A növények vízgazdálkodása

Az előadások a következő témára: "A növények vízgazdálkodása"— Előadás másolata:

1 A növények vízgazdálkodása
A növények csoportosítása vízgazdálkodási típusuk szerint Poikilohidratúrás növények: víztartalmuk és vízforgalmuk erősen függ a környezet vízviszonyaitól vízmegtartó képességük gyenge a kiszáradást jól tűrik pl.: egysejtűek, sejttársulások, telepesek. Homoiohidratúrás növények: vízgazdálkodásuk révén a környezet víztartalmának nagyobb ingadozásait is képesek hosszabb ideig elviselni. a kiszáradást nem tűrik, pl.: hajtásos növények.

2 A növények alkalmazkodása a különböző vízviszonyokhoz
A homoiohidratúrás növények csoportosítása a környezet vízviszonyainak megfelelően: Vízben vagy vízzel telített talajon élő növények: - Hidrofitonok - Helofitonok Szárazföldön élő növények: - Higrofitonok - Mezofitonok - Xerofitonok: - Szukkulens növények - Vékonylevelű xerofitonok - Keménylevelű xerofitonok

3 Hidrofitonok – vízinövények
alámerültek vagy a víz színén lebegők legyökerezhetnek vagy gyökér nélküliek a szilárdítószövetek feleslegesek nagy levegőtartó járatok vannak, fejlett az aerenchima szállítószövetük fejletlen a vizet, ásványi sókat közvetlenül a vízből veszik fel az alámerült levelek: sallangosak, tagoltak, sztómáik nincsenek (hidatódák), epidermiszük vékony, kloroplasztiszt tartalmaz a mezofillum intercellulárisokban gazdag, az oszlopos parenchima hiányzik

4 Hidrofitonok – vízinövények
a víz felszínén lévő leveleik: általában tagolatlanok nagy méretűek az oszlopos parenchima fejlett a sztómák a levél színén találhatók fejlett az aerenchima

5 Helofitonok – mocsárnövények
a talaj oxigénszegény, vízzel telített, alkalmazkodás: aerenchimában gazdag légzőgyökér (mocsárciprus) támasztógyökér (mangrove) viviparizmus: a magvak már a termésben kicsíráznak, a csíranövények válnak le az anyanövényről

6 Higrofitonok – nedvességkedvelő növények
vízzel jól ellátott talajban, nagy páratartalmú levegőn élnek nagy részük zárt erdőben növő ún. árnyéknövény víztartalmuk 2-3%-ának elvesztése már hervadást okoz vízmegtartó képességük nincs sztómaregulációjuk fejletlen a levelek nagyok, vékonyak epidermiszsejtjeik vékonyak gyakran kloroplasztiszt tartalmaznak a sztómák kiemelkednek a mezofillum nagy sejtekből áll sok intercellulárissal gyakoriak a hidatódák

7 Mezofitonok – közepes vízellátású növények
az állományalkotó fás növények és az erdei lágyszárúak többsége ide tartozik átmeneti szárazságot nagyobb károsodás nélkül elviselnek az fiatal levelek, fejlődő virágok és termések képesek elvonni a vizet az idősebb levelektől és szervektől fejlett sztómaregulációs képességük van az időszakos vízhiányt nyugalmi periódusokkal vészelik át fás növényeknél egy egyeden belül találunk: xeromorf jellegű fényleveleket és mezomorf jellegű árnyékleveleket

8 fénylevelek: a korona felületén találhatók kisebbek az epidermisz fala vastagabb, több kutikula, viasz sok, apró gázcserenyílás erősen fejlett szilárdítószövet, sűrűbb érhálózat paliszád parenchima túlsúlya intenzívebb fotoszintézis árnyéklevelek: a korona belsejében találhatók nagyobbak az epidermisz fala vékonyabb kevesebb gázcserenyílás fejletlenebb érhálózat, keskenyebb mezofillum a paliszád parenchima nem összefüggő: sok intercelluláris járat

9 Xerofitonok – szárazságtűrő növények
rendszeres és hosszan tartó szárazságot is elviselnek nagyobb károsodás nélkül hervadásuk csak víztartalmuk 25-30%-ának elvesztésekor következik be alkalmazkodási módjuk szerint három típusuk van: Szukkulens – pozsgás növények Vékonylevelű xerofitonok Keménylevelű xerofitonok

10 Szukkulens – pozsgás növények:
vízmegtartó képességük a legnagyobb víztartalmukat nehezen veszítik el, de ha ez megtörténik, rehidratálódni már nem képesek levél- vagy szárszukkulensek (kladódium) egyes fajok levelei tövisekké módosultak testfelületük kicsi bőrszövetüket vastag kutikula fedi sztómáik süllyesztettek sztómaregulációjuk fejlett (szkotoaktív nyitás) sejtjeik nagyok, a plazma vízvisszatartó.

11 Szukkulens – pozsgás növények:
(Borhidi 2002)

12 fotó:Gilles Croissant
Szukkulens – pozsgás növények: „Teáskanna” baobab fotó:Gilles Croissant A majomkenyérfa vagy baobab fajok (Adansonia sp.) törzsükben akár 120 liter vizet is tárolhatnak. Forrás: 10 Most Magnificent Trees in the World

13 Forrás: 10 Most Magnificent Trees in the World, fotó: Steve Makin
Szukkulens – pozsgás növények: A majomkenyérfa vagy baobab fajok (Adansonia sp.) lehetséges hasznosítási módjai: Forrás: 10 Most Magnificent Trees in the World, fotó: Steve Makin

14 Vékonylevelű xerofitonok
vízmegtartó képességük kicsi víztároló szöveteik nincsenek sztómaregulációjuk fejletlen a hajtáshoz képest hatalmas gyökérfelülettel rendelkeznek, amely rendkívül mélyre hatol hajtás – gyökér hányadosuk kicsi A parlagfű szubletális víztelítettségi deficitje 73-75%

15 Keménylevelű xerofitonok
hosszan tartó lankadást is elviselik leveleik merevek alaktartóak gyökérzetük terjedelmes bőrszövetük vastag falú szilárdítószövetük fejlett víztároló szövetük nincs sejtjeik kicsik, plazmájuk rugalmas a száradás okozta deformálódás visszafordítható sejtnedvük sok ozmotikusan aktív anyagot tartalmaz, ezáltal az elveszett vizet gyorsan visszaszerzik.

16 xerofiton mezofiton higrofiton
A bőrszövet és a gázcserenyílások alakulása különböző vízellátottságú termőhelyen élő növényeknél (Borhidi 2002) xerofiton mezofiton higrofiton