1944. Hevesy György Kémiai Nobel-díj (Budapest, 1885. VIII. 1. - Freiburg, 1966. VII. 5.) Kémiai Nobel-díj „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkal-mazásáért” azaz a radio-izotópos nyomkövetés módszerének kidolgozásáért Egyetemi tanulmányait Budapesten és több külföldi egyetemen végezte. 1918-ban a Budapesti Tudományegyetem tanárává nevezték ki, de katedrájától 1919-ben megfosztották. Koppenhágában majd a Freiburgi Egyetemen dolgozott.

Hevesy György 1885. augusztus 1-én született egy gazdag, bárói címmel rendelkező, zsidó család nyolc gyermeke közül az 5. fiúként. A család neve: A 19. században Bischitz volt, 1906-tól használták a Hevesy nevet. A család hírneve: A család gazdagságát és hírnevét a 19. században a Bischitz ág pesti kereskedelmi és földbérleti tevékenységének és az anyai Schossberger ág olaj- és dohányüzleteinek köszönhette. Schossberger a nagypapa, 1863-ban kapta meg a magyar nemesi címet majd a század végén a bárói rangot.

Tanulmányai: Budapest Piarista gimnázium Bölcsészkar Budapesten, majd Berlinben Freiburgba befejezte doktori értekezését „a fémnátrium és a nátriumhidroxid-olvadék kölcsönhatása” témában, 1908-ban.

Kutatásai, munkatársai: Zürichben, Karlsruheban a fizikai kémia legnagyobb akkori német alakjánál, Fritz Habernál dolgozott. 1911-ben Angliába Manchestert, Rutherford laboratóriumát választotta. Ott éppen akkoriban alakították ki a modern anyagszerkezeti gondolkodást. Itt került kapcsolatba későbbi legjobb barátjával, Niels Bohrral.

Fritz Haber az „ammónia elemeiből történő szintéziséért” kapott Nobel-díjat. A XIX.század végére a növekvő népesség élelmiszer-ellátása egyre nagyobb gondot jelentett, mert a termőtalajok nitrogéntartalma kimerülőben volt, ezért szorgalmazták a nitrát szintetikus úton való előállítását. Haber rájött, hogy az ammóniaszintézis nagybani megvalósítása és ezáltal az ammónia nagy mennyiségben történő előállítása jelentős eredményekre vezethet, ha a folyamatot kb. 200 atmoszféra nyomáson hajtják végre vas katalizátor jelenlétében, megfelelő hőmérsékleten.

Sir Ernest Rutherford „az elemek bomlásának kutatásáért és a radioaktív anyagok kémiájában elért eredményeiért” kapott Nobel-díjat. Kísérletében alfa-részegykékkel (hélium atommagokkal) bombáztak vékony aranylemezt, és meglepő eredményt kaptak: az alfa-részecskék kis hányada igen nagy eltérülést szenvedett. Arra következtetett, hogy az atom döntő része üres, az atom nagy része egy kis térrészre, a magba koncentrálódik, és az elektronok ekörül a mag körül keringenek az elektrosztatikus vonzás hatására.

Niels Bohr az „atomstruktúra és az ebből eredő atomi sugárzás vizsgálatában tett szolgálataiért” kapott Nobel-díjat. Bohr atom-modelljében bevezette az atommag körüli pályákon keringő elektronok elméletét, ahol a külső pályákon levő elektronok határozzák meg az anyag kémiai tulajdonságait. Az elektronok nagyobb energiájú pályákról alacsonyabb energiájúra ugornak, miközben fotont bocsátanak ki.

Ebben a laboratóriumban egy egyszerű, gyakorlati feladat elvégzése vezetett el a nyomjelzés felfedezéséhez. Ezzel kapcsolatos kutatásait Bécsben és Budapesten folytatta 1912/13-ban. Bécsben kötött életre szóló barátságot Fritz Panethtal és Stefan Meyerrel. Egyetemi magántanári képesítést nyert Budapesten ugyanebben az évben. Az Első Világháborúban a Monarchia hadseregében teljesít szolgálatot. A háború után egy ideig nem hagyhatta el Magyarországot, így 1918/1919-ben Budapesten az Állatorvosi Főiskolán végez kutatásokat. A fehér terror idején nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországról el kell mennie.

