Barokk
Kialakulása A 17. század jellemző stíluskorszaka, pontosabban 1570 és 1750 közé tehető. A kialakulásának első időszakában még együtt él a reneszánsszal, ezt a stílusötvözetet manierizmusnak nevezzük. Kiindulási helye: Spanyolország.
A barokk a reneszánszt követő nagy korszak egész kultúrájának, művészetének és irodalmának legfőbb stílusa, tehát korstílus. Maga a barokk szó az olasz barocco szóból származik, bonyolultságot, nyakatekertséget, képtelenséget (,portugálul kagylót, gyöngyöt) jelent. A barokk okoskodás bonyolultsága, nyakatekertsége adott nevet ennek a művészeti stílusirányzatnak, amelyet a különlegesség, a normálistól való eltérés jellemez.
Társadalmi háttér A reneszánsz időszakában a megerősödött polgárság rést üt ugyan a feudalizmus rendszerén, de még nem válik a társadalom uralkodó osztályává. A XVI. századtól Európában új folyamat figyelhető meg, ismét a feudális rendszerek hatalma lesz a vezető, abszolút monarchiák jönnek létre.
Megindul a katolikus egyház mozgalma híveinek visszaszerzésére, ezt nevezzük ellenreformációnak. - Ennek megindítója a jezsuita rend, amelyet 1540-ben Loyolai Szt. Ignác alapított. Ők a református módszereket alkalmazzák az ellenreformáció terjesztésére.
A barokk előzménye: a MANIERIZMUS (olasz 'maniera' = mód) átmenet a reneszánszból a barokkba (kb. 1530-1600) modorosság, mesterkéltség jellemzi A barokk késői változata (XVIII. sz. vége): a ROKOKÓ (francia 'rocaille' = kagyló) "miniatűr barokk" könnyedebb, játékosabb formák rendkívül finom, aprólékos megmunkálás különösen a szobabelsők kialakításában, használati tárgyakon figyelhető meg festményeken, versekben gyakori az intimebb, erotikusabb téma
BAROKK KÉPZŐMŰVÉSZET szenvedélyes mozgású, izgatott taglejtésű, végletes érzelmeket hordozó alakokat ábrázol tobzódik a színekben, formákban allegorikusság jellemzi
Bernini: Szent Teréz extázisa
ÉPÍTÉSZET látványosságra való törekvés görbe vonalak és körök alkalmazása (ugyanakkor megtörése is) belső dekoráció (kagylódísz) Templomépítészet: pl. Szent Péter tér (Vatikán), Ótemplom (Kiskunfélegyháza) Kastélyépítészet: a versailles-i királyi kastély (Franciaország), Esterházy-kastély (Fertőd), Festetics-kastély (Keszthely)
A versailles-i kastély
ZENE szenvedélyesség, érzelemtelítettség jellemzi nagy számú énekes vagy hangszer alkalmazása tömeghatásra való törekvés az opera, a kantáta és az oratórium keletkezése a hangszeres zene műformái: concerto, szvit, fúga képviselői: Monteverdi, Bach, Händel, Vivaldi
IRODALOM A művekben gyakori a körmondatos, bonyolult szerkesztés. Jellegzetes alakja az Isten elvárásainak megfelelően élő ember. A prózai alkotásokra is jellemző a képszerűség, a metaforák használata. Gyakran alkalmaz erős érzelmi töltésű kifejezéseket. Gyakran használ ellentéteket. Hangvételére a fennköltség, a pátosz jellemző.
Fő irodalmi műfajai Epika: az eposz jellegzetesen barokk műfaj, mert hosszú terjedelmű, könnyen bonyolítható a történet, és mindig valamilyen különleges embert mutat be Dráma: a fő műfajai a komédia, a pásztorjáték és a hitvitázó drámák.
Fő témái: Az idő, azaz az élet mulandósága a földi, ill. a túlvilági élet összehasonlítása az életet az álmok tükrében mutatja be az életöröm, a pompakedvelés szembeállítása az elragadtatott halálvággyal.
A kor alkotói Cervantes - Don Quijote Calderon - Élet álom, Lope de Vega - drámái Tasso - A megszabadított Jeruzsálem Milton - Az elveszett paradicsom Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem