Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

Az előadások a következő témára: "Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya"— Előadás másolata:

1 Természetvédelmi állattan KÖRSZÁJÚAK és HALAK osztálya

2 A XX. század első felében a halakat a gerincesek törzsén belül egyetlen osztályba sorolták. Ma már az ingolákat és a „halakat” is két külön osztályba soroljuk: körszájúak, ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztály még 3 másik osztály is létezik, de nem fordulnak elő hazánkban A Földön jelenleg kb faj él, ebből 80 faj fordul elő Magyarországon  0,4% (de ez a vizek arányát nézve nem rossz!)

3 Magyarország halfaunája: azon halfajok összessége, amelyek a vizeinket benépesítik.
Néhány halfaj ma már nem található meg vizeinkben, de továbbra is a halfaunához tartoznak: - kipusztultak hazai vizeinkből - történetileg részei a hazai faunának: trianoni békeszerződés után határainkon kívül rekedtek Nem tartoznak a hazai halfaunába: akváriumi díszhalak – még ha törvénysértő módon is a természetes vízbe kerülnek. Kivételt képez 1-2 faj, melyeknek ma már önfenntartó állományai vannak. kísérleti célból tartott fajok (kutatóhelyeken) kereskedelmi céllal nevelt fajok (halgazdaságokban) kiszökött példányaik előfordulhatnak bármikor természetes vizeinkben (pl. a trópusi díszhalak általában hamar elpusztulnak ilyenkor)

4 A halak élőhelyei Sok gerinctelen és kétéltű állatnak a csapadékból összegyűlő időszakos vizekben is népes állománya alakul ki, de ezekben halak sosem találhatók. A halak számára nem elég a víz megléte, illetve megfelelő mérete, hanem viszonylagos állandósága is fontos. Halasvizeink részben folyó-, részben állóvizek, az átfolyásos tározók pedig átmenetet képeznek a két alaptípus között. Vizeink felosztása (nagy léptékben) nagy folyók kis folyók állóvizek

5 Nagy folyók: nagyon változatos élőhelyek  sok, nagyon különböző igényű faj számára megfelelő élőhely biológiai alapon szakaszokra (=zónákra, szinttájakra, régiókra) oszthatók Európa nagyobb folyóin a forrástól a torkolat felé haladva 6 zóna követi egymást a zónák közül nem mindegyik található meg hazánkban a névadó halfajok egyben indikátorok is  jelenlétükkel, állománynagyságukkal jelzik az ott uralkodó viszonyokat a szinttájak nem különülnek el egymástól élesen sőt előfordulhat, hogy a sorrendjük is változik (pl. vízlépcső hatására) a szinttájak jellemző halai is előfordulhatnak más zónákban

6 Pisztrángzóna Pérzóna a folyók kezdeti szakasza a meder köves
a víz sebessége 1,5-2 m/s hőmérséklete nyáron sem haladja meg a 13 Co-ot oxigéntartalma magas: 8-9 cm3/l jellemző halai: sebes pisztráng, kövicsík, fürge cselle, botos kölönte hazánkban nem található meg ez a zóna Pérzóna meder köves, nagyobb kavicsos a víz sebessége 1,1-1,5 m/s hőmérséklete nyáron sem emelkedik 16 Co fölé oxigéntartalma igen magas, 7-8 cm3/l jellemző halai: pénzes pér, Petényi-márna, vaskos csabak nem található meg ez a zóna sem határainkon belül

7 Paduczóna csak olyan folyókon van, ahol a hegyi és az alföldi szakasz között fokozatos az átmenet a meder kavicsos a víz sebessége 0,7-1,1 m/s hőmérséklete nyáron 20 Co alatti oxigéntartalma 6-7 cm3/l jellemző halai: paduc, galóca, felpillantó küllő hazánkban a Felső-Tiszán Tiszabecs és Tiszacsécse között, a Dráva és a Mura folyó hazai felső szakaszán a folyó paduczónája természetesen nem ilyen rövid, csak a többi része határainkon kívül esik

8 Márnazóna dombvidéki és alföldi folyók szakaszai
meder sóderes vagy durva homokos átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert a víz sebessége 0,5-0,7 m/s hőmérséklete nyári kánikulában sem haladja meg sokkal a 20 Co-ot oxigéntartalma 5-6 cm3/l jellemző halai: márna, szilvaorrú keszeg, nyúldomolykó, sujtásos küsz, homoki küllő, magyar és német bucó Rába (kivéve a duzzasztott és a torkolati szakasza), Mura alsó szakasza, Dráva Barcs alatt, Duna Szigetköztől Dunaföldvárig, Tisza Tiszacsécsétől Vásárosnaményig, Hernád, Maros a torkolati részét kivéve

9 Dévérzóna a folyók lassú, alföldi szakasza a meder homokos és iszapos a vízsebesség 0,5 m/s alatti a víz mély hőmérséklete tartós nyári kánikulában elérheti a 25 Co-ot oxigéntartalma 4-5 cm3/l jellemző halai: dévér-, lapos-, karika-, bagolykeszeg, pont, halványfoltú küllő, jászkeszeg, harcsa Dráva alsó szakasza, Tiszán Záhonytól lefelé, Bodrog, Körösök hazai szakaszai, Dunán Budapesttől délre

10 Durbincszóna, durbincs-lepényhalzóna
a tengerbe ömlő folyók félsós vizű torkolatvidéke a legalsó szinttája édesvízi és tengeri halak egyaránt előfordulnak benne hazánkban nem található meg

11 Kis folyók erősen változó vízhozamúak két szinttájra lehet elkülöníteni alacsony tengerszint feletti magasságban erednek Domolykózóna, dombvidéki szakasz a víz elsodorja az apró szemcséjű anyagokat a meder kemény: kavics, durva homok, márga, kemény agyag a hőmérséklet és az oxigéntartalom tág határok között mozog, évszakos ingadozása jelentős jellemző halai: domolykó, fenékjáró küllő, kövicsík, sujtásos küsz, fürge cselle középhegységi patakjaink legtöbbje

12 Sügérzóna, alföldi szakasz
lelassult vize már nem képes elszállítani a hordalékot a meder üledékes: finom homok és iszap a víz hőmérséklete nyaranta magasabb, mint a felső szakaszon oxigéntartalma viszont kisebb kevésbé igényes fajok népesítik be jellemző fajai: karikakeszeg, küsz, bodorka, sügér, balin, jászkeszeg, halványfoltú küllő, vágócsík valamennyi dombvidéki és alföldre érkező kis folyónkon megtalálható ez a zóna (pl. Marcal, Zala, Zagyva alsó szakasza)

13 Állóvizek az állóvizek közül elsősorban a nagy tavakat szokták környezeti viszonyaik és fajösszetételük szerint típusokba sorolni pl. pisztrángos tó, marénás tó, süllős-pontyos tó, csukás-compós tó a tavak halainak többsége a parti sávban él a folyók holtágai hatalmas parti sávval rendelkeznek  igen jelentős halasvizek; halállományuk kevésbé függ attól, hogy melyik szinttájon alakultak ki egyéb állóvizeink (halastavak, horgásztavak, víztározók, bányatavak…) halállományát ált. a halászat, horgászat igényeinek megfelelően alakítják ki mocsarak: a múltban gazdaságilag is jelentősek voltak, ma már szinte mindet lecsapolták, megszűntették Balaton: eredetileg süllős tó volt, az eutrofizáció következtében most inkább süllős-pontyos tó Velencei-tó, Fertő, Kis-Balaton II. üteme csukás-compós tó

14 A halak védelme Minden olyan fogási eszköz és módszer tiltott, amely a halállományt és élőhelyét károsíthatja! mérgező és kábító hatású anyagok, robbanószerek, szigony, gereblyézés A halászati törvény elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajokat (nemes halak) védik: méretkorlátozás: esélye lehet az adott faj példányának arra, hogy minimum egyszer szaporodhasson  csak az ivarérett példányok foghatók ki fajlagos tilalom: egy naptári időszak, amelynek tartama alatt (szaporodási időszak) tilos az adott faj példányainak fogása A napi kifogható mennyiségre is van korlátozás (összetett). 1974-től hazánkban természetvédelmi oltalom alatt is áll néhány halfaj. Jelenleg 26 védett és 5 (+2) fokozottan védett faj élvez törvényi védelmet.

