Lackfi János: Letelt évek balladája a hét verse ajánlja magyarné ulrich zsuzsa tanárnő Lackfi János: Letelt évek balladája A sulipadban üldögélve Harmincegy-két kölök vadul Vár a nyárra (ritkán a télre), S tisztán vagy éppen piszkosul Tanul vagy éppen nem tanul, Töri a fejét, a falat, Arcoskodik vagy meglapul, S pár év letelt seperc alatt. Majd elkészül a lecke végre, Ha elkészül váratlanul. Várjunk, volt lecke? Vagy tán mégse? Hajjaj, a felejtés nagy úr! Van, aki nem pont agyra gyúr, Nem pont a suliban arat, De a fény időnként kigyúl, Nem hullajtunk könnyet se, vért se Tanulva szakadatlanul- A könnyes röhögést kivéve. A humor sok bajt legyalul, S ki rangsorban legalul, Itt az is kaphat lapokat, Vicce lohol, mint fürge nyúl, Ajánlás Tanár mesél, Koppány, Vazul, Nőpápák, fejetlen lovag, A padban mindenki lazul, trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse