Immunitás és védőoltás

A védőoltás A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása.

Védőoltások típusai Aktív immunizálás attentuált oltóanyaggal Az attentuált oltóanyag élő, de legyengített kórokozókat tartalmaz. Ezek a szervezetbe bejutva nem okoznak betegséget, de szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki immunológiai hatásukat. Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak. Védőhatásuk hosszútávú, akár egész életen át is biztosíthatja a szervezet védelmét az adott betegséggel szemben. Aktív immunizálás elölt oltóanyaggal Az elölt oltóanyaggal éppúgy kiváltható az immunválasz, mint az élő vakcinával, de a szervezetben a kórokozó nem szaporodik. Ismételt (ún. „emlékeztető”) oltásokkal váltható ki a megfelelő védelem. Mivel az anyai ellenanyagok és a passzív immunglobulinok nem befolyásolják hatásukat, így pl. hepatitisz A, B vírus-, tetanusz-, veszettségfertőzés gyanúja esetén aktív és passzív védelem együtt is alkalmazható.

Passzív immunizáció ellenanyaggal A kórokozóra specifikus ellenanyagok, főleg IgG osztályú antitestek beadása. Az oltóanyagokat ellenanyagokkal rendelkező személyek vérsavójából állítják elő. Ma már csak humán immunglobulin készítményeket alkalmaznak. Létezik intravénásan beadható (IVIG) és szubkután (ScIg) forma. Jellemzője, hogy azonnali védelmet ad, de hatása átmeneti (az IgG lebomlik, átlagos felezési idő: 21 nap).

Az ellenanyag hozzákötődik a kórokozó meghatározott antigénjéhez és: a vírusokat neutralizálja (közömbösíti) a baktériumok szaporodását gátolja a fagocitózist elősegíti a komplementrendszert aktiválja a toxinokat semlegesíti

Aktív immunizálás elölt oltóanyaggal A nem élő vakcinák aktív komponensük szerint tartalmazhatnak teljes elölt / inaktivált baktériumot (szamárköhögés, kolera) a baktérium protektív antigénjeit (acelluláris pertussis) toxoidot/anatoxint (kémiai úton hatástalanított (detoxikált) exotoxin: diftéria, tetanusz, kolera) elölt / inaktivált vírust (hepatitisz A vírus, IPV /inaktivált poliovírus vakcina, veszettség, kullancsenkefalitisz, influenza) reasszortációval készített, gyengített vírusokat (rota) géntechnológiával (élesztősejtek, rekombinációs technika) előállított protektív antigént (hepatitisz B vírus, humán papilloma vírus) poliszaharid tok antigént (Hib, pneumococcus, meningococcus, hastífusz)

Oltóanyagok összehasonlítása, együtt adása, oltások közti idő, egyedi elbírálást igénylő csoportok Az élő oltóanyag a humorális immunitás mellett sejtes immunválaszt is kivált, amely az ún. „memóriasejtek” révén a beoltott egész életén át védettséget nyújthat. Az elölt kórokozók éppúgy kiválthatnak immunválaszt, mint az élő kórokozók, de egyes esetekben szükség lehet ismételt, ún. emlékeztető oltásokra a megfelelő védelem kialakításához. A különféle élő oltóanyagok egyszerre is beadhatók. Ilyen kombinált oltás az MMR vakcina (morbilli-mumpsz-rubeola = kanyaró- fültőmirigy gyulladás-rózsahimlő). Az oltások közötti intervallumokról az OEK az adott évi védőoltási módszertani levélben rendelkezik.

I.O.É.v.v.BCGGG I.O.0000 É.v.v.00 / 4 hét4 hét2 hét BCG04 hét / 3 hó0 GG03 hó0 I. O.= inaktivált oltóanyag (beleértve DTPa-IPV+Hib, DTPa-IPV, meningococcus, pneumococcus, kullancsenkefalitisz, influenza, és hepatitisz A, B vakcinákat) É.v.v.= Élővírus-tartalmú vakcina (pl.: MMR, sárgaláz, varicella elleni vakcinák) GG = Gamma-globulin 0 = Nem szükséges intervallumot tartani 0/4 hét = Egyidejűleg, vagy 4 hét intervallum betartásával adható Védőoltások tekintetében egyedi elbírálást igényelnek a HIV-fertőzöttek, a lépeltávolítottak, az immunrendszer-károsodott koraszülöttek és a három hónapnál hosszabb ideig Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú gyermekek.

