A fogyatékosság és a gyógypedagógia történeti aspektusai

Az előadások a következő témára: "A fogyatékosság és a gyógypedagógia történeti aspektusai"— Előadás másolata:

1 A fogyatékosság és a gyógypedagógia történeti aspektusai
10. Gyógypedagógiai iskoláztatás 20. században (Gordosné Szabó Anna tanulmánya alapján)

2 Népoktatási törvény: 1868. 38. tc.
Báró Eötvös József népoktatási törvénye 1886-ban éppúgy nem volt érvényes az értelmi fogyatékos személyekre, mint a többi ország népoktatási törvénye. 3. §. „Ragályos bajban vagy elmebetegségen szenvedők avagy taníthatatlan tompa elméjűek kizárandók a nyilvános intézetekből.” (1868. XXXVIII. t. c. 2. o.)

3

4 Gyermektanulmány, gyermekközpontúság és gyógypedagógia
Egy századforduló utáni magyar reflexió a reformpedagógia szellemében: Nádai Pál költői hangú apoteózis a gyermekségről. Néhány cím: A gyermekszoba, A mesélésről, A gyermek játékai, Razzia a képeskönyvek körül, A gyermek lelki élete. Az első kötet utolsó fejezetének címe: „Az ideges gyermek”.

5 „… a mai pedagógus és idegorvos nem a jövő utópiáin dolgozik
„… a mai pedagógus és idegorvos nem a jövő utópiáin dolgozik. Neki adva van: száz, ezer, sok ezer vézna kis gyermek, akinek idegzete nyugtalan, szervezete bágyadt, elméje nehézkes, érzékei megbízhatatlanok. És ő hozzá így szól a társdalom: nevelj belőlük is embert! Ha a gyermek értelme fogyatékos, pótold ki türelmes oktatással, ha erkölcsi beszámíthatósága kétes, ha nem tudja, mi a jó, mi a rossz, ha hazug, ha lop, ha kegyetlen és féktelen a szenvedélyekben, te javítsd meg szerető türelmeddel.” (Nádai, 1911, 278.)

6 „A mi csodálatosan érett gyermekvédő politikánk ezen a téren is segítségre siet a szociális pedagógiának. És ma már egy olyan intézménnyel szolgálja az ideges gyermekek ügyét, amellyel Magyarország példát ad a világnak. Valahol a budai hársfák közt, csöndes magánosságban otthont emelt nekik.” Vértes O. József: „Ideges gyermekek alsó- és középfokú állami intézete” 1909-től.

7 Diszkrimináció, szegregáció, szakmai fejlődés
Mintegy száz év kellett annak felismeréséhez Magyarországon is, hogy a fogyatékos emberek elkülönített oktatása nem szükségszerű és nem kizárólagos megoldás. Az első népoktatási törvény diszkriminatív, kirekesztő az értelmi fogyatékos gyermekek tekintetében. Ezért is fontos a századforduló után minden olyan kezdeményezés, amely az intézmények létesítése mellett azok hálózatának kiépítésére törekedett.

8 Századforduló, Náray-Szabó Sándor (1861-1914)
Orvos, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium tisztségviselője, államtitkár ( ). A gyógypedagógia ügye az ő hatáskörébe tartozott. Az ő kezdeményezésére a fogyatékos gyermekek ügyosztálya kivált az emberbaráti ügyeket intéző minisztériumi osztályból (1898). Ez a lépés a szegregációt erősíti, de a szakmai fejlődést és az intézményhálózat kiépülését nagymértékben segíti. „A süketnémák, vakok, hülyék és gyengeelméjűek, dadogók és hebegők összes állami, községi, felekezeti és magán intézetei, iskolái és tanfolyamai” Náray-Szabó kezdeményezésére hivatalosan gyógypedagógiai és egyben közoktatási intézményekké minősülnek.

9 A 19. és 20. századfordulói magyar megoldás: tehát a külön kezelésbe vett, de a közoktatási intézmények csoportjába terelt gyógypedagógiai intézményrendszer működtetése - „pozitív diszkriminációs” lépés. A magyar gyógypedagógus szakemberek (Berzina János, Borbély Sándor, Éltes Mátyás, Herodek Károly, Vértes O. József és mások) már a 20. század elején szorgalmazták a fogyatékos emberek teljes körű iskoláztatását, a tankötelezettségük törvénybe iktatását. A közoktatási rendszer akkor még erre nem volt fogadóképes. Ezért külön létrehozott alrendszerben építkeznek tovább.

