az akvarell a festészet költészete
líra és dráma egyszemélyben
jellem ábrázolásra is alkalmas
de főleg a szépség és a lírai hangulat közvetítője
ábrándos kék szemek,ha rám tekintenek, könnyen megtévedek
milyen volt szőkesége nem tudom már
téged várlak átvirrasztott éjjeleken
bilincsem voltál, bilincsed voltam, bilincs volt egész életünk
ha mélyen a szemébe nézek, már-már azt hiszem ő az igazi
józan kábulatban élek, mióta megtaláltalak
vigyázz, - hajam vad tábora, lehet neked még Dózsa-korona
Oda vagyok magáért, a fekete hajáért…
hiányod átjár, mint huzat a házon
szeretlek kedvesem szeretlek tégedet, szeretem azt a kis könnyű termetedet
szép vagy gyönyörű, mindenhol kerek és gömbölyű
már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva
féltve őrzöm szertehagyott lábnyomaidat
a szeptemberi bágyadt búcsúzónál, szeme színére visszarévedek
elmémbe, mint fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak te kedves szép alak
én nem tudom mi ez,de édes ez, egy pillantásod,hogy ha megkeres
ha férfi vagy légy férfi, legyen elved és hited
kósza szellő szagában érzem illatát
gyűlölöm a gyáva időt, mert nem tudom utolérni
Valamire emlékeznem kéne: elkezdődött-e, vagy most van éppen vége?