Az egykulcsos adó bevezetésének várható hatásai Lelkes Orsolya European Centre, Bécs X. Adójogi Konferencia, Eger Közös munka Benedek Dórával. Az írás felhasználta még a PM Közgazdasági Kutató osztályának munkáját is.

A 20%-nal magasabb kulcsot alkalmazó országokat sötétebb szín jelöli. Országok: Észto, Litvánia, Letto, Oroszo, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia, Grúzia, Románia, Macedónia (2007). (Andorra, Monaco, Szaúd-Arábia) 2008-tól: Albánia (10%) USA: a federális adó progresszív, de 5 állam egyetlen adókulccsal adóztatja a háztartási jövedelmeket: Illinois, Indiana, Massachusetts, Michigan és Pennsylvania (utóbbinál nincs adómentes sáv). Mérték: 3-5.3%

„Egykulcsos” adórendszerek Kelet-Európában Azonos adóráták csak kevés országban Látható, hogy számos „egykulcsos” országban az adókulcs egyáltalán nem egységes, vagyis a vállalkozásokat és a magánszemélyeket nem azonos kulcs terheli. Ezen kívül tovább árnyalja a képet a jövedelemadóhoz hasonlóan működő TB-járulékok rendszere, ami a legtöbb országban jelentős további terhelést jelent a magánszemélyeknek. Az egykulcsos adórendszer bevezetése a legtöbb esetben nem azért volt előnyös, mert egységes adókulcsot biztosított, hanem mert lehetőséget nyitott az adóadminisztráció egyszerűsítésére és az adóalap szélesítésére a korábbi kedvezmények megszüntetése által.

„Egykulcsos” adórendszerek Kelet-Európában

Szerkezet Elmélet: érvek és ellenérvek Módszertan: mikroszimuláció A 2006-os adó- és juttatási rendszer Egy hipotetikus „egykulcsos” adórendszer hatásai Az „egykulcsos” adó tapasztalatai Kelet-Európában

Miért…? „Fair”, mert mindenki egyformán fizet Egyszerű adóadminisztráció Gazdasági hatékonyság ez az adó mértékétől is függ Nagyobb költségvetési bevétel ha csökken az adóelkerülés ha magasabb foglalkoztatás Fair? A méltányosság többféleképpen definiálható. Mivel a jövedelem határhaszna a jövedelem nagyságával csökken, azaz 100 forint kevesebbet jelent egy gazdagnak, mint egy szegénynek, általában a progresszív adórendszereket tekintik „méltányosnak”, azaz a gazdagabbak fizetnek többet. Európában erről konszenzus van, bár meglehetős különbség van az újraelosztás mértékének szintjéről, és a jövedelemegyenlőtlenségek kívánatos/tolerált mértékéről (szociáldemokrata, liberális és konzervatív-korporativista jóléti rezsimek.). Mindenki? A legtöbb létező rendszerben van adómentes sáv, gyakran adókedvezmények is. Így van progresszivitás. Egyszerűség: az USA adótörvéne jelenleg 9 millió szó. A munkavállaló fizetné a terheket, így kevesebb adóalany lenne. Az adóadminisztráció egyszerűbb. Gazdasági hatékonyság: nem tesz különbséget a tevékenységek között, ezért nem torzít, nem ösztönöz adóelkerülésre (színlelt szerződések), növelheti a foglalkoztatottságot (ha az adókulcs csökken)

Miért ne…? Ellenérvek Regresszív egyenlőtlenség nő társadalmi feszültségek Egyszerűség: nem az adókulcsok száma, hanem az adóalap megállapítása a döntő Új-Zélandi reform Adókedvezmények, érdekcsoportok „Exportadó” (adó nem visszatéríthető) - versenyképességet rontja versenyképességet rontja

Szerkezet Elmélet: érvek és ellenérvek Módszertan: mikroszimuláció A 2006-os adó- és juttatási rendszer Egy hipotetikus „egykulcsos” adórendszer hatásai Az „egykulcsos” adó tapasztalatai Kelet-Európában

Módszertan (1) A mikroszimuláció eljárás, mely vizsgálja tényleges vagy hipotetikus adó- vagy szociálpolitikai intézkedések hatásait az egyéni jövedelmekre. Előnyei: „mi lenne ha”

Módszertan (2) Társzim: adó- és támogatási mikroszimulációs program 2 fő eleme: Reprezentatív, egyéni szintű adatbázis (APEH, Tárki, KSH) Adók, járulékok és támogatások szabályrendszere Fejlesztő: Tárki, VirgoSystems Kft. Finanszírozó: PM és a Szociális Minisztérium Nem vizsgáltunk makrogazdasági hatásokat: foglalkoztatás, adócsalás, beruházás, gazdasági növekedés