10 A külön gyógypedagógiai közoktatási alrendszer irányító testülete, a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsa tölt be fontos szerepet. Évente publikált jelentéseiben hitelesen és kritikusan ad számot a gyógypedagógiai intézményrendszerrel összefüggésben minden változásról, problémáról, igényről. Már 1911-re elkészül „az érzéki és értelmi fogyatkozásban szenvedők oktatásáról és gyámolításáról” szóló törvényjavaslat, ami azonban az első világháború miatt nem kerül szentesítésre.

11 Nagy jelentőségű az 1921-ben életbe lépő újabb népoktatási törvény, amely már a fogyatékos gyermekekre is érvényes. A törvényhozók ezt akkor úgy intézték, hogy a fogyatékos gyermekek diszkriminációját expressis verbis kinyilvánították. Kizárták őket a hat évfolyamos nyilvános elemi iskolákból. A gyógypedagógiai szakterület befolyásos képviselői azonban elérték, hogy a „testileg vagy szellemileg visszamaradt tanköteles” gyermekek legalább egy része az évi VKM rendelet szerint gyógyítva nevelő iskolákban/intézetekben tehessen eleget a tankötelezettségnek.

12 Ezek a következők voltak:
Kisegítő iskolák, ideges és fejletlen gyermekek intézetei, vakok nevelőintézetei, siketnémák intézetei, gyengeelméjűek intézetei.

13 A két világháború között
Trianon után átrajzolódott a kép: 1921-ben az évihez mérten a süketnémák intézeteinek száma 16-ról 9-re csökken, a tanulólétszám a felére, összesen 778 a beiskolázott süketek száma. A vakok intézményeinek a száma pontosan a felére csökken, mindössze 5 intézmény marad 337 tanulóval. Az akkori néven „szellemi fogyatékosok” számára változatlanul 12 intézmény működik 853 tanulóval. Gyógypedagógiai segítséget más módon még nem kaphattak az azt igénylők.

14 Bezárták a nemzetközileg egyedülálló ideges gyermekek nép- és középiskoláját, megszűntek a beszédjavító osztályok. Az elcsatol országrészekből kiutasított, menekült gyógypedagógiai tanárok elhelyezését nehéz volt megoldani. Ez a helyzet a kisegítő iskola létalapját is megingatta. Legitimációja rendezetlen lett. A munka sokszor nagyon rendezetlen körülmények között folyt. Kivételt képezett a buapesti Mosonyi utcai kisegítő iskola, Éltes Mátyás igazgatása alatt. A VKM 1928-ban minősítette gyógypedagógiai intézményekké a kisegítő iskolákat.

15 Az évi tv. hatására végeredményben több mint 10 önálló kisegítő iskola, a fővárosnban több, mint száz kislétszámú osztály, néhány gyógypedagógiai nevelőintézet és beszédhibák javítására szolgáló tanfolyam, nagyothallók intézete és csökkentlátásúak iskolája létesül. A tankötelezettség végrehajtásáról azonban szó sincs. Különösen az értelmi fogyatékos gyermekek maradnak ellátatlanul.

16 1945 után A II. világháború súlyos gondokkal terhes örökséggel indul meg – eleinte jogosan nagy reményekkel – a gyógypedagógia újjáépítése. Az ideiglenes kormány mindjárt 1945-ben intézkedik az elemi népiskolát felváltó általános iskola létrehozásáról (a /1945. ME. sz. rendelettel.) Ezt a rendeletet akkor a gyógypedagógiai intézményekre is érvényesnek tartották, de évekig következetlenül hajtották végre. 1948-ban és 49-ben megerősítették a gyógypedagógiai intézmények általános iskolai jellegét.

17 Az iskolák államosítását kimondó 1948. évi XXXIII
Az iskolák államosítását kimondó évi XXXIII. törvény érzékenyen érinti a gyógypedagógiai intézményrendszert is. Több egyházi intézményt megszüntettek (pl. az izraeliták siketnéma intézetét Budapesten) vagy államosítottak. Figyelmet érdemel viszont, hogy néhány egészségügyi gyermekotthon – amelyekben a legsúlyosabb fogyatékosokat gondozzák, ápolják önfeláldozóan – továbbra is, mindvégig egyházi kezelésben maradhattak.

18 Az izraeliták 1949-ben megszüntetett siketnéma intézete Budapesten