MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK? (Bokrétás András versei) ballada néhai jó Francois Villon mester stílusában és modorában.

Az előadások a következő témára: "MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK? (Bokrétás András versei) ballada néhai jó Francois Villon mester stílusában és modorában."— Előadás másolata:

1

2 MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK? (Bokrétás András versei) ballada néhai jó Francois Villon mester stílusában és modorában

3 A verset azon hölgyek kérésére írtam, akiknek természetét, magatartását bökverseimben sokszor megénekeltem. Kérték: ugyan nézzek már körül a férfiak házatáján, hátha ott is találok „dalolnivalót”. Találtam!

4 Domború mellkas, érces hang, kondul a szó, mint nagyharang,

5 emelt tekintet, ócska báj, pocakok alatt nő a háj,

6 csábos a mosoly, villan a fog, várja, hogy karjába nőcske rogy,

7 tűnődj el, óh, e jeleken, S OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

8 Széles a váll, izmos a kar, az ész is tudja, mit akar,

9 libben az alj, a szem guvad, férfiasságtok elnyúvad,

10 búg a szó, a tenyér nedves, ne hagyd el magad, férfi, kedves,

11 én is csak halkan percegem: OTTHON LÉGY FÉRFI,HERCEGEM!

12 Rikolt a zene, a test simul, Izzad a homlokod piszkosul,

13 tenyered kószál, mint a szél, fehér az arcod, mint a tél,

14 ígéret csattan ajkadon, röhögve, némán hallgatom,

15 s refrénként én ezt üzenem: OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

16 Ígérj csak fűt, fát, te ökör, verd vissza magad, mint jó tükör,

17 koslass csak, beszélj balga tag, minden légy, csak ne hallgatag,

18 rángasd a szoknyám, légy szilaj, halóban lév ő nagy bivaly,

19 én most a kedved megszegem: OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

20 AJÁNLÁS: Herceg! Hol laksz? Menjünk el! Játszani kívÁnok kedveddel!

21 Másnap én el nem hencegem: Férfi voltál otthon, hercegem!

22 A TÁNC (Bokrétás András versei)

23 Álmomban táncoltál velem, kedves zenére, mint kit forró vére hajt, topog, röppen, kering.

24 Arcod arcomra hullt. Meleg sóhajt lehelt a szád, beszívtam, szerettelek. S így táncoltunk tovább.

25 Csókoltam ajkad omlatag, dőltél alélva rám, álmodtam volna álmomat örökké így talán.

26 A reggel ébresztett fel. De nem bántam a fényt, a zajt, tovább csókoltam ajkad csendesen, mint kit forró vére hajt.

27 V É G E (Bokrétás András)