Gyurkó György. Az OO programozás és tervezés története 1960-as évek: SIMULA (véletlen folyamatokat szimuláló programok írása) az OO nyelvek őse 1970-es.

Az előadások a következő témára: "Gyurkó György. Az OO programozás és tervezés története 1960-as évek: SIMULA (véletlen folyamatokat szimuláló programok írása) az OO nyelvek őse 1970-es."— Előadás másolata:

1 Gyurkó György

2 Az OO programozás és tervezés története 1960-as évek: SIMULA (véletlen folyamatokat szimuláló programok írása) az OO nyelvek őse 1970-es évek: Smalltalk tisztán objektumorientált nyelv; fejlesztő: Xerox PARC. – Széles körben a Smalltalk-80 válik ismertté (1980) 1980-as évek eleje: C++; fejlesztő: Bjarne Stroustrup az AT&T Bell laboratóriumban. 1993-tól: Java, fejlesztő: Sun Microsystems, Inc. (webes alkalmazások) 1980-as évek második fele, 1990 évek eleje: OO elemzési tervezési módszertanok kialakulása 1990-es évek közepe, második fele: OO elemzést és tervezést támogató CASE eszközök megjelenése

3 Egyszerre több elemzési és tervezés módszertan Az 1980-as évek második felében, 1990-es évek elején létrejövő OO módszertanok: James Rumbaugh és munkatársai által kidolgozott OMT (Object Modeling Technique), Grady Booch által kidolgozott módszertan, Shlaer és Mellor által kidolgozott módszertan, Ivar Jacobson és munkatársai által kidolgozott OOSE (Object-Oriented Software Engineering), és még további módszertanok nagyobb informatikai cég műhelyéből Mindegyik saját jelölésrendszert használt!!!  UML

4 Az UML története 1994: Rumbaugh és Booch szándéknyilatkozata közös OO rendszerfejlesztési módszer kidolgozására 1995: Az OMT és a Booch módszerek egyesítésének vázlata (Unified Method 0.8) 1996: Csatlakozik Jacobson is. Hárman dolgozzák ki a Unified Method 0.9-et. 1997: Januárban Unified Modeling Language néven adják be az OMG (Object Management Group) független szabványszervezethez (konzorcium). Ez a verzió kapja az UML 1.0 jelölést. 1997. szeptemberben megjelenik az UML 1.1, amelyet követően egyre több CASE gyártó terméke támogatja az UML-t. 1998-2002: Sorban jelennek meg az UML újabb verziói 1.2: 1998, 1.3: 1999, 1.4: 2001, 1.5(munkaverzió): 2002. 2003: UML 1.5 2005: UML 2.0

5 Az UML áttekintése Diagramtechnikák A modellelemek csoportosítása – csomagok, csomagdiagramok UML kiterjesztési mechanizmusok (sztereotípusok és megszorítások)

6 Az UML diagramtechnikái Használati eset vetület (nézet) Funkcionális követelmények leírása Statikus modellek (szerkezeti modellezés) Osztályok definiálása, osztályok közötti viszonyok (általánosítás/specializáció, asszociációk, függések) esetleg objektumok és azok viszonyai Dinamikus modellek (viselkedésmodellezés) Objektumok együttműködése/kommunikációja, állapotváltozásai (cél az osztályok metódusainak meghatározása, a statikus modell finomítása) Üzleti folyamatok leírása tevékenység-diagrammal (cél: a követelmények meghatározása, pontosítása) Alkalmazás / komponensmodul működésének leírása tevékenység-diagrammal Kivitelezési modellek (architektúramodell) Komponensdiagram (az alkalmazás felépülése kódkomponensekből) Telepítési diagram

7 Modellelemek csoportosítása (csomagok, csomagdiagramok) Csomagok tartalmazási hierarchiája és függősége

8 Modellelemek csoportosítása (csomagok, csomagdiagramok) Csomagok közötti általánosítás és pontosítás

9 Az UML kiterjesztési mechanizmusai Az UML eszköztár kiterjesztése az alkalmazó szervezet igényei szerint Sztereotípusok (Stereotype) : a modellelemek több szempontú tipizálására, illetve újabb típusú modellelemek képzésére szolgálnak. Megszorítások (Constraint): a modellelemek olyan tulajdonságainak (element properties) megadására szolgálnak, amelyek az UML más jelrendszerével nem fejezhetők ki. Egyes – felsorolás típusú értékkel megadható – megszorításokat pedig a modellelemeknek a sztereotípiákon felüli, további tipizálására használnak, pl.: {abstract}, {transient}, {persistent}.

10 Sztereotípusok megadása - példák

11 Megszorítások megadása - példák

12