15 Egy élőlény védelme semmit sem ér az élőhely védelme nélkül!
Védett halaink között egy sincs, melynek fogása kifejezett célja lenne a halászatnak vagy a horgászatnak. Megritkult, kihalóban lévő halaink számára tehát a védetté nyilvánítás önmagában biztosan nem hoz megoldást. Egy élőlény védelme semmit sem ér az élőhely védelme nélkül! Ez a halakra kifejezetten igaz (pl. réticsík „hiába” védett, ha a mocsarakat lecsapoljuk). Ma már több nemzetközi egyezmény is szolgálják a halak és a vizes élőhelyek védelmét, nem csak a magyarországi törvényi szabályozás.

16 Veszélyforrások Alapvetően két fő veszélyforrás van: vízrendezés vízszennyezés Magyarország vízrendszerének a XIX. században megkezdett átalakítása a XX. század első évtizedeire gyakorlatilag befejeződött. A vízrendezésekkel soha véget nem érő munkálatok kezdődtek el (árvíz, belvíz, élőhelyek megszűnnek…). A halak szempontjából egyértelmű a veszteség!!! A XX. század vízügyi munkálatok pedig még tovább rontottak, rontanak a helyzeten! (pl. kanalizáció: folyókból csatornák kialakítása, ahol mindent az ember irányít pl. duzzasztókkal  ökológiai katasztrófához vezet)

17 Osztály: ingolák (Cephalaspidomorphi)
rend: ingolaalakúak (Petromyzontiformes) Osztály: sugarasúszójú halak (Actinopterygii) rend: tokalakúak (Acipenseriformes) rend: angolnaalakúak (Anguilliformes) rend: heringalakúak (Clupeiformes) rend: pontyalakúak (Cypriniformes) rend: harcsaalakúak (Siluriformes) rend: csukaalakúak (Esociformes) rend: lazacalakúak (Salmoniformes) rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes) rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes) rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes) rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes) rend: sügéralakúak (Perciformes)

18 Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
Kárpát-medencei bennszülött faj, mely a Tisza vízrendszerében alakult ki, és a Temes folyót kivéve ma sem fordul elő sehol máshol a folyók, patakok felső szakaszán fordul elő 4-5 év után alakulnak át a lárvák, a kifejlett állatok halparaziták, élősködők, több évig élnek régebben több lelőhelye volt, néhol tömeges volt az előfordulása napjainkra a pisztrángosokból már eltűnt természetes élőhelye beszűkült, megszűnt sok helyen (szennyezések, vegyszerek) fokozottan védett, Ft

19 Dunai ingola (Eudontomyzon mariae)
nemcsak hegy-, dombvidéki patakokban, hanem alacsonyabb szinttájakon is előfordul Mo. nyugati felén őshonos, a Tisza vízhálózatából és a Temesből hiányzik Duna, Rába, Pinka, Dráva, Kerka, Kerca a kifejlett állat a szaporodás után elpusztul, nem élősködő állománya megritkult, vízszennyezésre érzékeny faj fokozottan védett, Ft

20 1. rend: tokalakúak (Acipenseriformes)
1.1. tokfélék családja (Acipenseridae) hazánkban egykoron 6 fajuk élt ma 1 faj halászatilag hasznosítható 5 fajuk védett Viza (Huso huso) tulajdonképpen tengeri hal csak szaporodás alkalmával vándorol föl a folyókon (márna-, dévérzónáig) húsa jó minőségű, ikrája még nagyobb érték  fekete kaviár régen még hazánkban is rendszeresen halászták vizeinkben a vaskapu megépítése után igazi ritkaságnak számít ma már a tengerparti országokban is nagyon megritkult védett, eszmei értéke Ft

