Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Más néven: Lamellibranchiata Pelecypoda 9200 recens faj összfajszámot 10–20 ezerre becsülik! Alosztályok: Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Pteriomorphia.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Más néven: Lamellibranchiata Pelecypoda 9200 recens faj összfajszámot 10–20 ezerre becsülik! Alosztályok: Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Pteriomorphia."— Előadás másolata:

1 Más néven: Lamellibranchiata Pelecypoda 9200 recens faj összfajszámot 10–20 ezerre becsülik! Alosztályok: Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Pteriomorphia Osztály: Bivalvia – Kagylók

2 Üledéklakó, felszín közelében Üledéklakó, mélyebb rétegekben A lágy aljzatban élők: infauna Az aljzatfelszínhez rögzülők: epifauna aljzat felszínén rögzül az üledéken belül rögzül Kagylók életmódja

3 A földtörténeti óidő eleje: epifauna és kezdetleges infauna szuszpenziófalók Óidő középső és késői részétől: Infauna jól fejlett szifókkal Üledékfalók (ínyvitorla) és nyálkacsőképzők A földtörténet során több kihalási hullám és újabb radiációk A kagylók evolúciója

4 Rudista-pad, Földközi-tenger felső teknő alsó teknő Júra és kréta időszaki meleg tengerekben Szélsőségesen részaránytalan héj: Az egyik legfontosabb fosszilis kagylócsoport: Rudista kagylók (Heterodonta alosztály), Földtörténeti középidőben hatalmas kagylópadok

5 a – d aljzatfelszínen élő, szuszpenziófaló fajok a) Crassostrea – tüskés osztriga, szilárd aljzatra rácementálja a jobb teknőt, b) Pecten – fésűkagyló, rövid távú úszásra képes rakéta elven, c,d) Pinctada – gyöngykagyló, Mytilus – kékkagyló, bisszusz fonalakkal rögzülnek szilárd aljzaton e – o) sziklában vagy üledékben élő kagylók: e) Pholas – fúrókagyló, f) Hiatella: sziklába benövő fajok, g,h) Nucula és Yoldia: sekélyvízi lágy üledékben élő üledékfaló, i) Atrina: szemiinfauna, l) Mya – lágy aljzatban mélyebben, infauna, szuszpenzió-szűrő, m) Mercenaria – sekély infauna, szuszpenzió-szűrő, n) Tellina – infauna, üledékfaló, o) – Cuspidaria, infauna, karnivor!

6 Alosztályok: Protobranchia Egyforma teknők, isomyaria Rend: Nuculida Nucula Rend: Solemyida Solemyia Heterodonta Egyforma teknők, zárszerkezetben erős élek, fogak Rend: Veneroidea isomyaria Cardium, Tridacna, Solen, Pisidium, Corbicula Rend: Myoidea: erősen megnyúlt szifók Pholas, Teredo Palaeoheterodonta Egyforma teknők, zárszerkezet: kevés fog Rend: Unionoidea Unio, Anodonta, Lampsilis, Margaritifera Pteriomorphia Epibentikus fajok Rend: Arcoida: különböző teknők, isomyaria, filibranchia Rend: Mytiloidea: egyforma teknők, hetero-monomyaria Pteria, Mytilus, Lithophaga, Pinna, Ostrea, Pecten

7 Alosztály: Protobranchia Nuculidae Nucula – diókagyló Osztály: Bivalvia  Alosztály: Protobranchia  család: Nuculidae Kisméretű, üledéklakó fajok, az üledékfelszín közelében Zárszerkezet: taxodont fogazat (sok kis egyforma fog) Száj előtt nagy ajaki tapogatók az üledékfogyasztást segítik elő Kopoltyú: fésűkopoltyú! csak légzésre szolgál Nem vesz részt a táplálkozásban (többi kagyló: lemezkopoltyú részt vesz a szűrő táplálkozásban!) Egyes fajoknál fejlett gyöngyházréteg borítja a teknő belsejét Solemyidae Solemyia spp.: nem ássák be magukat, a kopoltyúnál élő szimbionta baktériumokat fogyasztják ctenidium

8 Protobranchia Heterodonta Rend: Veneroida Sphaeridae: Pisidium Corbiculidae: Corbicula Tridacnidae: Tridacna Cardiidae: Cardium, Cerastoderma Veneridae: Venus, Meretrix Dreissenidae: Dreissena, Mytilopsis,Congeria Rend: Myoida Teredinidae: Teredo, Pholas Palaeoheterodonta Pteriomorphia Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta Jellemzők: Zárszerkezetben kisszámú, eltérő fog („heterodonta”) Ált. nincs fejlett gyöngyházréteg, Többség: üledéklakó, zömük az üledékfelszín közelében, De: egyesek fába, sziklába fúrják be magukat > 40 család

9 Sphaeriidae – gömbkagylók, borsókagylók édesvizekben Corbiculidae – kosárkagylók Eredetileg pontokaszpi elterjedés Invazív fajok! Édesvíziek, Hímnősek Többség áramlóvízi Kistermetű alzatlakók Tridacnidae – óriáskagylók Tengeriek Pacifikus korallzátonyokon Sziklarapedésekben rögzül Köpenyszegélyek összenőttek Szimbionta algák!  változatos szín, fotoszintézis Tridacna gigas – óriáskagyló Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Veneroida: Sphaeriidae, Corbiculidae, Tridacnidae ~ 120 cm, 200 kg, > 100 év, legnagyobb kagyló Fiatal kagyló: szénforrás 65% -a szűrő táplálkozásból, idős kagyló: 34 % szűrő táplálkozásból Többi: szimbionta algák nyújtják!

10 Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Veneroida  Cardiidae Cardiidae – szívkagylók Egyik legnépesebb család, > 200 faj Vastagfalú teknők, jól fejlett bubból induló sugárirányú bordákkal, lehetnek tüskés kinövések rajtuk Jól fejlett láb, rövid szifók Lágy alzat felszínén élnek Számos fajt fogyasztanak, kagylótelepeken tenyésztenek Cardium spp. Cerastoderma edule

11 Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Veneroida  Veneridae Veneridae – vénuszkagylók Meretrix chione – barna vénuszkagyló Nagy fajszámú család > 400 fajjal Teknőkön koncentrikus redők v. mintázat lehetnek porcelánfényűek vagy tüskések Lágy aljzaton szűrögetnek Számos fajt fogyasztanak Venus verrucosa – szemölcsös vénuszkagyló

12 diverzifikáció a Paratethys majd a Pannon-tó területén (harmadidőszak: 5 genusz, ma 3 recens), Dreissena, Mytilopsis, Congeria Édesvízi, brakkvízi fajok (rel. alacsony szalinitású vizekben) Dreissena polymorpha – vándorkagyló Dreissena rostriformis – kvaggakagyló Mytilopsis spp.: Amerikában őshonosak, de a Dreissena-hoz hasonlóan invazívak Congeria kusceri : egyetlen ismert recens barlangi kagylófaj, a Dinári-karszton Dreissenidae Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Veneroida  Dreissenidae

13 Teredinidae Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Myoida  Teredinidae Faanyagokban fúrnak, évezredek óta károsítják a hajótesteket

14 Jókai: „Mert a csigák története azt tanítja, hogy a Medúza megeszi a tengeri pókot, a Tridacna megeszi a Medúzát, a Polypus Maximus megeszi a Tridacnát; a hatalmas földlakó aztán megeszi valamennyit; – hanem a megvetett tengeri féreg, a Teredo Navalis, az vízbe fojtja a hatalmas földlakót magát s megeszi őt országostól.” Teredo navalis – hajóféreg kagylóhéj csavaró mozdulataival fúrja a fát, a forgácsot elfogyasztja, ürüléke a kiáramló vízzel távozik száj láb kristály- nyél tasakja hepato- pancreas vakbél kopoltyú ürülék szív anus héj nyomán szifók + záró- lemezek Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Myoida  Teredinidae

15 https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSjcPFk3i9lz5NEVGyMQnXpy9Y_RTfZU2S2oF4LvjNsgOYtafUk ey/ _Teredo_navalis_besk%C3 %A5ret.JPG s/MarineIDKey/ _Ter edo_navalis_besk%C3%A5re t.JPG Járat: 9 mm x 30–55 cm vékony mészborítású lakócső Cellulóz bontás: Saját enzimekkel (+ szimbionta baktériumok részvételével) Jelentőség: bioüzemanyag előállítás! Osztály: Bivalvia  Alosztály: Heterodonta  rend Myoida  Teredinidae

16 Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Rend: Trigonioida Trigoniidae: Neotrigonia Rend: Unionoida Unionidae: Unio, Anodonta Margaritiferidae: Margaritifera Pteriomorphia Osztály: Bivalvia  Alosztály: Palaeoheterodonta Jellemzők: Egyforma teknők, Zárszerkezet: néhány fog, gyakran nagy méretű, megnyúlt, Jól fejlett gyöngyházréteg, Édesvízieknél glochidium lárva Üledéklakók, az üledékfelszín közelében Neotrigonia spp: a genus élő kövület, triász óta, recens fajok: Ausztrália és Tasmania körüli vizekben

17 Unionidae Édesvíziek, Unio és Anodonta: D-Amerika és Ausztrália kivételével mindenhol Lampsilis reeviana É-Amerika kis folyóvizeiben Szifója halformájú nyúlványával ragadozó halakat odacsalja, majd glochidiumait kibocsájtja Módosult veligera lárva: glochidium – kajmacsos lárva Osztály: Bivalvia  Alosztály: Palaeoheterodonta  rend Unionida  Unionidae Ld. gyakorlati anyag!

18 Margaritifera margaritifera – édesvízi gyöngykagyló Margaritiferidae Módosult veligera lárva: glochidium – Kajmacsos lárva Közép-Európa tiszta, oxigéndús savas kémhatású vizeiben Ókortól: Gyöngyök: ékszerkészítés IUCN Vörös Lista: Kihalás szélén! Délebbre élő más fajok: tenyésztés Osztály: Bivalvia  Alosztály: Palaeoheterodonta  rend Unionida  Margaritiferidae

19 Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Pteriomorphia Ostreidae: Ostrea, Crassostrea Pectenidae: Pecten Mytilidae: Mytilus, Lithophaga Pinnidae: Pinna Pteriidae: Pteria, Pinctada Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia Jellemzők: Taxodont zárszerkezet (kis egyforma fogak vagy azok hiánya) Több családban az egyik záróizom redukált: monomyaria állapot Egyes fajoknál jó fejlett gyöngyházréteg Tengeriek Sokaknál csökevényes láb Egyesek bisszuszfonalakkal az aljzathoz rögzülnek, vagy: egyik teknő az alzathoz cementálódik (láb elcsökevényesedik) Többség: epifauna része (mozgás!) Mások: üledéklakók az üledékfelszín közelében Sziklás parti övezet jellegzetes kagylói Előfordulhatnak szemek Számos fajt fogyasztanak

20 Ostreidae: Ostrea spp. és más genuszok fajai: osztrigák Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Ostreidae osztrigák halpiacon elpusztult osztrigák cementálódott teknői élő osztriga teknőforma gyakran amorf Fajaikat meleg tengerekben világszerte gyűjtik ill. tenyésztik

21 Pectenidae – fésűkagylók Pecten jacobaeus – zarándokkagyló Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Pectenidae szemek Epibentikus fajok, a teknők hirtelen összezárásával rövidtávú úszásra képesek

22 Mytilidae Mediterráneum: Mytilus galloprovincialis – fekete kagyló Ny-Európa: Mytilus edulis – ehető kékkagyló tenyésztés! Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Mytilidae

23 Lithophaga lithophaga – kődatolya Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Mytilidae Kivájt kagylók helye a sziklában Tiltott tevékenység, szigorúan védett! Európa körül atlanti partokon Mediterráneumban és Vörös-tengerben él Köpenymirigye váladékával feloldja a mészkövet (v. kőkorallok vázát), nem végez fúrómozgást Belenő a sziklába Egykor kedvelt csemege volt, gyűjtése jelentős parteróziót okoz + állománya fogyatkozik, ezért betiltották valamennyi európai országban

24 Pinnidae Pinna nobilis – nagy sonkakagyló Max. 60 cm Legnagyobb európai faj! Bisszuszfonalait felhasználták: Fiatal példány Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Pinnidae

25 Osztály: Bivalvia  Alosztály: Pteriomorphia  Pteriidae Pteria hirundo Szimmetrikus teknőinek fecskefark-szerű nyúlványa van Rendszerint szarukorallokra nő rá bisszuszfonalaival Földközi-tengerben rendszeres Pinctada margaritifera – gyöngykagyló Indopacifikus korallzátonyokon, Főként Francia-Polinézia vizeiben Köpenyszegélye fekete Gyűjtik és tenyésztik (DK-Ázsia!), kagylógyöngy nyerése céljából fera%2C_Aquarium_Finisterrae%2C_Galicia%2C_Spain.jpg/640px- Pinctada_margaritifera%2C_Aquarium_Finisterrae%2C_Galicia%2C_Spain.jp g https://s-media-cache- ak0.pinimg.com/236x/15/fc/d3/15fcd3e09d5c84af287be077e26d6434.jpg

26 Kemoszimbionta kagylók többtíz faj, 5 különböző családban (É-Atlantikum: 200 fajból kb. 25%) 4 család: redukált kénvegyületeket oxidáló Gamma-proteobaktériumok Kemoautotrófia! Bathymodiolinae alcsalád (Mytilidae): változatos baktérium-összetétel Családok között eltérő: viselkedésmód, szaporodásbiológia, terjedés, lárvális fejlődés, szimbionták megszerzése Lehetővé teszi a forrásfelosztást az együttélő kagylófajok között Az oxikus-anoxikus határrétegben élnek: Vízből oxigént, aljzat felől redukált kénvegyületeket vesznek fel Bathymodiolus thermophilus Solemyidae akár 20 cm-s méretűre nőhetnek!

27 Élőhely: epibionták: óriás csőlekóférgek lakócsövén, karbonátos kiválásokon, kürtők felán rögzülnek bisszusz-fonalakkal Metanotrófok (E és szénforrás: metán) Vesicomyidae (Calyptogena) Kemoszimbionta kagylók Vesicomyidae (Calyptogena) Calyptogena magnifica, Csendes-óceán

28 Osztály: Scaphopoda – Ásólábúak ~ 200 faj 3–15 cm Aljzatban élnek Fej: gyengén fejlett Fonálszerű tapogatókkal (capitulumok) Mikrofágok! Ívelt, mindkét végén nyitott héj Nincs kopoltyú, légzés: köpenyfalon keresztül 1 pár módosult metanephridium Szív és keringési rendszer nagy része: hiányzik! Véröblök Váltivarúak, külső megtermékenyítés Trochophora és veligera Idegrendszer fejletlen Dentalium spp. – agyarcsigák

29 Osztály: Aplacophora – Féreg-puhatestűek, héjnélküliek Féregszerű test, 2,5–30 cm Tengeri aljzatlakók 30–1800 m Táplálkozás: csalánozók, szerves törmelék Test felületén mésztűk, vékony glycoprotein rétegbe ágyazva hasoldali barázda csatornáshasúak Caudofoveata Falcidens spp.: Radulafogak: hidroxilapatit! Nem váltja!

30 SolenogastresCaudofoveata Köpenyszegély: testet teljesen körülfogjahasoldali barázdában találkoznak Láb: Láb előfutára a hasoldali barázdában futó kiemelkedés (1-2) nincs Köpenyüreg: hasi barázda két oldala menténtest végén Benne: kopoltyúk, nephridioporus, anus középbéli mirigy: jól fejlett csak néhány sejt alkotja módosult metanephridium Alosztályok: csatornáshasúak hasoldali barázda

31 SolenogastresCaudofoveata Alosztályok: nyílt keringési rendszer, vörösvérsejtekben légzőpigment hímnősek, külső megtermékenyítés központi idegrendszer: agydúc, garatideggyűrű, köpenydúc, garatideggyűrűből hosszanti idegtörzsek szájnyílás retractor izmok összehúzódá sa miatti szűkület

32 Osztály: Polyplacophora – Cserepeshéjúak Pseudometameria: héjlemezek kopoltyúk lábvisszahúzó izmok harántidegek 500 – 600 faj váz 8 harántállású lemezből szélső részekkel apcsolódik a köpenyszegélyhez hát körüli szegély apró szemcsékből Fej: nincs tapogató, szemek Szemek lehetnek a héjlemezek külső, epidermális rétegében! Héj: tegmentum (szerves, mész) articulimentum (mész) köpenybarázda

33 Osztály: Polyplacophora – Cserepeshéjúak Váltivarúak Trochophora lárva Middendorfia caprearum Chiton olivaceus

34 Bogárcsigák apálykor (Adria)

35 1952-ig a csoport a devon végén kihalt Neopilina galatheae Tergomya, egyetlen ma élő csoport Tryblidiida rend Laevipilinidae: Laevipilina, recens, + devon óta is ismert fosszíliák Neopilinidae: Neopilina + 3 kihalt család összesen 29 recens faj a világóceánban, 175 – 6500 m mélységben Osztály: Monoplacophora – maradványcsigák

36 Héj: csúcsa előre néz Száj előtt ínyvitorla és tapogató radula Láb: széles, csúszótalp 8 pár lábvisszahúzó izom Köpenybarázda 5–6 pár egyfésűsoros kopoltyú 6 nefridioporus Szív: 2 pár pitvar 1 pár kamra Szív előtt: 1 pár dorsalis coelomazsák Pseudometameria: lábvisszahúzó izmok, kopoltyúk, szív, vesék, nephridioporusok haránt idegtörzsek Szeriális elrendeződés!

37 Laevipilina antarctica Laevipilina hyalina Kalifornia Méret: max néhány cm Tengeri üledékben Mikrofágok Váltivarúak

38 Testfelépítés: 1. Fejláb Nyúlványai a szájnyílás körül elhelyezkedő karok Folytatása: köpenyüreg felé vezető tölcsér (a rakétaelven történő mozgásnál a köpenyüregből a tölcséren át fecskendezi ki a vizet) 2. Zsigerzacskó Osztály: Cephalopoda 1 2

39 Osztály: Cephalopoda 2 kihalt klád + Orthoceratoidea klád: Nautiloidea Ammonoidea † Coleoidea Virágkor: devon – kréta időszak Ma: 650–700 recens faj Nautiloidea alosztály Külső, kamrákkal tagolt ház Szemlencse nincs, ‘camera obscura’ Tölcsér: a köpeny átfedő nyúlványaiból Csőr Nautilus pompilius Még: további 4–5 recens faj kamrákra (phragmoconus) osztott külső váz > kihalt faj ismert!

40 Kamrákat vezeték köti össze Lebegőképesség változtatás: ozmotikus változás, kamrákba vezetéken át folyadékot pumpál „ozmotikus pumpa”, hidrosztatikai nyomás ellenében Max. 300 m-re tud lemerülni 800 m mélységben a váz összeroppan Erős izomzat, de gyenge úszó Elterjedés: Indopacifikus térség, a térítők között Nagyszámú tapogató (~ 90) tapadásra alkalmas redőkkel Részben mindenevők, a felülről érkező bomló szerves anyagokból akár a testtömeg 20 %-val megegyező mennyiséget képesek felvenni Egyes fajoknál vertikális vándorlás nappal: kb. 300 m mélységben, éjjelre: kb. 100 m a meredek letörések aljzata mentén Dögevő (+ frissen vedlett rákok), alkalmilag ragadozó

41 (Ammonoidea alosztály) Földtörténeti középidő során éltek

42 Coleoidea alosztály – belsővázas fejlábúak Belemnoidea divisio + Neocoleoidea divisio: Decapodiformes öregrend Octopodiformes öregrend Belső váz Izmos köpeny (mozgás, légzés) Sugárirányban elhelyezkedő karok (primitív állapot: 10 kar!) Úszószegély Kromatofórák Tintazacskó Szemlencse Monofiletikus csoport, apomorfia: tapadókorongok jelenléte Belemnoidea kivételével!!!

