Vízminőség-védelem 11. ea.

Az előadások a következő témára: "Vízminőség-védelem 11. ea."— Előadás másolata:

1 Vízminőség-védelem 11. ea.
PTE PMMK Környezetmérnöki Szak (BSC) Vízminőség-védelem 11. ea. Tavak eutrofizációja Dittrich Ernő egyetemi adjunktus PTE-PMMK Környezetmérnöki Tanszék Pécs, Boszorkány u. 2. B épület 039.

2 Tavak eutrofizációja és foszforháztartása
. előadás Tavak eutrofizációja és foszforháztartása

3 Természetes és mesterséges eutrofizáció
Természetes eutrofizáció: ( év) elöregedési folyamat feldúsulnak a növények vízmélység csökken elmocsarasodás a fás szárúak megjelenése kiszáradás erdő

4 Mesterséges eutrofizáció:(10-20 év)
felgyorsítja az öregedési folyamatot felfokozott emberi tevékenység okozza(mezőgazdaság, foszfor tartalmú mosószer) meghajtó ereje: növényi tápanyag N, P felfokozott növényi biomassza keletkezés több növény hal el éjjel oxigén elvonás Oxigénháztartás felborulása Mocsarasodás

5 Egyszerűsített anyagforgalmi séma1
Termelő szervezetek Tápelemek C; N; P; K Lebontók Szervesből szervetlen (mineralizáció) Fogyasztók

6 Egyszerűsített anyagforgalmi séma 2
Légköri kiülepedés: nedves (eső), száraz (szél) Hozzá folyás: Felszíni, felszín alatti Elfolyás Elszivárgás Mesterséges kijutás Üledékbe való kijutás

7 Tápanyag forrás: természetes: a kőzetek mállása mesterséges: ipar, mezőgazdaság, szennyvíz és csapadékvíz bevezetés

8 Az eutrofizáció mértékét a klorofil-a vizsgálatával határozzuk meg
Klorofil-a /Chl-a/ algaszám Vízben, a biomassza algaszámban mutatkozik meg.

9 Növényi (nitrogén és foszfor) limitáció
N- limitáció P- limitáció A biomassza építéséhez szükséges C:N:P arány 100:10:1.Ha nem ez az arány limitáció alakul ki, akkor az a limitációs elem, amelyikből a legkevesebb van

10 Pl: van: felhasznál: C: 1000 100 N: 10 10 P: 10 10 van: felhasznál: N: 100 10 P: 1 10
N- imitáció P- limitáció

11 Eutrofizáció kimutatására szolgáló indikátor paraméterek
Algaszám Klorofil-a BOI5 Biomassza tömeg ÖP ÖN Oldott oxigén Fitoplankton összetétel Átlátszóság

12

13 algaszám Kékalga (hipertróf tó) Zöldalga, kovamoszat hónap 5 10 N- limitáció az édesvizekben csak átmenetileg! P- az elsőrendű limitációs elem, melynek nincs gázfázisa, oldott vagy partikulált állapotban van és ezért könnyű szabályozni (szennyvízből eltávolítás, vagy műtrágya maximalizálás útján).

14 Alga körfolyamat a vízben
P: foszfor A:alga D: detritusz(elpusztult alga)

15 Belső terhelés az üledékbe felhalmozódott P – visszapótolja, ha csökken a külső P hosszú idő után lecsökken aktív zóna: vissza tud jutni a víztestbe Vashoz kötött P: redox potenciál – magas, nem tud vissza oldódni. redox potenciál – alacsony, vissza tud oldódni (akkor alacsony, ha alacsony az oxigén tartalom) Ca-hoz kötött P: biogén mészkő képződés véglegesen kötött inaktív

16 Vollenweider modell Az európai tavaknál tömegessé vált a mesterséges eutrofizáció Épp ezért, az EOCD országok kutatást indítottak a probléma megoldására L -P terhelés Q*P elfolyik

17

18 Statikus P koncentráció

19 Mély tó: a szélesség-mélység arány kicsi hőmérsékleti rétegződés jön létre a szél hatására az üledék nem tud felkavarodni átlagos hidraulikus tartózkodási idő

20 Példa

21 Közvetett vízgyűjtő Közvetlen vízgyűjtő
1.) Határozza meg a tó éves ÖP terhelését! 2.) Mennyivel kellene csökkenteni a külső terhelést ahhoz, hogy a tó mezotróf legyen? a.) a belső terhelés=0 b.) a belső terhelés pedig a jelenlegi külső fele

22 1.)

23

24

25 2/a.)

26 2/b.)

27

28 Kötelező irodalom dr. Clement Adrienn (2007): Vízminőségszabályozás. Felkészülési segédanyag. HEFOP HEFOP/2004/3.3.1/ Dittrich E., dr. Dolgosné Kovács Anita (2008): Vízminőség védelem (könyvfejezet) Környezetipari E-Tananyag III. Kötet: környezet- és természetvédelem. Tárgyalt jogszabályok ( kapcsolódó anyagai

29 Ajánlott irodalom I. Balásházy L. (2004): A felszín alatti vizek védelmének szabályozása az EK-ban és Magyarországon. MHT XXII. Országos Vándorgyűlés, Keszthely Bartholy Judit (2006): Az éghajlat változása - bizonyosságok és bizonytalanságok.. Mindentudás Egyeteme, Benedek P.–Literáthy P. (1989): Vízminőség szabályozás a környezetvédelemben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Deák J. (2005): A felszíni alatti vizek Víz Keretirányelv szerinti monitoringja. VKI oktatóanyag (Power Point) GWIS Vízminőségi és Környezetvédelmi Kft, Budapest Dolgosné Kovács A. (2004): Bevezetés a környezetvédelmi analitikába I. PTE PMMK, PHARE jegyzet, Pécs Fekete E.-Szabó A.-Tóth Á. (1991): A vízszennyezés ökológiája. Pro Natura Kiadó, Budapest Felföldy L. (1974): A biológiai vízminősítés. VHB. 16., VGI, Budapest Felföldy L. (1981): Vizek környezettana. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest HEINRICH D. – HERGT M. (1994): SH atlasz: Ökológia. Springer Hungarica Kiadó, Budapest. Ijjas I. (2005): Környezeti célkitűzések a Víz Keretirányelv (VKI) szerint. VKI oktatóanyag BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, Budapest IPCC 4. jelentése: Katona E. (szerk.) (1989): A vízminőség-szabályozás kézikönyve. Aqua Kiadó, Budapest. Kálmán E. (2000): Kémiai katasztrófa a Tiszán. Budapesti Közegészségügy 2000/3.szám, Budapest, pp Kiss I. (1997): Toxikológia. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Láng István (szerk) (2005): Vahava projekt összefoglalás. Globális klímaváltozás program. A globális klímaváltozással összefüggő hazai hatások és az erre adandó válaszok. MTA.

30 Ajánlott irodalom II. McCann B. (2007): Climate conclusions –evidence from the IPCC. Water 21, Journal of IWA, April. pp- 10. Mosonyi Emil (2007): A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai. Mérnök Újság, XIV. évf szám, 2007 március, oldal. Papp s.-Rolf K. (1992): Környezeti kémia. Tankönyvkiadó, Budapest Padisák Judit (2005): Általános limnológia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Pásztó P. (1998): Vízminőségvédelem, vízminőségszabályozás. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Somlyódy László (szerk) (2002): A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Stelczer Károly (2000): A vízkészlet-gazdálkodás alapjai. Elte Eötvös Kiadó, Budapest. Szilágyi F. et al (2005): Proffessional Training of Civil Servants Working for Regional Authoroties Belongoing to the Moew, Hungary. Tanfolyam jegyzet. BME VKKT, Budapest. Szilágyi F. et al (2000): Hidrobiológia mérnököknek. BME-VKKT, Budapest. Takács s. (1994): Az ember és környezete – A környezetszennyezés humán következményei. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém Thyll SZ. (2000): Vízszennyezés, vízminőségvédelem. Egyetemi Kiadó, Debrecen Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság: Vízkészlet-gazdálkodás Vízvédelem és vízbázis-védelem A felszíni vizek vízgazdálkodási feltételei az ezredfordulón. Zsuffa I. (1996): Műszaki hidrológia I.. Műegyetem Kiadó, Budapest.

31 Köszönöm a megtisztelő figyelmet!