Banyár József: Életbiztosítás 11.

Az előadások a következő témára: "Banyár József: Életbiztosítás 11."— Előadás másolata:

1 Banyár József: Életbiztosítás 11.
11. A díjtartalék A díjtartalék – amit hivatalos szóhasználatban matematikai tartaléknak neveznek - első megközelítésben a veszélyközösség tagjai által befizetett díjakból a biztosító későbbi, a veszélyközösség (kárt szenvedett) tagjai számára történő kifizetésekre felhalmozott pénzösszeg. A díjtartalék elsősorban az egész veszélyközösségre értelmes, illetve értelmezhető nagyság, de praktikus okokból egyes szerződésekre tartjuk nyilván nagyságát, és így az össz-díjtartalék az egyéni szerződések díjtartalékainak összegeiből áll. Összességében azt mondhatjuk, hogy a díjtartalék a veszélyközösség pénze, amiért a biztosító későbbre ígért, de még nem nyújtott szolgáltatást. Az egyes biztosítottak (szerződők), mint a veszélyközösség tagjai szintén a díjtartalék arányos része tulajdonosainak tekinthetők, de csak annyiban, hogy ez ne veszélyeztesse a veszélyközösség működését. A díjtartalék az oka annak, hogy a biztosítási ágakat életbiztosításra és nem-életbiztosításra osztják – hosszú távú és rövid távú üzlet Mikor a fentiekben a díjszámítás során diszkontálunk, akkor hallgatólagosan feltételezzük, hogy a diszkontálás miatt csökkentett díjbefizetésnél a csökkenést a biztosító befektetéseiből kigazdálkodja. De mit fektet be a biztosító? Természetesen a díjtartalékot. A díjtartalék nem lehet az ügyfél által befizetett teljes díj összegezett és felkamatolt értéke…. Tehát a díjtartalék - holott némileg hasonló, de - bonyolultabb dolog, mint a banki betét. Mivel a díjtartalék lényegesen másként viselkedik a haláleseti és az elérési biztosításoknál, ezért az alábbiakban külön-külön ismertetjük ezeket. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

2 Banyár József: Életbiztosítás 11.
A haláleseti biztosítás díjtartaléka Példa: Tegyük fel, hogy ugyanazon időpontban ember köt n évre egyenként 1 Ft-ra szóló haláleseti biztosítást. Mindenki férfi, x éves és évente fizeti a díjat. Hogyan határozzuk meg a szükséges díj nagyságát? A legegyszerűbb az lenne, ha minden évben mindenki qx+t -t fizetne (t = 0, 1, …, n-1), ahol qx+t - mint tudjuk - annak a valószínűsége, hogy egy x+t éves férfi 1 éven belül meghal. Mivel azonban qx+t nő, a díjak évről-évre nőnének. Ez a módszer elképzelhető a csoportos életbiztosítások esetében, ahol évente megújítják a biztosítási szerződést. Az egyéni, több évre szóló biztosítások esetében ennek pszichológiailag nagyon rossz a hatása, ezért más díjképzési elvet választottak. (Ugyanakkor a BEK biztosítások elemének tekinthető évente megújítható kockázati biztosítás ilyen elven működik, tehát a modern biztosításoknál ez már lehetséges, bár kiegészítő jellegű konstrukció!) Nevezetesen, minden évben azonos díjat fizettet a biztosító az ügyféllel, ami azt jelenti, hogy a tartam első éveiben a tényleges kockázatnál kicsit nagyobb a díj, középen a kockázatnak megfelelő, és végül az utolsó években a tényleges kockázatnál kisebb a díj, mint ahogyan azt az ábramutatja A függőleges oszlopok az 1., 2., ... n. években szükséges díjak nagyságát mutatják. A vízszintes vonal jelzi az egységes éves díj nagyságát. A szükséges díj és a tényleges díj különbsége az ábrán az első néhány évben a díjtartalékba kerül, ezután pedig a tartalékból fokozatosan kipótolják a későbbi években felmerülő díjhiányt. A tartam elején befizetett díjtöbbletet a biztosító felhalmozza, befekteti, kamatoztatja, és a tartam vége felé fokozatosan felhasználja az ekkorra kalkulált díjelégtelenség fedezésére. A haláleseti biztosításnál ez a bizonyos tartam elején felhalmozott díjtöbblet a díjtartalék. Ez durván a tartam közepéig emelkedik, majd fokozatosan csökken, és a tartam végén pont nulla lesz, mint ez az alábbi példában látható. A haláleseti biztosítás díjtartaléka általában nem nő számottevő mértékűre, és így általában (a legtöbb, de nem minden biztosítónál, és nem csak emiatt) az nem lesz alapja sem a profit-visszatérítésnek, sem a maradékjogoknak. Az éves díjszükséglet és a tényleges díj viszonya a haláleseti biztosítás esetében Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

3 Egy kockázati biztosítás díjtartalékának alakulása – díjfizetés előtt
Banyár József Példa: Ha egy ügyfél az alábbi kockázati életbiztosítást köti, akkor az egyes biztosítási évfordulókon a díjtartalék nagysága a következőképpen alakulhat. Év Díjtartalék ÉV Induló adatok 11 Kor: 40 év 1 68 011 12 Tartam: 20 év 2 13 Biztosítási összeg: Ft 3 14 Nem: Férfi 4 15 Éves díj: Ft 5 16 6 17 7 18 8 19 9 20 10 Az előző ábra konkrét számai. Egy kockázati biztosítás díjtartalékának alakulása – díjfizetés előtt Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

4 Egy kockázati biztosítás díjtartalékának az alakulása
Banyár József Egy kockázati biztosítás díjtartalékának az alakulása A példabeli kockázati életbiztosítás díjtartalékának alakulását a fenti ábra mutatja. Az ábrába belerajzoltuk az év eleji díjfizetések hatását is, ettől lett az „tarajos”. Normálisan általában csak a díjfizetés előtti évfordulós tartalékokat rajzoljuk be, emiatt a díjtartalék ábrája „sima” lesz, mint ahogyan az a többi ábrán majd látszik. Ugyancsak jelöltük az éves díj szintjét, hogy jobban lássuk a díjtartalék nagyságrendjét (láthatjuk, hogy a díjtartalék a díjfizetés után mindjárt megegyezik az éves nettó díjjal, a tartam vége előtt egy évvel pedig a díjfizetés után pontosan annyi van a tartalékban, amennyi az arra az évre szükséges haláleseti kifizetés!). Az ábrán az is látható, hogy ebben a konkrét esetben mekkora a díjtartalékból az éves összes halandósági kifizetés. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

5 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Kockázati biztosítások díjtartaléka azonos belépési korra, eltérő tartamra A kockázati biztosítás díjtartalékával kapcsolatosan érdemes még megnézni néhány dolgot. Például – nagyságára nézve felállíthatjuk a következő szabályokat: Azonos belépési kor mellett, minél hosszabb a tartam, a díjtartalék maximuma annál nagyobb lesz, és annál inkább a tartam vége felé húzódik. Azonos tartam mellett, minél magasabb a belépési kor, a díjtartalék maximuma annál nagyobb lesz, és relatíve annál inkább a tartam vége felé húzódik. Mindkét szabálynak ugyanaz az oka: a haláleseti valószínűségek – mint láttuk – exponenciálisan nőnek a kor előrehaladtával. Emiatt egyre nagyobb lesz a különbség az éves díj és az évente szükséges haláleseti díj között, amit a tartaléknak kell áthidalnia. A különbség különösen a tartam vége felé nagy, és a kor emelkedésével pont itt nő, ezért a tartam egyre nagyobb hányadában kell az utolsó évek „díjhiányára” gyűjtögetni. A fenti összefüggéseket mutatják a fenti és a következő ábrák: Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

