes érettségizettek 31,7 %-át vették fel felsőoktatási intézmények közel 17 ezer helyére, addig 2007-ben már az érettségizettek 65,7 %-át jutott be a bővült intézményi kör által nyújtott több mint 50 ezer nappali tagozatos helyre és további közel 40 ezer más képzési formára. Vagy a nem nappali tagozaton tanultak 1990-ben 26 ezren voltak, s számuk 2007-re 132 ezerre, azaz több mint ötszörösére emelkedett. A felsőoktatás hallgatói csúcsa 2002-ben és 2003-ban volt, ebben a két évben a jelentkezők közel 75 %-a került be az intézményekbe, s 2004-ben tanultak a legtöbben nem nappali tagozaton több mint 167 ezer fő (1. táblázat). 1990-ben 15 egyházi intézmény volt, ebből nyolc Budapesten és hét vidéken. 2009-re viszont már számuk 25-re nőtt. Budapest helyzete tovább erősödött, hiszen a négy egyházi egyetem központja itt található és további négy új főiskola. A 14 alapítványi, vagy magán felsőfokú intézmények a rendszerváltozás után jöttek létre. Az alapítás első ciklusa 1991-1992-re tehető (5 intézmény), a második 2000-2003 között (5 intézmény), majd 2004 után további három szervezet kapott működési engedélyt, egy főiskola 1996-tól fogad hallgatókat. Az intézmények többsége (két egyetem, kilenc főiskola) Budapesten a legnagyobb oktatási piacon jött létre, míg vidéken azokban a központokban, megyeszékhelyeken szerveződtek, ahol egyáltalán nem volt felsőoktatás (Tatabánya), vagy a felsőfokú képzésre az egyoldalú irányultság volt jellemző (Székesfehérvár), de találunk példát képzési holttér, vagy kellően fel nem tárt térség központjában intézmény alapításra (Kalocsa).

A felsőoktatási intézmények székhelyen kívüli képzési helyei, 2009. A kilencvenes évek elején a fővárosi felsőoktatási intézmények jelenléte vidéken (tagozatok formájában) a hallgatói létszám 5 %-a körül mozgott, ez az arány közel 2 %-ra csökkent 2007-re. Napjainkra a budapesti és nem budapesti intézmény által szervezett vidéki képzési helyeket a hivatalos statisztikákból nem lehet egyértelműen kimutatni, szemben a kilencvenes évek elején közölt adatokkal, ahol pontosan meg lehetett állapítani, hogy a képzés hol történt. Új jelenség, hogy a vidéki felsőoktatási hálózatban, annak is egyes központjainak interregionális aktivitása megnőtt. Az intézményhálózat integrációjának első nagy hullámban (2001-2002) – bölcsen - megtörtént nagyobb felsőoktatási központokban az intézmények összevonása, ami kiegészült többségében a szomszédos, közeli város, megyeszékhely központ kisebb főiskolai egységeinek beolvasztásával. Lényegében csak két egyetemi központnak (Győr, Kaposvár) nem volt és napjainkban sincs székhelyen kívüli telephelye, sőt az a különleges eset is bekövetkezett, hogy budapesti karok vidéki központhoz kerültek (Gödöllő). Az interregionális aktivitást a kétszintű képzés megjelenése, valamint a hallgatói létszám csökkenése és a szakterületek preferenciájának radikális átrendeződése felgyorsította. Ennek következtében vidéken új regionális hálózatot építő felsőoktatási centrumok alakultak ki. A Dunántúlon Sopron vált ilyen központtá, mivel székhelyen kívül négy városban 11 ezer hallgató fogadott be, ami 65 %-a az egyetem összes hallgatójának. Szinte megegyező székhelyen kívüli hallgató létszámmal rendelkezik napjainkra (2009) Gödöllő, ahol szintén négy vidéki városban és Budapest található karokon tanul az egyetem összes hallgatóinak 60 %-a. A két centrum adja ma a vidéki intézmények interregionális aktivitásának többséget (68%), a fennmaradón osztozik Debrecen, Pécs, Veszprém, Miskolc.

A területi szerkezet jellemzői Jelentős változás a hallgatói létszámban és intézményekben, új típusú felsőoktatási szervezetek jöttek létre (alapítvány, egyházi) Intézményi szám nem változott; vidéken csökkent, Budapesten nőtt, de hallgatói arány valamelyest nőtt a vidék javára (44,7 %; 39,9 %) Új felsőoktatási szervezési központok (regionális hálózatok?): Sopron (65 % külső), Gödöllő (60 %), Debrecen, Pécs, Veszprém, Miskolc Székhelyen kívüli képzés nőtt, piaci behatolás (vidék-vidék arány csökkent, vidék-főváros nőtt, főváros-vidék nőtt) Regionális szerkezet alapvetően átrendeződött (KD, DD, ÉM), szerkezeti különbségek, oktatói kar dinamikája (40 %)

A felsőoktatás regionális szerkezete, 1994, 2007 Régió Összes hallgató Nappali tagozatos hallgatók Főállású oktatók Tanár Docens 1 000 főre jutó összes hallgatók száma 1994 2007 Nyugat-Dunántúl 11 731 28428 8 442 16610 1 003 1261 106 205 242 474 11,73 28,45 Közép-Dunántúl 5 789 27268 3 272 16983 517 1258 57 190 114 299 5,18 24,62 Dél-Dunántúl 11 416 37486 9 343 21827 1 552 2476 150 288 235 493 11,41 38,74 Közép-Magyarország 68 803 172435 52 195 113709 8 251 10609 1 033 1592 1 806 2858 23,7 60,03 Észak-Magyarország 11 340 39171 8 117 15414 1 008 1490 97 220 249 430 8,7 31,30 Észak-Alföld 17 395 50060 13 065 31385 1 965 2465 227 380 471 619 11,26 32,82 Dél-Alföld 19 729 42856 9 205 26965 2 075 2817 219 372 429 636 14,34 31,93 Magyarország 146 203 397704 103 639 242893 16 371 22376 1 889 3247 3 546 5809 14,16 39,51 A régiók közül a nyertes a Közép-Dunántúl, ahol 1994-ben csupán közel 5800 fő tanult és 2007-re számuk megközelítette a 28 ezer főt. Az országos összes hallgató létszámnövekedést (272,0 %) még meghaladta Dél-Dunántúl (328,4 %), Észak-Magyarország (345,4 %), míg a Dél-Alföld növekedési üteme (217,2 %) elmarad az országos dinamikától és Nyugat-Dunántúl (242,3 %) is valamivel az átlag alatt marad. A nappali tagozatos hallgatók esetében (országos átlag 234,4 %) a helyzet súlyosabb a Nyugat-Dunántúlon (196,8%), szemben a Dél-Alfölddel, ahol viszont kiemelkedő a nappali tagozatos képzésben részt vett hallgatók növekedési üteme (292,9 %). Az oktatók száma nem változott lényegében a két időpont között, azaz lényegében tíz, tízenhárom éven belül a két és félszeresére emelkedett hallgatói létszámot közel 40 %-kal nagyobb oktatói létszám képezte. Az oktatói gárda elöregedése enyhén nőtt, hiszen míg 1994-ben 33,2 % volt vezető oktató, addig 2007-ben már 40,7 % lett az arányuk, azaz csökkent a tanársegédek, az adjunktusok száma, ami az utánpótlás biztosításának kérdését veti fel. Az oktatók számának növekedési ütemét (országos átlag 136,7 %) nem érte el az Észak-Alföld (125,4 %), a Nyugat-Dunántúl (125,7 %), és Közép-magyarországi régió (128,6 %), más régiókban az országos átlag feletti növekedést tapasztalunk.

A GDP és K+F regionális szerkezete (2001,2007) Régió GDP (%) Kutató-fejlesztő helyek Kutatók-fejlesztők száma (%) K+F ráfordítás(%) MTA doktora címmel rendelkezők 2001 2006 2007 Közép-Magyarország 44,1 47,2 51,3 48,4 57,7 58,3 69,2 66,0 62,2 60,5 Közép-Dunántúl 10,4 10,0 6,8 6,5 5,4 5,1 6,0 4,5 3,3 Nyugat-Dunántúl 6,4 7,6 5,6 5,0 6,2 2,8 4,2 Dél-Dunántúl 7,2 8,3 8,7 7,1 3,6 2,5 Észak-Magyarország 8,0 6,1 2,0 3,5 3,4 Észak-Alföld 10,1 9,6 10,7 11,8 9,1 9,4 8,5 10,5 Dél-Alföld 8,8 11,4 10,9 11,1 7,5 7,9 Összesen 100,0 Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés

A területi szerkezet jellemzői Jelentős változás a hallgatói létszámban és intézményekben, új típusú felsőoktatási szervezetek jöttek létre (alapítvány, egyházi) Intézményi szám nem változott; vidéken csökkent, Budapesten nőtt, de hallgatói arány valamelyest nőtt a vidék javára (44,7 %; 39,9 %) Új felsőoktatási szervezési központok (regionális hálózatok?): Sopron (65 % külső), Gödöllő (60 %), Debrecen, Pécs, Veszprém, Miskolc Székhelyen kívüli képzés nőtt, piaci behatolás (vidék-vidék arány csökkent, vidék-főváros nőtt, főváros-vidék nőtt) Regionális szerkezet alapvetően átrendeződött (KD, DD, ÉM), szerkezeti különbségek, oktatói kar dinamikája (40 %) Térségi aktivitás eltér, székhely térség és szomszédok, holtterek, verseny

A felsőoktatásba (alapképzés, nappali tagozat) jelentkezők száma kistérségenként (fő), 2006. A „sikeresség” területi szerkezete, azaz a felsőoktatási intézménybe való bejutás valószínűsége a Nyugat-dunántúli régióban található intézmények esetében volt a legnagyobb mindkét vizsgált időpontban. Miként csökken a jelentkezők száma annak mértékében nőtt a bejutás valószínűsége az intézményekbe, s ennek jelentős regionális különbségei nem érzékelhetők. A kistérségi jelentkezési aktivitás kiemelkedő a regionális központokban, a megyeszékhelyeken, a gazdasági és kulturális potenciállal rendelkező középvárosokban (4. ábra). Jól nyomon követhető a kistérségek fejlettsége a jelentkezések aktivitása alapján, amit más elemzések szintén megerősítettek (Kiss, Tagai, Telbisz, 2008). Míg Magyarország 1990-ben, 77 intézményben és 39 településen 103 ezer felsőoktatási hallgató tanult, addig 2008-ben már 34 településen 70 felsőoktatási intézményben közel 400 ezer hallgatót regisztráltak (ebből 240 ezer nappali hallgató). Különlegessége még a felsőoktatás intézményi szerkezetének, hogy 28 településben további 90 képzési hely található, ebből 13 település az, ahol csak képzési hely találhatók, amik egy másik városban, központban lévő intézményhez tartoznak.

A Széchenyi István Egyetem hallgatóinak lakhelye, 2005 Besűrűsödő vonzásterek Szabad nem feltárt területek Átlapoló hatások Szakszerkezet alapvetően befolyásolja Unirégió kötet

A területi szerkezet jellemzői Jelentős változás a hallgatói létszámban és intézményekben, új típusú felsőoktatási szervezetek jöttek létre (alapítvány, egyházi) Intézményi szám nem változott; vidéken csökkent, Budapesten nőtt, de hallgatói arány valamelyest nőtt a vidék javára (44,7 %; 39,9 %) Új felsőoktatási szervezési központok (regionális hálózatok?): Sopron (65 % külső), Gödöllő (60 %), Debrecen, Pécs, Veszprém, Miskolc Székhelyen kívüli képzés nőtt, piaci behatolás (vidék-vidék arány csökkent, vidék-főváros nőtt, főváros-vidék nőtt) Regionális szerkezet alapvetően átrendeződött (KD, DD, ÉM), szerkezeti különbségek, oktatói kar dinamikája (40 %) Térségi aktivitás eltér, székhely térség és szomszédok, holtterek, verseny Regionális és lokális beágyazottság

A felsőoktatás térségi/helyi hatásainak egyszerűsített modellje INPUTOK OUTPUTOK Változások: - Képzettség (+-) - Új cégek - Migráció (+-) - Egyetemi-ipari kapcsolatok (+) - forrás kihasználás (+) - Háztartások, cégek telephelyválasztása (+) - Kulturális és szociális lehetőségek (+) Változások: - Az üzlet volumene(+-) - Adóalap (+-) - Szolgáltatások (+-) - Jövedelem (+) - Foglalkoztatottság (+) - Fogyasztás (+-) EGYETEM Főiskola Szellemi és társadalmi tőke Tudás Vonzerő Térségi és helyi üzleti élet Helyi önkormányzat Helyi háztartások Visszacsatolások Előremutató kapcsolatok - A felsőoktatási intézmények a helyi gazdaság egyik motorjai lehetnek, azzal, hogy tudást, ismereteket nyújtanak, gazdasági egységeket vonzanak, helyi vállalkozások alapítását segítik elő, vagy azok működését javíthatják. A tudás-termelés növelheti a helyi gazdaság versenyképességét, de egyben hat a helyi társadalom műveltségi szintjére, kultúrájára. Az intézmény nyújtotta oktatás, a kutatás és a szolgáltatások tehát a helyi gazdaságba, s annak régiójában készségeket és képességeket indukálnak, erősítik az innovációs folyamatokat és befolyásolják a lokális/regionális társadalom és kultúra minőségét. - Egyetem gazdasági hatása: termelési hatás 3, 717 Mrd Ft, jövedelmi hatás 1,976 Mrd Ft, 1 Ft többletkiadás 1,43 Ft termelésnövekedést eredményez, ebből a egyetemi szervezet 1,51 Ft, hallgató kiadások 1,29 Ft hatással rendelkeznek. - innovációs miliő: elemek bemutatása, alapvető a felsőoktatás, RIS kidolgozása, a szereplői gondolkodás megváltoztatása, együttműködés, partnerség, regionális kommunikáció - intézményi stratégiák regionális beágyazása: helyzetelemzés, folyamatok, ezekhez megfelelő kapcsolati rendszerek, stratégiai tervezés, végrehajtás új eszköz és intézményrendszere (marketing stb.) - részvétel a regionális fejlesztési koncepciók kidolgozásában és megvalósításában, új együttműködési terek Kiadási hatások Tudás hatások (+-) pozitív és negatív hatások Forrás: Rechnitzer, Hardi, 2003.

Az innovatív cégek együttműködési kapcsolatainak területi jellemzői a hét kapcsolattípus szerinti bontásban (Nyugat-Dunántúl) (Forrás: Csizmadia Z. 2007.) V Beszállító 75% Ügyfél 74% Más cég 74% K+F magán 26% Egyetem 24% Innovációs Intézmény 21% K+F állami 8% Régió Ország többi része Külföld Max. 20%-os arány 21-40%-os arány 41-50%-os arány 60% fölötti arány

Regionális/lokális szférába való beágyazottság a kihasználható lehetőség Növekvő érzékenysége a lokális szférának (önkormányzatok, helyi politika) a felsőoktatás iránt (lásd pólus program) helyi önkormányzatok minimális forrással rendelkeznek a támogatásra, de időnként adakozók (pl. épület, telek, közös beruházás) helyi/regionális gazdaság változó intenzitással lép fel kutatási és oktatási megrendelőnek, a piac nem kialakult, nem intézményesült, illetve vannak előremutató jelek (RET, KKK, pl. Audi., klaszterek, szervezeti kapcsolatok) lokális társadalom büszke a felsőoktatására, fontos marketing elem, helyi végzettek nagy száma, de még nem mecénás, még nem támogató, ennek formái most alakulnak, kommunikációs rendszerek (alapítványok, öregdiák szervezetek) lokális gazdaságra gyakorolt hatás nem kimutatott, holott lakáspiac, kereskedelem, vendéglátás, kulturális fogyasztásban jelentős lehet, idegenforgalom (pl. konferencia turizmus); nem érzékelhető, változó hallgatói magatartás (pl. hazautazások) regionális fejlesztésekbe való beágyazottság gyenge, esetleges, fejlesztési koncepciókban megjelenik, de nem markánsan, részvétel alacsony felsőoktatás politika, területi politika, tudomány politika kapcsolata nem egyértelmű és nem világos (csak jelek vannak, eredmények kevésbé) Tradicionális felsőoktatási centrumok megerősödése; 12 felsőoktatási vidéki centrum jelölhető ki (10 ezer hallgató felett), interregionális hálózatok - helyi, döntően nagyvárosi önkormányzatok hatása a képzőhelyek telepítésére, azok fogadására, napjainkban a közép és kisközép városok képzőhelyeket fogadnak - felsőoktatási hálózat tudatos regionális beágyazódása csak lassan indul meg; KISLÉTSZÁMÚ VIDÉKI KUTATÓINTÉZET INTEGRÁCIÓJA ENYHE - KUTATÁS-FEJLESZTÉSEK KONCENTRÁLT FEJLESZTÉSE (2004-TŐL) (KKK, vállalati szféra és felsőoktatás kapcsolat, regionális egyetemi tudás központ RET) szerveződése fontos tényező, jó irány; magyar bajok> nem stabil, gyors eredmény, bizonytalanság, lassú integráció a lokális gazdasággal - nagy különbségek a területi gazdaság szerkezetében> ellentmondás> Erős felsőoktatási bázis gyenge gazdaság erős gazdaság fejlődő, vagy más, műszaki orientáltságú felsőoktatás Politikák diszharmóniája!

Köszönöm a figyelmüket! rechnj@sze.hu