Zentai László: Térképészet

Az előadások a következő témára: "Zentai László: Térképészet"— Előadás másolata:

1 Zentai László: Térképészet
Írás a térképen Zentai László Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

2 Zentai László: Térképészet
Betű, írás Az ábécé, vagyis beszédünknek a jelekkel való leírása, sokkal régebbi, mint a nyomtatás. A tipográfiai legkisebb, alapvető eleme a betű. A nyomtatott betűnek többféle technikai és esztétikai feltételnek kell megfelelnie: Minden esetben harmonikusan kell illeszkednie a szomszédos betűhöz. Legfontosabb a jó olvashatóság. A betűtípusnak alkalmasnak kell lennie a legkisebb betűnagyságtól a legnagyobbig az ábécé bármely betűjének olvasható reprodukálására. A tipográfia (mint alkalmazott művészi eszköz, illetve tudomány) volt az, amely az írást a nyomtatáshoz, mint fejlett technikai eszközhöz alkalmazta. Ahhoz, hogy a kézírásból nyomtatás legyen két alapvető dolgot meg kellett oldani: 1. Az írott betű formáját a korabeli betűvetés csak nagyjából határozta meg. A betűk formája függött az egyéntől, de koronként is változott. A spontán, egyedi kézvonások által alkotott betűk helyébe a nyomtatás során a mindig azonos formában ismétlődő és bármelyik szomszédos betűvel harmonikus szókapcsolatot képező nyomtatott betűt alkalmazták: megtörtént az írás "szabványosítása". 2. A nyomtatott szöveg előállítása az írás technikáját is megváltoztatta. A betűk szabványosítása és a tipográfiai mértékrendszer lehetővé tette, hogy a szöveg egyes részei előre kiszámított terjedelműek és hangsúlyúak legyenek. A szabványosított betűtípusokból és a tipográfiailag rendezett elemekből felépített szöveg sajátos tipográfiai kifejezési formák kialakulásával is járt. Ezek nem kizárólag a gyakorlati közlés jelei, hanem esztétikai formák is. A tipográfia fő funkciója az érthető, áttekinthető és jól olvasható közlés. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

3 Zentai László: Térképészet
Szöveg a térképen Ritkák az olyan térképek, amelyeken nincs semmiféle szöveg. A laikus felhasználó számára a szöveg nélküli térkép szinte értelmezhetetlen. A megjelenítés szempontjából a szöveg több okból is lényeges, ezért a térkép készítőjének több oldalról is meg kell tudnia közelíteni a problémát: Szoftveres: betűtípusok, számítógépes betűformátumok. Speciális karakterek alkalmazásának lehetősége (latin betűs és nem latin betűs földrajzi nevek). Térképi hierarchia kifejezése a betűtípusok segítségével. Betűtípusok csoportosítása, kategorizálása, az ábrázolt témához illő betűtípus kiválasztása A magyar helyesírás szabályai a földrajzi nevek írására vonatkozóan. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

4 Betűtípusok sajátosságai, térképészeti alkalmazásuk
Courier: programlisták nyomtatásához. Helvetica: térkép, prospektus, táblázat. Times: könyv, folyószöveg. Palatino: igényes kiadványok folyószövege. ITC Bookman: reklámszöveg. Zapf Chancery: kézírás utánzása. Avant Garde: nagyméretű feliratok, prospektus. New Century: kézikönyv, tankönyv, folyóirat. A szöveg térképi használatának elsődleges célja a térképi objektumok nevének, azonosítójának feltüntetése. Másodlagos funkciója az objektum jellegének megadása. A topográfiai térképeken erre a célra különféle földrajzi közneveket használnak (hegy, patak, dűlő), vagy egyéb adatokat (fafajta, útszélesség, stb.) adnak meg. Ha összehasonlítjuk a térképeken és az újságokban, könyvekben található szövegeket, felfigyelhetünk az előbbi néhány speciális tulajdonságára. A térképeken található szöveges információk általában egyedi szavak, nem pedig mondatok, bekezdések, mint a könyvekben; a szavak szokatlanok, ismeretlenek is lehetnek az átlagos térképolvasó számára; a betűk közötti távolság a megszokottnál nagyobb lehet. Ellen-tétben a könyvekben lévő szövegekkel, az itteni megírásoknak nem feltétlenül kell vízszintesnek lenni, nem kell sorokba rendeződniük; a megírások általában egy jelre vonatkoznak és a térképi megírások ke-resztezhetnek, lefedhetnek különféle vonalakat, felületeket. Mindezen okok miatt a térképi szövegek alkalmazása esetén célszerű betartani néhány tapasztalaton alapuló szabályt. A térképi szövegeknek könnyen azonosíthatónak és olvashatónak kell lenniük, még akkor is ha szórtan alkalmazzuk őket. Különféle betűtípusok alkalmazása esetén ügyelni kell a jó megkülönböztethetőségre. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

5 Térképi hierarchia kifejezése
olyan betűtípusokat kell választani, amelyeknek több változata is létezik, hogy képesek legyenek hierarchia viszonyok kifejezésére is; minőségi eltérések kifejezésére is alkalmasnak kell lenniük; az elhelyezés alapján lehetséges kell legyen a szöveges információk ponthoz, vonalhoz vagy felülethez való kötése. Gyakran hierarchikus viszonyok kifejezése érdekében keverjük a fenti módszereket, például a települések megírása esetében dőlt betűvel kerülnek megírásra a külterületi lakotthelyek nevei, normál megírást alkalmazunk a községek esetében, a városok megírása általában nagybetűs, a főváros neve aláhúzott. Mindezek közben a lélekszám függvényében termesztésen változhat a betűméret is. Ezek a minőségi és hierarchia eltérések azért nagyon fontosak, mert ezek segítik elő azt, hogy a neveket viszonylag könnyű legyen megtalálni egy térképen. Egy jól megszerkesztett térkép jelkulcsa ebben mindig segít. Ha a térképen látunk egy megírást, akkor annak attribútumai alapján (betűtípus, betűnagyság, szín, szórás, stb.) meg kell tudni határozni az objektum típusát (pl. víznév, tájnév). Ez azonban fordítva is igaz, ha tisztában vagyunk az objektum típusával és a térkép jelkulcsával, akkor meg tudjuk határozni, hogy a keresett objektum térképi megírása milyen jellemzőkkel bír. Csak az így "kódolt" térképi megírások esetén van esély a gyors vizuális felfogásra, a térképolvasó megfelelő érzékelésére. Nyomtatott térképek esetén alapvető követelmény, hogy az összes térképi megírás nagyító használata nélkül is olvasható legyen, nem lehet túl vastag (ne takarjon el más fontos térképelemeket), vagy vékony (vizuálisan elveszhet a többi térképi elem között). Egyes számok és betűk kis méretben esetleg nehezen megkülönböztethetők. A számítógépes térképészet sokféle lehetőséget kínál a szöveg attribútumok megválasztására. Az bizonyos, hogy egy térkép semmiképpen sem lesz jobb, ha sokféle betűtípust használunk, vagy a megírásaink minél többszínűek. Sőt, így a szándékainkkal ellentétes hatást érünk el: minél változatosabbak a megírások, annál kevésbé érzékelhető a köztük lévő hierarchia, ami jelentősen csökkentheti a térkép kifejező hatását, könnyű olvashatóságát. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

6 A térképi írás és a vonatkozó objektum kapcsolata 1
A különféle típusú térképi objektumok eltérő követelményeket támasztanak a hozzájuk kapcsolódó megírások elhelyezésével szemben: pontszerű objektumok, pl. településjelek megírását a jeltől meghatározott irányba célszerű elhelyezni (az elhelyezésnek megvannak a maga szigorú szabályai: elsőként a jeltől jobbra való elhelyezés ajánlott); vonalas objektumok (pl. folyók) megírása esetén a megírás párhuzamos az objektum vonalával, követi annak ívét, de például az utcanevek megírása általában az út tengelyvonalára esik; felületi objektumok megírása esetén arra kell törekednünk, hogy a megírás a lehetőségek szerint utaljon a felület nagyságára, a megírás terjedjen ki annak teljes területére (ez szórt nevekkel, nagyméretű megírásokkal, illetve elforgatott, vagy ívre illesztett megírásokkal érhető el). A mellékelt ábrán a pontszerű objektumokra példák a települések. Pl. Győr, Komárom. Vonalas objektumok a folyók. Pl. Duna, Lajta. Felületi objektumok az országok. Pl. Szlovákia, Ausztria. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

7 A térképi írás és a vonatkozó objektum kapcsolata 2
A vízrajzi neveket általában kék színnel és/vagy dőlt betűkkel írjuk. A domborzati nevekre jellemző, hogy vastagabb betűkkel írjuk. Ha a dombság vagy hegység vonulatát is akarjuk érzékeltetni, akkor annak megfelelően íveljük a nevet. Nagyon gyakran a betűk közti távolságot úgy növeljük, hogy a név elhelyezése megadja az ábrázolt terület elterjedését is. Ez igaz mind a domborzati, mind a vízrajzi nevek (állóvíz) esetén. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

8 A földrajzi nevek elhelyezése
A térképi nevek olvashatósága nemcsak a betűk alakjától, nagyságától, színétől függ, hanem a különböző nevek elhelyezésétől, elrendezésétől is. Területi elhelyezésnél a nevet úgy helyezik el, hogy a név iránya, hossza kifejezze az adott terület kiterjedését. Függőleges észak-déli irányú elhelyezéskor a neveknek a térkép bal oldalán alulról felfelé, jobb oldalán felülről lefelé kell haladniok, az óramutató járásának megfelelően. Vonalas elhelyezéssel jelöljük a vonal- vagy szalagszerű kiterjedésű tárgyakat. Leggyakoribbak a térképen ezek közül a vízfolyások. A folyóneveket olyan helyre szokták elhelyezni, ahol a folyó nem kanyarog, egyenletesen fut. A pontszerű íráselhelyezéseket alkalmazzák a pontszerű (pl. hegycsúcs) vagy a térkép méretarányában pontszerű ábrázolást kapó tárgyak (települések), illetve olyan felületek megírására, melyekbe az adott méretarányban a területnév nem helyezhető el. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

9 Számítógépes betűtípus formátumok 1
A különféle programok által használt eltérő betűtípus formátumok egységesítését a Windows tette lehetővé. Korábban zömmel raszteres, napjainkban vektoros betűtípus formátumok voltak az uralkodók. A különböző betűtípusok (fontok) számítógépes használata a nyolcvanas évek közepén a grafikus megjelenítő eszközök (nagy felbontású grafikus kártyák és képernyők valamint nyomtatók) kifejlesztésével vált általánossá. Ez tette lehetővé a szövegszerkesztés, illetve a DTP (Desktop Publishing) elterjedését. Hazánkban ennek időpontja 1987-re tehető, ekkor jelent meg a Xerox Ventura Publisher, amelynek magyar változata néhány hónap alatt megjelent, s innentől kezdve ez a program kis- és nagyobb vállalkozások tucatjainak vált megélhetési forrásává. A magyar változat elkészítése ebben az időben még nem pusztán a szoftver menüinek, illetve súgóinak egyszerű lefordítását jelentette. Biztosítani kellett azt, hogy a felhasználó a képernyőn és a nyomtatón is láthassa az összes ékezetes karaktert, ami az előző fejezetben említetteket figyelembe véve igen komoly problémák megoldását, sőt szabványosítási igényeket is felvetett. Ebben az időben az ún. raszteres betűtípusok voltak elterjedtek. Ez azt jelentette, hogy minden betűtípus minden betűnagyságának raszteres képét külön fontállomány tartalmazta (célszerűen természetesen csak a gyakran használt méretekre készültek el ezek a fontok: 8, 10, 12, 14, 18 pontos méret). A legismertebb, legelterjedtebb ilyen raszteres fontformátum a Bitstream Speedo. A vektor alapú fontok esetén az állományban az egyes karakterek körvonalát tárolták (általában Bézier-görbe segítségével) és a rendszer feladata volt az adott betűméretnek megfelelő betűkép generálása a megjelenítő eszközre, amelyek a plotte-rek kivételével végső soron raszter alapon működnek. A vektor alapú fontokat így tetszőleges betűméretben lehet használni. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

10 Számítógépes betűtípus formátumok 2
A különféle programok által használt eltérő betűtípus formátumok egységesítését a Windows tette lehetővé. A legelterjedtebb formátumok a TrueType és az Adobe Type 1, illetve ezek továbbfejlesztése az OpenType. True Type: a Windows rendszer alapvető fontformátuma (melyet eredetileg az Apple fejlesztett ki 7.0 operációs rendszeréhez, de végül eladta a technológiát a Microsoftnak). Egy állományban tárolódik az összes szükséges információ, mely a karakterek képernyőn és nyomtatón való megjelenítéséhez szükséges. Tipikuson Kbyte egy ilyen (PC-s környezetben TTF kiterjesztésű) fontállomány mérete. Természetesen a Unicode-os fontállományok mérete ennél lényegesen nagyobb. Postscript Type 1, Type3: A Postscript lapleíró nyelven alapuló fontdefiniálás. A megfelelően precíz képernyő-megjelenítéshez külön szoftver (Adobe TypeManager) szükséges, de a ritkább Type3-as formátum esetén (mely felhasználó által definiált lehetőségeket is tartalmazhat) ez nem alkalmazható. Apple-McIntosh rendszereken a használatot tovább bonyolítja, hogy külön állományban tárolódik az ún. képernyőfont (azaz a monitoron megjelenő betűkép) és a nyomtatófont. Komoly hibalehetőséget okoz, hogy a tulajdonképpen összetartozó két állomány egymástól függetlenül is használható. Napirenden van a két legelterjedtebb vektoros formátum egyesítése OpenType néven. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