6 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Kockázati biztosítások díjtartaléka azonos tartamra, eltérő belépési korra Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

7 Rövidített díjfizetési tartamú kockázati biztosítás
Banyár József Rövidített díjfizetési tartamú kockázati biztosítás Szintén nagyon érdekes ábrát kapunk, ha a rövidített díjfizetési tartamú kockázati biztosítás tartalékát rajzoljuk fel. A fenti ábrán a díjfizetési tartamot 10 évre rövidítettük (a tartam 30 év!). A díjfizetési tartam lejártával a rövidített díjfizetési tartamú biztosítások úgy viselkednek, mint az egyszeri díjas biztosítások, így tartalékuk is megegyezik azzal. Az ábrán szaggatott vonal mutatja az egyszeri díjas kockázati biztosítás tartalékát, „tele vonal” pedig a rövidített díjfizetési tartamú biztosításét. Látható, hogy a díjfizetési tartam lejárta után a két tartalék megegyezik, addig viszont a díjfizetésekkel pontosan a díjfizetési tartam végén „esedékes” egyszeri díjas tartalékot kell felhalmozni. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

8 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Az elérési és a vegyes biztosítás díjtartaléka Más jellegű az elérési biztosítás díjtartaléka. Itt a tartam folyamán fokozatosan össze kell gyűjteni a lejárati összeget, amit lejáratkor a biztosító kifizet az ügyfélnek. (Ezért is szokták az elérési, az à terme fix és a vegyes biztosítást megtakarítási típusú életbiztosításnak nevezni.) A díjtartalék összege így fokozatosan nő, és lejáratkor pont a vállalt szolgáltatás összegével azonos. Az elérési biztosítás díjtartaléka a befizetett díjak (kockázati része) révén hasonlóan nő, mint egy kamatozó betétszámla. A különbség csak annyi, hogy azonos feltételek mellett az elérési biztosítás díjtartalékának növekedése nagyobb mértékű, mint egy ilyen betétszámláé, ugyanis a tartam folyamán meghaltak addig befizetett pénzét a biztosító felosztja a még élők "számlái" között. A vegyes biztosítás díjtartaléka az elérési és a haláleseti díjtartalékának összege, tehát a tartam elején nulla, a végén pedig a biztosítási összeggel egyezik meg. A vegyes biztosítás díjtartaléka már kevésbé nő, mint egy hasonló betétszámla összege, ezt az árat kell ugyanis megfizetni a haláleseti kifizetés biztonságáért. Egy rendszeres díjas elérési és vegyes biztosítás díjtartalékának alakulását mutatja a fenti ábra. Az elérési biztosítás díjtartalékát tehát egy gyorsulva növekedő görbe írja le. Ennek a növekedésnek forrásai a következők: ·         a rendszeresen beérkező díj; ·         a díjtartalék hozama (a technikai kamat mértékében); ·         a tartam közben elhunytak díjtartalékának egy része. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

9 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Egyszeri díjas elérési és vegyes biztosítás díjtartaléka Az egyszeri díjas elérési, illetve vegyes biztosítások díjtartaléka a fentihez képest kicsit módosul. Itt nincs rendszeresen beérkező díj, hanem mindjárt a tartam elején megkapja a biztosító az egész tartamra szóló díjat (ami természetesen nem azonos a tartam szorozva az éves díjjal), és így a díjtartalék sem nulláról indul. Ezt a fenti ábrával szemléltethetjük. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

10 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Rövidített díjfizetési tartamú elérési biztosítás A rövidített díjfizetési tartamú elérési (és vegyes biztosításról) ugyanazt lehet elmondani, amit már a kockázati biztosítás esetében elmondtunk. Íme egy példa: A források egyszerű elemzéséből is látszik, hogy kamatoskamat-számítással nem lehet megállapítani, hogy mekkora is egy adott pillanatban a díjtartalék. Ehhez speciális biztosításmatematikai tudásra van szükség. Ez fokozottan igaz a vegyes biztosítás díjtartalékára, ami nem csak az előbb említett 3 (növelő) tényezőtől függ, hanem állandóan csökkentőleg hat rá az, hogy a tartam folyamán elhunytak hozzátartozóit (kedvezményezetteket) szintén a díjtartalékból elégítik ki. Sőt az a helyzet, hogy a díjtartalék számítása még ennél is bonyolultabb. Ennek oka egy Zillmer nevű német biztosításmatematikusról elnevezett eljárás, a zillmerezés. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

11 Banyár József: Életbiztosítás 11.
A zillmerezés és egyéb problémák A zillmerezést egy ütemezési probléma megoldására dolgozták ki. A biztosító költségeinek a fedezete a vállalkozói díjrész, ami a tartam folyamán (rendszeres díjas biztosítások esetében) azonos nagyságú részletekben folyik be a biztosítóhoz. Nem is lenne semmi probléma, ha a biztosító biztosítással kapcsolatos költségei is ugyanilyen ütemben merülnének fel. A jelentősebb költségek (a szerződéskötés, kockázat-elbírálás, illetve a kötvényesítés költségei) mindjárt a biztosítás megkötésekor jelentkeznek. Ilyenek a jutalék, az orvosi vizsgálat, a manipulálás stb. költségei, amelyek mind a biztosítás létrejöttekor merülnek fel. Ha a biztosító nem zillmerezne, akkor ennek két fő következménye lenne: A kezdeti költségeket - amelyek természetesen a szerződőt terhelik, hiszen miatta merültek fel - a biztosító hosszú időszakra meghitelezné a szerződőnek, amit az fokozatosan törlesztene a vállalkozói díjrészből. Ha a szerződő a tartam elején felmondja a szerződést, akkor a biztosító költségei nem térülnek vissza, hiszen elmarad a további díjfizetés. Azoknál a biztosítóknál, amelyek nem alkalmaznak zillmerezést, többek között ezért szoktak várakozási időt megállapítani a maradékjogokra. A zillmerezés ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a biztosító - tartamtól függően - az első 0,5-2,5 év díját (az aktuális haláleseti kifizetéseken felül) teljes egészében a költségei fedezésére fordítja (magyarán kölcsönveszi a szerződőtől az első 0,5-2,5 év díjtartalékát), és a későbbiekben a vállalkozói díjrészből fokozatosan törleszti ezt a kölcsönt. Ennek hatását fenti ábra érzékelteti. A zillmerezésnek nem lesz hatása az, hogy a díjtartalék negatívvá válik, de téves biztosításmatematikai tervezésnek ez az eredménye. Mivel ez azt jelenti, hogy a biztosító kölcsönöz pénzt az ügyfélnek, és az ügyfél a szerződést bármikor felbonthatja (ellentétben a biztosítóval, akinek tilos felmondani az életbiztosítást!),ezért az ilyen helyzeteket mindenképpen el kell kerülni! Egy rendszeres díjas vegyes biztosítás díjtartalékának alakulása zillmerezéssel és a nélkül Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

12 Maradékjogok és kötvénykölcsön
Banyár József Maradékjogok és kötvénykölcsön A maradékjogok fajtái Az alapja és az oka: a díjtartalék A díjtartalék: olyan pénzösszeg, amit a biztosító azért szedett be, hogy később ezért – szerződés szerint - valamilyen szolgáltatást nyújtson. A díjtartalék az alapja és az oka a maradékjogoknak. A díjtartalékot ugyanis úgy is meghatározhatnánk, hogy az egy olyan pénzösszeg, amit a biztosító azért szedett be, hogy később ezért – szerződés szerint - valamilyen szolgáltatást nyújtson. Ha azonban a szerződés valamilyen oknál fogva felbomlik, akkor ez a későbbre ígért szolgáltatás elesik, és a biztosítónak el kell számolnia a díjtartalékkal. Ezt az elszámolási kötelezettséget az ügyfél szempontjából nézve maradékjognak nevezzük. Ha a szerződés felbomlik, akkor elszámolási kötelezettség. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