43 I II III IV V I I I II III IV V V V Decapodiformes Octopoda BelemnoideaVampyromorpha Ősi állapot: 10 egyforma kar Egyetlen recens faj, Vampyroteuthis 2. kar vékony érzékelő nyúlvány lett 2. kar elcsökevényesedett 4. kar kiölthető fogókar lett, a tapadókorongok a disztális végén csoportosulnak Karok anatómiai számozása

44 Mozgás: rakéta-elv segítségével gyors mozgás  felszínközeli vizekben előnyös Úszószegély: lassabb mozgás  sötét, mély vizekben előnyös Számos kalmár- és polipfaj úszás hiányában lesüllyed Polipok: rendszerint aljzat közelében élnek Kalmárok: nyíltvíziek  állandóan úszniuk kell, a süllyedést elkerülendő Egyes kalmár-fajok és nyíltvízi polip-fajok: alkalmazkodás: Testtömeg csökkentése: Szövetek: „nehéz” szövetek arányának csökkentése (izmok, porcok) Na+ helyett ammónium visszatartása ritkán: olaj felhalmozása egy esetben: lebegtetőszerv kialakulása („úszóhólyag”) Elsősorban mélyvízieknél!

45 Csoport evolúciója: Apomorfiák: mozgással kapcsolatosak Lebegtetőszervként használatos váz megjelenése Nyílt víz meghódítását lehetővé tette Itt: kevesebb predátor és versenytárs Később: váz belső helyzetű lett Lebegtetőszervre jellemző kamrák megmaradtak a belemniteszeknél Recens fajoknál: ez a tulajdonság nagyrészt eltűnt! (Spirula és tintahal fajoknál viszont van!) tintahal és kalmár belső váza gladius „szépiacsont”

46 Karok: zsákmányejtésre módosult struktúrák Különféle tapadószervek és horgok borítják változatos elrendezésben Érzékszervek (különösen: polipoknál, ahol a kövek között a zsákmány láthatatlan) Táplálékfelvétel: A zsákmányt a karok tövénél levő szájnyíláshoz vezetik, ahol a csőrszerű állkapocs segítségével összeroppantják, megsebzik, majd lenyelik Polipok: a táplálkozás külső emésztéssel kezdődik: csőr segítségével préda kemény héját megtörik, átlyukasztják nyálat (emésztőenzimek, olykor: erős toxikus hatás!) fecskendeznek a nyílásba előemésztett táplálékot nyelik le Anatómiai sajátosság: a nyelőcsövet körülveszi a központi idegrendszer Maximálja a lenyelhető zsákmány méretét!

47 4. pár kar: kiölthető tapogató lehet (Decapodiformes) Néhány faj: több testhossznyi vékony fonál: mikrofágia (Octopodiformes: Vampyromorpha) Más fajoknál: rövid, izmos függelékek, amelyek villámgyorsan kiölthetők majd egy zsebszerű mélyedésbe visszahúzhatók Változatos testformák és életmód Tintahalak: izmos test, beássák magukat az aljzatba Mélytengeri kalmárok: „kocsonyás” test, kevésbé izmos, lassú előrehaladás a rakéta-elven történő vízkilövellés révén gyenge úszás kiterjedt úszószegély segítségével Felszínközeli nyílt vízben élők: izmos test, gyors előrehaladás (rakéta-elv), ezer km-s nagyságrendű vándorlás Zavarásra: vízből kiemelkedve siklás a felszínen Legkisebb: 8 mm köpenyhossz (Idiosepius) Legnagyobb: 18 m (becsült) teljes testhossz (Architeuthis óriáskalmár)

48 Szaporodás Általánosságban: nagy testméret Rövid élettartam: 1 év vagy kevesebb Jellemző életmenet-stratégia Szemelpár fajok: egyetlen szaporodási periódus! Populációméret gyors növekedése ld. Szemelé története a görög mitológiában Kalmár és tintahal tojások Fotók Béres Tibor s/Mythology/RM/Semele.jpg

49 Predátoraik: Elsősorban tengeri emlősök Egyéb állatok Álcázás és eltűnés mesterei Színváltás (kromatofórák) Fényvisszaverő felületek Tinta kibocsájtás

50 Érzékszervek: Látás vízáramlás érzékelése oldalvonalszerv-szerű érzékszervvel Hallás: nagyon alacsony rfekvencián Szaglás Legfontosabb: látás Iridoteuthis: köpenyhossz > 40 % -a Nagytestű fajok: legnagyobb szemek az állatvilágban!

51 Tapadókorongok körül szarugyűrű, rajta éles, karomszerű fogazat, néhány fajnál erős horgokká módosulnak pézsmapolip tapadókorongjai óriáskalmár fogazott tapadókorongjai antarktiszi óriáskalmár horgai

52 † Belemnoidea divisio Neocoleoidea testvércsoportja, tapadókorong nincs, csak horgok (utóbbiak homológok a N. fajok tapadókorongjai melletti struktúrákkal) Kréta időszaki sekélytengerekben (neritikus övezet: alzat fölött 200 m-re) Kréta végén kihaltak Rendszer: Coleoidea alosztály Neocoleoidea divisio A két öregrenden felül további fosszilis csoportok Recens fajok: valamennyi tengeri habitatban az árapályzónától a mélytengeri árkokig! Decapodiformes és Octopodiformes öregrendek

53 Decapodiformes öregrend Apomorfia: anatómiai szempontból 4. pár kar fogókar lett ~ 450 faj 31 családban Rendek: Myopsida (~ 50 faj) Oegopsida (> 100 faj) Sepioidea (~ 200 faj) Bathyteuthoidea (< 10 faj) Idiosepiidae (< 10 faj) Spirulida (1 faj: Spirula spirula – csigás tintahalacska) Neocoleoidea o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes

54 Myopsida rend Neritikus fajok: a kontinentális talapzat fölötti max. 200 m mély nyílt vízben élnek olykor a kontinentális lejtő felső része mentén Többnyire kiválóan úsznak Nagy rajokban Kereskedelmi halászat! Legnagyobb: Loligo forbesi (~ 90 cm köpenyhossz) Szem előtt van szaruhártya, nincs másodlagos pislogóhártya A kopoltyún kopoltyúcsatorna vezet át Jól fejlett gladius (váztípus!), köpenyhossznyi Tojások: füzérben vlm. aljzathoz rögzítve Úszószegély többségnél csak a test 1/3 –ig ér Loliginidae: ~ 50 faj Loligo spp.: az Atlanti-óceán keleti részének neritikus vizeiben Modell-szervezetek Neocoleoidea o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Myopsida

55 Loligo vulgaris – közönséges kalmár Loliginidae o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Myopsida Uroteuthis edulis fotofórái Sabrina Pankey

56 Óceáni nyílt vizek lakói (kontinentális talapzattól távolabb) Néhány faj aljzatközelben Nincs szaruhártya Van gladius (áttetsző vékony belső váz) Nincs kötőszövetes tok, amelyben nyugalomban a tapogatókarok elhelyezkednének A kopoltyún kopoltyúcsatorna vezet át Tojásokat a nyílt vízbe bocsájtják ki 24 család, több, mint 100 faj Architeuthidae – óriáskalmárok o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Oegopsida Oegopsida rend Neocoleoidea

57 Architeuthidae Nem tudni, hány faj: 20 leírt faj, de lehet, hogy csak 3 érvényes! kevés teljes példány! Testtömeg: a legnagyobb lábasfejűek és egyben legnagyobb gerinctelenek! Köpeny: 5 m Teljes testhossz: 18 m (többnyire: 6–12 m) Kis, ovális úszószegély Igen hosszú tapogatókarok, Tapogatókar végén tapadószerv sajátos felépítésű Ivarérettség: ? ~ 3 éves korban: 500 kg testtömeg elérése ennyi idő alatt! 1980-as évektől mélytengeri fenékhálózás ehető tízlábúrákok után, azóta több óriáskalmárt fognak 300 – 1000 m Architeuthis dux – óriáskalmár o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Oegopsida

58 Mesonychoteuthis hamiltoni – antarktiszi óriáskalmár (Cranchiidae) A legnagyobb testű gerinctelen! (becslés: 12 –14 m, legnagyobb fogás: 10 m (2007)) ught_in_February_2007.jpg o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Oegopsida