21 Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
tengeri faj, szaporodáskor jön fel a folyók márnazónájáig egykor hazánkban is őshonos volt csak 2 előfordulása volt az utóbbi 30 évben (Dunakiliti, Tiszafüred) a Vaskapu fölött rekedt állomány – valószínű – áttért az édesvízi életmódra védett, eszmei értéke Ft Simatok (Acipenser nudiventris) eredetileg tengeri hal, de szokatlanul sokat van édesvízben is a Duna vízrendszerében élők már nem vándorolnak, édesvíziek vizeinkben őshonos, mára nagyon megritkult már a tengerparti országok sem halásszák, annyira megritkult védett, eszmei értéke Ft

22 Sőregtok (Acipenser stellatus)
tengeri faj, szaporodáskor úszik fel a folyókba (dévér-, márnazóna) teljesen édesvízi életmódú változata nem ismert a XIX. században még sok hazai lelőhelye volt a XX. század végére gyakorlatilag eltűnt vizeinkből Mohács (1965), Hódmezővásárhely (1965) az Al-Dunán és a Duna-deltában még ma is viszonylag gyakori zsákmány védett, eszmei értéke Ft Lénai tok (Acipenser baeri) hazánkba 1981-ben került, néhány horgásztóba betelepítették nem védett Kecsege (Acipenser ruthenus) legkisebb kifogható méret 45 cm, tilalmi idő leggyakoribb tokféle, de már csak töredéke található vizeinkben a régi állománynak

23 2. rend: angolnaalakúak (Anguilliformes)
2.1. angolnafélék családja (Anguillidae) Angolna (Anguilla anguilla) az utóbbi évtizedek telepítései következtében megszaporodtak hazai lelőhelyei a nyugat-európai piacon jól értékesíthető, keresett hal az elmúlt évek balatoni elhullásai miatt a további telepítését megszűntették nem védett 3. rend: heringalakúak (Clupeiformes) 3.1. heringfélék családja (Clupeidae) Dunai nagyhering (Alosa pontica) tengeri faj, ívni jár fel a folyókra csak a Dunában észlelték korábban, 1864-től legutóbbi előfordulása: Mohács, 1961 (Vaskapu…) húsa nagyon ízletes, a Duna alsó szakaszán évente 300 tonnát fognak ki belőle védett, eszmei értéke Ft

24 4. rend: pontyalakúak (Cypriniformes)
4.1. pontyfélék családja (Cyprinidae) fajgazdag család a hazai őshonos halak jelentős része tartozik ide több betelepített faj is él hazánkban közel faj előfordul Magyarországon is 12 védett, és 1 fok.védett Nem védett, nincs az adott fajra korlátozás: bodorka (Rutilus rutilus) fekete amur (Mylopharyngodon piceus) nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) domolykó (Leuciscus cephalus) jászkeszeg (Leuciscus idus) küsz (Alburnus alburnus) karikakeszeg (Abramis bjoerkna) vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) dévérkeszeg (Abramis brama) laposkeszeg (Abramis ballerus) bagolykeszeg (Abramis sapa) szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) garda (Pelecus cultratus) paduc (Chondrostoma nasus) compó (Tinca tinca) razbóra (Pseudorasbora parva) széles kárász (Carassius carassius) ezüstkárász (Carassius gibelio) fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) Nem védett faj, de korlátozás alá esik: amur (Ctenopharyngodon idella), méret: 40 cm balin (Aspius aspius), méret: 40 cm; tilalmi idő: – márna (Barbus barbus), méret: 40 cm; tilalmi idő: – ponty (Cyprinus carpio), méret: 30 cm; tilalmi idő: –

25 Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)
Duna vízrendszerében bennszülött alfaj (30 cm) az utóbbi 20 évben csak néhány folyóból került elő ritkasága miatt gazdaságilag nincs jelentősége Európa ritka és sebezhető halai közé tartozik legnagyobb veszélyt a vizek szennyezése, folyók duzzasztása jelenti  élőhely beszűkül védett, eszmei értéke Ft (fok.védett is lehetne!) Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri) a Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él (Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee) de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul  alkalmilag sodródik hozzánk 1997-ben mutatták ki a Duna hazai részéről gazdasági jelentősége nincs (70 cm, 5 kg) ritkasága miatt Európában ritka és nagyon veszélyeztetett védett, eszmei értéke Ft

26 Vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi)
folyóvizek felső szakaszának áramláskedvelő faja Franciaországban, Olaszországban, ill. a Duna és a Rajna vízrendszerében él legközelebbi populációi: Mura szlovéniai szakasza, Felső-Tisza, Tisza romániai mellékfolyói, patakjai egyetlen bizonyított hazai előfordulása: Tiszacsécse, 2004 Európában veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj védett, eszmei értéke Ft Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható, őshonos fajunk (6-8 cm-es) áramláskedvelő, ritkán tiszta és hűvös tavakban is megtelepszik nálunk a középhegységi és dombvidéki patakokban, kis folyók domolykózónájában él hazai állománya fogyatkozóban, Európában sebezhető faj érzékenyen reagál a környezeti változásokra, tisztaságra érzékeny védett, eszmei értéke Ft

27 Kurta baing (Leucaspius delineatus)
vizeinkben őshonos, európai faj álló és lassú folyású kisvizek jellemző hala a kisebb, de állandó vizű csatornák gyakori faja kis mérete miatt (max. 10 cm) gyakran észrevétlen gazdasági jelentősége nincs, Európában ritkának számít védett, eszmei értéke Ft Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) Kelet-Franciaországtól az Urál hegységig előfordul, őshonos fajunk bővizű patakok, folyók hegyi és dombvidéki szakasza nagyobb folyók pér-, paduc-, márnazónájában él kis folyókban ritka közvetlen gazdasági jelentősége nincs (ragadozó halak fontos tápláléka), 8-12 cm-es elterjedési területe nagy, de élőhelye mindenütt szűkül a vízlépcsők miatt védett, eszmei értéke Ft

28 Állasküsz (Chalcalburnus chalcoides mento)
tengeri, folyóvízi, tavi környezetben is előfordul mindenütt oxigéndús vizeket kedvel hazánkból már kipusztult hazánk jelenlegi területéről előfordulása nem bizonyított régi, bizonytalan adata: Szeged, XIX. század vége Európában erősen veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj védett, eszmei értéke Ft Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) őshonos halunk, Közép- és Kelet-Európa nagy részén előfordul (6-8 cm) a mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig mindenütt megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, növényzetben gazdag élőhelyeken él a mi vizeinkben még gyakori, de Európában ritka és sebezhető védett, eszmei értéke Ft

29 Petényi márna, magyar márna (Barbus peloponnesius petenyi)
őshonos halunk, Dunától k-re fekvő hegyvidékeinken és a Pilis gyors folyású patakjaiban él az elmúlt évtizedek aszályos nyarai nem kedveztek neki  patakok hozama úgy lecsökkent, hogy csak töredéke maradt meg néhol az állományának vizek szennyezése is folyamatos veszélyforrás fokozottan védett, eszmei értéke Ft

30 Fenékjáró küllő (Gobio gobio)
őshonos, megtalálható Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig hegy-, dombvidéki patakok, kis folyók domolykózónája élőhelye a nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, tavakban is megél közvetlen gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm), ragadozótáplálék védett, eszmei értéke Ft Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) Közép- és Kelet-Európában él, őshonos halfajunk folyókban és tavakban is előfordul, dévérzóna jellemző faja csak 1960 óta különböztetik meg a felpillantó küllőtől közvetve gazdaságilag is jelentős (nagy gyakoriságú, ragadozótáplálék) gyakori, elszaporodóban lévő hala vizeinknek szűk elterjedése miatt lett védett védett, eszmei értéke Ft

31 Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus)
folyók hegylábi szakaszán él (pér-, paduczóna) Duna vízrendszerének bennszülött faja hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan adat jelenleg néhány hazai élőhelyéről tudunk (Dráva, Mura, Tisza) kicsinysége (10 cm) és ritkasága miatt nincs gazdasági jelentősége természetvédelmi értéke viszont nagy védett, eszmei értéke Ft Homoki küllő (Gobio kessleri) Duna vízrendszerében bennszülött, a Kárpát-medencében alakult ki áramláskedvelő, a márnazóna jellemző hala előfordulása 1980-tól bizonyos, korábban felpillantó küllőnek vélték gazdasági jelentősége nincs természetvédelmi értéke megközelíti a felpillantó küllőét folyóink márnazónája még sok helyen eredetinek mondható védett, eszmei értéke Ft (lehetne magasabb is!)

32 Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)
őshonos halunk, Európa keleti és középső részén fordul elő folyóinkban ritka veszélyeztetett európai faj hazai védelme indokolt lenne, mert a folyószabályozások tovább szűkítik élőhelyét Garda (Pelecus cultratus) őshonos halunk régen óriási jelentőségű volt a Balaton halászatában utóbbi 20 évben tizedét sem éri a fogás Európában ritka, védelme indokolt lehet Széles kárász (Carassius carassius) őshonos halunk, leggyakoribb halaink egyike volt a folyószabályozások után nagyon megfogyatkozott mára sok helyről eltűnt, ritka, veszélyeztetett védelme indokolt lenne

33 4.3. csíkfélék családja (Cobitidae)
4.2. bivalyhalfélék családja (Catostomidae) Kisszájú buffaló (Ictiobus bubalus) É-Amerika folyóiban, tavaiban él (50 cm) hazánkba 1970-ben került a Szarvasra halastavakban most is tartják (néha kiszabadul) még nem hozott nagy eredményeket, nem védett 4.3. csíkfélék családja (Cobitidae) Mindegyik hazai fajuk védett Réticsík (Misgurnus fossilis) őshonos európai halunk, Franciaországtól Urálig terjedt el (30 cm) tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala sekély tavakban, öreg holtágakban, iszapos csatornákban, egyes folyószakaszokon is előfordulhat a nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt hazánkban (csíkászat – külön halászati ág volt!) védett, eszmei értéke Ft

34 Vágócsík (Cobitis elongatoides)
vitatott faji hovatartozása, ezért keveset tudunk róla valószínűleg csak a Duna vízrendszerében él (15 cm) nagyon sokféle környezet megélhet (folyók, tavak) gyakori, de gazdasági jelentősége nincs (rejtett életmód, fürge) védett, eszmei értéke Ft Törpecsík (Sabanejewia aurata) elterjedési területének egyik központja a Duna vízrendszere hazánkban 1948-ban mutatták ki (8-10 cm) vitatható, hogy bennszülött vagy természetes bevándorló áramláskedvelő faj, tavakban nem él gazdasági jelentősége nincs védett, eszmei értéke Ft

35 4.4. kövicsíkfélék családja (Balitoridae)
Kövicsík (Barbatula barbatula) őshonos halunk, Európában, Szibériában él középhegységi és dombvidéki patakjainkban elterjedt, gyakori faj nagyobb folyókban a pisztráng-, paduczónában fordul elő Európában ritka és veszélyeztetett faj védett, eszmei értéke Ft 5. rend: harcsaalakúak (Siluriformes) 5.1. törpeharcsafélék családja (Ictaluridae) 3 fajuk fordul elő hazánkban, egyik sem védett Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) Pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus): 2 előfordulási adat

