A városfogalom földrajzi, időbeni és tudományterületenkénti eltérései

Az előadások a következő témára: "A városfogalom földrajzi, időbeni és tudományterületenkénti eltérései"— Előadás másolata:

1 A városfogalom földrajzi, időbeni és tudományterületenkénti eltérései
dr. Jeney László egyetemi docens Terület és településfejlesztés III. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2017/2018, I. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

2 A város fogalma Városok általános eltérései a falvaktól:
Szerepköreik (funkcióik): „fontos” helyek Demográfiai sajátosságaik: nagyobb népesség, népsűrűség, heterogén társadalom Külső megjelenés: zsúfoltsághoz alkalmazkodó Nincs egységes hivatalos városfogalom-definíció, változik: Térben, földrajzi helyenként/kultúránként Időben: történelmi korszakonként Tudományterületenként 2

3 1. A városok meghatározásának helyi/földrajzi különbségei
Társadalmanként eltérő méretű városok, függ Természeti adottságoktól Rendelkezésre álló építőanyagtól Gazdálkodási formától Falu–város elkülönítés alapja eltérő Elmaradottabb országok: falvakban meghatározó még a mezőgazdaság  gazdasági szerkezet (agrárium súlya) az alapja Fejlett világ: falvakban sem a mezőgazdaság a meghatározó  népsűrűség az alapja Országonként eltérő kritikus népességszám a városok meghatározásához Skandinávia: pár száz fő Ázsia egyes országai: több 10 ezer fő 3

4 2. Városfogalom időbeli változása – hosszú távon
feudális város meghatározói modern város meghatározó látható elemek Városfal Egyházi és világi elöljáróságok székhelyének védelmére Etimológiailag vár  város, német vár („Burg”)  városlakó polgár („Bürger”) Város fizimiskájának látható eleme szemben Városfalak veszítenek jelentőségükből Városok túlnőttek városfalaikon Várfalak nem alkalmasak a modern kori hadviselésre Zsúfoltság  magas laksűrűség + felfelé terjeszkedő városépítészet (felhőkarcolók)  városok fizimiskájának látható eleme (várfal helyett) nem látható elemek Szabadságjogok Paradox: fallal elzárt polgárok szabadok Függetlenség a földesúri kötöttségektől: „a városi levegő szabaddá tesz” Középkori rendi társadalom: (főleg szabad királyi) városi jogállás óriási jelentősége: többletjogok: adózási, kereskedelem, bíráskodás Polgárosodó társadalom  előjogok is veszítenek jelentőségükből Rendi társadalmi hagyománnyal nem rendelkező Újvilág: kritikus népesség száma (királyi vagy földesúri adományozáson alapuló jogcím helyett) Globalizáció, fogyasztói társadalom  fogyasztói kultúra a meghatározó 4

5 2. Városfogalom időbeli változása – rövid távon
Hazai várossá nyilvánítási gyakorlat Szocializmus: városi rang előnye  visszafogottabb várossá nyilvánítás Kedvezőbb pozíció az állami támogatásoknál Intézmények, magasabb szintű tanácsi és párt szervek elhelyezése 1970: legkisebb város is kb. 10 ezer fő – Szigetvár 1985: OTK hatályon kívül kerülése, hátrányosabb térségek felé forduló településpolitika  lazább feltételekhez kötött várossá nyilvánítás  „városi boom” (2012: 328db) 2012: 185 db 10 ezer fő alatti város, legkisebb ezer fő alatti – Pálháza  városhoz társított népességnagyság lecsökkent A városállomány és a várossá nyilvánítások Magyarországon 1885–2010 között 5

6 3. Tudományterületenként eltérő megközelítések a városokkal kapcsolatban
Városokkal foglalkozó tudományterületek sem egységesek A falvaktól (vagy vidéktől) megkülönböztető tartalmi jegyek szakterületenként eltérőek Földrajz: központi szerepkörök Közigazgatás: városi jogállás Szociológia: társadalmi összetétel: multikulturális + polarizált Városépítészet/urbanisztika: sűrűbben beépített településszövet + felfelé terjeszkedés Demográfia: népességszáma, -sűrűség 6

7 Városok ismérvei Szerepköreik  gazdasági–funkcionális városfogalom
Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök A mezőgazdaság szerény jelentősége Demográfiai sajátosságaik  társadalmi–statisztikai városfogalom Nagyobb népességszám Nagyobb népsűrűség Külső megjelenésük  településképi–urbanisztikai városfogalom Sűrűbb beépítés Nagyobb átlagszintszám Jelentőségük koronként változó, de: többségük jellemzően ma is releváns városi sajátosság 7

8 Gazdasági–funkcionális városfogalom
8

9 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 9

10 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom
Időszak Meghatározó gazdasági jellemző Falvaktól megkülönböztető városi jellemző Falu Város 1. Urbanizáció története kezdetén Agrárkarakter Tevékenységek sokszínűsége, funkcióbőség 2. Ipari forradalom után Ipari jelleg Gazdasági szerkezet (mg-on kívüli ágazatok aránya) 3. Ma, fejlett világban Szolgáltatások Magasabb szintű, központi szerepkörű intézmények 10

11 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 11

12 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Legfontosabb városi sajátosság: szerepkörök mennyisége, minősége Településhálózatban betöltött sokféle szerepkör, tevékenység (pl. eü, oktatás, kereskedelem) Nagyobb számú szerepkör (pl. több általános iskolai férőhely) Magasabb szintű szerepkör, központi funkció (pl. középiskola is) Funkcióbőség: falvak és városok eltérő adottságú földrajzi fekvésétől, környezetük helyi és helyzeti energiáitól függ 12

13 Falusi gazdaság: egy gazdasági tevékenység dominanciája
Egy helyi energia  adott karakterű falu Jó termőtalaj vagy mezőgazdasági szempontból elegendő vízmennyiség  agrárfalvak Gazdaságilag hasznosítható ásványkincs  bányászfalvak Gyógyvíz  üdülőfalvak Újkőkorszaktól: kőszerszámok ( szilárd hajlék + földművelés)  letelepedés: leginkább agrárium (ritkábban: bányászfalvak stb.) Napjainkban: szolgáltató ágazatok (pl. üdülőfalvak) De: falvak sem monofunkcionálisak Pl. lakófunkció is Alapfokú szerepkörök is (oktatási, kulturális, egészségügyi, közigazgatási stb.) 13

14 Városi gazdaság: többféle szerepkör
Helyi helyett/mellett (magasabb rendű) helyzeti energia  tér kitüntetett pontjain: városok (pl. eltérő tájak találkozási zónája) Tér kitüntetett pontja: piac  kereskedelmi szerepkör Felvevőpiac előnye  kézműipari, kisipari szerepkör Népszerű piactér (görög agóra, római fórum, középkori piactér): szórakoztatás, templom, uralkodói palota  fontos kulturális, vallási és politikai vezető szerepkör Stratégiailag fontos szerep: katonaság, várfal (megkülönböztető látványelem)  védelmi szerepkör Hagyományosan meghatározó jelentőségű tehát a városokban előforduló tevékenységek sokszínűsége Falvakban általában csak néhány funkció Városok a különböző szolgáltatások széles skálája 14

15 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Nem csak a szolgáltatási funkciók mennyiségében, hanem azok minőségében is alapvető különbség figyelhető meg a falvak és a városok között Falvak: általában kizárólag csupán alapfunkciók (pl. általános iskola, orvosi rendelő, kisbolt vagy rendőrőrs) jellemzőek Városok az alapellátás mellett központi funkcióknak is otthont adnak (pl. középiskola, kórház, áruház vagy rendőrkapitányság) Számos ellátótevékenység (oktatás, egészségügy, kereskedelem, rendvédelem) intézményhálózata hierarchikus elrendeződésű Egyes szintekhez különböző intézménytípusok tartoznak (pl. az oktatásban óvoda, általános iskola, középiskola, egyetem) Egyes települések különböző hierarchiaszintű intézményeknek adnak otthont Befogadott intézmények alapján maguk a települések is hierarchiába rendezhetők  maga a településhálózat is hierarchikus felépítésű Hierarchia felső szintjein elhelyezkedő a városokra a vezető, központi szerepkörök jellemzők 15

16 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök
Funkcionális városfogalom: egyes országok (pl. k-köz-eu többsége): a városok hivatalos meghatározása Központi funkciók léte Saját népességük mellett a környező falvak lakóit is ellátják áruval és szolgáltatásokkal Várost komplex mutatók alapján funkcionális értelemben különítik el a falutól Városi jogállás megítélésében különösen fontos: megfelelő mennyiségű és minőségű központi szerepkört biztosító intézmény megléte vagy az infrastruktúra fejlettsége Mo: kritériumrendszer egyre engedékenyebbé vált  várossá nyilvánítás szabályainak kiürülése  városállományunk „felhígulása” A városok központi szerepköreik szerinti meghatározásának egységes nemzetközi alkalmazásánál alapvető nehézség Városi jelleghez kötött funkciók, intézmények és kommunális ellátások kritikus szintje és köre társadalmanként eltérhet Technikai fejlődéssel és fogyasztási szokásokkal párhuzamosan az elvárt központi funkciók időben is gyorsan változnak 16

17 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 17

18 Ipari forradalom után: ipari bázisú városi gazdaság
Ipari forradalom: városok meghatározói a mezőgazdaságon kívüli ágazatok Tevékenységi sokszínűségük mellett modern városok gazdasági arculata is eltér az agrárkarakterű falvaktól Város: munkaerőigényes gyáripari termelés otthona Gyárak vonzották a népességet: társadalmi mobilitás (lakosság mg-ból iparba vándorlása)  földrajzi migráció (faluból városba áramlás) is Népesség is vonzotta a gyárakat: metropoliszok: óriási felvevőpiacok  nagyszériás fordista tömegtermelés ideális telephelyei Iparosodottság, városodottság a gazdasági fejlettség, modernitás fokmérője Város: ipari dominancia, de nem monofunkcionális  lakossági köz- és magánszolgáltatások is (pl. közl, okt, eü, közig, rendészet, kommunális és kult) Zsúfolttá váló nagyváros működtetése megkövetelte Technikai fejlődés pedig lehetővé is tette 18