11 A speciális karakterek használatának története 1
ASCII kódtábla (American Standard Code for Information Interchange). Szabványosította az egyes karakterek (angol ábécé betűi, számok, írásjelek) gépi kódját. 256 karakternek van helye, de ezek egy része is foglalt. Csak az angol nyelv igényeit vette figyelembe. A kódtábla felső része inkább speciális grafikai (keretező) karaktereket tartalmazott, mint idegen nyelvek különleges karaktereit. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

12 A speciális karakterek használatának története 2
A nyolcvanas években megkezdődött a számítástechnika nemzetközivé válása. Először az Apple-McIntosh grafikus operációs rendszeréhez, a DOS 4.0-hoz, majd a Windows 3.1-hez: Regionális változatok: kelet-európai, észak-európai, nyugat-európai, stb. Konkrét nyelvi változatok: magyar, olasz, szlovák, stb. Fontosabb szoftverek honosítása. Minden latin nyelv támogatása (pl. grönlandi, máltai, izlandi). A számítástechnika használata az első időkben csak a fejlett nyugati országokban (elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban) volt számottevő. A szabványosítás már a hatvanas években megindult, ennek nyelvi alapja természetesen az angol nyelv volt. Az összes platform összes operációs rendszere ugyanolyan belső kódokkal jelöli az angol ábécé betűit, illetve a számokat és az írásjeleket, ezzel a tisztán szöveges információk átvitele problémamentes a különféle platformok között. A számítástechnika fejlődésével olyan fejlett országokban is egyre jobban terjedt a számítógépek használata, amely már az angol ábécé betűin kívül más karaktereket használt (francia, spanyol, német). A globalizáció következtében, elsősorban a Windows egyre népszerűbbé válásával egyre több olyan ország szerette volna teljes körűen, kompromisszumok nélkül használni saját ábécéjét a számítógépén, hogy ez már eltérő megközelítést igényelt. Szintén fontossá váltak a személyi számítógépek piacán olyan gazdasági szempontból fontos országok, mint Japán, Korea, Kína, Izrael, ahol nem is a latin betűs ábécét használják, esetleg jobbról balra írnak, vagy a nyelv nem is karakter, hanem szótag, vagy szimbólum alapú. Ezekben az országokban azért késett a személyi számítógépek széles körű elterjedése, mert eltérően a karakter alapú nyelvektől, itt nem volt olyan köznapi, mindenki által ismert előzménye a számítógépeknek, mint pl. az írógépek használata. Az Internet elterjedése még tovább gyorsítja a soknyelvűség elterjedését a számítástechnikában. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

13 A magyar ábécé speciális karakterei
Két (4) olyan karakterünk van, amely csak a magyar nyelvben fordul elő: Ő ő Ű ű A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején többféle megoldási lehetőség: Írógép szabvány. CWI kódkiosztás. Közép-európai Windows. Windows 1250 kódlap. Mára a Windows jelentősége eldöntötte a kérdéseket. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

14 A szomszédos országok speciális karakterei
Egy Magyarországot ábrázoló térkép esetében elvárjuk, hogy a külföldi térképkészítők is helyesen használják a speciális karaktereinket. A magyar térképészeknek is hasonló gondossággal kell eljárniuk, főleg a szomszédos országok esetében. Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv

15 Zentai László: Térképészet
Unicode A Unicode lényege, hogy nem 256, hanem féle karakter használható az operációs rendszer szintjén. Elsősorban a nem latin betűs nyelvek lehetőségeit növeli (koreai, kínai, japán). Támogatja a nem latin betűs nyelvek latinra átírása során használt speciális karaktereket is. Windows NT Windows 2000 Zentai László: Térképészet Térinformatika sáv