36 5.2. harcsafélék családja (Siluridae)
Harcsa (Silurus glanis) Közép-, Kelet-Európában, Kis-Ázsiában él, őshonos fajunk nagyobb folyók és állóvizek hala patakokban, kis folyókban nem él (2,5 m, 112 kg) gazdasági szempontból igen jelentős, értékes hal méretkorlátozás: 50 cm tilalmi idő (10 kg alatti példányokra): – 5.3. zacskósharcsafélék családja (Clariidae) Afrikai harcsa (Clarias gariepinus) Afrika, Kis-Ázsia, Törökország eredeti élőhelye hazánkba 1984-ben importálták először 4 zárt kezelésű, melegvizű horgásztóban megtalálható meghonosodni nem fog, 16 Co alatt elpusztul nem védett

37 6. Rend: csukaalakúak (Esociformes)
6.1. csukafélék családja (Esocidae) Csuka (Esox lucius) az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul őshonos halunk (1 m, 20,5 kg) jó alkalmazkodású, igénytelen (folyók, tavak) halászatilag és horgászatilag is jelentős fajunk méretkorlátozás: 40 cm; tilalmi idő: –

38 6.2. pócfélék családja (Umbridae)
Lápi póc (Umbra krameri) „magyar hal”: a faj a Duna-vízrendszerében alakult ki, és fő előfordulási helye is Mo. van a folyószabályozások előtt országszerte előfordult a sík vidékeken  mocsarak lecsapolásával eltűntek élőhelyei ahol még most is vannak nagyobb mocsaras, lápos területek, ott előfordul 1992-ben a Duna szlovákiai elterelését követően több lápi póc pusztult el a szigetközi mocsarak kiszáradásakor  ez volt hazánk egyik legjelentősebb állománya… rengeteg ilyen példa van sajnos, legtöbbször már eltűnt a faj az adott helyről, még mielőtt a szakemberek megtalálnák fokozottan védett, eszmei értéke Ft

39 7. rend: lazacalakúak (Salmoniformes)
7.1. pisztrángfélék családja (Salmonidae) 7 faj előfordulása bizonyított, ebből 1 faj védett és 1 faj fok.védett 1-2 előfordulási adat: nagy maréna (Coregonus lavaretus), törpe maréna (Coregonus albula), pataki szajbling (Salvelinus fontinalis) horgászható fajok: sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario): méret 22 cm; tilalmi idő – szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss): méret 22 cm Pénzes pér (Thymallus thymallus) az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él hazánkban őshonos, csak nincs megfelelő élőhelye (hegyi folyók – pérzóna) kiváló sporthal, finom a húsa lesodródott példányaival találkozni néha (utolsó: Tiszabecs, 1994) védett, eszmei értéke Ft

40 Dunai galóca (Hucho hucho)
őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki a faj eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi, hegylábi szakaszain élt, de sikerült más európai folyóban is meghonosítani nálunk a Duna, Dráva, Tisza felső szakaszaiban található kitűnő ízű hal (a világ legnagyobb pisztrángféléje, max. 100 kg), sporthalként is nagyra értékelik ma már nagyon ritka hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke Ft

41 8. rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes)
8.1. tőkehalfélék családja (Gadidae) Menyhal (Lota lota) az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt előfordul őshonos halunk, legtöbb folyónkban él hidegkedvelő  télen a legaktívabb  gazdasági jelentősége csekély nem védett 9. rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes) 9.1. elevenszülőfogasponty-félék családja (Poecilidae) Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki) hazánkba az 1900-as évek elején hozták be csak melegvízben marad meg (Holt-Zala, Tapolca, Hévizi-tó, Miskolctapolca) nem védett

42 10. rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes)
10.1. pikófélék családja (Gasterosteidae) Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus) Közép-Európába akvaristák telepítették be, a Dunában él gazdasági jelentősége nincs, tüskéi miatt ragadozók sem eszik nem védett (10 cm) 11. rend: sügéralakúak (Perciformes) 11.1. naphalfélék családja (Centrarchidae) Naphal (Lepomis gibbosus) 1905-től megtalálható nálunk (akvaristák, amerikai) húsa átsütve jobb, mint a keszegeké Pisztrángsügér (Micropterus salmoides) 1909-től megtalálható nálunk (telepítették, amerikai) méretkorlátozás: 30 cm