19 Szolgáltatás bázisú posztmodern városi gazdaságok a fejlett világban
XX. sz. második fele, fejlett világ: bányászat és nehézipar válsága Jóléti társadalmak: erősödő munkásszakszervezetek Kimerülő ipari nyersanyagforrások Erősödő környezettudatosság, anyagtakarékos technikai innovációk (miniatürizáció) Fejlődő világ, mint piaci versenytárs megerősödése Paradigmaváltás: Posztmodern városokban továbbra is a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek jellemzőek De ipar helyett a szolgáltató ágazatok (dezindusztrializáció vagy tercierizáció) Inkább kisszériás, környezettudatosabb posztfordista ipari termelés Újabb tercier és kvaterner szolgáltató, ún. „kreatív” ágazatok is (pl. pénzügyi, kutatás–fejlesztési, művészeti, szórakoztató, turisztikai vagy hírközlési tevékenységek) Információs társadalomba intenzíven bekapcsolódó városok: információáramlás elosztó központjai (hub-jai) 19

20 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Korábbi központi piactér továbbra is megmaradt a városban (Time Square, Broadway, Wall Street, City of London) De tevékenységi köre a kor igényének megfelelően átalakult III. évezred: a városi gazdaságokra a szolgáltatások nagyon színes, sokoldalú keveredése jellemző De globalizálódó világban egyes városok közötti egyedi különbségek részben el is halványultak 20

21 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége
Agrárium alacsony súlyának figyelembe vétele a városok meghatározásánál leginkább napjainkban már csak a fejlődő világban releváns India kritikus 5000 fős népességszám 400 fő/km2-es népsűrűség férfi munkavállalók legalább 75 %-a a nem mezőgazdasági szektorokban dolgozik Fejlett világ: agráriumon kívüli ágazatok gazdasági aránya ma már kevésbé mérvadó a városok definiálásában Tercier ágazatok nem csak a városi hanem a vidéki gazdaságokban is teret hódítanak OECD (fejlett országok): vidéki térségeiben is átlagosan mindössze 14 % az agrárkeresők aránya 21

22 Társadalmi–statisztikai városfogalom
22

23 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 23

24 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom
Városok, urbanizált terek meghatározása: Egyre több ország: mennyiségi megközelítés (ún. statisztikai városfogalom) Városok, urbanizált terek lehatárolásának alapja: kritikus népességszám vagy népsűrűség Mindkét jelzőszám előnye: Viszonylag egyszerűen elérhető Objektíven megragadható Népszerű, széles körben alkalmazott módszere a városok definiálásának Több ország: statisztikai városfogalmat együtt alkalmazzák a funkcionális városfogalommal 24

25 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 25

26 2.A Nagyobb népességszám
Városok: településhálózat népesebb tagjai Települések népességszáma: „fontosság” közvetett mérőszáma  önmagában elárulja településhierarchiában betöltött helyet Ipari forradalom: modern városok: egyre nagyobb népességszámúak  markánsabban elkülöníthetők a falvaktól  népességszám jelentősége felértékelődött Országok jelentős részénél városi jogállás egyetlen kritériuma: egy adott kritikus népességszámküszöb Ahol nem volt hagyománya a történelmileg örökölt király adományozásán alapuló városi rangnak  függetlenedés után eleve a népessségszámhoz kötött a városfogalom (pl. USA: 2500 fő) 26

27 Kritikus küszöbérték: világszerte szélsőségesen változó kritikus küszöbérték
Alacsonyabb népességszámhoz kötött városfogalom: fejlettebb, alacsonyabb népsűrűségű országok (vannak kivételek) Ritkábban lakott, fejlett északi országok (Dánia, Svédország): 200 Írország: 1500 Több EU tagállam (pl. Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország): 2000 Ausztria: 5000 D-eui országok (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország): 10 ezer Ázsia egyes országai: többszörös Szíria: 20 ezer Japán: 50 ezer 27

28 2.A Nagyobb népességszám
Változó határértékek  országonként eltérő tartalom párosul a város fogalmához Valahol: néhány száz fős kistelepülések is Máshol még a több ezer fősek sem Ez ellehetetleníti az országok városodottságának objektív összevetését Összehasonlíthatóság érdekében nagyobb nemzetközi szervezetek, tudományos kutatások: Városok: meghatározott népességszám feletti települések (hivatalos városi jogállás helyett) ENSZ Statisztikai Hivatala (UNSTAT): 5000 fő felett városi települések („urban settlements”) ENSZ meghatározást számos ország átvette Főleg később függetlenedő államok (pl. Szlovákia) Európai Statisztikusok Konferenciája 1964: 10 ezer fő felett: városok („urban localities”) 2–10 ezer fő között: részben városi települések („semi-urban localities”) Később az ENSZ ajánlásává vált 1970-es európai népszámlálásokhoz 28

29 Városok népesség szerinti nagyságkategóriái
Lakosságszám alapján elkülöníthető: Város és falu Ezeken belüli nagyságkategóriák C. A. Doxiadis: 12 szintű (ekisztikai) településrendszer 7. szint: kisváros („small polis”) – 10–75 ezer 8. szint: város („polis”) 75 – 500 ezer 9. szint: nagyváros („small metropolis”) – 500 ezer felett Általánosabban elfogadott Kisváros: 20 ezer fő alatt Középváros: 20–500 ezer fő Nagyváros: 500 ezer fő felett Regionális nagyváros: 500 ezer – 1 millió Metropolisz: 1–10 millió Megapolisz: 10 millió felett 29

30 Nagyvárosok (500 e <) Nagyvárosok lehatárolása még nehezebb „Nagy”
Méret (inkább népességszám mint terület): köznyelv, tudomány Fontosság, városhierarchiában betöltött pozíció: nem ragadható meg egyetlen mérőszámmal  fontosság nem feltétlen azonos a nagysággal Nagyváros fogalma változó Időben: XX. sz-i gyors urbanizáció  egyre nagyobb küszöbérték (századfordulón 100 ezer, ma 500 ezer) Földrajzilag: térségenként eltérő városhálózat  K-Köz-Eu 100 ezer, Eu 500 ezer) Köztes-Európa Kevesebb nagyváros Több középváros Kevesebb kisváros 30

31 10 mó feletti megavárosok
Eu: szub- és dezurbanizáció  nagyvárosok növekedése lelassult  nem jellemző (csak Isztambul és Moszkva) Globális perifériák: XX. sz-i demográfiai robbanással párhuzamosan jöttek létre a megavárosok (megapoliszok/óriásvárosok) 31

32 Köztes-Eu: kevés milliós metropolisz
Belgrád, Budapest, Bukarest, Prága, Szófia és Varsó Történelmileg nem fejlődhettek ki erős szuverén fővárosok Sokáig hiányzó vagy korlátozott önálló államiság, külső nagyhatalmakhoz (német–osztrák, török és orosz) tartoztak Kései függetlenség: csak a XIX–XX. sz-ban (SZU megszállás alatt ez is néveleges) 1920–1990: fővárosok tudatos erősítése I. vh utáni határváltoztatások: birodalmak közötti kisebb-nagyobb, többnemzetiségű ütközőállamok  többségi államalkotó nemzet tudatos államépítése: erős, szimbolikus fővárosok megteremtése (Belgrád, Bukarest és Prága) 1950-es évek: centralizált szocialista államhatalom fővárosok fejlesztését preferálta  egykori szocialista fővárosok köre ≈ metropoliszok köre (kiv. Tirana) Ma: kis országméret nem kedvez metropoliszok kifejlődésének 1990-es függetlenség, de mesterségesen létrehozott szövetségi államok (Csehszl., Jugoszl., SZU) széthullottak 18 kis méretű ország (átl: 7 mó fő, 80 e km2) 32

33 A hazai városok népességszám szerinti osztályozása, 2012.
Városnagyság-kategória Népesség-szám (fő) Kategóriához tartozó hazai városok száma (db) össznépes-sége (fő) népesség-aránya (%) Nagyváros 500 e felett 1 25 Óriásváros (megapolisz) 10 mó felett Világváros (metropolisz) 1–10 mó Regionális nagyváros 500 e–1 mó Középváros 20–500 e 58 44 Kisváros 20 e alatt 269 31 Összes város 328 100 33

34 Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa
Policentrikus nagyvároshálózat csak Lengyelo-ban Történelmileg önálló központok fejlődhettek ki a 3 részre szabdalt lengyel területeken Varsó: Orosz Birodalom lengyel területei, pl. Mazóvia Breslau (Wrocław): német Szilézia Krakkó (régi államközpont) ben elcsatolt Lemberg (Lwow): Galícia Poznań: X–XI. sz-i korai lengyel államközpont (Ny-on) Łódź: pamutipari és kereskedelmi központ Lengyel közlekedési hálózat rácsos (nem Varsó-centrikus) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió – Horváto.)  metropolisz helyett regionális nagyváros (maga a főváros) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok új fővárosai: Kisinyov (Chişinău), Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana 34

35 Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa
Több ország (pl. Mo.) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után Kárpát-medence: történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai Sugaras közút- és vasúthálózat Unitárius állami berendezkedés 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország 35

36 Kis- és középvárosok fejlődésének sajátosságai Közép-Európában
36

37 Középvárosok (20–500 e) 20–500 ezres középváros: jellegzetes K-kö- és DK-eu-i településnagyság-kategória Ny-Eu: kevésbé meghatározó Mo: 3 mó fő ≈ városlakók fele Jellegzetes középvárostípusok Köztes-Eu-ban: Újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai Régió- és megyeszékhelyek „Szocialista iparvárosok” Agglomerációs középvárosok 37

