A magyar regény története a romantika korában és a századutón Jókai Mór: Egy magyar nábob (1853–54)

Jókai, romantika, realizmus későromantika és történelmi tapasztalat: nagyság és irracionalitás (reformkor – forradalom – szabadságharc) a humán expanzív modell érvényesülése a nemzet horizontján („István”, „Miklós” → Rudolf); az értelemmel meg nem magyarázható tapasztalatok nyomán: a realizmus mint romantikakritika kritikája a befogadó kimozdítása a hétköznapiságból mint kizárólagos realitásból (a jelen felülbírálata a múlt jegyében: irányregény ↓ ) → írói módszer: dúsítás/hitelesítés

→ Dúsítás és hitelesítés kölcsönhatása az írói a befogadó imagináció reális világa a regény – befogadó számára is reális – elemei —————————————————————— →

Dúsítás az Egy magyar nábobban a motivációs elv leértékelése és fellazítása a kauzálisan motivált cselekmény igénytelensége (örökségvadászat; a koporsóküldés anekdotája); Griffard bankár felsülése: a valószínűség meghiúsulásának kódja; a motiváció fellazítása valószínűtlen és véletlen elemekkel (= a realitás értelmezhetetlen része) színházi csata: eszmei/erkölcsi motívumok győzelme a várható kifejlettel szemben (hűség, hazafiság); Chataquéla-epizód: a logikus alternatívát a véletlen írja felül (a „tertius non datur” mint a logika alapelve megbukik); Kárpáthy János házassága, Kárpáthy Zoltán születése → Abellino megszűnik örökösnek lenni

esztétikai kompozíció a cselekménybe nem illő epizódok: „az élet kineveti a logikát” (az epizódok visszamenőleg eszmei funkciót kapnak, irányregény ↓); a várhatóság alacsony foka → a nyitó anekdotasor mint a (valószínűségen alapuló) várakozások meghiúsulásának kódja

jellemek kiemelése a hétköznapiságból kód: István és Miklós mint kvázi-mitikus személyek Szentirmay Rudolf – az expanzió irányváltása spleen: az expanzív tér elvesztésének későromantikus nyugat-európai modellje; a tűzvész mint az expanzió alkalma; Byron halálának szimbolikus szerepe → expanzió a nemzet mint kozmosz horizontján a szerelem mint transzcendens erő Mayer Fanny – az expanzió mint elvágyódás elvágyódás 1.: a művészet lehetősége; elvágyódás 2.: az eszményi szerelem lehetősége Barna Sándor – az expanzió felemás sikere megemelt személyiség (l. párbaj); a társadalmi szerep korlátainak áttörése erkölcsi-eszmei eszközökkel (hazafiság, hűség); az áttörés kísérletének kudarca: Fanny-szerelem

Hitelesítés az Egy magyar nábobban („megköltés”) Hitelesítő (referenciális) elemek a mű világában valós helyszínek (Párizs, Alföld, Pozsony) → Kárpátfalva; valós személyek (István, Miklós) → Rudolf, Flóra; valós események (Byron halála, reformországgyűlés) → Chataquéla-epizód, a Kárpáthyak politikai szerepe

Hitelesítő elemek (motiváció) a jellemekben Kárpáthy János jellemváltozása a politikai környezet megváltozásának hatása; a halál közelsége → a koporsó lélektani hatása; Fanny személyiségének hatása Mayer Fanny vágyainak valószerű lelki mozgatóerői „kettős nevelés” → ambivalens hajlamok; a magasabb lelki szükséglet változatai; apahiány → vonzódás idős férfiakhoz; erkölcsi és érzelmi motívum traumatizáló konfliktusa

Az Egy magyar nábob mint irányregény az eszmeiség mint a regény egységét biztosító tényező irányregény: a fikció politikai programot közvetít (nemzeti polgárosodás); a politikai eszme egységesítő szerepe: biztosítja a cselekmény és az epizódok összefüggését; motiválja a jellemek alakulását (változásukat ill. változatlanságukat)

az elbeszélői magatartás az eszmeiség szolgálatában a cselekménybonyolítás és a szereplők vezetése erős és egyértelmű befogadói reakciók kiváltását célozza → értékkonnotációk (Abellino, Mainvielle-né); az elbeszélői reflexiók egységes, sarkított értékszerkezetet tükröznek → a fatikus elemek nem a valóságkonszenzus, hanem az értékrend közösségének megerősítését szolgálják az olvasóra kényszerített egyértelműség feloldása a zárlatban (→ Kárpáthy Zoltán)