59 ns/0/06/Gusano_luciernaga.png Watasenia scintillans Ellenfényben a felszíni fénnyel azonos erősségben világítja meg a kalmár hasi oldalát (Enoploteuthidae:) o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Oegopsida Lycoteuthis lorigera Carl Chun Cephalopoda c. könyvéből (1910) Lycoteuthis spp. : német nevük „csodalámpás” ~ 8 cm (Lycoteuthidae:)

60 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r. Sepioidea – cs. Sepiidae content/uploads/sepia_officinalis_041073_product_zoom_thumb.jpg Sepiidae 15 – 50 cm W-alakú pupilla Úszószegély végig a test mentén Aljzat közelében élnek Magasfokú intelligencia sepia: általánosságban a szépiatinta barna színárnyalatára utal Sepia officinalis – közönséges tintahal er/s_officinalis1.jpg Intenzíven halásszák és fogyasztják gyors színváltás hangulattól függően

61 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Sepioidea – cs. Sepiolidae Sepiolidae Sepiola rondeleti

62 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Decapodiformes – r: Spirulida Spirulida rend egyetlen faj: Spirula spirula – csigás tintahalacska https://encrypted- tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:A Nd9GcRn16EW8fm4ZdMbJHAcol vBtgNNp9FVJsbtDVD_Qk4fdU0E NYq1OQ https://www.tonmo.com/community/data/photos/l/2/ fb754bd1fb8d7627ea699a5780da88c4.jpg

63 Octopodiformes: Apomorfiák: Anatómiai szempontból 2. karok: vékony fonalszerű nyúlvány vagy elcsökevényesedés Központi idegrendszer: agy felső bukkális lebenyei összeolvadnak egymással vagy a hátsókkal Külső sztatociszta kamra Kopoltyú szerkezetében a válaszfalak alakulása o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes I III IV V Rendek: Octopoda Octopodidae Argonautidae Cirroteuthidae Vampyromorpha

64 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Octopoda Hapalochlaena lunulata – kékgyűrűs polip Nyála tetrodotoxint tartalmaz (idegméreg!) Octopodidae összesen 4 Hapalochlaena faj, Ausztrália és Csendes-óceán nyugati medencéjében Félénkek, ember: kevés a baleset de ismert néhány halálos áldozat

65 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Octopoda Eledone moschata – pézsmapolip egyetlen sor tapadókorong a karokon karok között hártya Mediterráneumban erős pézsmaillat Octopodidae Graneledone boreopacifica: 4 évig (53 hónap) kelti a tojásait! Kalifornia, mélytengeri, 1500 m mélységben, hideg vízben csekély anyagcsere

66 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Octopoda Octopodidae Octopus vulgaris – közönséges polip mindkét faj meleg tengerekben, világszerte Octopus macropus – hosszúkarú polip

67 o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Octopoda Argonauta argo – hajóspolip Argonautidae

68 Cirroteuthidae o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Octopoda bőrlebeny a tapogatókarok végéig tart Cirroteuthis muelleri 1,5 m mélytengeri, Izland, Grönland környéke, É-féltekén cirkumpoláris, délen: Új-Zéland környékén Az aljzat fölött 10 méteren belül tartózkodik Életmódja kevéssé ismert, táplálkozás: rákokkal cirruszok

69 Vámpírkalmárok rendje (Cephalopoda, Vampyromorpha) Mélységi elterjedés, biolumineszcencia 2012 óta bizonyított, hogy detritivorok 2 hosszú, ragadós, fonalszerű fogókar segítségével gyűjti össze az aláhulló szerves törmeléket Vampyroteuthis infernalis (egyetlen recens faj) o. Cephalopoda – alo. Coleoidea – div. Neocoleoidea – öregr. Octopodiformes – r. Vampyromorpha https://youtu.be/pI6A218YE-Q


Letölteni ppt "Más néven: Lamellibranchiata Pelecypoda 9200 recens faj összfajszámot 10–20 ezerre becsülik! Alosztályok: Protobranchia Heterodonta Palaeoheterodonta Pteriomorphia."

Hasonló előadás


Google Hirdetések