38 1. újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai
2 altípus Fővárosi funkciók rövidebb–hosszabb ideig korábban is: Pozsony és Tallin Korábban max (jugoszláv) tartományi–tagállami székhely: Podgorica, Pristina, Szarajevó és Szkopje Ma komoly fejlődési impulzus többi középvároshoz képest  eu-i városhierarchia magasabb szintjére kerülhetnek 38

39 2. régió- és megyeszékhelyek
1950–1960-as évek: elhibázott gazdaságpolitika  túlzottá váló fővárosi koncentrációk  ellensúlyozásukra 1970-es évektől, szocialista országok: településhálózat-fejlesztési, beruházási politika fő kedvezményezettjei: pl. Nyíregyháza, Salgótarján, Székesfehérvár vagy Tatabánya Szűkösen rendelkezésre álló erőforrások  megyeszékhelyeket és egyéb középvárosokat favorizáló forráselosztás Fejlesztő beruházások tiltása a falvak számára a fővároshoz képest sokkal végzetesebb veszély Megyei pártpolitikusok megyéjük fejlesztésére szánt állami forrásokból saját megyeszékhelyeiket gazdagították Paradoxon: nem megyei város megyeszékhelyek jártak jól (akkor még voltak ilyenek) Nem csupán a magának a városnak, hanem az egész megyének szánt fejlesztési források felett gazdálkodhattak Súlyos következmények megye kisvárosaira és falvaira 39

40 3. ún. „szocialista iparvárosok”
Mesterségesen hozták létre erőltetett iparosítás Főleg bányászati, nehézipari vagy vegyipari célú zöldmezős beruházással Több mint száz példa Köz- és K-Euban Lengyelo.: Nova Huta Bulg.: Dimitrovo Mo.: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló vagy Várpalota Hirtelen felfejlesztett + egy vagy néhány gyáras  rszvált. után gazdasági és demográfiai válság 40

41 4. agglomerációs középvárosok
Épp a legutóbbi évtizedekben figyelhető meg egy igen dinamikus növekedés a nagyvárosi szuburbanizáció elmélyülésével Egy részüknek több tízezres népességszáma ma már vetekszik egyes megyeszékhelyekkel is P. Érd, Gödöllő vagy Vác (Budapest), Barcsa / Borča (Belgrád), Brandýs nad Labem–Stará Boleslav (Prága), Luboń (Poznań), Piaseczno (Varsó) vagy Wieliczka (Krakkó esetében) Számos lakossági szolgáltatás (oktatás, egészségügy, kultúra) sokszor azonban csak késve követi a gyors betelepülést, igaz ez a hiány csak relatív, mert kiváló közlekedési infrastruktúra (ingázás követeli meg)  nagyvárosi ellátóintézmények könnyen elérhetőek Rsz-vált. után a kiváló közlekedésföldrajzi adottságaik (autópálya, HÉV, vasút) és nagyvároshoz közeli fekvésük révén a külföldi működőtőkebefektetések és a központi városból kitelepülő hazai vállalatok (ipari és szolgáltatási szuburbanizáció) kedvelt célhelyei Korábban előbb utóbb bekebelezte egy nagyváros Ha nem válnak egyszerű alvóvárosokká, hanem számos központi szerepkört (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) betöltenek (posztszuburbanizáció), jó eséllyel válhatnak a városrégió alközpontjaivá (pl. Gödöllő a 2011-es magyar EU elnökség idején számtalan fontos nemzetközi találkozónak adott otthont) 41

42 Kisvárosok (20 e >) Ny-Eu: városlakók közel fele valamely kisvárosokban él Németalföld, Pó-völgy: kisvárosok sűrű szövedéke középkor, kora újkori idők óta Köztes-Eu: kisvárosok népességaránya 15–30 % körüli (Mo: 31%) A helyi piaci funkciót betöltő járásszékhelyek (pl. Szigetvár) Hagyományosan már falusi vonzáskörzettel rendelkező kézműves–kereskedő városkák voltak Polgári közigazgatás és a vasútépítés nyomán váltak központtá Mezővárosok (pl. Kisújszállás) Kisvároshálózat a szocializmus évtizedeiben még kevésbé fejlődött, háromféle funkció tekintetében is hátrányt szenvedett Agrárszervező funkció: piac, agrárértelmiség Ipari funkció Járásszékhelyek: közigazgatási funkció 42

43 1. agrárszervező funkció
Kisvárosok piacai: hagyományosan fontos szerepe a környékbeli agrártermékek értékesítésében Szocialista tsz-k kialakítása: tsz-ek helyi kereskedelem helyett közvetlenül az állami felvásárlókhoz kapcsolódtak  funkcióvesztés Később tsz-k összevonása („racionalizálása”): tsz-központ, agrárértelmiség csak a nagyobb városokban 43

44 2. ipari funkció Ezt a veszteséget kárpótolhatták volna az ipari beruházások, azonban ezek is elmaradtak Az 1950-es és 1960-as években erőltetett iparosítás erőteljesen fővárosokra és a nehézipar számára hasznos (vélt vagy valós) nyersanyaglelőhelyekre koncentrált (ipari tengely) Az 1970-es évektől a településhálózat-fejlesztés céljává vált a nagyvárosi ipari koncentráció enyhítése, ez azonban elsődlegesen a középvárosok javára szolgált Ipari beruházások híján pedig az azokkal járó lakás-, közüzemi és intézményi infrastruktúra fejlesztése is kimaradt a tervekből (engedélyekből) Ha megkésve volt is a kisvárosok körében szerényebb iparosítás, ez már nem generált népesedést, sőt a kisvárosi életminőség romlásával az elvándorlások nyomán megkezdődőtt a demográfiai hanyatlásuk is 44

45 3. közigazgatási funkció – járásszékhelyek
Hagyományos kisvárosi funkció a járási szintű közigazgatási feladatok ellátása Késői szocializmus: több ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia) a háromszintű közigazgatás helyett (megye–járás–település) kétszintű közigazgatás (megye–település)  járások felszámolása  kisvárosok térségi szervező funkciójának vége Igaz: kisvárosi turizmusnak előnye, hogy nincsenek szocialista hivatalépületek településközpontban – szemben pl. Szlovákiával, ugyanakkor a rendszerváltás után bevezetett közigazgatási funkciók nélküli kistérségi rendszer továbbra sem tudta „közelebb hozni” a kisvárosokat a vidékükhöz Az infrastrukturális hiányok felszámolása segíthet abban, hogy a kisvárosok a vállalkozói, szórakoztató–szabadidős tevékenységek, vagy az agrobiznisz helyi központjaivá válhassanak, de talán a legpozitívabb tendencia, hogy a 2013-as járásrendszer számos kisvárosnak végre visszaadja hagyományos közigazgatás-szervezési szerepét 45

46 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 46

47 Népességszám: kevésbé árulja el a település fontosságát
+ Egyik legegyszerűbben elérhető jelzőszám – DE: kevésbé a településhierarchiában betöltött szerep, fontosság közvetett mérőszáma Városok tényleges határa nehezen állapítható meg XX. sz.: városok és sűrűn lakott környezetük összenőttek Tényleges, kompakt városi tér > közigazgatási értelemben vett város Városok közig. területének kibővítése csak később követi az urbanizációs folyamatokat Elmúlt évtizedek: elővárosba kiköltözés  város népességfogyás Szuburbanizáció: városnövekedés súlypontja áttevődik a város közigazgatási határán kívül eső, de ahhoz fizikailag is szorosan kapcsolódó elővárosi övezetbe Város népessége fogy, de kompakt városi tér teljes népessége nem feltétlenül csökken Kiköltözők a városrégióban maradnak  központi város fogyó népessége nem jelenti a város településhierarchiában betöltött romló pozícióját Egyszerű népességfogyás helyett népességátrendeződés a szűk adminisztratív határain túlterjedő, funkcionálisan kompakt városon belül  városok továbbra is őrzik szerepüket 47

48 2.B Nagyobb népsűrűség Települések összenövésével kialakult városrégiók, városi népességtömörülések lehatárolásához a népességszámnál alkalmasabb a népsűrűség Különösen a fejlett világban terjedt el ez a megközelítés, ahol a városi és vidéki térségek között már egyre kevésbé differenciál a nem mezőgazdaság keresők aránya a vidéki tercierizálódás következtében Agrárkeresők aránya USA 2, EU 5–6 %, de vidéken élők aránya nagyobb  vidéki foglalkoztatottak nem mezőgazdaságból élnek Ma OECD (fejlett országokat tömöríti): gazdasági szerkezet helyett népsűrűséget alkalmazzák városi és rurális területek megkülönböztetésére 48

49 2.B OECD lehatárolása Urbánus település: 150 fő/km2 feletti népsűrűségű település (LAU2) Városi és vidéki terek: urbánus települések régiójukon (NUTS3, Mo: megyei szint) belüli %-os népességaránya alapján Ún. túlnyomórészt urbánus régiók („predominantly urban regions”): Vagy urbánus települések NUTS3 régió lakosságának 85 % felett Vagy urbánus települések NUTS3 régió lakosságának 50 % feletti + félmilliós nagyváros NUTS3 régió lakosságának 25 % feletti 49 A városi térségek (piros színnel) az Európai Unióban az OECD meghatározása szerint

50 2.B Nagyobb népsűrűség Városok népsűrűség szerinti lehatárolása azonban kevéssé alkalmas megoldás a fejlett világon kívül Dél-Ázsia és Trópusi-Afrika vidékei: agrártúlnépesedés  nagy népsűrűség, de nem urbanizált térségek Az ilyen térségekben még mindig használható a mezőgazdasági keresők súlya a városok és falvak elkülönítésében A posztszocialista országok közül hasonló mondható el Koszovóról, amelynek valamennyi helyhatóságában 150 fő/km2 feletti a népsűrűség  OECD alapján 100 %-ban urbánusnak tekinthető, amellyel egész Európa legurbanizáltabb országának számíthatna 50

51 2.B Nagyobb népsűrűség K-Köz-Eu. országai tagjai az OECD-nek, a városi terek lehatárolásának módszere esetükben sem célszerű kiigazítás nélkül alkalmazni, pl. ritkább hazai benépesültséghez igazodva Csatári Bálint 150 helyett csupán 120 fő/km2-es küszöbértékkel, a NUTS3 helyett a LAU1-es területi szintet vette figyelembe Mo. városi jogállású településeinek több mint fele (187!) ritkábban lakott az OECD szerint urbánusnak településektől elvárt 150 fő/km2-nél, közülük Abádszalók népsűrűsége mindössze 30 fő/km2 (!) De 119 falusi jogállású település az OECD meghatározása szerint urbánus karakterűnek számít, a legsűrűbben lakott falvak a Budapesti agglomerációban helyezkednek el (Erdőkertes, Remeteszőlős és Üröm népsűrűsége meghaladja az 1000 fő/km2-t) 51

52 2.B Nagyobb népsűrűség OECD meghatározása szerint csupán Budapest számít túlnyomórészt urbánus karakterű NUTS3 régiónak Magyarországon, az utána következő Pest megye is csak 76 %-kal rendelkezik NUTS2 és NUTS1 régiók szintjén Közép-Magyarország a 90 %-os értékével már túlnyomóan urbánus régiónak számítana a hazai régiók közül egyedüliként Ha a megyék (NUTS3) helyett a 2013-as járások (LAU1) szintjén végezzük el a lehatárolást, akkor Budapest mellett több urbánus járás is lehatárolható, ezek többsége Pest megyei (Budakeszi, Dunakeszi, Érdi, Gödöllői, Pilisvörösvári, Szigetszentmiklósi és Vecsési) vagy regionális központok környéki (Debreceni, Miskolci és Pécsi) járások 52

53 2.B Nagyobb népsűrűség OECD módszere a fejlett országok esetében is kiigazításra szorult EU a népsűrűségre alapozott alapvető elképzelést továbbra is megtartotta, de több ponton megváltoztatta az eredeti OECD meghatározást Legfontosabb finomítások Európa-szerte jelentősen változó településméretek (LAU2)  városi alapegységek kijelölésénél a valódi településhatárok helyett egy 1 km2-es cellákból álló négyzethálóból indultak ki Városi alapegységek kritikus népességsűrűségét 150 helyett 300 fő/km2-re növelték, és a népsűrűség mellett bevezettek egy kritikus népességszámot is, amelyet 5000 főben határoztak meg Túlnyomórészt urbánus régiók esetén 85-ről 80 %-ra csökkentették a városi alapegységek kritikus népességarányát 53

54 Településképi–urbanisztikai városfogalom
54

55 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 55

56 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom
Város: hagyományosan látványban is különbözik a falutól Uralkodó elit védelmére épült városfal: hosszú ideig elválaszthatatlanul hozzáforrt a (világi, egyházi) központi funkciót betöltő város fizimiskájához Modern nagyváros: Növekedés szétfeszítette városfalakat, igaz számos város címerében várfal (pl. Bordeaux, Budapest, Eger) Városok fizikai látványa még inkább eltér a falvakétól A városépítészet reakciója a modern idők zsúfoltságára Horizontálisan: beépítési sűrűség Vertikálisan: átlagszintszám 56

57 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 57

58 3.A Beépítési sűrűség Ipari forradalom  városok migrációs célpontok  nincs szabad terület Nagyobb beépítési sűrűség Kisebb telekméret Ún. „back-to-back” típusú sorházak XIX. századi angliai munkástelepek egyik jellegzetes városépítészeti megjelentési formája Utcafront felé komor, zárt látvány Később: népességnövekedés városok közvetlen szomszédságában is  város és szomszédos települések összenőttek Folyamatos beépítés a városi agglomerációk egyik fontos ismérve 58

59 Városi agglomerációk definiálása
Először folytonosan beépített terület („built-up area”), mint alapegység meghatározása, feltétele (országoktól függően): Kritikus lakosságszám Beépített területek közötti maximális beépítési távolság (50–200 méter), mérésekor bizonyos területeket (pl. ritkábban beépített ipari vagy szolgáltatási funkciójú vagy be nem építhető területek) nem vesznek figyelembe Majd a városi agglomeráció teljes területét a folytonosan beépített terület kiigazításával határolják le Országok eltérően határolják le agglomerációikat  nemzetközi szervezetek általános definíciói a harmonizációhoz ENSZ 1978-as városi agglomeráció fogalma: Lakott terület, közigazgatási határoktól függetlenül képez beépített területet: épületek egymástól való távolsága nem haladja meg a 200 métert (kiv.: nagyobb közellátási (intézményi) infrastrukturális területek, illetve egyéb be nem építhető területek, amennyiben azok a folyamatos beépített területen belül találhatóak) 59

60 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1
1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 60