Módszertan (3) Mikroszimuláció Előnyök reprezentatív eredmény, az adók és a szociálpolitika kölcsönhatásai, háztartási szintű hatások, „mi lenne, ha?” típusú kérdések. Hátrányok költéges csak annyira jó, amennyire az adatok jók statikus, viselkedési hatást nem vizsgál + Más hatásvizs­gálatoknál általában mindössze két-három „tipikus” csoportra készülnek számítások, például a társadalom legszegényebb 10%-ára, vagy a két­gyermekes családokra nézve. Ezekkel szemben a mikroszimuláció minden jelentős demográfiai csoportra kiterjedő hatástanulmányt is lehetővé tesz. Ezen kívül az adók, járulékok, adókedvezmények és támogatások rendszerének kölcsönhatásai is beépíthetők a számításba. Vizsgálhatók az intézkedések háztartási szintű hatásai is, ami azért lényeges, hiszen a szegénység háztartási szintű jelenség (a háztartástagok jövedelem-megosztása következtében), ezért fontos például az egyéni adófizetés háztartási szintű hatását is elemezni. - költséges felállítása, üzelmeltetése, az adatbázis frissítése . Nagy figyelemmel kell eljárni a mikroszimulációs mo­dellt megalapozó adatbázis összeállításánál, mivel a nem reprezentatív adatok torzított eredményekhez vezetnek. Általános tapasztalat, hogy a felhasználók hajla­mosak az eredményeket kétségek nélkül fogadni, tekintet nélkül a modell felállításánál alkalmazott feltételezésekre, amik olykor jelentősen befolyásolhatják az eredményeket. Egyelőre a legtöbb ma használatban lévő mikroszimulációs modell statikus felépítésű, tehát nem képes a viselkedési hatások, alkalmazkodások figyelembe vételére. Például változatlannak tételezi fel a munkakínálatot, vagy a megtakarítási hajlandóságot az adókulcsok változása esetén is, ami hosszú távú számításoknál nem helytálló, habár rövid távú kalkulációk­nál elfogadható lehet. Az ökonometria eszköztárának közelmúltbeli fejlődése nyomán már vannak olyan eszközök, amikkel lehetséges a viselkedési hatások

Rendelkezésre álló jövedelem Adózás utáni jövedelem Jövedelmi szintek Eredeti jövedelem kormányzati beavatkozás előtt (munkából, tőkéből, stb. származó jöv.) + Pénzbeni juttatások (pl.: családi pótlék) Bruttó jövedelem - Direkt adók (pl.: SZJA) Rendelkezésre álló jövedelem - Indirekt adók (pl.: ÁFA) Adózás utáni jövedelem + Természetbeni juttatások (pl.: oktatás, egészségügy) Végső jövedelem

Szerkezet Elmélet: érvek és ellenérvek Módszertan: mikroszimuláció A 2006-os adó- és juttatási rendszer Egy hipotetikus „egykulcsos” adó Az „egykulcsos” adó tapasztalatai Kelet-Európában

Adófizetés (SZJA), TB-járulék és támogatások a rendelkezésre álló jövedelem %-ában, háztartások, 2006 Támogatások = családi pótlék + GYES + GYET + Anyasági támogatás + GYED + gázár-támogatás + rendszeres szociális segély + lakásfenntartási támogatás A 2. ábra a háztartásokra jutó adófizetési kötelezettséget és szociális támogatásokat (a gázár támogatást is beleértve) mutatja a rendelkezésre álló jövedelem százaléká­ban. Ebben a körben is jelentős átcsoportosítás figyelhető meg: az alsó három jövedelmi tizedben a rendelkezésre álló jövedelem kisebb száza­lékát teszi ki az adófizetés, mint a támogatások, tehát az első három decilistől az állam kevesebb pénzt szed be direkt adó formájában, mint amennyit központi támogatásként visszaad, a negyedik decilis­től felfelé pedig fordítva. Ha azonban a TB-járulékot is figyelembe vesszük, ami elsősorban biztosítási alapú juttatásokat finanszíroz, akkor a közepes jövedelműek már nettó befizetői a rendszernek.

Bruttó jövedelem és adófizetési kötelezettség, illetve az ezekből számított adókulcsok, 2006 implicit adókulcs = tényleges adófizetési kötelezettség/bruttó jövedelem; (azaz: adókedvezmények figyelembevételével); számított adó = az összevonás alá eső jövedelmekre vetítve az adótáblának megfe­lelően számított adó + az elkülönülten adózó jövedelmek után fizetendő adó (azaz: adókedvezmények nélkül); A számított adó bruttó jövedelemhez viszonyított ará­nyát leíró görbe mutatja, hogy mekkora lenne az egyes decilisekre jutó adókulcs az adókedvezmények nélkül. Ez 17% és 25% között változik az egyes csoportokra, ami nagyjából megfelel az adótáblának. Az implicit adókulcs, amely már az adókedvezményeket is figyelembe vevő tényleges adófizetési kötelezettség bruttó jövedelemre vetített arányát mutatja, sokkal progresszívebb, és jobban kedvez a szegényebb rétegeknek: az eloszlás alsó felében 5% alatti, majd fokozatosan emelke­dik a jövedelemmel, és végül a legfelső tizedre eléri a 25%-ot, és majd­nem azonos az adókedvezmények nélkül számítottal. A 2. és 3. decilisben az enyhe emelkedést az okozza, hogy bevallott jövedelemük alapján ide tartozik a vállalkozók jelentős része, akik nem vehetik igénybe az alkalmazotti adójóváírást, az egyik legjelentősebb adókedvezményt, így az ő effektív adóterhelésük valamivel magasabb. implicit adókulcs = tényleges adófizetési kötelezettség/bruttó jövedelem; (azaz: adókedvezmények figyelembevételével)

Háztartások átlagos SZJA és indirekt adó (ÁFA és jövedéki adó) terhelése forintban és a jövedelem %-ban Az elmúlt néhány év adatai alapján a magyar költségvetés körülbe­lül 10-25%-kal több bevételhez jut az ÁFÁ-ból, mint a személyi jövede­lemadóból. Mindkét adónem a háztartásokat terheli, ám a különböző jövedelmi helyzetben lévő háztartásokat teljesen más mértékben. Látható, hogy míg a személyi jövedelemadó nagyon progresszív, addig az ÁFA megoszlása sokkal egyenletesebb.[2] Ennek oka, hogy a gazdagabb háztartások inkább megtakarításaik – mintsem fogyasztásuk - nagyságában térnek el jelentősen a szegényebbektől. Tovább nehezíti az indirekt adókon keresztüli újraelosztást, hogy a kedvezményes ÁFA-kulcs alá tartozó javakat nagyjából azonos mennyiségben fogyasztják a szegény és gazdag háztartások (pl. élelmiszerek), ezért a kedvezményes kulcs közel egyformán támogatja a szegény és a gazdag háztartásokat. [2] Ez azonban, mint a TÁRSZIM adatbázisának bemutatásakor jeleztük, részben az adatbázisban rejlő torzítások következménye.

Háztartásokra jutó adójóváírás (kiegészítő adójóváírással együtt) és családi adókedvezmény

Szerkezet Elmélet: érvek és ellenérvek Módszertan: mikroszimuláció A 2006-os adó- és juttatási rendszer Egy hipotetikus „egykulcsos” adórendszer hatásai Az „egykulcsos” adó tapasztalatai Kelet-Európában

Egy lehetséges reform SZJA és ÁFA kulcsok: 20% minden jövedelem az összevont adóalapba tartozik minimálbér adómentes (alkalmazotti adójóváírás és kiegészító adójóváírás megmaradnak) nincsenek adókedvezmények nincs gázártámogatás meghagyjuk ugyanakkor a célzott, önkormányzati fennhatóság alá tartozó jövedelemfüggő támogatásokat, a biztosítási alapú juttatásokat, valamint a családtámogatásokat (családi pótlék, GYES és GYET). Ez a javaslat tehát csökkentené az adórendszer komplexitását, így növelné átláthatóságát. A költségvetési hatásokat nem vizsgáltuk, mivel célunk pusztán a felhasználási lehetőségek szemléltetése, és nem tényleges adóreform javaslat bemutatása. Igyekeztünk ugyanakkor olyan példát adni, ami összességében nem tér el jelentősen a jelenlegi adórendszer nettó bevételeitől. Az elemzésekhez használt modell nem veszi figyelembe a viselkedési válaszreakciókat, tehát a következőkben bemutatott eredmények értelmezésénél szem előtt kell tartani, hogy a gazdasági szereplők változásokra adott viselkedési válaszlépései valószínűleg módosítanák az eredményeket.

A háztartások által fizetett SZJA és ÁFA növekedése a 2006-os rendszerhez képest a jövedelmi tizedek szerint Az általános 20%-os adókulcs elsősorban a magasabb jövedelműek számára lenne kedvezőbb a jelenlegi helyzetnél. A jövedelem eloszlás felső ötödét leszámítva nincs nagy különbség az adófizetési kötelezettségben, azonban a leggazdagabbak esetében jelentősen csökkenne az adóteher. A teljes háztartásra jutó személyi jövedelemadó az eloszlás felső felében csökkenne, a fizetett ÁFA pedig minden decilisben nőne. A kettő együttes hatásaként tehát a gazdagabbak járnának jól, míg vesztesek a szegényebbek lennének.

Egyéni jövedelem a két verzióban, illetve a jövedelem százalékos változása az egységes 20%-os adókulcs hatására Ekvivalens egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem A rendelkezésre álló jövedelmet alapul véve is az alacsony jövedelműek járnának rosszul az adóegyszerűsítéssel. Összességében csak az eloszlás felső harmadába tartozók rendelkezésre álló jövedelme nőne. Ezek csak csoportátlagok az egyes tizedeken belül. Lehetnek háztartások, akiket ennél nagyobb mértékben sújthatnak a változások. Ezt néztük meg.

A nyertes és vesztes háztartások megoszlása decilisenként Megjegyzés: Vesztes: akinek egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelme több, mint 2 százalékkal csökkent; Nem változott: akinek egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelme legfeljebb 2 százalékkal módosult; Nyertes: akinek egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelme több, mint 2 százalékkal nőtt

Szerkezet Elmélet: érvek és ellenérvek Módszertan: mikroszimuláció A 2006-os adó- és juttatási rendszer Egy hipotetikus „egykulcsos” adórendszer hatásai Az „egykulcsos” adó tapasztalatai Kelet-Európában

A lineáris adó hatásai más országokban Oroszország bevételnövekedés IMF: gazdasági növekedés a fő ok, nem adóreform módos csoportok (adócsökkenés): adófizetés nem nőtt  szegényebbek: adófizetés nőtt Szlovákia adóreform egy strukturális reformcsomag része korábbi 18 kulcs helyett 1 nincs elemzés az egyéni viselkedési hatásokról kockázati besorolása javult direkt adóbevételek csökkenése A másik reform, amihez kapcsolódóan viszonylag sok részlet áll rendelkezésre, a 2004-es szlovák egykulcsos adóreform, azonban ehhez kapcsolódóan nem találtunk az egyéni viselkedést vizsgáló, mikroadatokra épülő elemzést. Szlovákia egy strukturális reformcsomag (nyugdíj, munkapiac, jóléti juttatások, oktatás, egészségügy, adórendszer) keretében alakította át az adórendszerét 2003-2004-ben, és a nemzetközi visszajelzések alapján a reform hatásos volt: Szlovákia kockázati besorolása javult (S&P BB+ 1998-ban, A 2005 decemberében). Az adóreform általános célja az egyszerűsítés és a hatékonyság növelése volt. Az adórendszert egykulcsossá tették, a korábbi 18 féle kulcs helyett az egységes 19%-os kulcsot vezették be, szélesítették az adóalapot és csökkentették a progresszivitást, de nem szüntették meg (magas adómentes jövedelemhatár, gyermekek utáni adójóváírás). Az effektív határadókulcs csökkentése által a jobb munkára ösztönzést, így az adóalap növekedését várták. Ugyan az aggregált adatok alapján nem lehet megállapítani a reform egyéni viselkedésre gyakorolt hatásait, de összességében az átalakítás a direkt adóbevételek csökkenésével járt. Az elmúlt évek egykulcsos reformjai jó alapot szolgáltathatnának e sejtések vizsgálatára, de sajnos eddig nem sok ilyen típusú tanulmány készült. Az egyik kivétel Ivanova és szerzőtársai (2005) elemzése az orosz adóreform hatásairól mikroadatok segítségével. Ebben az elemzésben a szerzők azt találták, hogy a várakozásokkal ellentétben azokban a csoportokban, ahol jelentősen csökkent a határadókulcs, tehát ahol a munkakínálat növekedését várták volna, nem volt nagy változás az adófizetésben, míg azokban a csoportokban, ahol nem változott a határadókulcs (szegényebb rétegek), jelentősen megnőtt az adófizetés. Az adóbevallási viselkedéssel kapcsolatban arra az eredményre jutottak, hogy az adóelkerülés inkább csökkent az adóreform után. Azonban az egykulcsos adó bevezetését kísérő egyéb (adminisztratív) változások hatását nem tudták elkülöníteni, így a javulás akár ezeknek is betudható.

Következtetések Lineáris adó méltányosság? hatáselemzés fontos („evidence-based policy making”) az adórendszer problémáinak megoldásához ez nem szükséges, hanem olyan rendszer, ami… kiszámítható, stabil, egyszerű, ösztönöz a legális foglalkoztatásra, az adófizetésre. Társadalmi igazságosság fogalmának tisztázása, azaz milyen értékeket követ a politika. Utána kell megkeresni az ehhez megfelelő eszközöket. Az adópolitika nem „rabló-pandúr” játék.

További információ PM Kutatási Füzetek (ezentúl Közpénzügyi Füzetek): Pénzügyminisztérium: www.pm.gov.hu Adórendszerek hatásainak európai összehasonlítása: Euromod European Centre: www.euro.centre.org