A ROMANTIKA ÉS A MŰVELŐDÉS EURÓPÁBAN

A romantika A romantika az utolsó egységes korstílus, mely több művészeti-és tudományágban együttesen éreztette hatását. A romantika kutatói megegyeznek abban, hogy a 18. század végétől a 19. század utolsó harmadáig, tart. Együtt él a későbarokk, a szentimentalista, a rokokó, a klasszicista, a realista, a naturalista irányzatokkal. A romantika végét Eugéne Delacroix halálának időpontjával azonosítják. (1863) Delacroix: A szabadság

IRODALOM

A romantika irodalma A romantika először a irodalomban jelentkezett a klasszicizmussal együtt és azzal kölcsönhatásban. A romantika irodalmának egyik fő ismérve a klasszicizmus-ellenesség. Központi témája a szabadság eszméje, az egyén, előtérbe kerülése, az önkifejezés vágya áll. Byron Heine Puskin

A romantikus irodalom általános jellemzői a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ; vagy éppen az ezzel ellentétes lángoló életöröm. az eszményítés, az idealizálás, a gazdag érzelemvilág megnő a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, iránti érdeklődés, elindul a népmesék gyűjtése, a népnyelv beemelése az irodalomba a múlt felé fordulás, a középkor, főleg a gótika iránti rajongás a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből való elvágyódást tükrözik kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekmény két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásai. Vezető szerepet tölt be a regény. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.

A német romantika A romantika filozófiájának megalapozói: Fichte és Schelling a romantika előfutárai: Hölderlin, Novalis német romantikus írók, költők: Hoffmann, Kleist, Grimm testvérek, Hauff, Heine Hölderlin Novalis Grimm testvérek Kleist Hoffmann Heine

Az angol romantika John Keats Preromantika: William Blake Charlotte, Emily és Anne Brontë Preromantika: William Blake Első generáció: Wordsworth, Taylor, Coleridge Második generáció: Byron, Walter Scott, Percy Bysshe Shelley, Mary Shelley, John Keats Romantika és realizmus határán: Brontë nővérek Mary Shelley Walter Scott William Blake

A francia romantika Madame de Stäel Victor Hugo Lamartine Victor Hugo

Az orosz romantika Puskin Lermontov Puskin Lermontov

Romantika az építészetben

BRIGHTON, KIRÁLYI NYARALÓ

Építészet Horace Walpole Stawberry Hill nevű kastélya - a romantikus építészet első nagy alkotása. A romantika építészetében először a neogótika jutott fontos szerephez. Strawberry Hill

Építészet A Westminster 1834-ben leégett palotája helyett, a megmaradt középkori részek felhasználásával épült 1837-től 1852-ig a londoni Parlament. Az általános elrendezés, az alaprajz és a Temze-parti főhomlokzat szembetűnő szimmetriája még arra vall, hogy a vezető építész - a konzervatívabb felfogású Barry - nem tudott elszakadni a hagyományos megoldásoktól. Csak a részletképzés romantikus, de az összképet döntően ez határozza meg.

Kristálypalota, London Építészet A 19. század közepétől megjelenik a vasvázas építészet is, mely azonban még kuriózumnak számít. Az 1851-es világkiállításra Joseph Paxton megtervezi a londoni kristálypalotát, öntöttvasból és üvegből, melynek alapterülete 72 000 négyzetméter volt. 1889-ben Eiffel felépíti híres tornyát Párizsban. Mindezek már a modern építészet előzményei. Kristálypalota, London Eiffel torony, Párizs

Romantika a festészetben

Festészet A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. A romantikusok azért menekültek a múltba, mert elégedetlenek voltak a korral, amiben éltek, ezért a középkor emlékeiébe, az egzotikumba, az álomba menekültek. Emberábrázolásukban a barokk kifejezésmódokhoz közelítenek: újra megjelenik az átlós elrendezés, a színesség, és a világos-sötét kontraszt. Jelentős a romantikus festészet kialakulása Franciaországban és Spanyolországban.

Festészet Théodore Gericault (1791-1824) francia romantikus festő Villámlástól megriadt ló A Medusa tutaja (1818)

diadalra vezeti a népet (1830) Festészet Eugène Delacroix (1798-1863) A szabadság géniusza diadalra vezeti a népet (1830)

Festészet John Constable (1776-1837)

Festészet William Turner (1775-1851)

Romantika a szobrászatban

Bartholdi (1834-1904) A romantika szobrászatából indult ki Bartholdi (1834-1904) is, a New York kikőtőjében magasló monumentális Szabadságszobor megalkotója is.

François Rude 1784-1855 Place de Gaulle téren álló Diadalíven, a Marsiellaise című művet.

Romantika a zenében

Zene Korai romantika (1800 – 1830) Hoffmann Schubert dalai Weber (a nemzeti opera ) Rossini operái A romantika virágkora (1830 – 1850) A romantika európai mozgalommá válik. A központ Párizs. Erős a kapcsolat az irodalommal. Mendelssohn első nagy operái Késői romantika (1850 – 1890) Mahler, Puccini, R. Strauss Debussy