Immunitás Az immunitás, a szervezetet érő idegen, esetleg ártalmas, különösen kórokozókkal és mérgekkel szembeni védettséget jelent. Ennek a védettségnek egyik formája természetes körülmények között, másik formája mesterséges beavatkozásra alakul ki.

A természetes immunitás A természetes immunitás egyik formája a faji immunitás, amely abban nyilvánul meg, hogy az egyik fajt nem betegítik meg egy másik faj kórokozói. Pl.: az embert nem betegítik meg a hüllők kórokozói. másik formája az egyéni öröklött immunitás, ez azt jelenti, hogy egyes népcsoportok, családok, vagy emberek, bizonyos fertőző betegségekkel szemben ellenállóbbak, immúnisabbak az átlagnál. Pl.: az afrikai bennszülöttek nagyobb ellenállást mutatnak a maláriával vagy a sárgalázzal szemben, mint az európaiak. A természetes immunitás harmadik formája, az aktív immunitás, amelyre akkor teszünk szert, ha már valamely fertőzésen átestünk. Az ismételt fertőzés esetén, megbetegedés egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben történik. Védettségre akkor is szert tehetünk, ha a betegség nem jár a rá jellemző tünetekkel. Ezzel magyarázható például egyes gyermekek és felnőttek járványos gyermekbénulással szembeni védettsége. De ilyen jellegű immunitás marad vissza a kanyaró, a rubeola, a skarlát, a diftéria stb. akár enyhe lefolyása után is.

Az aktív immunitást mesterségesen is ki lehet alakítani, ilyen esetben a fertőzés folyamatát utánozva, a szervezet védekező mechanizmusát aktiválják, serkentik. Először a kínaiak próbálkoztak a himlő ellen védekezni az enyhe lefolyású esetekből származó himlős hólyagváladékot használva. A himlőoltás mai formáját Edward Jenner angol orvos fejlesztette ki, aki tehénhimlő nyirokkal tett védetté gyermekeket az emberi himlő ellen. A védőoltással a szervezetbe juttatott legyengített vagy elölt kórokozók (antigének) hatására a szervezet maga termel ellenanyagokat (antitoxinokat), így mozgósítva a falósejteket (fagocitákat). Ilyen mesterséges beavatkozás csak kis mértékben veszi igénybe a szervezetet, miközben az immunitás lassan kifejlődik, és rendszerint tartósan meg is marad. Idős korban a természetes és mesterséges immunitás is erősen leromlik, hasonlóképpen gyengül éhezés, alkoholizálás, vagy kimerültség esetén.

A mesterséges immunitás A mesterséges immunitás gyorsan létrehozható, de rövid ideig tartó formája a passzív immunitás. Úgy alakítják ki, hogy a kórokozóra specifikus ellenanyagokat, főleg IgG osztályú antitesteket adnak be. Régen állatokban termeltették az ellenanyagot. Ma az oltóanyagokat ellenanyagokkal rendelkező személyek vérsavójából állítják elő, és csak humán immunglobulin készítményeket alkalmaznak a szervezet védelmére: 16% Human Gammagobulin, IVIG Intraglobin F, Pentaglobin, TETIG Specifikus immunglobulin: Aunativ, Hepatect CP, Cytotect, RSV (monoclonalis antitest), Varitect.

Jellemzői: azonnali védelem átmeneti hatás (az antitestek lebomlanak, kiürülnek: az IgG felezési ideje átlagosan 21 nap) Az antitestek hatása: hozzákötődnek a kórokozó meghatározott antigénjéhez: vírusokat neutralizálják (közömbösítik) baktériumok szaporodását gátolják elősegítik a fagocitózist aktiválják a komplementrendszert megkötik (semlegesítik) a toxinokat