13 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Fajtái Visszavásárlás tulajdonképpen az egyetlen igazi maradékjog Díjmentes leszállítás A maradékjogokhoz sorolják, de valójában standardizált átdolgozási lehetőség A maradékjognak több fajtája van (illetve nem maradékjog, de logikailag célszerű itt tárgyalni a kötvénykölcsönt is!). A csoportosításhoz induljunk ki abból, hogy a biztosító mindenképpen meg akarja tartani az ügyfelét. Mit tesz ekkor? Kötvénykölcsön Nem maradékjog, de szorosan kapcsolódik ahhoz Kiindulópont: a biztosító mindenképpen meg akarja tartani ügyfelét Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

14 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Átmeneti pénzzavar  kötvénykölcsön Biztosítónak befektetés (de elaprózott!), ami alulról behatárolja a kamat nagyságát  az ügyfélnek nem feltétlenül jó üzlet (nem lehet a biztosítás megkötésének indoka!) Először is lehetséges, hogy az ügyfél azért akarja megszüntetni a szerződést, mert átmeneti pénzzavarban van, szüksége lenne egy nagyobb pénzösszegre, és úgy véli, hogy a díjtartalék jó lesz erre a célra. Ekkor a biztosító, hogy elkerülje a szerződés megszüntetését, felajánlja az ügyfélnek a kölcsönfelvétel lehetőségét. Mint említettük ez még nem maradékjog. A kölcsön alapja (s így nagyságának korlátja) a díjtartalék. A biztosító a kölcsönt úgy fogja fel, mint egy befektetési lehetőséget, és ezért a kölcsönért akkora kamatot kér, amekkora egyéb befektetéseinek a hozama. Ha jól működik a biztosító, akkor ez a hozam, és így a kölcsönkamat magas, esetleg magasabb mint más kölcsönök kamata. Sok félreértés van a kötvénykölcsönökkel kapcsolatban, amit el kell oszlatni. Először is, mint láttuk, a szerződő számára a kölcsönfelvétel nem különösebben jó üzlet. Ezért ha valaki azért köt életbiztosítást, hogy kölcsönt vegyen fel rá, akkor nagyon rosszul számol, hiszen a kölcsön összege jó néhány évig az addig befizetett díjak összege alatt marad. (Teljesen más dolog azonban, ha valakinek a bank kölcsönfelvételi feltételként írta elő, hogy hitelfedezetként kockázati életbiztosítást kössön.) A biztosító számára sem a legjobb üzlet, hiszen nagyban befektetni a pénzt sokkal kisebb költséggel jár, mint apránként kikölcsönözni. Ezért a kölcsönt a biztosító csak végső esetben alkalmazza. Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

15 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Tartós pénzzavar (azonnali pénzszükséglet nélkül)  Díjmentes leszállítás a biztosító az addig felgyűlt díjtartalékot úgy tekinti, mint egy ugyanolyan fajtájú egyszeri díjas biztosítást (díjmentesítés), aminek tartama a biztosítás eredeti tartamából hátralévő idő, és aminek („leszállított”) összegét a biztosított aktuális korát figyelembe véve határozza meg. Másodszor: Ha az ügyfél tartós pénzzavarba kerül, és ezért már nem tudja tovább fizetni a biztosítás díjait (természetesen ez csak a folyamatos díjas biztosításoknál fordulhat elő), de a díjtartalékra nincs szüksége, akkor a biztosító felajánlja neki a díjmentes leszállítás[1] lehetőségét. A díjmentes leszállítás lényege az, hogy a biztosító az addig felgyűlt díjtartalékot úgy tekinti, mint egy ugyanolyan fajtájú egyszeri díjas biztosítást (díjmentesítés), aminek tartama a biztosítás eredeti tartamából hátralévő idő, és aminek összegét a biztosított aktuális korát figyelembe véve határozza meg. Ez az összeg természetesen kisebb lesz, mint az eredeti összeg (leszállítás), hiszen elmarad a további díjfizetés. [1] Ezt már maradékjognak tekinti a biztosítási jog, de ha jobban belegondolunk ez valójában csak egy standardizált szerződés-átdolgozási lehetőség! Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

16 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Tartós pénzzavar (azonnali pénzszükséglettel)  visszavásárlás „végelszámolás” a biztosító és az ügyfél között. A díjtartalék nagyobbik részét az ügyfél visszakapja. A „lecsípett” rész szolgál az antiszelekció ellensúlyozására (a díjtartalék elsősorban a veszélyközösségé!) Harmadszor pedig ha az ügyfél olyan tartós pénzzavarba kerül, ami megakadályozza a további díjfizetést, sőt az addig felgyűlt díjtartalékra is szüksége van, akkor visszavásárolja[1] a biztosítást. Ekkor a biztosító megszünteti a szerződést, a díjtartalékot pedig visszaadja a szerződőnek. Pontosabban többnyire nem a teljes díjtartalékot, hanem annak nagyobbik részét. A kisebbik része, amit a biztosító "lecsíp", arra szolgál, hogy ellensúlyozza azt az antiszelekciós hatást, ami azáltal keletkezik, hogy valószínűleg azok vásárolják vissza nagyobb arányban a biztosítást, akiknek időközben nem romlott lényegesen az egészségi állapotuk, és így nagyobb esélyük van arra, hogy megérjék a tartam lejártát. Azok, akiknek romlott az egészségi állapotuk, kevésbé hajlamosak "otthagyni" a biztosítónál a díjtartaléknál magasabb haláleseti összeget. Ez a „lecsípés” szorosan összefügg azzal az általános megállapításunkkal, hogy a díjtartalék elsősorban a veszélyközösségé, és csak másodsorban a konkrét ügyfélé, akinél ezt a biztosító kimutatja. [1] Ez már mindenképpen maradékjog, bizonyos értelemben az egyetlen, hisz valójában csak itt kerül sor „végelszámolásra” a biztosító és az ügyfél között! Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

