Júlia Alpok Azok a csúcsok, azok az árnyak, azok a völgyek, azok a tájak, a patakok, habos vízesések, valaha-volt múltamból idéznek. A bársonyos rétek,

Az előadások a következő témára: "Júlia Alpok Azok a csúcsok, azok az árnyak, azok a völgyek, azok a tájak, a patakok, habos vízesések, valaha-volt múltamból idéznek. A bársonyos rétek,"— Előadás másolata:

1

2 Júlia Alpok Azok a csúcsok, azok az árnyak, azok a völgyek, azok a tájak, a patakok, habos vízesések, valaha-volt múltamból idéznek. A bársonyos rétek, a magas fenyők… Hol láttam már őket ezelőtt ? Az ismerős dalok, otthonos illatok, a csend… A kitárulkozó ég, a ciklámen kelyhe, erdőben az árnyék, egy-egy ablak-keret, tehénkolomp szava, télre összegyűjtött száraz fa illata. Oly ismerős minden…. Éltem itt talán ? Lázasan kutatok konkrét emlék után. …..És nincs. És nem találok semmi kézzelfoghatót. Ám bensőmben oly erős a vágyakozás, hogy percig sem lehet vitás, nem először járok itt, ösztönöm újra hazavitt. Gyarló agyamból bár kiirtva a kép, a lelkem tudja, ez az a vidék, hol boldog voltam, s hol élnem most is kellene. ÚM.1989 Csodás hegyeim….

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24 Zene: Hubert von Goisern: Über d’alma