Légzés
Oxigén felvétele + a párhuzamosan képződött szén-dioxid leadása gázcsere: légzőrendszer; gázszállítás: keringési rendszer => cardiorespiratoricus rendszernek is hívjuk Felső légutak + tüdő + kis vérkör + mellkas + idegi szabályozóközpontok külső gázcsere: tüdő alveolaris levegő – kapillárisok vére között; belső gázcsere: kapillárisvér – sejtek közt
Légutak: felső légutak: orr / szájüreg, garat (pharynx), gége (larynx) → légcső (trachea): C alakú porcok merevítik → 2 főhörgőre (bronchus principalis) oszlik → tüdő (pulmo) ezután még 23 kettéágazás → hörgők (bronchusok; bronchi) → hörgőcskék (bronchiolusok; br.terminales): itt már porc nincs, csak simaizomszövet→ ezután brocnhioli respiratorii: gázcsrerében már részt vevő hörgőcskék → ductus alveolaris → léghólyagocskák: alveolus (tsz.: alveoli)
Első 16 elágazódás: légvezetés (vezető zóna): vízgőzzel telíti a levegőt + szűrés + melegítés → többi lejjebb: kicserélődési zóna (itt már gázcsere is) hörgők, hörgőcskék bélelése: csillós hám
Belégzés – kilégzés Belégzés: aktív izommunka: rekeszizom + külső bordaközti izmok Kilégzés: passzív Nyugodt körülmények között: rekeszizom egyedül is képes biztosítani (rekeszizom beidegzése: gv. cervicalis 3-5; kbi.: gv. thoracalis 1-11) Erőltetett belégzés: légzési segédizmok: mm. pectorales major et minor, m. sterno-cleidomastoideus, mm. scaleni Erőltetett kilégzés: főként: hasizmok + belső bordaközti izmok
Belégzés: rekeszizom, kbi kontrakció → Vmellkas ↑ → pt ↓ (< patm) → belégzés Kilégzés: izmok elernyednek → Vt ↓ → pt ↑ (> patm) → kilégzés Mellkasfal szerkezete (bordák kapcs. sternumhoz, gerincoszlophoz) → mellkas V nagyobb lenne => tágulási (expanziós) tendencia ezzel ellentétes: a légutak hámját folya-dékréteg borítja: gázfázissal érintkezve: felületi feszültség => összehúzza a tüdő belső terét
Mellhártya (pleura): 2 rétege a mellkasfal-ra (pleura parietalis) és a tüdőre (pleura visceralis) rögzül. A 2 között folyadékfilm! => mellkas mozgását a tüdő passzíve követi ha levegő kerül közéjük = légmell (pneu-mothorax) => tüdő összeesik, mellkas kitágul a tüdőléghólyagocskák falában lévő sejtek felületaktív anyagot szecernálnak (surfactant; foszfolipid + fehérje): alveolusok összeesése ellen ható anyag: felületi feszültséget csökkenti (magzati élet 3. trimeszterében termelődik)
Légzési és tüdőtérfogatok: ~500 ml: nyugalmi légzési V = respirációs térfogat → percenkénti légzésszám: 12-14 → 6-7 l / perc kicserélt levegő Erőltetett belégzés: inspirációs rezervtérfo-gat: ♀: 1900 ml, ♂: 3100 ml Erőltetett kilégzés: expirációs tartalékV: ♀: 800 ml, ♂: 1200 ml Vitálkapacitás: e 3 összege: ♀: 3200 ml, ♂: 4800 ml Reziduális V: ♀: 1000 ml, ♂: 1200 ml Összesen: tüdő teljes kapacitása
A légzés szabályozása Automatikus légzőmozgások: alsó agy-törzs → gerincvelői motoros neuronok Nyúltvelő: 2-2 sejtcsoport: DRG (dorsal respiratory group); VRG (ventral r. g.) Híd 1-1 sejtcsoport PRG (pontine r. g.) a szabályozóneuronok információt kapnak: felszálló reticularis ébresztőrendszerből, limbikus rendszerből (magatartási reakciókkal összehangolás), agykéregből (akaratlagos működések)
Kémiai szabályozás: 1) Agytörzsben: centralis kemoreceptorok agyi extracellularis folyadék,liquor cerebro-spinalis (helyi H+-koncentrációján keresz-tül) érzékelik a CO2 nyomását (CO2 → szénsav → H+ + HCO3-) pCO2 ↑ => belégzés alacsony pCO2 => belégzőaktivitás ↓
2) perifériás kemoreceptorok: O2, CO2 nyomását, H+, K+ (K+ <= izom-munka) koncentrációját carotis-kemoreceptorok: (2 glomus caroti-cum; az arteria carotis communis elágazásánál) aorta-kemoreceptorok: (glomera aortica; aortaív, arteria subclavia közelében) pO2 ↓, és pCO2 , ccH+ ccK+ ↑ => ventiláció ↑ nagyon érzékeny receptorok a carotis-receptorok impulzusai fontosabbak a szabályozásban
Izommunkához való alkalmazkodás: O2-felhasználás, CO2-termelés ↑ ventiláció: 100-120 l /perc is! A ventiláció fokozódásának egyéb tényezői: (Motoros agykéreg, hypothalamus → ventiláció fokozásának megindítása) + ízületek, izmok mechanoreceptorai → ventilációt fokozó reflexek K+-szint emelkedése → légzésintenzitás ↑ extrém megterhelés => tejsavképződés → acidózis (pH ↓)
3) A tüdő afferenseinek szerepe: Nervus vaguson keresztül hatnak az agytörzsi központokra egy receptortípus: (lassan adaptálódó feszítési receptorok; a légutak falában a simaizomsejtek között) a tüdő feszülését közvetítik → belégzés reflexes gátlása (ezek a legfontosabbak) egy másik: (gyorsan adaptálódó receptorok; a légutakat bélelő hámsejtek között) tüdő hyperinfla-tiója + kémiai ingerek is (endogén – hiszta-min; exogén – por, füst) aktiválhatják őket → fokozott légzés, bronchoconstrictio, légúti nyákszekréció, köhögés
harmadik típus: (juxtacapillaris receptorok; a tüdő-kapillárisok közelében) hyperinflatio + vérben lévő kémiai mediá-torok (hisztamin, kapszaicin, szerotonin) is ingerlik őket → rövid légzésszünet (apnoe) → gyors, felületes légzés + bronchoconstrictio, nyákszekréció
Ábrák forrása: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.web-books.com/eLibrary/Medicine/Physiology/Respiratory/bronchi_lungs.jpg&imgrefurl=http://www.web-books.com/eLibrary/Medicine/Physiology/Respiratory/Respiratory.htm&usg=__3vOE5Ku9vQTI8Lrdsmwt3GNGizw=&h=330&w=520&sz=59&hl=hu&start=15&tbnid=_1S4vxK7Zq4y_M:&tbnh=83&tbnw=131&prev=/images%3Fq%3Dtrachea%26gbv%3D2%26hl%3Dhu%26sa%3DG http://www.frca.co.uk/images/vent-fig6.jpg http://www.bcscience.com/bc8/images/0_quiz_lungsac.jpg