/Self-help. A társadalmi és közösségi cselekvés lehetősége. Buda Béla dr. Az önsegítés kiscsoportos formái Új közösségek és ezek /társadalom/lélektani jelentősége /Self-help. A társadalmi és közösségi cselekvés lehetősége. 2009. május 27. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest/

I. Önsegítés csoportban – társadalmi meglepetés Idegenek közötti, sorsközösségen alapuló, nyitott csoportképződések Észak-Amerikában Médiafigyelem – „emerging social movement” Társadalomtudományi kutatások – „The Strength in US” /Katz és Bender/ Közegészségügyi és társadalompolitikai fontosság felismerése – centrumok és „clearinghouse”-ok Nemzetközi hatások – az egészségpromóció modellje /WHO/, a salutogenesis – „self-efficiency”, /re/empowerment

II. Különbségek más öntevékeny akcióktól Érdekképviseleti és segélyező szervezetek Jótékonysági tevékenység Humanitárius szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek Közösségi önkéntesség, outreach szolgálatok Egyházi és ellátó intézményi befogadás, klubok, foglalkoztatók Célszervezett baráti körök, homogén gyülekezeti csoportok, szektaképződmények

III. A kezdetek és az alapmodellek Protestáns morális támogató csoportok /Oxford groups, Washington groups, stb./ és ezek filozófiája A Névtelen Alkoholisták /AA/, a „kényelmetlen csoda” A 12 lépés és 12 elv modellje és ennek alkalmazása más szenvedélyproblémákban Az önsegítés és az intézmények – a Minnesota program, a 12 lépéses modellre épülő terápiás közösségek és életformaműhelyek Az indoktrináció és a spiritualitás kérdése

IV. A tipikus önsegítő csoport Rejtett, spontán alapelvek: egyenlőség, kölcsönös respektus, a privátszféra hatásainak képviselete, szekuláris gondolkodás és pragmatizmus, a sajátos közösség és kölcsönösség értéke Az autonómia elve – különválasztás a családtól és a baráti körtől, szembenézés, megküzdés a sorstársak segítségével Elhatárolódás /szembeállás?/ az intézményekkel A releváns kommunikáció jelentősége A „morál” /J.D.Frank/ és a lelki öngondoskodás, aktív felelősség /rejtett/ elve

V. Változatok az önsegítő csoportokban A „beszélgetős” csoportok – a problémával és a belőle következő nehézséggel megküzdés módozatai – a leggyakoribb forma Közös problémamegoldás az információk és az ellátási, szolgáltatási kapcsolatok terén Kölcsönös segítés /mutual aid/ - segítés a felkarolás szintjén is Missziós, tutoriális segítség – pl. konzultáció végbél- vagy gégeirtásos műtét előtt Akciós csoportmunka, projektek – pl. lobbizás a külső sorstársakért, minőségi felügyelet, bizonyos problémák elfogadtatása /pl. a pánikszindróma, ill. a „Women who love too much” csoportok

VI. Hatásindikátorok Jó közérzet, revitalizáció, hangulatjavulás, jobb együttműködés a szolgáltatásokkal, jobb életminőség Jobb túlélési ráták, jobb szövődmény – és problémakezelés, asszertív participáció az ellátásban A csoportos önsegítés modelljeinek terjedése a környezetben, családi és baráti kapcsolatok Tagrekrutáció, önálló csoportok kiválása Közös /rejtett/ identitás – és gyászmunka, erős csoportkohézió /kevés feszültség és konfliktus/, jó /rejtett/ lelki feladatmegosztás

VII. Hatótényezők 1. Csoportdinamikai közösségképződés, referenciacsoport Információ, tájékoztatás, kognitív feltöltés Affektus levezetés és figyelmi, ill. érzelmi input Gyors és hatékony kommunikáció a közös probléma kontextusa alapján /Mérei: az élményközösség szemantikai többlete/ Korrektív visszajelzések

VIII. Hatótényezők 2. Mintaátadás, azonosulási modellek Kommunikációs és viselkedési gyakorló tér - living learning szituációk Spontán /rejtett/ spirituális élmények – a dolgok „értelme” A szenvedések, veszteségek értéke, a „lúzer” lét átértékelése „A legelesettebb adja a legtöbbet a csoportnak” – a különös paradoxon

IX. Az önsegítés fejlesztése Információs központok, „clearinghouse” tevékenység, decentralizált /ma honlapos/ tájékoztatás Szervező és tanácsadó centrumok – a német NAKOS modell Együttműködés a gyakori életproblémák ellátó intézményeivel, a határeseti megoldások Pénzügyi támogatás – többnyire a semleges találkozóhelyek költsége Kutatás, monitorizálás, krízis-intervenció

X. A kulturális háttér A mediterráneum és a gazdaságilag fejletlen országok érdektelensége a self-help iránt – a rokonsági, egyházi és szomszédsági viszonyok kompetitív ereje Az individualizáció, a protestáns szellemiség /Weber/ ill. a szekuláris identitás tényezője Szocialista, ill. poszt-szocialista országok – paternalizmus, infantilizálás, demoralizáció – az önálló közösségformálás rombolása a hatalom részéről Túlkötő személyes kapcsolati hagyományok versus önsegítő csoportok, a nyilvános viselkedési kultúra fontossága, mert az önsegítés ennek bizonyos fokát igényli /pl. a self-disclosure szabályozása/

XI. Self-help blues – a magyar és kelet-európai tapasztalatok A társadalomtudományi kultúra hiánya az értelmiségben és az államigazgatásban. Az önsegítés megértésének hivatali képtelensége Orvosi autokratizmus /a doktor tud mindent a legjobban…/, az új szakmák /pl. pszichoterápia, szociális munka, stb./ túlzott kompetencia igénye Egyház – görcsös ragaszkodás a lelkekhez Közterek, találkozási terepek hiánya, közlekedési nehézségek – „szubliminális csóróság” Sodródó, érzelemvezérelt, regresszív életvezetési hagyomány, hárító, fóbiás viszonyulás a súlyos problémákhoz a környezet részéről