Pénzügyi válság, gazdasági válság és Magyarország Nagy Gábor, geográfus MTA RKK ATI Békéscsaba Tudásház, 2009. augusztus 26.

A kapitalizmus természetéről Egy gazdasági-társadalmi keretrendszer, mely 300 éve meglepően rugalmasan alkalmazkodik a változó feltételekhez Alapvető jellemzője a ciklikus fejlődés (rövid, közép és hosszútávú ciklusok), természetes jelensége a válság (pénzügyi, túltermelési, strukturális) Kulcsszereplője a vállalkozó, illetve a vállalkozás, melynek célja a profit elérése és növelése. Fejlődési szakaszai: kereskedelmi, ipari (szabadversenyes), monopol, jóléti állam (keynesiánus), globális. Tértől, időtől és a lokális feltételrendszertől függően sokféle formája alakult ki és létezett/létezik párhuzamosan. Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

A Kondratyev-ciklusokról Tudásház, 2009. augusztus 26.

A globális kapitalizmusról Jelenlegi fázisának kezdetei az 1960-as évek végéig nyúlnak vissza (valutaválság, nyersanyagárak robbanása, a jóléti állam modelljének válsága) Uralkodó ideológiája a neoliberalizmus (állam szerepe, piac, vállalkozói erények, verseny és versenyképesség) Kulcsszereplői: transznacionális vállalatok, globális, illetve nemzetek feletti szervezetek (rugalmas felhalmozási rezsim, rugalmas munkaerőpiacok, dereguláció, termelési tényezők szabad áramlása, privatizáció stb.) Strukturális és technológiai háttere: a tercierizáció és az informatikai eszközök és hálózatok gyors előretörése. Megjegyzés: a globális kapitalizmus nem fogja át a teljes glóbuszt, ill. a gazdasági tevékenységek rendszerét! Tudásház, 2009. augusztus 26.

Az FDI globális áramlási rendszere Tudásház, 2009. augusztus 26.

A neoliberális fordulat eredményei A pénzgazdaság és a reálgazdaság folyamatainak éles elválása, a tőzsdék szerepének felértékelődése (pl. származékos tőzsdei ügyletek, ingatlanspekulációk) Új szereplők megjelenése a globális pénzpiacokon (befektetési alapok, nyugdíjalapok stb.) A vállalati stratégiai és rövidtávú érdekek elválása (negyedéves jelentések) A konkurens gazdasági rendszer erőteljes meggyengülése (szocialista kísérlet), az országok beintegrálódása a világgazdaságba. A nemzetállami szint meggyengülése, a nemzetek feletti struktúrák erőteljes előretörése, ezzel párhuzamosan a lokális szint felelősségének mesterséges megnövelése. A versenyképesség, hatékonyság, rugalmasság értékrendszerének hangsúlyozása (worldwide sourcing, downsizing, outsourcing, FDI áramlása). Eltűnő felelősség és megfoghatatlanná váló hatalmi struktúrák (kormányok?, tulajdonosok?, menedzserek?). Tudásház, 2009. augusztus 26.

Világvárosok Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tőzsdézés 0-24 órában Tudásház, 2009. augusztus 26.

Offshore központok Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

A 2007-es pénzügyi válság előzményei 1987 New York-i tőzsdekrach 1994-től ország-szintű valutaválságok (Mexikó, Csehország, Nagy-Britannia stb.) 1996 A Barings-bankház csődje (a cég Délkelet-ázsiai egységvezetőjének kockázatos spekulációi miatt) 1997-98 Délkelet-Ázsiai válság 1999-2001 Japán ingatlanpiaci válság (gazdasági stagnálással párosulva) 2000-2001 Dél-Amerikai válság (Argentína pénzügyi-gazdasági összeomlása) 2000-2001 A ‘dot-com’ gazdaság összeomlása (fejlett piacok) 2001-től A ‘kreatív könyvelést’ folytató cégek látványos csődje és felszámolásai, nagy könyvvizsgáló cég csődje 2002-től Kalifornia szövetségi állam finanszírozási, gazdasági, energiaellátási gondjai 2004-től az EU meghatározó gazdaságainak látványos lassulása (áttételes hatás a magyar gazdaságra, exportpiacok) 2006-tól nyersanyagok árának gyors növekedése, energiakrízis Tudásház, 2009. augusztus 26.

A pénzügyi válság jellemzői Az ingatlanpiaci hitelezésre vezethető vissza (az USA-ban az 1980-as évek végétől). Megváltozott a (kereskedelmi) bankok szerepe és lehetősége a pénzpiacokon. Alkalmazkodtak az új szereplők által támasztott kihívásokhoz. Az utóbbi 10 évben új, innovatív pénzpiaci termékek jelentek meg (derivatívák, shortolás, származékos ügyletek), illetve megkezdődött a pénzügyi kockázatok világméretű terítése. A pénzpiacokon alapvetően jellemző volt a pénzbőség (nagyjából 1992-től), ami növelte a kockázatvállalási hajlandóságot, ill. a befektetési lehetőségek iránti igényt. A folyamat a kölcsönös bizalmon alapult, amelynek kisméretű megingása is erőteljes tovagyűrűző hatásokat indíthatott el. A pénzügyi kockázatvállalást támogató bázisok: a világgazdaság folyamatos, gyors növekedése, a tőzsdeindexek lényegében folyamatos emelkedése (a vállalati eredmények alapvetően kedvező alakulása), a vállalati és ország szintű kockázatelemzések folyamatosan kedvező adatai (felértékelések) Tudásház, 2009. augusztus 26.

