Vallástörténet I. Kína és Japán vallásai NYME BDPK TTI Történelemtudományi Intézeti Tanszék Agócs Nándor agocs.nandor@nyme.hu

i.e. 4000-3000 – Jangsao és Lungsan-kultúra letelepedett életmód, köles, sertés, kutya halászat-vadászat i.e. 2698-2205 – mitikus uralkodók (Huang Ti) i.e. 2205-1767 – Hszia-dinasztia i.e. 1766/1600-1046- Jin/Sang-dinasztia (Anjang)

Keleti Csou-kor (i.e. 770-221) i.e. IV. sz. – Csuang-ce Csü Jüan (i.e. 340 k. – 278) Tien ven – Égi kérdések Szema-Csien (i.e. 163-85) – Si csi i.e. II. sz. – San haj csing – A hegyek és vizek könyve Sen (istenek) és kwei (démonok) Ősök kultusza – termőföld (sé), aratás (c’i) Istenné avatás Áldozat és az év taoista Sárga császár, Jen császár, Sen-nung, a földművelés istene, a második császár konfuciánus – Hszia-dinasztia - Jaó, Sun, Jü T’ieng-hszia – „az ég/menny alatti” öt palota, három vazallus csillag i.e. II. e. - Sang-ti – „Magasság Ura” Nap, Eső, Szél, Meleg, meghalt uralkodók szellemei Uralkodók és a jóslás Jang és Jin Mítoszok világ és az emberiség teremtése (Pan-Ku, Nü-Kua) állatok világa természeti jelenségek magyarázata Istenek kultusza (Kunlün-hegy)

Tao – Út Lao-ce – „Öreg mester” változatlan, egyetemleges egyensúly fenntartása elemek párhuzamossága (tűz, víz, föld, fa, fém) Nemcselekvés Csuang-ce és a pillangó Vallási Tao-Csiao és filozófiai taoizmus Tao-Csia testi halhatatlanság Lao-ce – „Öreg mester” Tao Te King – i.e. III. sz. vissza a természethez, elvonulás a világtól, dicsőség megvetése jótékonyság és igazságosság

Kung Fu-ce/Konfuciusz – „Kung mester” (i.e. 551-479) Tao állandósága, változatlansága jóság, igazságosság, fegyelem, értelem, őszinteség bölcsek az uralkodóért igazságosan és jóságosan kormányoznak, felelősségteljes tisztviselők a többiek a bölcseket tartják el rítusok fontosak Si Huang-ti elégetteti könyveit Han-dinasztia a töredékek alapján Si-king (Énekek könyve) Li-ki (Szertartások könyve) Lun-jü (Párbeszédek) Államvallás i.sz. I. sz. – buddhizmus mahájána tanai megjelennek

Japán V. sz. konfucionalizmus VI. sz. – sintó – istenek újta i.e. IV-II. sz. Amateraszu Omikami (Égen Ragyogó Nagy Fenséges Isten) – napistennő – később tőle vezetik le a császári családot Szusza-no-ó – vihar, tenger és hold istene, császári család felmenője i.e. 300 k. – bronz, vas i.sz. VIII. sz. – Sótoko Taisi-Szoga Umako – Kudzsiki 712 – Kodzsiki 720 – Nihonski/Nihongi In és Jo az őstojásban Kuni-Toko-Tacsi az ősisten, Izanagi és Izanami az utolsó istenek Sinto szentélyek: Iszé, Idzumo – mitama „lélek”, sintai – „isten teste” nincs tanítás, csak mitológia és szokás nincs fohász, se ima ajándék óharai – megtisztulás, toigoit – tavaszi ünnep, niiamét – rizsaratás kannusi – papok Szerencse hát istene – Benten, az ének, Daikoku, gazdagság, Ebiszu, munka, Fukurokudzsu, bölcsesség és hosszú élet, Hotei, nevetés