Versenyképesség és az innováció

Az előadások a következő témára: "Versenyképesség és az innováció"— Előadás másolata:

1 Versenyképesség és az innováció

2 Területi verseny fogalma
„Egy olyan folyamat, amely a területi egységek között zajlik és célja a régióban, városban élők jólétének növelése a regionális, helyi gazdaság fejlődésének elősegítésével, amely fejlődést bizonyos csoportok a helyi politikákon keresztül más térségekkel versengve, rivalizálva próbálnak befolyásolni explicit vagy gyakran implicit módon” (Lengyel, 2003).

3 Versenyképesség fogalma
„A vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve” (Lengyel, 2000).

4 Regionális versenyképesség fogalma
A regionális versenyképesség olyan fenntartható regionális gazdasági növekedést jelent, amelyik magas foglalkoztatottsági ráta melletti magas termelékenységből származik, amelyben nemcsak az egyes kategóriák abszolút szintje, hanem növekedési ütemük is fontos. Ez alapján szoros kapcsolat van az egy lakosra jutó GDP-vel mért regionális gazdasági növekedés, a munkatermelékenység és a foglalkoztatottság között.

5 Porter-féle rombuszmodell „erőforrások”
Természeti erőforrások: a természeti erőforrások bősége, minősége, elérhetősége, a termőföldek, a víz ára, a vízenergia, a klimatikus viszonyok, földrajzi elhelyezkedés. Humán erőforrások: a régió humán erőforrásainak mennyisége, szakképzettsége, szakértelme, a bérek színvonala. A humán erőforrás számtalan apró tényezőre bontható, amit a speciális iparágak esetében egyedileg kell mérlegelni. Tőke (pénzügyi) források: az összege és költsége az iparágak finanszírozására, rendelkezésre álló tőkének, ez nem homogén, hanem, kötvényekből, kockázati tőkéből, részvényekből áll. A tőketömeg nemcsak az ország lakosságának megtakarítási hajlandóságától és a nemzeti tőkepiac szerkezetétől függ, mivel a globalizáció egyre inkább lehetővé teszi a nemzetközi tőkeáramlást.

6 Porter-féle rombuszmodell „infrastruktúrák”
Műszaki infrastruktúra: a versenyben felhasználható műszaki infrastruktúra költsége, ára, típusa, mennyisége, mint a közlekedési hálózat, hírközlési rendszer, posta és csomagküldő szolgálatok, fizetési átutalások, az egészségügyi rendszer, a lakásállomány és kulturális intézmények. Közigazgatási (adminisztratív) infrastruktúra: a központi jogszabályok, helyi rendeletek elősegítik-e a vállalati versenyelőnyök fenntartását, avagy gátolják, ezeket az előírásokat betartják-e, továbbá a központi és helyi intézmények kiépültsége, működésük hatékonysága. Informatikai infrastruktúra: napjainkban az informatikai hálózatok kiépültsége, az adat- és információ gyorsasága és megbízhatósága, az adatbázisok elérhetősége alapvető, mivel hiányuk komoly versenyhátrányt jelent. Tudományos és technológia infrastruktúra: a tudományos, technikai és üzleti ismeretek, amelyek a termékek előállításához és a szolgáltatásokhoz kellenek. Ez a tudásszint felhalmozódott az egyetemeken, állami kutatóintézetekben, magán kutatási lehetőségekben, adatgyűjtő ügynökségekben, gazdasági kamarákban, az üzleti és tudományos irodalomban, üzleti jelentésekben.