A válság pénzpiaci következményei Eltűnik a rendszerből a kölcsönös bizalom. Következménye a bankok közötti tőkemozgás csökkenése, a kockázati felár növekedése. Leáll az ingatlanpiaci hitelezés, nemcsak a ‘subprime’ adósi kör esetében ingatlanpiaci szereplők (Freddie Mac, Fanny Mae) csődje. Amerikai nagybankok (Lehmann), biztosítók (AIG) csődje, óriási méretű leírások, tőkevesztés az egész ágazatban. Előtérbe kerül az állami beavatkozás szükségessége: bankmentő csomagok kidolgozása nemzeti szinten. (Eltűnt 30 eMrd USD vagyon, a világ éves GDP-jének nagyjából fele) Kulcsszerepbe kerülnek a nemzeti bankok: alapkamatok csökkentése, likviditás bővítés, repo-kamatok csökkentése, állampapír-piac életben tartása. Erőteljesen visszaesik a vállalati hitelezés, ill. a tőzsdén keresztül történő forrásbevonás lehetősége. Tőzsdeindexek lemorzsolódása, lényegében függetlenül a reálgazdasági teljesítménytől. A magas kockázatú kihelyezések leépítése, kihelyezett kölcsönök visszavonása, kulcsvaluták és erős gazdaságok felértéklődése. Tudásház, 2009. augusztus 26.

A válság gazdasági hatása Időben késleltetve jelenik meg, de átfogja a teljes piacgazdasági rendszert! Globális lassulás, a kulcsgazdaságok recessziója, vagy stagnálása. A globális tőkeáramlás lassulása, különös tekintettel a működőtőke mozgására. Erőteljes nyomás a protekcionista alapú válságkezelési technikák alkalmazására (párhuzam: 1929-33-as világválság). A pénzpiacok erősebb szabályozása, csökkenő bizalom a kockázat-elemzők munkájában. Az állam szerepének átgondolása: anticiklikus, gazdaság-ösztönöző, munkahely-megőrző, esetleg –teremtő állam (vissza Keynes-hez?). A centrum igyekszik a perifériára hárítani a válság következményeit. A kapitalizmus ellen-ideológiáinak felerősödése: a válságot strukturális alapelemként értelmezik, meghaladása csak új keretrendszer felépítésével lehetséges. Tudásház, 2009. augusztus 26.

Az állam szerepének változása Tudásház, 2009. augusztus 26.

A japán kormány beruházáspolitikája Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

A válság hatása a termelőszférára A banki és tőzsdei források elapadása megnehezíti a vállalatok normális működését. Erőteljes igény az állami szerepvállalás erősítésére: ágazati mentőcsomagok kidolgozása. Lehetséges válaszok: Leépítés (első körben a végszerelést végző egységekben) és egységek bezárása Csökkentett munkaidő (és munkabér) Szervezeti átalakítás (kevéssé nyereséges egységek leválasztása, eladása), profiltisztítás (kulcskompetenciák újra-definiálása) Előremenekülés (versenytársak felvásárlása, új generációs fejlesztések, előrehozott innovációk), új piaci rések (niche) feltárása. Leginkább érintett ágazatok: építőipar, autógyártás, egyéb nagyobb értékű fogyasztási cikkek gyártása. Áttételes hatások: energia- és nyersanyag-felhasználás csökkenése (negatív árrobbanás), fizetőképes kereslet visszaesése (csökkenő reáljövedelmek, növekvő megélhetési terhek, emelkedő munkanélküliség) Tudásház, 2009. augusztus 26.

A válság hatása a fogyasztókra A vagyonelemek egy részének el-, illetve leértékelődése (pl. az USA háztartásainak vagyonvesztése 2008 ősze óta elérte a 20%-ot, kb. 2100 ezer milliárd USD) Munkahelyek bizonytalanná válása, újonnan munkába állók nehézségei Jövedelmek csökkenése (béren kívüli juttatások leépítése, extra bérelemek visszavétele) Megtakarítások elértéktelenedése (nyugdíjpénztári hozamok) Hitelhez jutás nehezedése (átmeneti krízishelyzetek kezelését nehezíti) Meglévő hitelek feltételeinek romlása ( pl. egyoldalú szerződésmódosítások a bankok részéről) Tudásház, 2009. augusztus 26.

