Kisebbségben élő magyarság. Magyar nemzetiségűek 1991-ben 2001-benA csökkenés mértéke (1991 =100%) Szlovákiában 567296 520528 – 8,2% Ukrajnában 163111.

Az előadások a következő témára: "Kisebbségben élő magyarság. Magyar nemzetiségűek 1991-ben 2001-benA csökkenés mértéke (1991 =100%) Szlovákiában 567296 520528 – 8,2% Ukrajnában 163111."— Előadás másolata:

1 Kisebbségben élő magyarság

2

3 Magyar nemzetiségűek 1991-ben 2001-benA csökkenés mértéke (1991 =100%) Szlovákiában 567296 520528 – 8,2% Ukrajnában 163111 (1989) 156600 – 4% Romániában 1 624959 (1992) 1 434377 (2002) – 11,73% Szerbiában (Vajdaság) 339491 290207 (2002) – 15,5% Horvátországban 22355 16595 – 25,8% Szlovéniában 8053 6243 (2002) – 22,5% Magyar nyelvcsoportok Ausztriában/Burgenlandban 4973 4704 – 5,5% – Felsőőr/Oberwart 1514 1044 – 31% – Ausztriában magyar köznyelvűek (Umgangssprache) 33459 40583 + 21%

4 Kisebbségben élő magyarok helyzete a rendszerváltozás előtt A szomszédos országokban élő magyar kisebbséggel kapcsolatos politikát az azonos szövetségi rendszerhez való tartozás tudata, illetve az internacionalizmus eszméje határozta meg. A magyar politika a fordulat után lényegében lemondott a határon túli magyarok érdekeinek képviseletéről. Ezek a kérdések csak a nyolcvanas években kerültek ismét a külpolitika formálóinak érdeklődési körébe. A szomszédos államokban élő magyarok rövid időszakoktól eltekintve erős asszimilációs nyomás alatt éltek.

5 Romániában élő magyarok Lényegében felszámolták a második világháborút követően kialakított, a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó politikát. 1952-ben létrehozták a székelyföldi Magyar Autonóm Tartományt, ez nem jelentette a kisebbségi autonómia elismerését. Éppen ellenkezőleg, jogalapot szolgáltatott a tartományon kívül élő magyarokkal szembeni asszimilációs fellépésre. 1968-ban a tartományt is felszámolták. - folyamatosan csökkentették a magyar oktatási intézmények számát - szűkítették az egyetemi kvótákat - folyamatos volt a románok betelepítése a magyarlakta területekre Ceausescu-korszak: - "homogenizálási program" - "falurombolás„ A drasztikus asszimilációs törekvések elől a nyolcvanas években tízezrével menekültek az erdélyi magyarok Magyarországra és Nyugat- Európába. A magyar nemzetiségűek száma a korszakban 1.6 millió körül mozgott.

6 A felvidéki magyarok A csehszlovák fennhatóság alá került magyarokat megfosztották állampolgárságuktól. A reszlovakizáció keretében, 1946 és 1948 között 314.000 fő nyújtott be kérvényt szlovákká nyilvánítása érdekében. Az etnikai tisztogatás szinte valamennyi eszközét bevetették: - egymást követték a deportálási hullámok - egyoldalú kitelepítések - a magyarok szülőföldjükről való szisztematikus elüldözése - kényszerű reszlovakizáció - csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény 1949-től lassan normalizálódott a helyzet: - visszatérhettek lakhelyükre a deportált magyarok - 1952-ben kormányhatározat rögzítette a magyarok egyenjogúságát - 1954-ben felülvizsgálták a reszlovakizációt - megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete - az alap-és középfokú oktatási intézmények ismét működhettek

7 A felvidéki magyarok Továbbra is érvényesült a politikai nyomásgyakorlás és adminisztratív eszközök alkalmazása. Az 1968-as eseményeket követően a Gustav Husák nevéhez fűződő "normalizációs" kurzus tudatosan napirenden tartotta a nemzetiségi kérdést. Az önálló magyar politikai mozgalmak és pártok az 1989-es "bársonyos forradalmat" követően jöhettek létre, de a demokratikus átalakulás nem hozta magával automatikusan a többségi nemzet és a kisebbségek ellentéteinek feloldódását. Az itt élő magyarok száma: -1941-ben 761.434 -1950-ben 354.000 -1991-ben 567.296

8 A kárpátaljai magyarok A Szovjetunióhoz került terület nemzetiségi politikája a klasszikus sztálini megoldást követte. A kisebbségeket tízezrével deportálták a kényszermunkatáborokba (mintegy 100.000 főt), akik közül minden harmadik életét vesztette. A kitelepítettek csak az ötvenes évek közepétől költözhettek vissza lakhelyükre. A kisebbségek létfeltételeiben csak a Szovjetunió felbomlásának időszakában következhettek be változások. Ekkor alakulhatott meg a kisebbségi érdekvédelmi feladatokat is ellátó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A kárpátaljai magyarok létszáma: - 1941-ben 245.000 - 1959-ben 146.000 - 1989-ben 156.000

9 A délvidéki magyarok Becslések szerint 15-20.000 fő esett áldozatul a háborút követő kollektív megtorlásoknak. A viszonylag egységes magyarlakta területeket betelepítésekkel próbálták felszabdalni. Tartós javulás csak a hatvanas években következett be: - 1963-ban alkotmányos szinten szabályozták a kisebbségek jogait - a Vajdasági Autonóm Tartományban biztosították a korlátozott önrendelkezési jogokat Számos konfliktus alakult azonban ki a deklarált jogok és azok megvalósítása között mutatkozó ellentmondásokból. A nemzetiségek létfeltételeit a délszláv háborúk jelentős mértékben rontották. A Kis-Jugoszláviában élő nemzetiségek közötti ellentétek a kilencvenes évek folyamán végletesen kiéleződtek. A térségben élő magyarok száma: - 1953-ban 455.000 fő - 1971-ben 477.000 fő - 1991-ben 349.500 fő

10 Magyar diaszpórák A Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő magyarság létszáma a világháborút követő évtizedekben jelentősen növekedett. A legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban és Franciaországban telepedtek le. Összlétszámuk 1,5-2 millióra becsülhető. A század első feléhez viszonyítva az országot elhagyók között a magasabb képzettségű, fiatalabb korosztályhoz tartozó városiak kerültek többségbe.