Az út felén túl Móra Magda verse 1966.

Az előadások a következő témára: "Az út felén túl Móra Magda verse 1966."— Előadás másolata:

1 Az út felén túl Móra Magda verse 1966

2 Ha elkerülted már a negyven évet,

3 a lelked gyakran tűnt időkbe téved.

4 A dolgaidban tartod még a rendet,

5 de egyre inkább áhítod a csendet.

6 Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,

7 és nem mész fejjel valamennyi falnak.

8 Már tiszteled az évgyűrűt a fában,

9 és hinni tudsz: a mások igazában.

10 Már reméled, hogy nem hiába éltél:

11 mit szóval szóltál vagy tettel beszéltél,

12 nem maradt hang: a semmibe kiáltó.

13 Ha nem is lettél irányjelző zászló,

14 a magad helyén álltál rendületlen:

15 szélben, viharban, ködben, szürkületben,

16 Mint kapubálvány őrizted a házat,

17 És voltál tűrés, és lettél alázat.

18 A tieidnek maradtál a béke:

19 a nyitott ajtó biztos menedéke.

20 Ha elkerülted majd a negyven évet,

21 már nem hiszed, hogy adósod az élet,

22 csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,

23 mert kevés volt a salakmentes jóság:

24 a mindent adó, semmit visszaváró,

25 a minden próbát derekasan álló,

26 mely sosem számol, szüntelen csak árad,

27 örök fölény és örökös alázat.

28 Ha elkerülted már a negyven évet,

29 S mindezt beláttad, és mindezt megélted,

30 És be tudsz állni a legszürkébb helyre,

31 Már Te lehetsz a sorsod fejedelme!