A posztmodern városfejlődés későbbi szakaszai

Az előadások a következő témára: "A posztmodern városfejlődés későbbi szakaszai"— Előadás másolata:

1 A posztmodern városfejlődés későbbi szakaszai
dr. Jeney László egyetemi docens Terület és településfejlesztés III. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2017/2018, I. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

2 3. Dezurbanizáció 1970-es évek: először USA, később Ny-Eu, Kelet-Közép-Európa 1990-es évek: kiköltözés egyre nagyobb távolságra Már nem csupán az elővárosi övezetet érinti, hanem a távolabbi vidékeket is Egyes, az urbanizáció által korábban nem érintett falusias térségek gyors növekedése Brian Berry (1976) „counterurbanization” = kontraurbanizáció vagy ellenurbanizáció (Egyesek helytelenül a dezurbanizáció alatt az ipar és szolgáltatások szuburbanizációját értik) Abszolút dekoncentráció Agglomerációk egészének népességszáma és az ottani munkahelyek száma csökken (1970-es évek elejétől) 2

3 A dezurbanizáció okai Fejlett országok, 1970-es évek: világgazdasági paradigmaváltás (posztfordizmus) 3. világ versenye, környezettudatosság, szakszervezetek, olajárobbanás, új nyersanyagok A hagyományos ipari termelés válsága (snowbelt ↔ sunbelt) Zsúfolt, szennyezett modern nagyvárosi agglomerációk, ipari régiók népességmegtartó ereje csökken, taszítóbbá váltak: lakosság + vállalatok számára Falusias, érintetlen térségek vonzereje fölerősödik Új közlekedési és kommunikációs technológiák elterjedése (mobiltelefon, , Internet):  a munkavégzés elszakadhat a városoktól Központi város „slum”-osodása Kelet-Közép-Európa sajátosságai Korábbi időszakban megindult a város „slum”osodása Demográfiai hullámvölgy az egész országban Dezindusztrializáció a mesterségesen felduzzasztott ipar leépülése 3

4 A dezurbanizációban részt vevő kétféle személyiségtípus
Az infokommunikációs eszközöket (internet, wifi, skype, msn, , facebook stb.) használó ember Nem szükséges napi szinten ingázni a városba Ők valójában a virtuális térben a városban maradnak A városi technikától a természetbe „menekülő” ember Saját generátor, passzív ház Mindkét típus nagyon tudatos 4

5 Az urbanizáció 4. szakasza: a reurbanizáció
Relatív koncentráció „Vissza a városba” folyamat zajlik 1980-as évek közepétől: nagyvárosi régiók népességszám csökkenése megáll A központi városmag egyes részein ismét népességnövekedés következik be 241 európai agglomerációból (FUR) ismét növekedést találtak a központi városmagban 1975–1981: még csak 22%-nál 1980–1991: már 47%-nál 5

6 Reurbanizáció feltételei az új típusú várospolitika
Közszféra felismeri, hogy a nagyvárosok nem számíthatnak a neoliberális államra  saját forrásokat kell föllelni, amelyek a „sunbeltben” hiányoznak Ingatlan- és történelmi épületállomány jelentette vonzerő, értékek és lehetőségek Humántőke lehetőségei Aktív ingatlangazdálkodás és városfelújítás (városrehabilitáció) Belvárosi slumok „megtisztítása” (fizikailag és társadalmilag) XXI. századi közművek, közlekedési hálózat kiépítése Kialakul és megerősödik a városmarketing (a „város eladása”): befektetők felhajtása, telkek értékesítése Public–private partnership (3P) vállalkozási forma elterjedése (köz–magán partnerség) 6

7 1980-as évek eleje: 1. városrehabilitációs projektek
Emblematikus város: London Speciális városfelújító társaságok megjelenése (NBr: Urban Development Corporations) Dokk-negyed: Canary Wharf Később: Birmingham Berlin Hamburg Amszterdamban: Waterfront Program New York: Harlem Budapest: Középső Ferencváros (Corvin negyed) 7

8 Központi városok újranépesedésének emberi oldala
„Slum”-ok helyett felújított belvárosok „Dzsentrifikáció” Hagyományos nagyvárosi miliőhöz erősen vonzódó új társadalmi réteg Fiatal, egyedülálló, magasan képzett, jól kereső, színesebb életre vágyók megjelenése (yuppie: young urban professional) Egyre hangsúlyosabb a vendégmunkások beáramlása Inkább a nagyvárosokat részesítik előnyben 8

9 5. Posztszuburbanizáció
Többen vitatják, hogy létezik Cedric Price várostipológiai modellcsoportjai Premodern (tradicionális) – ókor, középkor: lágytojás modell Város egyértelmű határokkal rendelkezett (városfal) Modern – ipari forradalom: tükörtojás modell Város szétterült Funkciók körkörösen vagy szektorálisan fogták körül a középkori városcentrumot Posztmodern: rántotta modell Szuburbia: egyszerű alvóvárosokból városrégió alközpontjai Központi szerepköröket töltenek be (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) Gödöllő a 2011-es magyar EU elnökség: fontos nemzetközi találkozók otthona 9

10 Városi agglomerációk népességszámának változása
Agglomerálódás Elővárosi övezet 10

11 Városfejlődési szakaszok a népességszám változása alapján
Elővárosi övezet Periféria 1. Agglomerálódás Növekedés! Csökkenés Növekedés Csökkenés! 2. Szuburbanizáció 3. Dezurbanizáció 4. Reurbanizáció 5. Posztszuburbanizáció Növekedés belső átendeződéssel 11

12 Városnövekedési szakaszok tanulságai
Egyre kevesebb tömegeket mozgat meg Agglomerálódás: sokmillió, reurbanizáció: néhány ezer, posztszuburnaizáció: nincs jelentős mozgás Vezető, mértékadó kontinens Befelé tartó mozgások szakaszai (agglomerálódás, reurbanizáció): először Európában Kifelé tartó mozgások szakaszai (szub-, és dezurbanizáció): először Észak-Amerikában Folyamat dinamikája: Először agglomerálódás Utána szuburbanizáció Utána dez-, re és posztszuburbanizáció is lehet Városokban egyszerre több is lehet párhuzamosan Be lehet kategorizálni városokat, melyik a mértékadó (eredő vektor) (Sokszor helytelenül országokat is bekategorizálnak) 12

13 Térségspecifikus jegyek az európai nagyvárosok elmúlt néhány évtizedes népesedésében
13

14 Fogalmak, információs és módszertani kérdések
Kutatási kérdések Egységesek-e az európai nagyvárosok népesedési pályáik tekintetében? Milyen karakteres növekedési típusok rajzolódnak ki? Vannak-e térségspecifikus jegyek a növekedésben? Vizsgálatok térbeni és időbeni kiterjedése Vizsgált térség: csak EU (nem egész Európa) Vizsgált időszak: XX. század közepétől (ekkortól ágaznak el a növekedési pályák) 2007-ig Vizsgálat „alanyainak” lehatárolása, bevont nagyvárosok: Népességszám alapján (500 ezer fő felett) Elővárosok nélkül Ha valaha elérte ezt a népességszámot 14

15 Felhasznált nagyvárosi népességadatok forrása
Történeti népességszám (lehetőleg népszámlálások vagy évtizedfordulók idején): Populstat honlapja Tagállamok hivatalos statisztikái (nem saját becsült adatok) Ha időközben kibővítették a nagyvárosok határát: mai területükre vonatkozó adatok a múltban is Jelenkori (2007-es) becsült/továbbszámított népességszám: World Gazetteer honlapja (megszűnt) 15

16 A nagyvárosok átlagos évi népességszám-változása 1950-től évtizedenként
1950-es évek: gyorsabb növekedés 1970-es, 1980-as, 1990-es évek: fogyó népesség Ezredforduló után: újra növekedés 16

17 1950–1960 Szinte mindenhol növekedés Csökkenés csak a Brit-szigeteken
17 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

18 1960–1970 A fogyás kiterjed Nyugat-Közép-Európára is (Hollandia, Németország, Ausztria) 18 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

19 1970–1980 A csökkenés továbbterjed Belgiumra, Fra-ra É-Olo-ra, É-Eu-ra
Csak az elmaradottabb perifériákon nőnek Írország, Mediterráneum, szocialista országok 19 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

20 1980–1990 Megjelenik a vasfüggöny vonala a városnöv-ben
Tőkés Eu: csökkenés (kiv. É-Eu: országon belül É–D-i migráció) Szoc. Eu: növ. (kiv. Bp): korlátozottabb mobilitás, motorizáció, autópályák hiánya 20 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

21 1990–2000 Alapvetően megfordul a kép
Kelet-Közép-Európa csökken: szuburbanizáció mellett nemzetközi vándorlás is (pl. Riga, Vilnius) Fejlett Európában néhol újra növekedés (főleg London): reurbanizáió + vendégmunkások 21 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

22 2000–2007 Fejlett Európa: alig van csökkenés
Kelet-Közép-Európa: alig van növekedés 22 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

23 A nagyvárosok 1950–2007 közötti népesedésük alapján elkülönülő klaszterei
elemszám nagyvárosok 1 17 Amszterdam, Bécs, Berlin, Birmingham, Brüsszel, Drezda, Glasgow, Hága, Leeds, Lipcse, Lisszabon, Liverpool, London, Lyon, Manchester, Rotterdam, Sheffield 2 13 Bréma, Dortmund, Duisburg, Düsseldorf, Essen, Frankfurt, Göteborg, Hamburg, Hannover, Helsinki, Párizs, Stockholm, Stuttgart 3 Dublin, Valencia 4 Szófia, Vilnius, Zaragoza 5 Budapest, Bukarest, Köln, Krakkó, Lódz, Málaga, Palermo, Poznan, Prága, Riga, Sevilla, Varsó, Wroclaw 6 11 Athén, Barcelona, Genova, Koppenhága, Madrid, Marseille, Milánó, München, Nápoly, Róma, Torino Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások 23

24 A klaszterek átlagos évi népességszám-változása
Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások 24

25 A klaszterek földrajzi elhelyezkedése
Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások 25

26 Vizsgálatok földrajzi és időbeli kiterjesztése
Vizsgált térség: immár egész Európa Atlanti-óceántól az Uralig Vizsgált időszak: XX. század közepétől (ekkortól ágaznak el a növekedési pályák) 2015-ig Vizsgálatba bevont nagyvárosok száma ugyanolyan módszerrel 59-ről 99-re nőtt: Népességszám alapján (500 ezer fő felett) Elővárosok nélkül Ha valaha elérte ezt a népességszámot 26

27 A nagyvárosok 1950–2015 közötti népesedésük alapján elkülönülő klaszterei
klaszter elemszám Nagyvárosok 1 42 Astrakhan, Bucharest, Cracow, Dnipropetrovsʿk, Donetsk, Dublin, Homjelʿ, Izhevsk, Kazan, Kharkiv, Kiev, Krasnodar, Lʿviv, Málaga, Moscow, Mykolayiv, Nizhniy Novgorod, Odesa, Orenburg, Palermo, Penza, Perm, Poznań, Rīga, Rostov-na-Donu, Saint Petersburg, Samara, Saratov, Sevilla, Sofia, Tula, Ulyanovsk, Valencia, Vilnius, Volgograd, Voronezh, Warsaw, Wrocław, Yaroslavl, Zagreb, Zaporizhzhya, Zaragoza 2 15 Amsterdam, Berlin, Birmingham, Dresden, Glasgow, Leeds, Leipzig, Liverpool, London, Lyon, Manchester, Rotterdam, s-Gravenhage, Sheffield, Vienna 3 31 Athens, Barcelona, Bremen, Brussels, Budapest, Cologne, Copenhagen, Dortmund, Duisburg, Düsseldorf, Essen, Frankfurt, Genoa, Göteborg, Hamburg, Hanover, Helsinki, Lisbon, Łódź, Madrid, Marseille, Milan, Munich, Naples, Oslo, Paris, Prague, Rome, Stockholm, Stuttgart, Turin 4 6 Chişinău, Kryvyy Rih, Lipetsk, Minsk, Ryazan, Ufa 5–6–7 1–1–1 Belgrade + Tolyatti + Naberezhnyye Chelny 27 Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2007) alapján saját számítások

28 A klaszterek átlagos évi népességszám-változása
Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások 28

29 A klaszterek földrajzi elhelyezkedése
Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2015) alapján saját számítások 29

30 A klaszterek és súlypontjaik földrajzi elhelyezkedése
Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2015) alapján saját számítások 30

31 cos D = sin jA sin jB + cos jA cos jB cos (lB-lA)
Az európai nagyvárosok átlagos távolsága klasztereik geometriai középpontjaitól cos D = sin jA sin jB + cos jA cos jB cos (lB-lA) 31

32 cos D = sin jA sin jB + cos jA cos jB cos (lB-lA)
A nagyvárosok a népességszám-változások 5 dimenziós terében mért távolsága a legközelebbi szomszédjuktól klaszterenként cos D = sin jA sin jB + cos jA cos jB cos (lB-lA) 32

33 A klaszterek térségspecifikusságának mérése GIS-támogatással
Forrás: népszámlálások és World Gazetteer (2015) alapján saját számítások 33