Természettudósok Oroszországban Összeállították a 12. n osztály tanulói

Mihail Vasziljevics Lomonoszov

Gyenyiszovka 1711. november 19. – Szentpétervár, 1765. április 15. Világhírű orosz polihisztor. Legalább egy tucat művészeti és tudományos ág tudósa volt, de legfőképp a fizika, a kémia, a prózaírás és a költészet területén alkotott maradandót. Erzsébet cárnő az ő kezdeményezésére alapította és később róla nevezték el a világ egyik legnevesebb egyetemét, a Moszkvai Állami Egyetemet.

A moszkvai Szpasszkij-kolostor akadémiáján görögöt és filozófiát tanult, majd a kormány ösztöndíjával a szentpétervári akadémián bányatiszti tanulmányokat folytatott. 1736-40 közt Németországban tanult bányászati, kohászati és természettudományos ismereteket. Hazatérve, 1742-től fizikát tanított a szentpétervári akadémián, 1745-ben a kémia professzora lett. Előadásait elsőként tartotta oroszul, írásai az Akadémia folyóiratában jelentek meg.

Legalább egy tucat területen jeleskedett, így a kémia, a fizika, az ásványtan, a bányászat, a kohászat, a csillagászat, a meteorológia, a jog, a történelem, a földrajz, a filozófia, az irodalom és a nyelvészet kutatásában egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az elektromossági kísérletek, a hőelmélet, az optika, a mágnesesség, a fénytan, a légköri jelenségek vizsgálatával. Behatóan foglalkozott a gázok tulajdonságaival, a földrengések és a vulkáni kitörések jelenségével, a földkéreg, a szén, a kőolaj, a borostyán keletkezésével és a természeti kincsek feltárásának lehetőségeivel.

Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij 1856-1953 A mikrobiológia, mint a biológiai tudomány fő alakjai mellett őt tekintik a tudomány negyedik meghatározó alakjának.

Munkássága Brie-Comte-Robert-ben, az új bakteriológia központban a talajbaktériumokkal és a nitrogénnel foglalkozott. Ő volt az első, leírta a hosszúkás, cellulózbontó baktériumot, a Cytophaga-t.

Vinogradszkij a folyékony szénhidrátokat, nitrogénmentes földközegben is vizsgálta. Felfedezte, hogy a közeg felszínén a baktériumok szaporodni kezdtek és a levegő nitrogénjét lekötik a baktériumok. Felismerte és leírta a nitrifikáció jelenségét.

Dmitrij Ivanovics Mengyelejev 1834.február 8-án született Tobolszkban.

Életrajza Szentpéterváron végezte el a tanárképző főiskolát. Diplomájának megszerzése után tüdőbajt fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a Krím-félszigetre költözött. 1856-ban gyógyultan tért vissza a fővárosba, ahol fizikai - kémiai értekezésével magiszteri  címet szerzett, majd egy év múlva egyetemi oktató lett. 1859-ben állami ösztöndíjjal két évre Heidelbergbe küldték, itt Bunsennel dolgozott, a molekulák  kohézióját és a spektroszkópot tanulmányozta.

Orosz kémikus, a műegyetem kémiaprofesszora, majd a szentpétervári egyetem általános kémiai tanszékének vezetője. Felfedezte a kritikus hőmérsékletet, amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak és felismerte az általános gáztörvényt. Egy használható osztályozás kidolgozására törekedve kezdte vizsgálni a kémiai elemek atomtömegei közötti kapcsolatokat és különböző szabályszerűségeket vett észre. Megalkotta a periódusos rendszert.

Dokucsajev 1846-1903

A talajtan, mint önálló tudományágnak a megalapítója. Elsőként adta meg a talaj tudományos értelmezését. Az élő és az élettelen természet valamennyi elemének a kölcsönhatásáról fogalmazta meg elméleteit. Megállapította a talajok sávos térbeli rendjét.

1898-ban megalkotta az orosz talajok osztályozási rendszerét, s kimutatta, hogy azonos kőzetből más talajok jöhetnek létre az éghajlat függvényében. Ő vezette be a csernozjom elnevezést a fekete, mészben és humuszban gazdag talajokra.

DOKUCSAJEV óta öt talajképző tényezőt különböztetünk meg: Talajképző kőzet Éghajlati tényezők Domborzati tényezők Biológiai tényezők A talajok kora

Ivan Petrovics Pavlov pályafutása 1849-1936 A feltételes reflex felfedezője. Munkájának eredményét 1897-ben publikálta egy monográfiában, majd 1903-ban a madridi 14. Nemzetközi Orvoskongresszuson közzétette az emésztőrendszer idegi szabályozásáról kialakított elméletét.

Felfedezése A feltételes reflex felfedezéséhez vezető klasszikus kísérleteit a Kísérletes Orvostudományi Intézetben végezte. Kutyák emésztési funkcióit vizsgálta és ehhez nyálmirigyeik termékét kivezette a külvilágba, hogy elemezni tudja a különböző körülmények között termelt nyál mennyiségét és minőségét. Az ételadással egyidejűleg megszólaltatott egy villanycsengőt (a csengő a legismertebb, de több ingerrel is kísérletezett, többek között metronómmal, hangvillával, vagy áramütéssel, fénnyel), ezt néhányszor megismételte, majd megfigyelte, hogy a kutyák nyáltermelése már a csengő hangjára is megindult, akkor is ha nem kaptak ételt.

Róla nevezték el a Szovjet Tudományos Akadémia 1934-ben alapított Pavlov-díját, a Kísérletes Orvostudományi Intézetet, ahol 45 éven át dolgozott, a szentpétervári és a rjazanyi orvostudományi egyetemet, a Leningrádi terület Pavlovo községét, az 1007 Pawlowia aszteroidát, a Pavlov-krátert a Hold túloldalán, ezenkívül számos utcát a volt Szovjetunió különböző településein.

A Feltételes reflex elmélete

Ilja Iljics Mecsnyikov Életrajzi adatok: Született 1845. május 15. Ivanovka Elhunyt 1916. július 15. Párizs

Tanulmányai Kiskorában is nagyon szerette a természetrajzot és feljegyezték, hogy a barátainak is tartott előadásokat, főleg növényekről és ásványokról. 1865-ben Giessenben a laposférgeket tanulmányozva megfigyelte a sejten belüli emésztést. Nápolyban írt doktorátusában a tintahalak és rákok embrionális fejlődését hasonlította össze. 1886-ban visszatért Odesszába Bakteriológiai Intézet vezetője volt.

Pályafutása Megfigyelte, hogy a tengeri sünök általa fagocitáknak nevezett mozgékony sejtjei körbeveszik és bekebelezik a kisebb idegen testeket, ami nagyon hasonlított az emberi fehérvérsejtek gyulladásos reakcióban való viselkedésére. Elméletét, miszerint a szervezet így pusztítja el a kórokozókat, kétkedéssel fogadták. 1908-ban Paul Ehrlichhel közösen orvostudományi Nobel-díjat kapott immunológiai munkásságáért.

Kutatta, hogy a bolgár hegyi pásztorok miért éltek sokáig és felfedezte, hogy a tejsavbacilusok elpusztítják a bélben levő mérgező anyagokat és így tudományosan bizonyította a joghurt jótékony hatásait. 1919-ben a Danone alapítója, Isaac Carasso, elkészíti első, saját fejlesztésű joghurtját Barcelonában Mecsnyikov segítségével. Ezeket a termékeket először patikákban kezdik el árulni.