7 Porter-féle rombuszmodell „keresleti tényezők”
A hazai kereslet összetétele: azokban az iparágakban és ipari szegmensekbe jutnak a vállalatok versenyelőnyhöz, ahol a hazai fogyasztói igények jelzik előre a fogyasztási szokások várható változását, ahol a hazai kereslet szerkezete a vállalatokat versenyre és innovációra készteti. A globalizáció korában sem csökkent a hazai kereslet szerepe, egyrészt a hazai vállalatok kisebb költséggel tudják felmérni a belföldi igények változását, hamarabb észlelik, és pontosabban megértik, mint külföldi vetélytársa, másrészt a külföldi vásárlók igényeinek változását jóval nehezebben lehet követni. A hazai kereslet növekedésének a nagysága és alakulása: a hazai vállalatok által jól ismert hazai kereslet növekedése javítja a méretgazdaságosságból adódó verseny előnyöket. A javuló termelékenység általában új innovációk kifejlesztését is ösztönzi. Az egyedi iparági sajátosságoktól függ, hogy a korlátozott hazai piac mennyiben serkent az exportra. A belföldi kereslet nemzetközivé tétele: nem lehet egy iparág tartósan sikeres nemzetközileg, ha otthon alig fogyasztják termékeit, mivel a hazai presztízs, hírnév, elismertség kell ahhoz, hogy a legjobb képességű fiatalok ebbe az iparágba menjenek dolgozni, az egyetemek odafigyeljenek az utánpótlásra és az iparág témáival foglalkozzanak kutatásaikban, állami és önkormányzati infrastrukturális fejlesztések ezen iparág speciális igényei szerint alakuljanak. Hazai bázis nélkül a nemzetközi versenyben hosszabb távon nem lehet megőrizni a versenyelőnyöket, kivéve a természeti erőforrásokra alapozódó néhány iparágban.

8 Porter-féle rombuszmodell „támogató és kapcsolódó iparágak tényezői”
Támogató (kiszolgáló) iparágak: az adott vállalatnak azok a partnerei, akiktől inputját: állóeszközeit, fogyóeszközeit, alapanyagait vásárolja, a szolgáltatásokat igénybe veszi. A személyes kapcsolatok kiépülésével a vállalkozók üzleti tapasztalataikat és egyéb információkat is kicserélik, gyors és állandó kommunikáció jöhet létre, hajlandók a kölcsönösen előnyös együttműködésre, sőt kölcsönösen befektetnek egymás vállalkozásaiba. A támogató iparágak nem versenytársai a támogatott iparágnak, ezért általában hajlandók tapasztalataik átadására. Kapcsolódó iparágak: az adott iparággal üzleti kapcsolatban álló azon iparágak, amelyekben a vállalatok képesek megosztani vagy koordinálni a tevékenységeket az értéklánc-rendszerben, illetve azok a cégek, amelyek termékei kiegészítik egymást. A lényeg, hogy ezek az iparágak más-más termékpiacon versenyeznek, azaz nem egymás versenytársai, viszont egyeztetve egymást tudják erősíteni.

9 Porter-féle rombuszmodell „a vállalati stratégia és verseny tényezői”
A belföldi vállalatok stratégiája és szerkezete: nincs mindenütt érvényes általános vállalati stratégia és szerkezet, a vállalatok többféle stratégiával és szervezeti megoldással lehetnek sikeresek, döntő, hogy a nemzeti jellemzőkhöz igazodjon a vezetési és szervezeti struktúra. Célok: a nemzetek között, nemzeteken belül és a vállalatok körében is éles különbségek figyelhetők meg a kitűzött célokat tekintve, valamint abban, hogyan próbálják motiválni a menedzsereket és foglalkoztatottakat e célok elérésére. A belföldi (hazai) versengés: a vállalati versenyelőnyök az erős iparágon belüli versenyből erednek, azokban az iparágakban sikeresek az országok, ahol erős és többszereplős a belföldi piac. Az erős belföldi verseny készteti a vállalatokat az innovációra, a fejlesztésekre és a nemzetközi piacra történő kilépésre, az exportra, így szűk belföldi piac esetén sem lehet méretgazdaságossági probléma.