A hafnium felfedezése Dániában Dániába Niels Bohr hívta meg 1920-ban. A Bohr-intézetben kezdett dolgozni, ahol 1922-ben Dirk Costerrel közösen felfedezték a hafnium nevű új elemet. 1924-ben megnősült. Felesége, a dán Pia Riis négy gyermekük született. 1926-ban meghívták a Freiburgi Egyetemre. Freiburg volt a kedvenc városa, fontos volt számára, milyen a város természeti környezete, ahol élt. Nyolc gyümölcsöző és kellemes évet töltött itt. Önálló intézetét a Rockefeller Alapítvány segítségével tovább növelte. Az Alapítvánnyal 25 éven át dolgozott együtt. A békés freiburgi éveknek ismét a politika vetett véget. Származása miatt 1933-ban lemondott tanári állásáról Freiburgban, de még egy évig ott maradt.

Felhasználása: Jó neutron elnyelő (600-szorosa a cirkóniumnak). Hafnium Hevesy a Bohr féle atommodellből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a 72-es rendszámú elem a titáncsoportból kell, hogy kikerüljön. A cirkóniumtartalmú ásványokban kezdte meg a kutakodást. Hevesy az oldható részeket eltávolította, majd röntgenspektroszkópiai felvételeket készített a mintáról. Már az első felvételeken előbújtak azok a színképvonalak, amelyek csakis az új elemből származhatnak. A felfedezés helyéről, koppenhága régi latin neve után keresztelték el. Felhasználása: Jó neutron elnyelő (600-szorosa a cirkóniumnak). Kiváló mechanikai tulajdonságai vannak. Rendkívül ellenáll a korróziónak. Atomreaktor szabályzó rudak készítésére használják, elsősorban az atom-tengeralattjárókban.

izotópos vagy radioaktív nyomjelzés 1935-ben már ismét Dániában, Bohr intézetében dolgozott. Itt nagyon komoly biológiai, biokémiai és orvosi munkásságot fejtett ki, mely miatt Hevesyt a nukleáris medicina megalapítói között tartjuk nyilván. 1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól egy mázsa radioólmot kapott ajándékba, amelyből a Radium D komponensével akart kutatásokat folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt meghiúsította. Felszólította Hevesyt, miszerint: "Ha megérdemli a sót az ételébe, elválasztja a rádium D-t a kellemetlenkedő ólomtól". Hevesy arra a következtetésre jutott, hogy a két anyag különválasztása lehetetlen. Ugyanakkor azt a tételt fogalmazta meg, ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium d felhasználható az ólom indikátoraként. Ez az elv alapvető tételnek bizonyult a nyomjelző izotópok indikátorként való alkalmazásában.

A világ számos egyeteme választotta díszdoktorává, a Royal Society tagja lett és megkapta a Copley-érmet. Erről így nyilatkozott: "A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet." Dániát már 1940-ben megszállták a németek, de a helyzet csak 1943-ban lett olyan veszélyes, hogy Hevesynek ismét menekülnie kellett. A stockholmi egyetem szerveskémiai intézetébe ment. Ugyanebben az évben szavazták meg Hevesynek a kémiai Nobel díjat „az izotópok mint nyomjelzők alkalmazásáért a kémiai folyamatokban” munkájáért. A Nobel díjjal a svéd állampolgárság is járt, így hosszú időre letelepedhetett Stockholmban.

A II. világháború alatt és után a nyomjelzés a mindennapi orvoslás rutin eszközévé vált. Ebben az időszakban Hevesy újabb kutatási ággal kezdett foglalkozni, a hematológiával. Több mint húsz évvel később egy freiburgi orvos barátja diagnosztizálta Hevesy tüdőrákját. A jobb gyógyulás reményében visszaköltözött kedvenc városába, ahol 1966.július 5-én meghalt. A család kívánságára 2001-ben szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.