17 A maradékjogok korlátozása
Banyár József A maradékjogok korlátozása A maradékjogok alapja a díjtartalék, de nem minden díjtartalékkal rendelkező biztosításnak van maradékjoga. Ennek oka a biztosítás törlése miatt fellépő antiszelekció. Nézzünk egy példát! Induljunk ki abból, hogy minden díjtartalékos biztosításhoz minden maradékjog lehetősége adott. (Ez persze nem igaz.) Tehát például a haláleseti életbiztosítás is rendelkezik a visszavásárlás maradékjogával. Tegyük fel, hogy két biztosítottban, - akik haláleseti életbiztosítással rendelkeznek - , egyszerre érik meg a visszavásárlás gondolata. Ha azonban az egyik jó egészségi állapotnak örvend, és várhatóan a tartam végéig nem hal meg, akkor biztosan visszavásárolja a biztosítást. A másik pedig, amelyik mondjuk halálán van, inkább nem vásárolja vissza azt, mondván, hogy a családja sokkal több pénzt kap biztosítási összegként, mint visszavásárlási értékként. Ezzel meg is valósult az antiszelekció, ami ellen a biztosító úgy védekezik a haláleseti biztosítás esetében, hogy semmilyen maradékjogot nem ad rá. (Természetesen az egészségi állapotokban az orvosi vizsgálat, és a tartam eleji azonos állapot ellenére azért lehet különbség, mert tartam közben az induló állapothoz képest jelentős változás állhat be a biztosítottaknál.) A maradékjogok révén megvalósuló antiszelekció lényege tehát a haláleseti életbiztosítás esetében az, hogy akinek az egészségi állapota a biztosítás tartama alatt nem romlott lényegesen, az hajlamosabb abbahagyni a biztosítást. A díjkalkuláció során viszont azt feltételeztük, hogy az egészséges emberek végig fizetik a díjat, és ez fedezi a megromlott egészségi állapotúak haláleseti összegeit. Tehát az egészséges emberek kiugrása valamely maradékjog révén felborítja a biztosító kalkulációját. Az elérési életbiztosítás természetesen pont fordítva működik. Itt az hajlamos kiugrani a biztosításból, aki érzi a vesztét, tehát tudja, hogy meg fog halni, és halála után nem az örökösei kapják az addig felgyűlt díjtartalékot. Ilyenkor inkább visszavásárolja a biztosítást, ha van rá lehetősége. Miközben természetesen az elérési biztosítás úgy van kalkulálva, hogy néhány embernek meg kell halnia, hogy a díjtartalékát szét lehessen osztani az életben maradottak között. Emiatt a tiszta elérési biztosítások esetében meg szokták tiltani a visszavásárlást és a díjmentesítést is. Ez természetesen azt eredményezi, hogy az elérési biztosítás nagyon rugalmatlan konstrukció. Ha az ügyfél nem akarja tovább fizetni a biztosítás díját, akkor minden addigi befizetését elveszíti. Emiatt sem szívesen ajánlják a biztosítók. Mivel az azonnal induló járadékbiztosítás nem más, mint elérési biztosítások sorozata, ugyanez vonatkozik a járadékbiztosításokra is. Példa: haláleseti biztosítás Példa: elérési biztosítás Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.

18 Banyár József: Életbiztosítás 11.
Speciális esetben lehet a kockázati és elérési biztosításnak is maradékjoga: ha „csomagban” árulják az elérési és haláleseti biztosítást állományon belüli kis súly Bizonyos esetekben a biztosítók mind az elérési, mind a kockázati biztosítás esetében a fentiek ellenére biztosítanak maradékjogokat. Ezeknek azonban speciális feltételei vannak. Ha a biztosító üzletpolitikája olyan, hogy a különálló kockázati és elérési biztosítást együtt, kvázi vegyes biztosításként árusítja, akkor lehet a vegyes biztosításhoz hasonló maradékjogokat adni mindkét módozatra. Ekkor azonban például a visszavásárlást az elérési biztosítás esetében a kockázati biztosítás egyidejű visszavásárlásához kell kötni, mert különben a biztosító nagy lehetőséget ad az antiszelekcióra. Ilyenkor ugyanis az ügyfél attól függően, hogyan változik a tartam során egészségi állapota, visszavásárolhatja az egyik biztosítást, és megtarthatja a másikat, amit például az egységes vegyes biztosítás esetében nem tud megtenni. A kockázati életbiztosításra adott maradékjog indoka lehet esetlegesen az, hogy várhatóan a biztosító összes életbiztosítási állományában kis súllyal szerepel, tehát a visszavásárlási értékként kifizetett haláleseti díjtartalék az állomány egészéhez képest elhanyagolható összeg. Némely biztosító az elérési és az életjáradék biztosításra adott maradékjogot egészségi vizsgálathoz köti, és csak a tökéletesen egészséges embereknek teszi lehetővé a maradékjogokkal való élést. Az egészségi vizsgálat tehát egy enyhítési lehetőség a maradékjogok teljes megtagadásához képest, de mivel drága, alkalmazása csak magas díjtartalékok, tehát magas biztosítási összegek esetében kifizetődő. rövidített díjfizetés és egyszeri díj esetén kockázatelbírálással Banyár József: Életbiztosítás 11. Életbiztosítás 11.