43 11.2. sügérfélék családja (Percidae)
hazánkban 8 fajuk él nem védett: sügér (Perca fluviatilis) vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) korlátozással védett: süllő (Sander lucioperca), méret 30 cm; tilalmi idő – kősüllő (Sander volgensis), méret 20 cm; tilalmi idő – Széles durbincs (Gymnocephalus baloni) korábban a Duna-vízrendszerének bennszülött faja volt, de előkerült azóta máshonnan is, őshonos halunk (10-15 cm) márna- és dévérzóna áramláskedvelő faja, esetleg holtágakban él 1974 óta külön faj, korábban a vágódurbincs változatának hitték szűk elterjedési területű, kicsi az állománysűrűsége védett, eszmei értéke Ft

44 Német bucó (Zingel streber) őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki
Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) őshonos, bennszülött fajunk (15-20 cm) elterjedése ma is a Dunára és mellékfolyóinak vízrendszerére korlátozódik közepes és nagyobb folyók áramláskedvelő hala megfelelő helyeken nagy állománysűrűségű lehet védett, eszmei értéke Ft Német bucó (Zingel streber) őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki elterjedési területe nagyon szűk: Duna, Vardar és ezek mellékfolyói a vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik a vízszennyezésekre érzékenyebb a magyar bucónál a legtöbbet élőhelyeinek megóvásával érhetjük el fokozottan védett, eszmei értéke Ft

45 Magyar bucó (Zingel zingel)
bennszülött, kialakulása is hazánkban ment végbe ma már megtalálható a Duna és a Dnyeszter mellékfolyóinak rendszerében is szűk elterjedésű hal a folyókon egyre több vízlépcső épül, és a duzzasztók fölötti eliszaposodó szakasz nem megfelelő élőhely számára vízszennyezések miatt is egyre szűkül az élőhelye ha horogra akad, akkor ált. nem éli túl, mert túl mélyen nyeli le a horgot fokozottan védett, eszmei értéke Ft

46 11.5. gébfélék családja (Gobiidae)
11.3. bölcsőszájúhal-félék családja (Cichlidae) Nílusi tilápia (Oreochromis niloticus): Szarvas, nem védett Szivárványsügér (Herotilapia multispinosa): Hévíz, nem védett 11.4. alvógébfélék családja (Odontobutidae) Amurgéb (Perccottus glenii): 1997 óta a Tiszában, nem védett 11.5. gébfélék családja (Gobiidae) 5 fajuk fordul elő hazánkban bizonyítottan + 1 faj 1 faj védett nem védettek: folyami géb (Neogobius fluviatilis): folyók, Balaton, Tisza-tó csupasztorkú géb (Neogobius gymnotrachelus) ??? kessler-géb (Neogobius kessleri): Duna feketeszájú géb (Neogobius melanostomus): Duna, 6 adat szirman-géb (Neogobius syrman): Baja, 1997

47 Tarka géb (Proterorhinus marmoratus)
Fekete-tenger és Kaszpi-tenger félsós parti vizeiben és az oda torkolló folyók vízrendszerében él jelenleg is terjedőben lévő faj, nálunk a XIX. században jelent meg, ma már Németországig jutott hazánkban a folyókban és a Balatonban, Tisza-tóban elterjedt gazdasági jelentősége nincs védett, eszmei értéke Ft

48 12. rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes)
12.1. kölöntefélék családja (Cottidae) mindkét hazai faj védett, ritkák Botos kölönte (Cottus gobio) európai elterjedésű, gyakori a Kárpát-medence peremszélein hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek, de őshonos pisztrángos hegyi vizekben gyakori (10 cm) Európában sebezhető, nálunk a Dráva vízlépcső miatt egyik legfontosabb élőhelye került veszélybe védett, eszmei értéke Ft Cifra kölönte (Cottus poecilopus) elég nagy az elterjedési területe Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva tőlünk délnyugatra már nem fordul elő gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm) védett, eszmei értéke Ft