61 3.B Átlagszintszám Ipari forradalom: növekvő népességű modern nagyvárosok másik (vertikális) régi–új építészeti reakciója a zsúfoltságra: felfelé terjeszkedés Előzmény: zsúfolt beépítés ókori Rómában is  3–5 emeletes bérházak  Augustus építési törvényei: max 21 méter magas épületek Épületek magassága nő: ingatlanpiac törvényei szerinti spontán folyamat Nagyobb a kereslet a városi telekért (főleg belvárosban)  magasabb telekár  nincs szabad terület  nem lehet oldalirányú terjeszkedés telektulajdonos maximálisan kihasználja az alapterületet  épületek magasság megnő 1933-as Athéni Charta: modern városépítészet (Le Corbusier) Modernebb építőanyagok (például acél, vasbeton, üveg) Új építészeti technológiák Ideális épületek: felfelé terjeszkednek, magasak Szellősen, kellő távolságra helyezkednek el egymástól, közöttük zöldterületekkel 61

62 3.B Átlagszintszám – urbanizáltság fokmérője
Modern lakótelepek: Ny-Eu-ban is kialakultak (nem a szocialista korszak szüleményei) Szocialista országok sajátossága: Még az 1980-as években is épült betonpanelből új lakótelep Épületek közötti, corbusier-i koncepcióban még szereplő zöldterület elmaradt a gyakorlati kivitelezés során, helyett művi környezet (pl. aszfaltutak és -parkolók) Modern város látványa: felhőkarcoló átvette a városfal szerepét Átlagszintszám: összefügg a városrégió urbanizáltságával Ez alapján sok városi térség elkülöníthető a vidékektől 62

63 1. A társadalom technikai, építészeti tudása
Az épületek magasságát meghatározza a magas épületek megépítésének tudása Ipari forradalommal párhuzamosan végbement tudományos fejlődés Modern nagyvárosok: lehetővé tette a magas épületek tömeges megjelenését 63

64 2. A város épített környezetének történelmi öröksége
Számos európai város történelmi magja (pl. Budapest, Firenze, Köln, Párizs, Prága vagy Róma) páratlan építészeti örökséggel rendelkezik Az acélüveg felhőkarcolók nem rivalizálhatnak a régi gótika, reneszánsz, barokk vagy éppen romantika stílusú épületekkel Ezért több európai belváros esetében egy adott szintnél magasabb épületekre építési tilalom van érvényben, így a felhőkarcolók legfeljebb a városok perifériáin jöhetnek létre (pl. a kelet-londoni Canary Wharf) Mivel az Újvilág hirtelen kifejlődött nagyvárosaiban gyakorlatilag hiányzott a történelmi városmag a maga többszáz éves építészeti örökségével, nem volt akadálya a felhőkarcolók építésének (pl. Chicago, New York, Sydney vagy Toronto) 64

65 3. A földrajzi környezet, az építőanyag minősége
Nem lehet mindenhol magas épületeket építeni Manhattan gránitsziklája kifejezetten ideális talapzat a nagy tömegű felhőkarcolók számára, szemben egy vizenyős területtel, ahol megvan a süllyedés veszélye Hasonlóan hátrányosak a földrengésveszélyes területek, igaz San Francisco és Tokió példája rácáfol erre (ezt az ellentétet a következő pont oldja fel) 65

66 4. A gazdasági fejlettség
Finanszírozza a költséges beruházásokat Az impozáns, monumentális épületek az emberiség történelme során az ókori Alexandria világítótornyától, a new york-i Empire State Building-en keresztül a kuala lumpur-i Petronas-ikertornyokig mindig is a gazdasági és politikai erő szimbólumai voltak Éppen ezért válhatnak könnyen a rendszer áldozatává is (new york-i World Trade Center) A magas toronyházak sokáig leginkább az észak-amerikai metropoliszokat jellemezték, mára azonban nem csak a népességszám, de a legmagasabb épületek tekintetében is kiszorítják őket az ázsiai városok 66

67 A Föld legmagasabb városai (a 10 legmagasabb épületükre átlagmagassága alapján)
Sorrend Nagyváros 2001 Láb Nagyváros 2011 1. New York 1010.4 Dubai 1176.1 2. Chicago 995.1 Hong Kong 1080.9 3. Kuala Lumpur 852.1 1036.5 4. 839.6 Shanghai 1010.3 5. Houston 809.8 Guangzhou 945.7 6. Toronto 776.3 940.8 7. Szingapúr 772.3 Shenzhen 907.1 8. Los Angeles 767.1 897.7 9. Tokió 754.3 835.8 10. 747.1 Pusan 834.5 67

68 3.B Átlagszintszám Az urbánus környezettel társított felhőkarcolók megjelenése tehát számos tényezőtől függ, az átlagszintszám nem feltétlen árulja el a városi jogállást Igaz ez számos újonnan városi jogállást kapott hazai településre, de akár Európa legnagyobb településére is, a sokáig jellegzetes óorosz földszintes faházas beépítésű Moszkvára is, amely önmagában az átlagszintszám alapján alacsony fokon urbanizáltnak tűnhetett Nyilvánvalóan nem az 1980-as években vált várossá, amikortól tömegesen építették fel a 10–15 emeletes betonpanelházakat Hasznos honlapok 68