A felzárkózó Kína és Korea fejlődéstörténete

Az előadások a következő témára: "A felzárkózó Kína és Korea fejlődéstörténete"— Előadás másolata:

1 A felzárkózó Kína és Korea fejlődéstörténete
dr. Jeney László egyetemi adjunktus Gazdaság- és társadalomföldrajz BME Regionális és környezeti gazdaságtan (MSc) 2014/2015, I. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

2 Többezer éves történelmi múlt
Kína: 4000 éve folyamatos civilizáció Pleisztocén: előember Kr. e. 4000: „neolit forradalom” (Jangsao kultúra) Földművelés (köles, rizs) Kínai nép bölcsője: Sárga-folyó medencéje Kr. e. III. évezred: osztálytársadalom Kr. e. II. évezred: Shang-dinasztia Korea: 3000 éves civilizáció Japán: 2000 éves civilizáció 2

3 Hagyományos kínai állam
Társadalom Parasztság: csekély termékfelesleg  önálló faluközösségek hálózata Központi hatalom: császári hivatalnokok (mandarinok)  állami feladat: öntözőrendszerek, árvízvédelmi gátak karbantartása Népesség szaporodása  földszűke  területi terjeszkedés korlátai  egyre kisebb parcellák Természeti csapások  mezőgazdaság hanyatlása növekvő adóterhek, felkelések, éhínség,  népesség számának átmeneti csökkenése  központi hatalom széthullása  új császári dinasztia, de változatlan társadalmi szerkezet 3

4 Korea: függetlenség és hídszerep
Kína és Japán hódító törekvései elleni harcok Kínai-mandzsu hűbéri fennhatóság Külső hatások Kína felől (konfucianizmus és buddhizmus) Nyelvi és kulturális identitás megőrzése XV. sz. óta 24 betűs koreai ábécé XVII. sz-tól: teljes elzárkózás politikája Li dinasztia 1910-ig 4 4

5 Középkori Kína Mongol invázió: XIII. sz.
Mandzsu betörés: XVII. sz. (1644–1911) Qing-dinasztia első százada: történelmi Kína utolsó virágkora XVIII. századtól: császárság általános válsága Teljes elzárkózás politikája Európai hódítók térnyerésének megakadályozására Kínai kultúra hatása: Japán, Korea, DK-Ázsia Selyemút: Közel-Kelet és Európa irányába Kiemelkedő műszaki teljesítmények már az ókor óta 5

6 Középkori Kína Termelőerők lassú fejlődése
Európai gyarmatosítók behatolásáig Ázsiai termelési mód, feudális viszonyok Naturálgazdálkodás, kézműipar Elszigetelt faluközösségekben XVIII. század: külső kapcsolatok megszakadtak Külföldi (főleg brit) hajók: Kanton Teáért, selyemért ópiumot Nem volt számottevő árucsere országon belül sem 6

7 Kína: imperialista hatalmak félgyarmata
Ópiumháború NBr ellen: vereség (1840–1842) Függetlenség fokozatos elvesztése XIX. sz. 2. fele: megalázó szerződések Angol, francia, német, orosz, japán, amerikai Területi veszteségek Kikötők és folyami hajóutak megnyitása Koncessziós övezetek: külföldiek törvényei Kibontakozó tőkés termelési mód Szabad kereskedelem, külföldi áruk tönkretették a hagyományos kézműipart (kikötőkben: élelmiszer- és textilipari üzemek) Mezőgazdaság: gyarmatáruk (selyem, tea) termelése Polgári forradalom, császárság megdöntése (1911) 7

8 Korea: XX. század első fele: Japán uralom
1876: kikötők megnyitása Japán számára : japán-kínai háború Kína lemondott a Korea feletti uralomról 1905: japán protektorátus 1910: japán uralom Feudális jelleg helyett korszerűsítés Hídszerep helyett hídfőállás Vasút, kikötők (rizs, fa), bányászat (szén, érc), vízerőmű 1930-as évek: kohászat, vegyipar 700 ezer japán telepes: közig., gazd. irányítása 8 8

9 Kína: II. vh. előtt elmaradott mezőgazdasági ország
Elaprózott gazdaságok 1,3 ha (főleg délen: 0,5–1 ha) Nagy adóterhek: szegényparasztság Mezőgazdasági gépek, műtrágya hiánya (faeke, kapa) Falusi lakosság éhínsége Lappangó munkanélküliség Nem volt elegendő mezőgazdaság Ipar alárendelt szerepe Gyér közlekedéshálózat 9

10 Kína: japán befolyás Két világháború között: belháborúk
1931 japánok elfoglalták ÉK-Kínát (Mandzsúriát) Szén, vasérc, nehézipar, katonai célokra 1937: Japán háborút indít egész Kína elfoglalására 1945-ig: megszállta az ország nagy részét Nehézipari üzemek : japánok veresége után újabb polgárháború Kínai Kommunista Párt győzelme a nemzeti kínai kormány felett 1949: Kínai Népköztársaság 10

11 Koreai polgárháború (1950–1953)
1945. Kairói megállapodás: 38. sz. kör 1945–1949: É és D megszállása 1950–1953: É-Korea erőszakos egyesítés 2,5–3 mió áldozat Városok nagy része romba dőlt Ipari üzemek 2/3-a elpusztult 1953: fegyverszünet (Pamindzson: fegyvsz. biz.) 4 km-es demilitarizált övezet Nincs postaforgalom, telefon Hermetikusan elkülönülő két állam É: szoc., honvédelem, önerőre támaszkodás (SZU, Kína) D: kapitalista úton fejlődő elnöki közt (USA csapatok) 11 11

12 Mao: sztálini szovjet mintájú szocializmus
1949–1952: újjáépítés évei 1953–1957: első ötéves terv 1958: „nagy ugrás” Természeti csapások Éhínség: 25–30 mó áldozat 1960: szembefordulás a SZU-val Élelmezési kérdés előtérbe került Mezőgazdaságot szolgáló beruházások (műtrágya-, traktorgyárak) Hadiipari beruházások 1966–1976: „nagy kulturális forradalom” Mao Ce-tung hatalmának erősítése 12

13 Két Korea eltérő öröksége Észak javára
Észak-Korea Dél-Korea Terület 121 ezer km2 99 ezer km2 Természeti potenciál Ásványvagyon, vízenergia Rosszabb éghajlati, domborzati adottságok Demográfiai nyomás 10 mó (1960) 25 mó (1960) + 2 mó menekült É-Koreából, 1,5 mó külföldről Ipar Erőművek, nehézipari üzemek Max élelmiszer-, textilipar 13 13

14 Elágazó koreai gazdaságpolitikák
Újjáépítés  gazdasági növekedés mindkét országban Teljes társadalmak mozgósítása 1960-as évek elejétől: elágazó növekedés Ma: gazdasági szakadék Dél-Korea sem érdekelt a gyors újraegyesítésben 14 14

15 Dél-Korea NIC-országok közül is kiemelkedik a „koreai csoda”
1960: elmaradt Indiától, 2000: India 30X-a Természeti erőforrásokban szegény Újjáépítés: USA-segély 1960 óta: önerőből (irányított piacgazdaság) 1980-as évekig: katonai diktatúra 15 15

16 „Koreai csoda” tényezői
Nagybirtokrendszer felszámolása Belterjesebb kisparaszti mg. (állami támogatás) Munkások fegyelme, hosszabb munkaidő Beruházások exportorientált iparba, alacsony bérek Állami bankhitelek, átmeneti külső eladósodás (‘70) ’90-ig: belpiac védelme Szellemitőke (kultúra, oktatás, tudomány) ‘60-ig: analfabétizmus felszámolása, ma: diplomások Japán licensz után önállóság, (K+F: GDP 4%-a) Családi óriáskonszernek (chaebolok): állami elittel Daewoo, Hyundai, LG, Samsung (globalizáció) ’80: export, ma tőkebefektetés (újra eladósodás, mn) 16 16

17 Észak-Korea: gazdaságtörténet
1950-es évek: újjáépítés SZU-segítséggel Személyi kultusz Pártállami diktatúra Magántulajdon, piacgazdaság felszámolása Állam: 1946– –100%, mg kollektivizálása: 1955–1958 Tervutasításos rendszer Fegyverkezés (1990-es évek közepén GDP ¼-e) Önerőre támaszkodás (dzsucse) 1990-es évek: kudarc 1992: szabadkereskedelmi övezet (Tumen) 1994: Kim Ir Szen halála, ingatag belpolitika 1996–1997: élelmiszersegélyek (USA, Japán, Dél-Korea) 17 17

18 Kína: Ping reformjai 1977: átfogó gazdaságirányítási reform
„Négy modernizálás”: mezőgazdaság, ipar, tudomány, honvédelem 1992: szocialista piacgazdaság Mezőgazdaság Ipar Családi kisvállalkozások (ipari, kereskedelmi, szolgáltató) Külkereskedelem bővülése Idegenforgalom fellendülése Külföldi tőkebefektetések (1996-ig 170 mrd $) Korszerű technológia, rugalmas vállalatvezetési módszerek Mérleg 1949 óta: félgyarmatból regionális nagyhatalom 18

19 Világpiaci nyitás és annak korlátai
1979-ig a világ egyik legzártabb gazdasága Elmaradt Tajvantól (21 mó) és Hongkongtól (6 mó) Később élénkebb külgazdasági kapcsolatok Hivatalos nyitási politika Hongkong visszacsatolása Legfőbb partnerek: Japán, USA Hongkong: összekötő kapocs: Kína és a világpiac között Nyitás korlátai Nagy ország: önellátás Hagyományosan korlátozott kapcsolatok Önellátás tartományi és helyi szinten is Külkerbe bekapcsolódás csak a tengerparti területeken Elmaradott közlekedés és távközlés 19

20 Kína népességföldrajza
20

21 Népesedési folyamatok
„Középső birodalom” az ókorban is a legnépesebb Időszámítás kezdetén: 60 mó (Föld ¼-e) – Han dinasztia XVI. századig alig változott XVI-XX. század elejéig: 7X-es növekedés (400 mó) Művelt terület csak 2X-es növekedés Élelmiszertermelés/fő csökkent, éhínség (45 mó áldozat) 1877: (10 mó áldozat) 1921, 1942, 1959–1961 1953: első általános népszámlálás: 583 mó 1964, 1982, 1990, 2001 1990-től már 1 mrd felett Népesség: 1,31 mrd fő (Föld 1/5-e) 21

22 Mao: demográfiai robbanás
Mao alatt: ahogy a többi fejlődő országban 1949: egészségügyi helyzet javulása Születéskor várható élettartam: 70 év Halálozási ráta lecsökkent Születési ráta 1970-es évek végéig magas Sokgyermekes családmodell 1965: magas természetes szaporodás: 3% Nagyhatalmi törekvések, potenciális munkaerő „Az embernek két karja, de csak egy szája van.” 22

23 Ping: új népességpolitika az 1970-es évektől
Eszközök: Születési arányszám csökkentése 1,5 mrd-os népesség stabilizálása Egygyermekes családok anyagi és erkölcsi támogatása Szociális kedvezmények megvonása a 2. gyermeknél Házasságkötés korhatárának felemelése Családtervezés propagálása Fogamzásgátló szerek ingyenes szétosztása Nemzetiségi területeken, falvakban szelídebben 1983: természetes szaporodás 1% alatti Negyedik demográfiai ciklus Kínai társadalom fegyelmezettsége, szervezettsége Egészségügyi hálózat Korösszetétel: még mindig a demográfiai robbanás lenyomata (20 mó munkahely, később nyugdíj) 23

24 Nemzetiségek Lakosság túlnyomó többsége: han (kínai nemzetiség)
55 etnikai csoport (100 mó fő, 8%) Autonóm területek: csuangok, hujok, ujgurok, tibetiek, mongolok számára Autonóm prefektúrák, megyék: kisebbek számára Hanok migrációja Hanok többsége (kiv. Tibet, Xinjiang Uygur) 25 mó kínai külföldön (Tajvan nélkül) Számos eltérő nyelvjárás (hivatalos a pekingi v. mandarin dialektus – iskolákban) De: írás egységes: Pinyin átírás 24

25 Népesség egyenlőtlen térbeli eloszlása
Népsűrűség: 130 fő/km2 DK: ter 1/3-a, népesség 85%-a 10 tartományban 300 fő/km2 felett Tengerparti síkságok, medencék 1000 fő/km2 felett 7 tartományban 100 fő/km2 alatt Tibet: 2 fő/km2 Erős összefüggés a népsűrűség és a mezőgazdasági potenciál között Csapadékmennyiség Fagymentes időszak hossza Utal az agrárjellegre és az önellátásra 25

26 Kína népsűrűsége, 2006 700 felett 350–700 között 125–350 között
125 alatt 26

27 Hagyományos településhálózat
82000 falu és a hozzájuk tartozó központi helyek hálózata Városok: közig funkciók + kereskedelmi is XIX. sz. 2. fele: ipari funkció (kikötőkben) XX. sz. 2. fele: ipari funkció (belső területeken) Alacsony a városi lakosok aránya 1953: 13%, 1982: 21%, 1995: 30% 1970-es évek vége: városi lakásépítés (8 m2/fő) 1980-as évek: falusi nincstelenek városba áramlása Ma már a városi lakások 4/5-ében van színes tv, mosógép, hűtőszekrény 27

28 Zsúfolt metropoliszok
30 db milliós város Sanghaj (15), Peking (11,5), Tiencsin (9,5) Elővárosokkal együtt Újra előtérbe kerül az élelmezési kérdés Még van esély a fenntartható fejlődésre 28

29 A feltörekvő kelet-ázsiai óriásgazdaság: Kína
29

30 Korlátozott mezőgazdasági potenciál
Ország területének fele terméketlen (még legelő, erdő sem) 2000 m felett 37%, 500 m alatt (16%) Termőfölddel legrosszabbul ellátott ország (92 mó ha, 10% művelt terület) Termőterület bővítése 1950–1960-as évek: sírhelyek, szűzföldek (Mandzsúria, észak-kínai löszterületek) feltörése Max 20 mó ha-ral bővíthető (drágán) Földek többszöri hasznosítása (Közép-Kína 2X, D 3X) Rövid tenyészidejű növényfajták Ötletes vetésforgók (vetésterület 150 mó ha) Termésátlagok növelése 1. Öntözés (régóta elválaszthatatlan a kínai mg-tól) 2. Talajerő-utánpótlás (sok évszázados hagyományok – Indiától eltérően) 3. Talajművelés korszerűsítése 30

31 Korlátozott mezőgazdasági potenciál
Legfontosabb gabonafélék termésátlaga megduplázódott (Japánhoz hasonló) Területhasznosítás intenzitása már nemigen fokozható Szigorú népességpolitika kell (ezen múlik az élelmezési helyzet) Keresők 60%-a mg Alacsony termelékenység Agrotechnikai fejlődés Falusiak ¼-e ipari és szolgáltató szektorban 31

32 Növénytermesztés VR1 VR2
Rizs 33%: élelmezésben a legfontosabb (exportra is) Búza (import kell) Dohány 42 % Repce 27 %: Jangce Gyapotszál 23% VR2 Földimogyoró 30% (Shandong) Tea 23 %: ősi kultúrnövény (Közép és D) Kukorica Köles Árpa Burgonya Batáta Táro, jamszgyökér Hüvelyesek, zöldségfélék, fűszerek Szója Szezám Tungaolaj Len, kender Rami Juta Kenaf Cukornád Cukorrépa Alma, körte Szőlő Citrusfélék Ananász Gránátalma, fahéj Szubtrópusi gyümölcsök (licsi, jujuba, mangó) 32

33 Állattenyésztés 3 területi típus Selyemhernyó-tenyésztés
Nomád, félnomád pásztorkodás (1/3) Xinjiang, Belső-Mongólia, Tibet Ló, teve Juh, kecske: mongol, ujgur Jak: Tibet Télen istállózó, nyáron legeltető-pásztorkodó Középső-Kína Istállózó állattenyésztés K: csupán szerény kiegészítő Szarvasmarha: ÉK Bivaly: Jangcétól D-re Sertés- és baromfi (VR1) Kacsa, liba: D-Kína Selyemhernyó-tenyésztés Halászat (VR1) – 20 mó t! Erdőgazdálkodás 33

34 Bányászat, energiagazdaság
Antracit és feketekőszén (energia ¾-e), (VR1): ÉK (Fushun, Fuxin) Kőolaj 150 mó t: Gansu, ÉK, parti self Földgáz 20 mrd m3: Szecsuani-medence, Ordosz-fennsík Uránérc: Belső-Ázsia, Jangce középső szakaszától D-re Elektromosáram-termelés 1/6-a vízerőművekből Gezhouba, Lanzhou, „Három Szurdok” (VR1) Vas- és színesércek: energiaforrások mellett Volfrám, higany, antimon, ón Foszfát, magnezit: Anshan Kősó: tengervíz lepárlása, belső-ázsiai sós tavak, sós források 34

35 Ipar Keresők 22%-a, GDP fele
Két lábon járás: ósdi-korszerű, kicsi-nagyüzemi Utóbbi négy évtizeden keresztül óriási fejlődésen ment keresztül Területi elhelyezkedés: Forradalom előtt textil- és élelmiszeripar, kikötővárosok kohászat (japánok): Mandzsúria Szocialista iparosítás első három évtizede Belső országrészeken, regionális kiegyenlítődés Nyitási politika (1979) Legkorszerűbb iparágak, kikötővárosok, regionális különbségek újra nőnek 35

36 Ipar Négy nagy iparág Egyéb iparágak
Gépgyártás (30%) – gyorsan fejlődő főváros, kikötővárosok, különleges gazdasági övezetek Textil- és ruházati ipar (16%) – hagyományos Tengerpart (Sanghaj), belső országrészek Élelmiszeripar (10%) – hagyományos nyersanyagtermelő körzetek, tengerparti kikötők Vegyipar (10%) – gyorsan fejlődő Szénbányák, kőolajfinomítók közelében (Daqing) Egyéb iparágak Vas- és acélipar (Anshan, Sanghaj) Színesfémkohászat (Shenyang, Sanghaj) Építőanyag-ipar, kerámiaipar (jingdezheni porcelán) Papíripar 36

37 Közlekedés Vasút Belföldi vízi út Közút Gyors fejlődés
Autópályák (90-es évek): Kanton-Hongkong, Shenyang-Dalian, Peking környéke Gyors fejlődés Nem tart lépést a gazd. igényeivel 3 vasútvonal Oroszo. felé (1 Mongólián), É-Korea, Vietnám felé, Kazahsztán-Európa (1992) Vasútépítés Belső-Ázsia Tibet felé Fejlett infra. nélkül nem lehet „négy modernizálás” programja 37

38 Regionális különbségek
Két élesen különböző rész (400 mm-es izohiéta mentén) K, DK: ősi kínai civilizáció magja Kedvező éghajlat Nagy népességkoncentráció, politikai centrum Ter. 1/3-a, népesség 85%-a, termelés 90%-a Nyugat- és Belső-Ázsia Sivatagok, magashegységek Politikai függőség Növekvő han népesség Elmaradottság Területfejlesztés: 3 régió Kelet: fejlett iparágak, magas technológia Középső: félkész-termékek, üzemek korszerűsítése, infrafejl. Nyugat: nemzetiségi oktatás, erőforrások feltárása 38

39 HDI: Humán fejlettségi index
39

40 „Koncentrált decentralizáció”
Területi különbségek éleződése 1980: különleges gazdasági övezetek (Shenzen, Zhuhai, Shantou, Xiamen) 1988: Hainan 1984: 14 nyitott kikötőváros 1990 Jangce melléke, 1992 határvárosok 1992: 13 vámszabad terület 1997 Hongkong, 1999 Macau: különleges igazgatási körzetek „Egy ország két rendszer” Alapja lehet Tajvannal egyesülésnek 40