A válság területi hatásai Paradox módon az USA felértékelődése (lásd pl. állampapír-piac, USD, mint kulcsvaluta, fogyasztópiac). Felgyorsul a világpiac súlypontjának áthelyezősége az Észak-Atlanti térségből a Csendes-óceáni övezetbe. A feltörekvő gazdaságok növekedésének lassulása (szűkülő export-lehetőségek, csökkenő FDI, kivonulást fontolgató külföldi cégek). A válság jobban megviseli a világgazdaságba mélyen beágyazott, nyitott, kisméretű gazdaságokat (pl. Írország). Magas kockázatú országok esetében a válság hatása sokkal erőteljesebb (külső finanszírozás ellehetetlenül). Felértékelődik a szélesebb ország-csoporthoz tartozás (EU, NAFTA, ASEAN stb.) védett, nagy, belső piacok. Leértékelődnek az egyoldalúan fejlett (főleg energiakincsre épülő) gazdaságok (Öböl-országok, Oroszország). Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Kelet-Európa a válságban Az Európai Uniós csatlakozási folyamat lezárult. A gazdasági felzárkózás (utolérés) folyamata elindult, de ennek súlyos ára van: magas szintű munkanélküliség (Szlovákia, Lengyelország), egyensúlyhiány (Baltikum, Magyarország), strukturális problémák. Az országok világgazdasági kitettsége erőteljesen nőtt a privatizációs folyamat, valamint az FDI gyors ütemű beáramlása következtében. A gazdasági modernizáció nagy léptekkel halad, de a gazdaságok egyfajta átmeneti állapotban léteznek, a duális gazdaságra utaló jelekkel. Az Uniós fejlesztési források beáramlása lassú, a felhasználása kevéssé hatékony (a gazdaság szemszögéből!), komoly hiányosságokkal küzdenek (pl. infrastruktúra, K+F terén) Az exportvezérelt növekedés alapját jelentő legnagyobb felvevő piacok állapota erős befolyással van a növekedési kilátásokra (azon keresztül a fejlesztésre és kiegyenlítésre fordítható források nagyságára) Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Magyarország a válságban I. A világgazdaság válsága az országot rossz periódusban érintette, ezért hatása várhatóan erőteljesebb lesz, mint a többi átalakuló országban. Okai: magas államadósság, ikerdeficit és csökkenő megtakarítási hajlam (a hiány külső finanszírozásának szükségessége), az ország kockázati besorolásának romlása (hibás gazdaságpolitika eredménye), a gazdasági növekedés erőteljes lelassulása az egyensúly kikényszerítése következtében. Részben hibás reakciók: a válság lehetséges hatásainak fel nem mérése (nem magyar jelenség!), a nemzeti konszenzusra való képtelenség (emelkedő ország-kockázat). Részben sikeres válaszok: az IMF és az EU (legutóbb az EIB) hitelkeretek megszerzése, a bankmentő csomag átdolgozása, a költségvetés elfogadása (szükséges átdolgozása nem hazai kuriózum!), az EU források gyorsabb felhasználását célzó intézkedések meghozása (önerő, előleg, egyszerűsített adminisztráció), forint elleni spekuláció kezelése (MNB). Sikeres akciók: nemzeti csúcs, folyamatos konzultáció a kormány és az államfő között, Reformbizottság, Bölcsek Tanácsa stb. Tudásház, 2009. augusztus 26.

Magyarország a válságban II. Várható pénzügyi hatások: Deflációs környezet, csökkenő alapkamat Hazai bankszféra csökkenő hitelezési, de növekvő betét-bevonási kedve (anyabankok csökkenő finanszírozási hajlandósága) A deviza és forinthitelek közötti különbség csökkenése Euro-övezeti csatlakozás előrehozása Várható reál-gazdasági hatások: Csökkenő FDI szint (tőke repatriálás nő) Az exportvezérelt gazdaság húzóágazatainak visszaesése (autóipar, elektronikai iparok), bércsökkentés Az építőipar (különösen a lakásépítések) visszaesése Erőteljesen növekvő munkanélküliség (átgyűrűző hatások a beszállítói körre, a fogyasztási termékek gyártóira is) (sztrájkok) Gazdasági visszaesés elhúzódása (2009 végéig?) Tudásház, 2009. augusztus 26.

Magyarország a válságban III. Társadalmi hatások: A szociális ellátórendszer elemeinek visszanyesése A nyugdíjreform (korhatár emelése, a nyugdíjszámítás módszertanának szigorítása, korkedvezményes nyugdíjazás) Önkormányzati reform (kistérségesítés?, regionalizálás?) Területi hatások: A nyugati piacokba integrált térségek, ágazatok, vállalkozások és a termelési lánc egyes szakaszainak erőteljes és elhúzódó válsága (ezek versenyképes kapacitások, tehát a válság lecsengését követően újraindíthatók) A belső fogyasztópiacra termelő cégek, ágazatok leépülése (szűkülő belső kereslet), de kisebb mértékben, mint az előző térségek (ezek részben válságágazatok, újraindításuk, felfuttatásuk jóval lassúbb lesz) A szolgáltatásokra épülő fővárosi gazdaságot csekély mértékben érinti a válság, s a kilábalás gyors és látványos lesz. Végső soron erősödő területi különbségek várhatók! Tudásház, 2009. augusztus 26.

Tudásház, 2009. augusztus 26.

Bejelentett leépítések térszerkezete Tudásház, 2009. augusztus 26.

Az elbocsátottak száma Tudásház, 2009. augusztus 26.