A PANNON MEDENCE KIALAKULÁSA, AZ ALFÖLD NEGYEDIDŐSZAKI FEJLŐDÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA
Bada et al. 1998
Üledékképződés a pannonban
Az Alföld fiatal felszínfejlődésének kulcskérdését a folyóhálózatának mindenkori állapota, vagyis vízrajzi tengelyének – a Tiszának – és mellékfolyóinak helyzete, időbeli helyváltoztatása jelenti. A folyóvízi feltöltődés helyét és jellegét döntő módon a medence térben és időben egyenlőtlen süllyedése irányította. A folyók felszínalakító tevékenységét pedig a negyedidőszak ritmusos éghajlatváltozásai következtében alakuló mechanizmusuk szabályozta.
Negyedidőszaki vertikális mozgások a Pannon-medencében (Horváth & Cloetingh 1996)
Sümeghy J. vázlata az Alföld mélyszerkezetéről (1944)
A negyedidőszaki képződmények vastagsága (Franyó 1992) Jelenlegi függőleges kéregmozgások Joó I. 1992
Pleisztocén 1 Pliocén vége Würm vége Pleisztocén 2
Az Alföld vízhálózatának fejlődése Gábris, 2002
Az Alföld vízhálózatának fejlődése Gábris, 2002
Az Alföld vízhálózatának fejlődése Gábris, 2002
Az Alföld negyedidőszaki üledékeinek típusai Mélymedencék nagyvastagságú üledékes összletei Medenceperemek hordalékkúp síkságainak üledékei Eolikus üledékek („lösz”, futóhomok) Tavi üledékek
Folyótípusok: fonatos (braided) Gyenge kanyargósság, sok széles, sekély meder, erodálható part és mederanyag, állandóan mozgó zátonyok. Folyóágak közötti zátonyok csupaszok, vagy gyér növényzet. Nagy és ingadozó vízhozam → periodikus görgetett hordalékszállítás (durvaszemű üledék), nagyobb lejtés a forráshoz közeli (hegyvidéki) területeken, és a hordalékkúpokon
Folyótípusok: meanderező (meandering) Egyetlen aszimmetrikus mélységű, erősen kanyargós meder. Stabil egyensúlyi rendszer, jelentős ártér. Kevert hordalékszállítás (lebegtetett + görgetett). Kanyarok belső ívén övzátony: Oldalirányú gyarapodás, felfelé finomodó rétegsor (mederhomok, vályús keresztrétegzettség, áramlási fodrok, talajosodás), külső íveken partrombolás → kanyarok fokozatos fejlődése → levágódás parti hát/folyóhát (levee), gátszakadás (crevasse splay) meder-áthelyeződés (avulsion)
Folyótípusok: szövedékes (anastomosing) Kanyargós, egymással oldalirányú összeköttetésben is álló ágrendszer Stabil medrek (dús vegetáció a partokon/mocsarak), kis esés, uralkodóan lebegtetett hordalékszállítás
Folyóvízi környezetek vízhozam, lejtés, szállított üledék - KLÍMA, TEKTONIKA: VÁLTOZÁS: hőmérséklet, csapadék idő HATÁS: növényzet, mállás, beszivárgás, párolgás, felszíni lemosás → folyók vízhozama, sebesség → a szállított hordalék mennyisége és minősége idő VÁLASZ: bevágódás-feltöltés, medermorfológia, kanyargósság, zátonyok száma, mederáthelyeződés gyakorisága, stb.
Folyóvízi környezetek Változás: KLÍMA, TEKTONIKA
MÉLYMEDENCÉK ÜLEDÉKEI A MAGFÚRÁSOK RÉSZLETES VIZSGÁLATA
Lerakódási környezetek azonosítása karotázs szelvények alapján Agyag ÁRTÉR Homok és kőzetliszt-agyag rétegek váltakozása ÖVZÁTONY SOROZATOK Vastag homokrétegek EGYMÁSBA VÁGÓDÓ MEDREK (Juhász 2003)
Litofácies keresztszelvény DNY ÉK (Juhász 2003)
Litofácies eloszlás a Körös-medence területén (Juhász 2003)
AZ ORBITÁLIS CIKLUSOK KIMUTATÁSA
Földpályaelem változások
MIS 1 – Holocén MIS 2-5d – Würm (Weischelian) MIS 5e – RW interglac. (Eemian) MIS 6 – Riss (Saalian) MIS 11 – MR interglac. (Holstein)
Üledékes környezetek azonosítása
Peremi hordalékkúpok
A teraszképződés menete: A folyóteraszok kialakulása A negyedidőszak korai modelljei négy egyszerű glaciális és azokat elválasztó, hasonlóan egyszerű interglaciális szakaszokat feltételeztek. A teraszképződés menete: a völgytalp feltöltődése az egyik (glaciális), a völgybevágás pedig egy másik (interglaciális) klímatípus alatt ment végbe.
A változások fontosságának felismerése: a múlt kulcsa nem a jelenben van? Küszöbelmélet Az éghajlat rövid idő alatt bekövetkező nagymértékű változásai csak akkor vezetnek a folyamatok átalakulásához, ha meghaladnak egy bizonyos küszöbértéket, és ekkor ugrásszerű változás következik be. Különben a dinamikus egyensúlyhoz hasonlítható „kiegyenlített állapot” uralkodik, amely nem passzivitást, hanem az aktív folyamatok stabilitását jelenti.
Az éghajlat-ingadozás mintegy százezer éves ciklusait „termináció”-nak nevezett, gyorsan felmelegedő periódusok szakaszolják. A ciklus meleg interglaciálissal kezdődik, amelyből egyre gyengülő felmelegedésekkel tarkított fokozatos hűléssel jutunk el a ciklus végére a leghidegebb időszakig, illetve a tulajdonképpeni véget a gyors felmelegedő időszak jelenti.
A kritikus vagy határviszonyok a terminációk kezdetén jelentkeztek, A ciklus elejétől hosszú évezredeken keresztül a kiegyenlített állapotból a fokozatos hidegedés felé vezető kisebb klímaingadozások során a feltöltődés felé tolódott a folyók mechanizmusa. Ez az ún. felkavicsolás hosszú, több tízezer évig tartó időszaka! A kritikus vagy határviszonyok a terminációk kezdetén jelentkeztek, amikor a gyors és erős felmelegedés következtében a küszöbértéket átlépő hatások számlájára írható a bevágó erózió, amely viszonylag rövid idő (csupán néhány ezer év) alatt kivési a teraszt.