A LÉGZÉSSZABÁLYOZÁS VIZSGÁLATA PATKÁNYON

A LÉGZÉSSZABÁLYOZÁS SÉMÁJA Agykéreg Mechanoreceptorok Kemoreceptorok Nyúltvelői-hídi központok Ideg-impulzusok Gerincvelő Ideg-impulzusok Légzőizmok Mechanikai munka Tüdő és mellkas Feszülés, elmozdulás Légcsere Alveolus-kapilláris határ Diffúzió Vér PCO2, PO2, pH

Az agytörzsi respirációs neuronok elhelyezkedése Híd Nucl. Parabraciális mediális Kölliker-Fuse mag Belégzés/kilégzés váltása Nyúltvelő Dorzális neuroncsoport –belégzéskor aktív, a gerincvelőbe projiciál, monoszinaptikusan kapcsolódik a diaphragmát beidegző motoneuronokhoz Ventrális neuroncsoport aktivitásuk nem homogén Bötzinger-komplex kilégzési aktivitás Rostr., ventr. Belégzési aktivitás Caudalis kilégzési aktivitás (Dorzális nézet, a kisagyeltávolítása után)

Az agytörzs különböző szintű átmetszéseinek hatása DLN: légzési neuronok dorzális csoportja VLN: Légzési neuronok ventrális csoportja NPBL: nucleus parabrachiális PC: pedunculus cerebellaris medius CI: colliculus inferior APK: apneusiás központ

A légzőközpont működését befolyásoló ingerek Kémiai szabályozás - CO2 a CSF és az agyi intersticiális folyadék H+ koncentrációja útján - O2, H+ glomus caroticum és glomus aorticum útján Nem kémiai szabályozás - Afferensek a hídból, a hypothalamusból, a limbikus rendszerből - Proprioceptor afferensek - Tüsszentés, köhögés, nyelés – afferensek a garatból, légcsőből, hörgőkből - Vagus-afferensek a tüdő mechanoreceptoraiból - Artériás, pitvari, kamrai baroreceptor-afferensek

A glomus caroticum szerkezetének vázlata A perifériás kemoreceptorok és az artériás mechanoreceptorok elhelyezkedése (kutya) A glomus caroticum szerkezetének vázlata IX. agyideg A vér O2 és CO2 tenzióját, H+ és K+ koncentrációját érzékeli Izommunka alatti légzésszabályozás X. agyideg I. és II. típusú sejtek DA tartalmú 2 mg tömegű, 2000 ml/100g/perc véráramlás

A centrális kemoreceptorzónák elhelyezkedése és működése gyorsan, nagy érzékenységgel érzékelik a vér CO2 tenziójának változásait, hosszú távon adaptálódnak a magas CO2 koncentrációhoz. az agyi extracelluláris folyadék ill. a liquor cerebrospinalis H+ koncentráció változásaira érzékeny, mely a PCO2-től függ, A CO2 tenzió változására érzékeny területek

Kapilláris permeabilitás és centrális kemoreceptorműködés Kapilláris membrán permeábilis CO2-re impermeábilis H+-ra HCO3--ra inger

A légzési funkciót jellemző egyes orvosi kifejezések AZ ÁLLAPOT NEVE JELLEMZŐI eupnoe nyugalmi légzés, 500 ml, 14-16/perc polypnoe, tachypnoe szapora légvételek hyperpnoe a nyugalmit meghaladó percventilláció dyspnoe erőlködő, „nehézlégzés” légszomjjal apnoe légzési szünet apneusis a mellkas tartósan belégzésben marad hyperventilatio a légcsere meghaladja az anyagcsere által adott szintet; PaCO2 alacsony hypoventilatio a légcsere alacsonyabb az anyagcsere szintnél; PACO2, PAO2

A preparálás menete Az elaltatott patkányt padra fektetjük és kikötjük. A nyaki tájékot megtisztítjuk a szőrtől. Hosszanti metszést ejtünk a pajzsporctól a sternum felső végéig. Az izomzatot tompa bontással szétnyitjuk. A trachea alá fonalat vezetünk. Mindkét oldalon kipreparáljuk a n. vagust és két-két fonalat vezetünk alá. T-alakú nyílást ejtünk a tracheán. A nyíláson bevezetjük a kanült és a fonallal rögzítjük. A szenzort a kanülbe helyezzük, másik végét az erősítőhöz csatlakoztatjuk.

Elvégzendő feladatok Kontroll mérés Magas CO2 koncentráció hatásának vizsgálata Bal- és jobboldali n. vagus ideg ingerlése Idegátmetszés Idegátmetszés után a centrális, ill. a periferiális csonk ingerlése CO2 belélegeztetés hatásának vizsgálata a n. vagusok átmetszése után