10 RCC-modell (RCC: Regional Competitiveness Capacity)
Komparatív előnyök: a klasszikus közgazdasági elmélet fogalmi viszonyai között „a komparatív előnyök törvénye szerint egy országnak azon árucikkek termelésére kell szakosodnia, amelyeket relatíve alacsonyabb költségen tud előállítani, s azokat az árukat kell importálnia, amelyeket viszonylag magas költséggel termel” (Samuelson-Nordhaus 2000). Kompetitív előnyök: Porter felfogása szerint a komparatív előnyök tana nem képes olyan tényezőket figyelembe venni, amelyek a globalizáció természetes velejárói, és a világgazdaságban megkérdőjelezhetetlenül jelen vannak. Ilyenek a méretgazdaságosság, a vállalati hálózatok és stratégiai szövetségek megerősödése, a termelési tényezők országok közötti áramlása, a technológia, technológiatranszfer egyre növekvő jelentősége stb. (Lengyel-Rechnitzer, 2004). A kompetitív előny keletkezése és fenntartása erősen kötődik a lokalitáshoz, hiszen az externáliák döntő szerepet játszanak a vállalati/iparági versenyelőnyökben. X-hatékonyság: A modern gazdaságokra jellemző nem tökéletesen versenyző piachoz köthető fogalom, ahol a vállalatok abszolút költséghatékonysága nem igazolható. A hagyományos közgazdasági definíció szerint „olyan szituáció, amikor a cég összköltségét nem minimalizálják, mivel az adott inputokból származó tényleges output kisebb a maximálisan megvalósítható szintnél” (Pearce, 1993, 594. o.). A teória szerint a munka és a tőke, mint termelési tényezők kombinációja nem löki a vállalatokat a termelési lehetőségük határára. Lényegében egy vállalat akkor tekinthető X-hatékonynak, ha inputjának minimalizálása közben maximalizálja outputját. Az input tényezők termelékenységének javulása növelni fogja az X-hatékonyságot is. A lokalizációs előnyök egyetlen iparágra vonatkoznak, ezen iparág szempontjából belsőnek, viszont egy vállalat számára külsőnek tekinthetőek. Jellemzően kisvárásokban keletkeznek, ha egy meghatározott iparág térbeli koncentrációja, valamint a gazdasági interakciók erőssége révén nő a hatékonyság, vagy az érintett cégek hasonló inputjaikat alacsonyabb egységköltségen tudják beszerezni (Lengyel-Rechnitzer, 2004). Az urbanizációs előnyök ezzel szemben egy térség szempontjából belsőnek, viszont egy szektor, iparág, vállalat szempontjából külsőnek tekinthetőek. Lényeges továbbá, hogy nagyvárosokban figyelhetők meg, ahol általában több iparág/üzletág vállalatai koncentrálódnak. Az urbanizációs előnyök esetében kiemelten fontos a kritikus tömeg elérése, így az urbanizációs előnyök elsősorban a nagyobb aggregációs szinthez (metropolitan régiók, nemzetgazdasági szint) köthetőek. Az urbanizációs előnyök érvényesülése esetén általában költségmegtakarítás jelentkezik a nagy helyi piac és a belőle eredő specializáció, a közszolgáltatások méretgazdaságossága, a pénzintézetek közelsége, a modern infrastruktúra kiépültsége, a színvonalas egyetemek és kutatóintézetek közelsége miatt (Lengyel-Rechnitzer, 2004).

11 Az RCC modell logikai összefüggései

12 Versenyképességi cilinder

13 A versenyképességi fa

14 Lengyel-féle piramis modell

15 Az innováció Az innováció fogalmát Schumpeter (1939) vezette be a közgazdaságtanba. Elmélete alapján a termelési tényezők új kombinációjában jelöli meg az innováció lényegét, és abban, hogy az ilyen típusú törekvéseknek van személyes hordozója, mégpedig maga a vállalkozó.

16 Az innováció fogalmi áttekintése
Downs és Mohr 1976-ban tovább bővítette a fogalmat: „az innováció bármely olyan eszköz, rendszer, folyamat, probléma, program, termék vagy szolgáltatás adaptációja, amely új a szervezet számára.” Dougherty szerint (1996) az „innováció egy új termék vagy szolgáltatás koncepciójának megalkotása, fejlesztése, gyártásfejlesztése, gyártása, piacra dobása és folyamatos menedzselése”. Az OECD által megalkotott és használat ajánlásai alapján készült Frascati kézikönyvben közzétett definíció szerint az innováció (K+F) „az a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést. Ebből következik, hogy az innováció egy ötlet átalakulása - vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté -, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése”.

17 Az innováció típusai „vállalatok szempontjából”
Termék innováció: új értékesíthető termékekben jelenik meg. Eljárás innováció: a produktum létrehozása maga, mindazon módszer, mellyel létrehozzák az adott terméket (pl. költségcsökkentés, termelékenység javulása). Szociális innováció: a humán szférában, a vállalat munkaerő állományában hajtanak végre fejlesztéseket, vagy a vállalat irányításában, vagy új szervezeti forma létrehozásában járulnak hozzá az új termék létrehozásához. Strukturális innováció: az elosztási folyamatra szorítkozik, új piac, új beszerzési források formájában jelenik meg a vállalatnál.

18 Az innováció típusai „a technológia terjedésének szempontjából”
folyamatos innovációk, amelyek megújítanak már meglevő termékeket és szolgáltatásokat (pl. egy újabb energiatakarékos mosógép) radikális innovációk, új termékek vagy szolgáltatások megjelenése (pl. a videó), amely egy-egy gazdasági szektort vagy ágazatot átalakít technológiai innovációk, az egész gazdaságra kiható változásokat indítanak el (pl. elektromos energia, vasút stb.).

19 Az innováció életciklusa
a kutatásnak és a fejlesztésnek (a termék bevezetésének) időszakából az érettség szakaszából, amikor a konkurencia is megjelenik, és a termelés a maximumot éri el, kisebb újításokkal a termék (technológia) tömegtermelésre alkalmassá válik a hanyatlási periódusból, a termék kezd kiszorulni a piacról.

20 Innovációs folyamatmodellek „lineáris modellek”
a tudományos-műszaki eredmények „nyomása” (technology push) alapján. az új termékek/eljárások iránt megnyilvánuló kereslet indukáló, szívó hatása (demand pull) alapján.

21 Rothwell-féle visszacsatolásos modell

22 Az innovációs modellek öt generációja
A különböző generációs folyamatok eltérő technológiával és különböző piaci elfogadással rendelkeznek. Az első és második generációs modellek közé a műszaki-technikai eredmények nyomó-, illetve a kereslet szívó hatására épülő lineáris modellek tartoznak. A harmadik modellcsalád (coupling vagy sequential process modellek) ezekkel szemben összekapcsolja a technológiai kínálatot és keresletet, sőt visszacsatolások is léteznek (Havas, 1998). Az innováció e modelljei már nem tekinthetők a szó szoros értelmében lineárisnak, de az innováció különböző elemei időben elválnak. Az ún. integrált (integrated) modellekben az innovatív tevékenységek egymással párhuzamosan zajlanak. A sikeres vállalatok arra törekszenek, hogy összehangolják az innovatív tevékenységeket mégpedig a beszállítók, a felhasználók és a versenytársak bevonásával. Az ötödik generációs innovációs folyamat annyiban új az integrált modellekhez képest, hogy az informatika eszközei meghatározó szerepet játszanak a tervezés minősége, gyorsasága érdekében, illetve hogy a gyártás szempontjait a tervezés során is érvényesíthessék ezáltal jelentős időt és kiadásokat megtakarítva. A modell tulajdonságai ismertek, ugyanakkor elterjedése még várat magára.

23 Kínálatorientált regionális stratégia
A kínálatorientált regionális stratégia központjában az áll, hogy a „térséget kívülről, a külső hatótényezők felől érkező impulzusok, külső feltételek, lehetőségek és korlátok felől közelítve egyre több belső folyamatra, összefüggésre rávilágítva, kívülről befelé közelítve fejlesztjük” (KOROMPAI, 1995). A területi egység komparatív előnyeit kísérli meg a fejlesztési stratégia bővíteni, amely a kedvező gazdasági környezet alakításával érhető el. Ebben domináns szerepe van: a termelői és fogyasztói infrastrukturális fejlesztéseknek az elérhetőség biztosításának (közlekedési és kommunikációs kapcsolatok fejlesztésének) a termelést kiszolgáló létesítmények telepítésének, azok piaci ár alatt történő értékesítésének a gazdasági egységek letelepedését ösztönző különféle kedvezményeknek (adókedvezmények, támogatások, kedvezményes hitelek, állami és regionális vásárlások stb.).

24 Keresletorientált regionális stratégia
A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia „a térséget egységes egészként kezelve, annak belső sajátosságaiból, a térségen belülről kiindulva, egyre jobban kifelé haladva, mind több külső tényezőt figyelembe véve” (KOROMPAI, 1995.) kerül meghatározásra és egyben működtetésre. A helyi-területi gazdaság megújításánál nem csupán a külső (exogén) forrásokra támaszkodik, hanem felméri és számba veszi a belső adottságokat, azokat újraértékeli éppen a külső piaci rendszerek által, s így keresi versenyképességük fokozásának lehetőségeit. A belülről kifelé haladás elvében, mint fejlesztési szemléletben és gondolkodásmódban döntő szerepet játszik a helyi-területi vagy regionális együttműködés forrásainak felderítése, annak meglévő és új akciótereinek kialakítása. Az együttműködés azt jelenti, hogy miként lehet a helyi-területi adottságokat a nagyobb rendszerekre rákapcsolni, mind a helyi-területi, mind a nemzetközi hálózatok révén.

25 Hálózatra épülő regionális stratégia
a területi egységben - vagy az ahhoz kapcsolódó további egységekben - a belső, újszerű kapcsolatok (nem a hierarchiára, az együttműködésre épülő kapcsolatok) minél több szinten jöjjenek létre, s ezzel a regionális jelleg szélesedjen (hálózat építés), a térségben meglévő hálózatok erősödjenek, új mozgástereket nyerjenek, vagy éppen megújuljanak (hálózat fejlesztés), történjen meg a területi egység rákapcsolása egy, vagy több, éppen a hálózati elven működő, vagy azt tükröző régióra, hasznosítva és egyben szélesítve azok hálózati rendszereit (hálózatok összekapcsolása).

26 Innovációs miliő A keresletorientált regionális stratégiában a hálózati jelleg szükségszerűen együtt jár az innovációs miliő kialakulásával. Az innovációs miliő alatt egyik oldalról azoknak - az adott földrajzi területen felismerhető - gazdasági, termelési kapcsolatoknak a csoportját lehet tekinteni, amelyek egységességet alakítanak ki a termelési rendszerben a gazdasági szereplők között és termelési kultúrában. A kollektív tanulással - helyileg meghatározott formában - hozzájárulnak az innovációs folyamatok terjesztéséhez, s egyben csökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait, növelik a termelő egységek és a területi gazdaság versenyképességét. Az innovációs miliőt másik oldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi kapcsolatokban és az intézményrendszerben meglévő sajátosságok is képviselik, amelyek mind a gazdaságon keresztül, mind a helyi-területi szereplőkön át, folyamatosan hozzájárulnak az újdonságok kialakításához, azok megtelepedéséhez és részben terjesztéséhez.

27 Agglomerációs hatások
MARSHALL angol közgazdász felismerte, hogy egy adott földrajzi térben történő nagyszámú, egyazon ágazathoz tartozó termelők koncentrációja pozitív externáliákat eredményezhet. Ezek olyan külső, termelésen kívüli megtakarítások, amelyek a széles körű munkamegosztásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységekkel és folyamatokkal kapcsolódó vállalkozások egymás mellettiségéből, továbbá az információs és kommunikációs költségek csökkentését eredményező, nem szabvány termékek közös előállításából következnek.

28 Agglomerációs gazdasági előnyök
Az urbanizációs előny, amikor is a gazdasági egység telephelyét jelentő város méretéből fakadnak sajátos gazdasági előnyök. A lokalizációs előny, amikor nem a település mérete a meghatározó, hanem egyrészt azon ipari és gazdasági egységeknek a földrajzi koncentrációja, amellyel a gazdasági egység szállítási és termelési kapcsolatot létesíthet, másrészt azon szolgáltatások, amik hozzájárulnak a kibocsátás növekedéséhez (akár mennyiségi, akár minőségi szempontból).

