Képalkotás és Képzelet

Az előadások a következő témára: "Képalkotás és Képzelet"— Előadás másolata:

1 Képalkotás és Képzelet
Az idegtudomány új lehetőségei és a lehetőségek filozófiája

2 Neuroetika és Filozófia
Az agyi képalkotó eljárások adatainak bármilyen elméleti vagy gyakorlati felhasználása során az egyik legdöntőbb episztemológiai és etikai kihívást az jelenti, hogy miképpen értelmezzük a felhasználásra kerülő adatokat (Illes-Racine 2005) Ennek a kihívásnak van egy ismert, a szakirodalomban is sokszor hangsúlyozott filozófiai vetülete => lélek-test vagy elme-test probléma. A huszadik századi analitikus filozófiában lezajlott modális forradalom azonban egy új értelmezési keretet teremtett a jelenkori idegtudományi kutatások néhány eredménye számára.

3 Modális Forradalom (előzmény)
A huszadik század első felében az analitikus filozófusok nagy része szkeptikusan tekintett a modális fogalmak használatára. Indok: az az előfeltevés, hogy az érzékelés révén kizárólag arról szerezhetünk információt, hogy mi az, ami aktuálisan történik, illetve fennáll, arról azonban nem, hogy mi lehetséges vagy szükségszerű. + A modális logika viszonylagos sikertelensége Következmény: a természettudományos megközelítéseknél szigorúbb értelmezési kritériumok.

4 Modális forradalom A modális logika problémáinak megoldása => a lehetséges világok szemantikája: A „szükségszerű, hogy p” állítás igaz akkor és csak akkor, ha p állítás minden lehetséges világban igaz. A „lehetséges, hogy p” állítás igaz akkor és csak akkor, ha van legalább egy olyan lehetséges világ, amelyben p állítás igaz. A „lehetetlen, hogy p” állítás igaz akkor és csak akkor, ha nincsen egyetlen olyan lehetséges világ sem, amelyben p állítás igaz.

5 Lehetséges Világok Minden csillag távolabb van a Naptól, mint 3 fényév. Minden csillag lassabban mozog, mint a fény vákuumban. Egyszerű kvantifikációs logikával elemezve semmi lényeges különbség nincs a két állítás logikai szerkezete között; mindkettő univerzálisan kvantifikált kijelentés, amely valamilyen szabályszerűséget fejez ki. Ugyanakkor a jelenlegi ismereteink szerint a két állítás modális státusza eltér egymástól => az egyik nem minden fizikailag lehetséges világban igaz, a másik viszont minden fizikailag lehetséges világban igaz.

6 Lehetséges Világok II. Lételméleti viták => David Lewis: a lehetséges világok éppen úgy elmefüggetlen létezők, mint az aktuális világunk. Ismeretelméleti megközelítés: a mindennapi életben többnyire a „mi lett volna, ha” vagy a „mi lenne, ha” típusú kérdésekre adható válaszok képezik a modális tudásunk alapját. Pl.: kettő meg kettő szükségszerűen négy = bárrmilyen más módon is alakultak volna a dolgok ahhoz képest, mint ahogyan ténylegesen alakultak, kettő meg kettő akkor is négy lenne

7 Tényellenes (counterfactual) Kijelentések
Tényellenes kijelentések = azok a feltételes állítások, amelyeknek az előtagja egy olyan szituációt ír le, amely ténylegesen nem áll fenn, vagy amelyről nem tudjuk biztosan, hogy fennáll-e („mi lenne ha” – „mi lett volna ha” típusú kérdésekre adható válaszok). Az Alfa Centauri kevesebb, mint 5 fényévre van a Naptól. Ha az Alfa Centauri tízezer fényévre lenne a Naptól, akkor nem láthatnánk szabad szemmel. A tényellenes mondatok éppen olyan ismeretelméleti státusszal rendelkeznek, mint a tényleíró mondatok; mindkettő lehet igaz vagy hamis, és adott esetekben mindkettő igazságát vagy hamisságát azonos bizonyossággal vagyunk képesek megállapítani.

8 Tényellenes Kijelentések II.
A tényellenes ismeretek használata a mindennapi, gyakorlati kreativitás teljesen szokványos és nélkülözhetetlen része (pl. szoba-átrendezés). A tudományos magyarázatok kidolgozása, illetve az empirikus kísérletek megtervezése mindig előfeltételez tényellenes ismereteket. Bármennyire is függjenek tehát a tényellenes ismeretek az aktuális valóságra vonatkozó ismereteinktől, ez nem jelenti azt, hogy a tényellenes ismeretek redundáns és ennyiből nélkülözhető ismeretek lennének

9 Tényellenes Kijelentések III.
Kérdés: hogyan jutunk alakítjuk ki tényellenes ismereteinket? Sok esetben a tényellenes ismereteinket tényleíró ismereteinkből következtetések segítségével alkotjuk meg (pl. „Ha húsz főnél többen jönnének el hozzám, akkor nem jutna mindenkinek ülőhely”). A mindennapi gyakorlati életben, a legtöbb esetben közvetlenül nem következtetések révén jutunk tényellenes ismeretekhez (pl. biliárd-játék). => mentális szimuláció. „A képzelőerőnk használata a tényellenes kijelentések kiértékelésében gyakorlatilag nélkülözhetetlen” (Timothy Williamson 2006).

10 Modális forradalom és Képzelet
A modális állítások logikailag levezethetők a tényellenes kijelentésekből (Lewis 1973, Williamson 2006). A képzelőerő használata tehát mind a tényellenes ismereteink mind pedig a modális ismereteink kialakításában éppen olyan nélkülözhetetlen, mint az érzékelés az aktuális tényekre vonatkozó ismereteink kialakításában. A képzelőerő nem pusztán fikciók (hamis reprezentációk) előállítására alkalmas képesség, hanem éppen olyan eredendő ismeret-kialakító funkcióval bír, mint az érzékelés.

11 Képalkotás és Képzelet
Abban egyöntetűek a képzelőerőre vonatkozó idegtudományi vizsgálatok, hogy a vizuális, illetve az audiális képzelet nagyjából ugyanazokon az agyterületeken kelt ingereket, mint amelyek az érzékelési stimulusok feldolgozása során is aktívak (Kosslyn et al. 2001, Ganis et al. 2004, Bunzeck et al. 2005). Az idevonatkozó pszichológiai kutatásokon túlmenően fMRI vizsgálatokkal is sikerült kimutatni, hogy külön kognitív folyamatok felelősek az elképzelt és az észlelt stimulusok szétválasztásáért. - Pl: Simons et al => ha olyan feladatokat kapnak a kísérletben részt vevők, amelynek során elképzelt és érzékelt tárgyakat kell megkülönböztetniük, akkor azoknak az agyterületeknek az aktivitása figyelhető meg, amely agyterületekről már nagyszámú vizsgálat kimutatta, hogy csökkent működőképességük összefüggésben áll a skizofréniára való hajlammal (ezek a kisagy, a talamusz és a mediális-anterior prefrontális kéreg).

12 Képalkotás és Képzelet II.
Ha a realitás és a fikciók összemosása valóban hátrányos fajunk alkalmazkodása szempontjából, akkor az érzékelés és a képzelőerő-használat között megfigyelhető nagyfokú idegaktivációs átfedés jelentős evolúciós kockázattal jár. Kérdés: mi az az evolúciós előny, ami ezt a kockázatot kompenzálja, vagyis milyen számottevő evolúciós haszonnal jár az, hogy a képzeletünk segítségével képesek vagyunk endogén módon, egy top down ingerlési utat használva az érzékelési stimulusok feldolgozásáért felelős neuronok ingerlésére?

13 Képalkotás és Képzelet III.
Egy „ha P lenne a helyzet, akkor Q lenne a helyzet” tényellenes kijelentés igaz akkor és csak akkor, ha abban a lehetséges világban, amelyben P igaz, és amely lehetséges világ a leghasonlóbb az aktuális világunkhoz, Q is igaz (Lewis-Stalnaker) Pl.: Ha az Alfa Centauri tízezer fényévre lenne a Naptól, akkor nem láthatnánk szabad szemmel. Egy olyan lehetséges világban, amelyben a Nap és az Alfa Centauri távolsága tízezer fényév, de amelyben például az Alfa Centauri egy hatalmas szupernóva, nem lenne kizárt, hogy mégiscsak lehessen szabad szemmel látni az Alfa Centaurit. Az a kitétel azonban, hogy az aktuálisan fennálló helyzethez leghasonlóbb lehetséges szituációt kell elgondolnunk akkor, amikor kiértékeljük a fenti kijelentést, beszűkíti az elképzelhető lehetséges helyzetek körét.

14 Képzelőerő és Tényellenes Tudás
A „mi lenne ha” típusú tudás egyik legfőbb jellemzője éppen az, hogy e tudás megszerzéséhez mindig olyan szituációt kell elképzelnünk, amely néhány tényezőtől eltekintve teljesen megegyezik az aktuálisan fennálló helyzettel. Tényellenes ismereteink pontossága és így gyakorlati alkalmazhatósága lényegileg azon múlik, hogy egy lehetséges helyzet elképzelésekor mennyire pontosan vagyunk képesek rekonstruálni mindazokat az aktuális tényeket, amelyeket érintetlenül hagyunk => érzékelés + képzelet = „nyitott-szemű” képzelet-használat. Központi idegrendszerünk működése olyan, hogy a konkrét gyakorlati szituációkban a lehető leghatékonyabb módon juthatunk a lehető legpontosabb tényellenes ismeretekhez a segítségével.

15 Képzelőerő és Tényellenes Tudás
Két kognitív tevékenység szimultán és egymásra vonatkoztatott működése akkor a legegyszerűbb és a leghatékonyabb, ha a két kognitív funkció egyazon agyterületekhez kötődik. Minél hatékonyabb a tényellenes ismeretek kialakítására való képessége egy fajnak, annál nagyobb evolúciós előnyt jelent ez az adott faj számára. Kérdés: miért előnyösebb az, hogy egyazon agyterületek felelősek az érzékelési stimulusok feldolgozásáért és a képzelőerő használatáért? Válasz: pontosan ezen a módon maximalizálható a tényellenes ismeretek kialakítását végző, kognitív folyamatok hatékonysága.

16 Konklúzió A képzelőerő evolúciósan kialakított funkciója az, hogy az érzékeléssel együttműködve tényellenes ismeretekhez juttasson minket => a fantázia és a valóság megfelelő „összemosása” minden kreatív tevékenység és magasabb szintű megismerés alapja. Azok a társadalmi hatások, amelyek gátolják a képzelőerő tudatos használatának elsajátítását, evolúciós szempontból hátrányosak fajunk számára. Mindez egy újabb adalék azokhoz a kutatásokhoz, amelyek szerint a képzelet antropológiai szerepének radikális újraértékelésére van szükség.