II. Világ Háború Fegyverei és csatái.

Az előadások a következő témára: "II. Világ Háború Fegyverei és csatái."— Előadás másolata:

1 II. Világ Háború Fegyverei és csatái

2 II. Világháború fegyverei

3 II. Világ Háború 10 legvéresebb csatái

4 Bulge, 1944. december 16-1945. január 25. (186 369)
Monte Cassino, január-május (185 ezer halott) Bulge, december január 25. ( ) A szövetségesek Németország és Olaszország ellen vívott csatája a második világháború egyik legnehezebb ütközete volt. A montecassinói kolostor elfoglalásával megnyílt a szövetségesek előtt az út Róma felé. A németek egyik fő védelmi vonalát (Gusztáv-vonal) képező bencés apátság körül a szövetségesek előrenyomulásával szemben hónapokig heves harcok tomboltak. A szövetséges repülőgépek ugyan romhalmazzá bombázták az 1400 éves kolostort, de nem jutottak tovább. Mivel a huzamosabb ellenállás lehetetlen volt, Albert Kesselring vezértábornagy parancsot adott a német csapatok visszavonulására. Róma elfoglalása hatalmas árat követelt, legalább 125 ezren vesztették életüket a harcokban, de egyes becslések 185 ezerre teszik az áldozatok számát. A Bulge-i csata a második világháború utolsó nagyobb német offenzívája volt a nyugati fronton. Más néven ardenneki offenzívának (die Ardennenoffensive) is hívják, amely Belgium, Luxemburg és Franciaország sűrű erdő borította területét fedte le. A németek célja az volt, hogy megosszák a szövetségeseket, közben elfoglalják Antwerpent és megsemmisítsék a maradék erőket. A terv annak ellenére kudarcba fulladt, hogy a németek számbeli fölényben voltak és az offenzívát a legnagyobb titok közepette tervezték meg, az időjárás jobbra fordulása ugyanis végül lehetővé tette, hogy a szövetségesek bevessék a légierőt, ráadásul nagyszerűen időzítették a csapaterősítéseket. Összesen 800 ezren vettek részt az ütközetben, s ez volt az a csata, amelyben az amerikaiak a legnagyobb számban vettek részt.

5 Kurszk, 1943. július 5-augusztus 23. (257 125–388 ezer)
Harkov, május (300 ezer) Harkov Ukrajna egyik stratégiai fontosságú városa volt, ahol kemény harcok dúltak 1941 őszén; a várost ekkor a németek foglalták el. A következő évben a Szovjetunió offenzívát indított, amelynek célja Harkov visszavétele volt. Az ereje teljében levő német hadsereg azonban sikerrel visszaverte a Vörös Hadsereg offenzíváját és ellentámadásba lendült. A Wehrmacht három szovjet hadsereget is bekerített, amelyeket megsemmisített, megölve 280 ezer szovjet katonát és elpusztítva 680 tankot. Soha nem csapott össze annyi páncélozott harci jármű, mint a szovjetek számára a keleti fronton döntő győzelmet hozó kurszki ütközetben, de az összecsapás arról is nevezetes, hogy itt halt meg a legtöbb ember egy nap alatt légi csatában. A szovjeteket jó pár hónappal korábban figyelmeztették az előrenyomuló német csapatok támadására, ezért a Vörös Hadseregnek volt ideje felkészülni a Wehrmacht elleni csatára. A nagy kiterjedésű, brilliánsan megtervezett aknamezőkre, tankelhárító fegyverekre, s a körülbelül 250 kilométer mélységű védelemre építve a szovjetek sikeresen visszaverték a németek offenzíváját, majd ellentámadásba lendültek. A szovjetek szerint csak ebben a támadásban 500 ezer német katonát öltek vagy sebesítettek meg illetve fogtak el, de a konzervatív becslések inkább 257 és 388 ezer közé teszik az elhunytak számát.

6 Luzon, 1945. január 9-augusztus 15. (332 330–345 330)
Franciaország, május 10-június 25. (469 ezer) Luzon, a Fülöp-szigetek második legnagyobb szigete stratégiai elhelyezkedése miatt volt fontos az Egyesült Államok számára. Különösen MacArthur tábornok értékelte úgy, hogy a sziget visszaszerzése a japánoktól kulcsfontosságú, de a támadásra három évet kellett várni, s csak 1945-ig indulhattak meg az amerikai csapatok. Mikor azonban az amerikaiaknak sikerült visszavívniuk a szigetet, nem várt ellenállásba ütköztek Japán hírhedt kamikáze pilótái részéről. Főleg a japánok oldalán volt magas az áldozatok száma, s a kérlelhetetlen ázsiaiak még február 11., azaz Manila bevétele után is igyekeztek borsot törni az Egyesült Államok orra alá. Alig ért véget a dániai és a norvégiai hadjárat, máris újra támadást indított a német haderő Luxemburgon, Hollandián és Belgiumon keresztül Franciaország ellen, amivel befejeződött a furcsa háború. Habár nagyjából egyenlő számú erőkből álltak felek, a Harmadik Birodalomnak sikerült lerohannia Franciaországot, amelyet brit expedíciós csapatok és holland erők segítettek. Ennek az volt az oka, hogy a németek jobb kiképzésben részesültek és a harctéri kommunikáció is szofisztikáltabb volt, ráadásul a szövetségesek abban is tévedtek, hogy a Maginot-vonal fel tudja tartóztatni a németeket. A Wehrmacht Belgiumon és Luxemburgon keresztül támadott, a legtöbb erődítmény tényleges harc nélkül, elvágva utánpótlásától megadta magát.

7 Moszkva, 1941. október 2-1942. január 7. (1 millió)
Narva, február 2-augusztus 10. (550 ezer) Moszkva megvédése a Szovjetunió fővárosának ostromára induló németektől a világháború egyik fordulópontja lett. Hitler azt hitte, hogy ha sikerül elfoglalnia Moszkvát, akkor azzal megtöri a szovjetek háborús gépezetének lendületét. Nem így történt. A kemény és jól irányított szovjet ellenállás - amelyet a keletről érkező csapaterősítések tettek még acélosabbá - mellett az időjárás viszontagsága - így a mínusz harminc fokos tél - is a szovjetek malmára hajtotta a vizet, ezért a németek hamarosan lemondtak arról, hogy bevegyék a várost. Az áldozatok száma mindkét oldalon magas volt: a szovjetek legalább 650 ezer embert vesztettek, míg a németek 155 ezret. A stratégiai fontosságú észtországi Narva véres harcoknak lehetett tanúja a fél éven át húzódó, a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg közötti összecsapások alkalmával. A második világháború történetének egyik legintenzívebb ütközete során az áldozatok közül a legtöbbet a szovjetek voltak kénytelenek elkönyvelni, akik a német ellentámadásban estek el. A harcok végeztével Hitler az összes katonáját kivonta Észtországból, majd Narva egy rövid ideig tartó függetlenség után ismét a szovjetek kezére került.

8 Berlin, 1945. április 16-május 2. (1 298 745)
Sztálingrád, augusztus február 2. ( ) A második világháború utolsó nagyobb európai offenzívája a berlini csata volt, amely véget vetett a Harmadik Birodalomnak s elhozta a háború végét. A nyugati irányba masírozó Vörös Hadsereg keletről és délről támadott, ami - az északról jövő harmadik csapással együtt - óriási pánikot okozott a tapasztalatlan katonákból álló német védelemben. A szovjetek április 30-án vették be a Reichstagot, ami egyben a világháború végét is jelentette. Az 1925-től 1961-ig Sztálin nevét viselő városban augusztus 25-én hirdetett ki ostromállapotot a néhai szovjet diktátor, amikor kezdetét vette a Vörös Hadsereg és a német Wehrmacht katonái közötti csata. A több hónapos ütközet a szovjetek győzelmével végződött, és egyúttal fordulópontot jelentett a második világháború menetében. A csata - amely a világtörténelem talán legvéresebb csatája volt - Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult.