Előadást letölteni
1
Áldjad, lelkem, az Ura!
2
Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt.
3
Õ az, aki sátorként feszítette ki az eget, palotáját a vizek fölé építette, a felhõket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
4
A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5
Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6
Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
7
Dorgálásodra lefutottak, mennydörgõ szavadra elszéledtek.
8
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
9
Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.