29 Urbanizációs előnyök a kedvező infrastrukturális ellátottság (pl. kikötők, repülőterek, logisztikai központok közelsége) a korszerű kommunikációs infrastruktúra megléte (pl. számítógépes hálózatok és szolgáltatások, Internet kapcsolat) a széleskörű üzleti és piaci szolgáltatások (pl. pénzügyi szolgáltatások bőséges kínálata, technológia és kutatás-fejlesztési tanácsadás, médiák, reklám és marketing szolgáltatások) a kulturális szolgáltatások, illetve jelentős lokális piac, ami folyamatos keresletet jelent a termékek iránt, egyben azok megújítását is szorgalmazza, illetve új piacokat nyit meg.

30 Urbanizációs hátrányok
a nagyvárosi környezetben jelentős a zsúfoltság (pl. a szállítási idő növekszik, ez veszélyeztetheti a helyi-területi kooperációkat) a bűnözés számottevő (pl. a biztonsági és őrzési ráfordítások emelkednek) a környezeti szennyezés magas (pl. a tiszta környezetet igénylő technológiák védelmi ráfordításai növekszenek) magasabbak a megélhetési költségek (pl. munkabérekben megjelenik) a telekárak emelkednek (pl. a fejlesztés, a telephelybővítés költségesebb) a bérköltségek magasabbak, illetve szervezettek a munkavállalók (pl. szakszervezetek aktívak, erőteljesen kívánják a jogokat érvényesíteni).

31 Iparági körzetek definíciója
Az iparági körzetek megalakulásának fő motívumai a fizikai feltételek, valamint a véletlen is közre játszhat, azonban a már működő iparágak megerősödése az adott térségben főleg a pozitív lokális externáliákra vezethetők vissza, amelyek által költségcsökkentés érhető el és az adott iparág öngerjesztő fejlődését idézik elő.

32 Iparági körzetek 4 dimenziója
A vállalatok és a helyi termelési rendszer közötti munkamegosztás széleskörű, ami az intra- és inter-szektoriális input-output kapcsolatok zárt hálózatának az alapját képezi. Nagyon erős termékdifferenciálást figyelhetünk meg vállalati és társasági szinten, ami korlátozza a termelés spektrumát, ösztönzi a speciális szaktudás megszerzését, és lehetővé teszi az új technológiák bevezetését és ily módon nagyon nagy szabadságot biztosít az iparági körzet termelési rendszerének. Hatékony információs hálózat működik iparági körzet szinten, ami nagyon széles és gyors információáramlást biztosít a piacról, valamint alternatív termelési technikát, új nyersanyagot és input-árut, amelyet felhasználnak a termelési folyamatban, valamint új adminisztrációs módszereket jelent, és mindez hozzájárul az egyén tudásának az átkonvertálásához új közösségi kompetenciákká az iparági körzetek teljes területén. Ezek a folyamatok lehetővé teszik az egyre gyakoribbá váló személyes kapcsolatokat a gyártó és a felhasználó, valamint a különböző termelési szolgáltatók között. . A munkaerő magas kompetencia szintje, ami a munkafolyamat hallgatólagos tudásának az átvitelét eredményezi a munkafolyamatokról és a termelési technológiákról a generációk között; és mindez a magas kompetenciaszint abból ered, hogy a felkészülés során jó képzést kapnak a szakiskolákban.

33 Iparági körzetek területi koncentrációja

34 A klaszterek definíciója
„A lokalizált gazdasági előnyök hozzák létre a termelési/tevékenységi klasztereket, amiket „egymástól szervezetileg független (versengő vagy kiegészítő) olyan vállalatok, intézmények alkotják, amelyek egymással sajátos vásárlói, beszállítói, kutatás-fejlesztési stb. kapcsolatban vannak, szimbiózist alkotnak”(Faragó, 1994).

