Madarak a térségben.

Az előadások a következő témára: "Madarak a térségben."— Előadás másolata:

1 Madarak a térségben

2 A Tisza és a Zagyva miatt nagyon sok vízi madara van Jász-Nagykun-Szolnok megyének. Íme, néhány közülük:

3 Függőcinege A függőcinege a veréblábúak rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék családjába tartozó madárfaj. Nevével ellentétben nem közelebbi rokona a valódi cinegéknek, noha meglehetősen hasonlít rájuk. Háta alapvetően vörösesbarna színű, a hasi rész pedig világosabb krémszínű. Alfajai elsősorban a fej színét tekintve különböznek egymástól. Az európai függőcinege feje világos kékesszürke, amit fekete maszk díszít, torka pedig fehér. A fiatal állatok világosabb színűek és maszkjuk sincs. Magyarországi állománya a Fertő tó vidékén a legsűrűbb, de a Tisza és a Rába mentén is gyakori. Becslések szerint Magyarországon 4500 – 13 000 pár él, és az állomány stabilnak mondható. Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló ízeltlábúak, valamint az ezek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik. A függőcinege szinte kizárólag vízpartok mentén álló fűzfák ágvilláiban építi fel lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, melynek a tetején csőszerű bejárat van.

4 Bakcsó A bakcsó a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába tartozó faj. Népies neve kvakvarjú. A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és has oldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. A kisebb termetű, társas gázlómadarak közé tartozik. Bújkáló természetű, szürkület idején lesz aktív, nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok víz közeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízi rovarokat, kisemlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után.

5 Fekete gólya A fekete gólya a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjába tartozó faj. Mérete centiméter, szárnyfesztávolsága centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös. Magyarországon kis állománya él, költ a Hanságban, a Vend vidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a Felső-Tisza vidékén, a folyókat kísérő erdőkben. Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat. Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízi rovarokra.

6 Partifecske A partifecske a verébalakúak rendjébe, ezen belül a fecskefélék családjába tartozó faj. Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága centiméter, testtömege gramm. Feje teteje, arcának két oldala, szárnya barna, nyaka és hasa fehér. Szárnya hosszú és hegyes, farka nem villás. Lába gyenge. A család legkisebb faja. Folyópartok oldalába, homokbányákba és löszfalakba, 1,5 méter hosszú költőüreget vájnak, telepesen fészkelnek. Kisméretű rovarokat, levéltetveket, hangyákat, vízi rovarokat és kérészeket zsákmányol. Vonuló madár.

7 Búbos banka A búbos banka a szalakótaalakúak rendjéhez tartozó a bankafélék családjába tartozó nem egyetlen faja. Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető toll bóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdás sárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete. A farktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek. Fő eledelét a rovarok képzik. Leginkább a földön keresgél, lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket hosszú csőrével a földből is kiszed.

8 Erdei fülesbagoly Az erdei fülesbagoly a bagolyalakúak rendjéhez, a bagolyfélék családjához tartózó faj. Testhossza centiméter, szárnyfesztávolsága centiméter, testtömege gramm közötti. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, mert az általuk előszeretettel használt varjúfészkek ekkor ürülnek meg. A fészekaljában 5-6 fehér tojás található, ezeken napig kotlik a tojó, az eleséget a hím hordja. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Leshelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik.