Franciaország története a két világháború között

Az előadások a következő témára: "Franciaország története a két világháború között"— Előadás másolata:

1 Franciaország története a két világháború között
Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

2 I. A világháborús győzelem
I. világháború vegyes mérlege Franciaországban: háborús áldozatok száma 2,5 millió fő volt, ország keleti és északi területeinek anyagi vesztesége + 32 milliárd frank külföldi adósság. 1919. június 28. Versailles-i béke aláírása: Elzász-Lotaringia mellett Togo, Kamerun, Kongó egy része és Szíria a franciákhoz került + német jóvátétel fizetése és Saar-vidék kiaknázása népszövetségi fennhatóság alatt. Cél: Franciaország kontinentális biztonságának megalapozása a németekkel szemben.

3 II. A Nemzeti Blokk évei (1919-1924) I.
1919-es nemzetgyűlési választások: jobboldali pártok győzelme (Alexandre Millerand): gazdasági újjáépítés mellett francia baloldalon belüli fejlemények figyelemmel kísérése. 1920. Tours. Szakadás a francia munkásmozgalomban: szocialisták csatlakozása a III. Internacionáléhoz (Kommunista Internacionálé Francia Szekciója), míg a Léon Blum vezette csoport a II. Internacionálé melletti kiállása. Szakszervezeti mozgalmon belüli szakadás: kommunista CGTU és szocialista CGT mellett keresztényszocialista szakszervezet (CFTC) megalakulása.

4 II. A Nemzeti Blokk évei (1919-1924) II.
1921. Aristide Briand: francia közállapotok megnyugtatása és polgári pártok egységének megszilárdítása. Külpolitika: sorozatos kudarcok. 1922. Raymond Poincaré kormánya: Ruhr-vidék megszállása 1923-ban (ok: késedelmes német jóvátételi szállítások). Problémák: növekvő infláció, csökkenő frank árfolyam és válságtünetek erősödése.

5 III. A Baloldali Kartell kormányzása (1924-1926) I.
1924. Parlamenti választások: baloldali blokkhoz tartozó pártok győzelme Eduard Herriot vezetésével. 1923-től egyre jobban felerősödő pénzügyi válság. I. világháború után reformképtelenség a mindenkori kormányzatok részéről. Baloldali Kartell: megosztottság a társadalmi reformokra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatosan. 1926-tól jobboldali kormányzás (Union Nacional) Poincaré vezetésével.

6 III. A Baloldali Kartell kormányzása (1924-1926) II.
Frank stabilizációjának összefüggése a német fejleményekkel. 1924. Dawes-terv: Németország gazdasági és pénzügyi talpraállítása + kölcsönök biztosítása. Briand-féle megbékélési politika sikerei: 1925-ös locarnói konferencia (német ígéret a versailles-i szerződés által kijelölt nyugati határok tiszteletben tartására) és az 1923-ban megszállt Ruhr-vidék kiürítése. 1926. Németország felvétele a Népszövetségbe (európai egység és enyhülési politika bizonyítéka volt).

7 IV. A Briand-Kellogg-paktum
Briand külpolitikája: németek megbékítése mellett francia biztonság nemzetközi szerződésekkel való garantálása. Briand javaslata: francia-amerikai barátsági szerződés megkötése. 1928. augusztus 27. Briand-Kellogg paktum: háborúról való lemondás és nemzetközi viták és nézeteltérések békés úton való rendezése (aláírók: Németország, USA, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Lengyelország és Csehszlovákia).

8 V. A német jóvátétel ügye
Német jóvátételek fizetési rendjének rögzítése. Német érdek: Dawes-terv általi ellenőrzés és Rajna-vidék megszállásának megszüntetése. 1929. Young-terv: 114 milliárd aranymárka kifizetésére kötelezték Németországot + megszüntették a német állami bevételek külföldi kezelését. 1929. Young-terv elfogadása a hágai konferencián + megállapodás a Rajna-vidék 1930 közepéig történő kiürítéséről.

9 VI. A világgazdasági válság és Franciaország
1920-as évek második fele: gazdasági stabilizálódás (háborúban elpusztult területek újjáépítése, új iparágak meghonosítása és francia gyarmatbirodalom szerepe). A válság csak 1931-től érte el Franciaországot (válság elhúzódása és ipari termelés 25%-os visszaesése, de a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak esetén kisebb visszaesés). Válság hatásai: munkanélküliség növekedése + ország gazdasági kapcsolatainak beszűkülése (bevételek csökkenése és sikertelen protekcionista stabilizációs kísérletek).

10 VII. A népfront 1932. Stabil többség nélküli radikális és szocialista kormányzás. 1934. Stavisky-ügy kitörése. Szélsőjobboldal parlamentarizmus-ellenessége, majd 1934 februárjában tüntetés szervezése. Ellentüntetés, figyelmeztető sztrájkok és a radikalizálódó jobboldal miatt a szocialisták, kommunisták és radikálisok összefogása. 1936 tavaszi választások: baloldali pártok győzelme és népfront kormány megalakulása a szocialista Léon Blum vezetésével.

11 VIII. Reformok és bukás I.
Népfront győzelme: általános sztrájkhullám Franciaországban, majd tárgyalások a munkaadók és munkavállalók között. 1936. június 7. Matignon-egyezmény aláírása. Népfrontkormány meggyengülése: jobboldali kampány Léon Blum miniszterei ellen és a köztársaságiak oldalán a spanyol polgárháborúba történő intervenció lehetőségének elutasítása.

12 VIII. Reformok és bukás II.
1936. Frank leértékelése és az infláció felgyorsulása. 1937. Léon Blum lemondása. A Népfront szétesése után a radikális Chautemps, majd Blum, végül a radikális Daladier kormánya irányította az országot. Belpolitika: parlamentellenes mozgalmak megerősödése (Tűzkeresztesek, csuklyások és titkos forradalmi akciócsoportok a kommunisták ellensúlyozására).

13 VIII. Reformok és bukás III.
Léon Blum Édouard Daladier

14 IX. Külpolitika az 1930-as években I.
1930. június. Szövetséges csapatok kivonulása a németországi megszállási zónából. Külpolitika két irányvonala: grandeur (európai francia hegemónia megteremtése) és securité (németekkel való párbeszéd). De: Franciaországnak nem volt elég ereje Európa francia szempontok szerinti átrendezésére. Briand: németeknek nyújtott engedmények és defenzív jellegű szövetségi politika folytatása. Hitler hatalomra jutása után: Briand-féle politika érvényét vesztette.

15 IX. Külpolitika az 1930-as években II.
Két irányzat: veszéllyel való szembenézés és annak elhárítása, valamint a szükségszerű összecsapás elkerülése Franciaország és Németország között. Elterelés politikája: Daladier és Laval (Berlinnel való megegyezés és további engedmények a németeknek). 1933. Németország elhagyta a genfi leszerelési konferenciát, majd kilépett a Népszövetségből. 1933. Kisantant szervezeti egységének megerősítése és Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok rendezése.

16 IX. Külpolitika az 1930-as években III.
1934. október. Barthou külügyminiszter és Sándor jugoszláv király elleni merénylet Marseille-ben. 1935. Stresai konferencia: Németország elvi elítélése az általános hadkötelezettség bevezetése miatt. 1935. május 2. Francia-szovjet kölcsönös segítségnyújtási egyezmény megkötése. 1938 decembere: francia-német megbékélést szolgáló közös nyilatkozat elfogadása. 1939. szeptember 3. Háborúba való belépés az angolok oldalán Németország ellen.

17 X. A francia gyarmatpolitika
I. világháború után: Togo, Kamerun megszerzése mellett népszövetségi mandátumot kapott Szíriára és Libanonra. Francia gyarmatbirodalom: 70 millió lakos + nyersanyagbázis és piaci lehetőség. Kitermelőipar és infrastruktúra fejlesztését szolgáló tőkekivitel mellett megindult a francia lakosság gyarmatokra való kivándorlása. Anyaország és gyarmatok viszonya: tökéletes függőség (kolóniák lakosainak függetlenségi és politikai képviseleti törekvéseinek fegyveres erővel történő megfékezése).

18 XI. Franciaország a második világháborúban I.
Maginot-vonal: passzív védelem a francia haderő számára, de modern hadviselés technikai fejlesztéseinek elmulasztása. 1940. május 10. Német hadjárat Belgium, Hollandia és Luxemburg. 1940. június 17. Fegyverszünet megkötése a németek és franciák között (1940. június 25. Tűzszünet életbe lépése). Philippe Pétain marsall bábkormánya: hatásköre az ország délkeleti területére terjedt ki (Vichy-központ).

19

20 XI. Franciaország a második világháborúban II.
1940. július 10. Új alkotmány elfogadása: törvényhozó, végrehajtó hatalom, igazságszolgáltatás és közigazgatás irányítása Pétain kezében egyesült. Francia állam létrejötte: republikánus hagyományok helyett korporatív munka-család-haza hármassága, politikai pártok betiltása, sajtószabadság felfüggesztése, egyesülési jog és zsidóság jogainak korlátozása. Vichy-rezsim: nemcsak bábállam volt, hanem aktív és németek felé kezdeményező rendszer is egyben.

21 XI. Franciaország a második világháborúban III.
Philippe Pétain Charles de Gaulle

22 XI. Franciaország a második világháborúban IV.
Fegyverszünet elutasítása és ellenállás: Charles de Gaulle június 28-i londoni rádiófelhívása. 1942. novembere: Franciaország egész területének német megszállása. 1943. május. Ellenállás Nemzeti Tanácsának, majd Francia Nemzeti Felszabadító Bizottságnak a megalakulása. 1944. június 2. Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottságból kormány alakult Algírban.

23

24 XI. Franciaország a második világháborúban V.
1944. június 6. Angol-amerikai csapatok partraszállása Normandiában és Franciaország katonai felszabadítása. Ellenállás Nemzeti Tanácsa: komoly katonai és politikai segítség az ország felszabadításában (1944. augusztus 19. Párizs felszabadítása). Főváros felszabadítása: új hatalmi testületek törvényesítése mellett de Gaulle és az angolszászok közötti vita befejeződése az ideiglenes francia kormány elismerésével kapcsolatosan. 1945. február. Háború előtti határok visszaállítása.

25 XII. Felhasznált irodalom
Németh István (szerk.:) 20. századi egyetemes történet. I. Európa, Osiris Kiadó, pp Térképjegyzék: Történelem Klub. In:

26 Köszönöm a figyelmet!