35 Klaszterek típusai Az első alapvetően a kézművességre épül, a kis és középvárosokban lévő tradicionális kézműiparok továbbélését, azok megújítását képviselik. Erre jó példa a textil- és ruházati iparban, cipő- és bőriparban, fafeldolgozó és bútoriparban, speciális élelmiszerek gyártásában, vagy éppen a kerámiaiparban kialakult, földrajzilag is körülhatárolható, döntően az élőmunkára alapuló, magas minőségű termékeket előállító térségek. Tipikus területi koncentrációival találkozhatunk a Harmadik Itáliában, de azon kívül egyre több európai országban, sőt az Egyesült Államokban és Japánban is. A második csoportba sorolhatók azok a termelés/tevékenység koncentrációk, amik magas szaktudásra és technológiai ismeretekre (high tech) épülnek, így az elektronikára, az űrtechnológiára (Los Angeles), a biotechnológiára (San Francisco), a műszergyártásra (Cambridge), a számítógépgyártásra (Boston mellett 128-as út környéke), a repülőgépiparra, az ipari automatizálásra. A harmadik csoportot a szolgáltató szektorra épülő tevékenység koncentrációk képviselik, melyek az előzőkkel ellentétben nem a nagyvárosokon kívül, hanem éppen jellegük következtében a nagyvárosokban összpontosulnak. Ezek döntően egy-egy világvároshoz kötődnek, például a pénzvilág központja New York, London és Frankfurt, vagy a reklámipar újdonságai Londonból és New Yorkból származnak, a divatvilág meghatározó egységei Párizsban és Milánóban találhatók, illetve a képzőművészeti és régiségpiacot a londoni árverések határozzák meg. A szolgáltatások köre természetesen egyre szélesebb, s ezek között kell megemlíteni a turizmust, mint klaszter képző és szervező tevékenységi rendszert.

36 A klaszterek alakulásának 9 lépcsője

37 A klaszterek általános felépítése

38 Iparági klaszterek általános modellje

39 Klaszterek tipizálása
Vertikális termelési lánc: ugyanazon iparágban/üzletágban egy vagy több nagyvállalat beszállítói hálózata, amely input-output analízis segítségével térképezhető fel. Kapcsolódó szektorok aggregációja: általában globális nagyvállalatok, vagy kiemelkedő szektorok, amelyek jelentős exportot bonyolítanak le. Egy-egy nemzetgazdaság stratégiai húzóágazatai, amelyek sok esetben nem vizsgálhatók a hagyományos statisztikai tevékenységek osztályozásával (így a NACE, az ISIC, avagy a TEÁOR nem megfelelő kimutatásukra). Pl. egy egészségügyi klaszterben a gyógyszergyártók mellett orvosi berendezések gyártói, egészségügyi szalonok, konferenciaközpontok stb. is szerepelnek. Regionális klaszter: a kapcsolódó szektorok földrajzi koncentrációja egy adott régión belül, amelyek hasznosítják a lokális technológiai externáliák számtalan variánsát a tudás megosztásától és a tudás túlcsordulásától (spillover) a kezdő cégek (start-up) magas arányáig. Iparági körzet: a termelési folyamat egy-egy lépésére specializálódott KKV-k lokális koncentrációja. Egy helyileg beágyazódott (embedded), a helyi társadalom magatartásmintáin, a bizalmon és informális kapcsolaton alapuló rugalmas helyi specializáció, melynek eredményeként a cégek együttesen exportképes termékeket állítanak elő. Lokális hálózat: speciális kapcsolatrendszer a gazdasági szereplők között, amely nemcsak üzleti és hierarchikus, hanem gyakran a kölcsönös függőségen, bizalmon és együttműködési készségen alapszik (hasonlít a KKV-k iparági körzetéhez). A hálózatra jellemző, hogy tagjainak köre pontosan megadható, egymással szerződéses kapcsolatban állnak. Innovációs miliő: high-tech iparágak helyi koncentrációja, amely a gazdasági és intézményi szereplők egymás közötti szinergikus hatásain alapszik; a tudás diffúziójának és a tanulásnak, a teljesítmények összehasonlításának és a legjobb gyakorlat elterjedésének (benchmarking), valamint az innovációnak alapvető szerepe van, és a rejtett tudás kiemelt fontossága miatt a földrajzi koncentráció elsőrendű szemponttá vált.