1. Csehszlovákia megalakulása és annak előzményei, 1914–1918 Csehszlovákia története 1918–1948

Az alapító atyák Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937) szlovák apa, morva/német anya, katolikus család; hívő, de antiklerikális 1883-tól a prágai cseh egyetemen filozófiatanár, liberális szabadgondolkodó 1891–93 és 1907–15: a Reichsrat képviselője (Progresszív [Realista] Párt) megvédte a a rituális gyilkossággal vádolt zsidó Leopold Hilsnert kiállt a nők jogaiért, amerikai felesége (Charlotte Garrigue) nevét is felvette eredetileg Palacký ausztroszlávizmusának talaján állt, 1909-ben előterjesztett egy föderalizálási tervet; 1914 végén ébredt rá, hogy Bécs nem fog engedni egy 1909-es zágrábi felségáruló perben szintén megvédte a vádlottakat Edvard Beneš (1884–1948) TGM tanítványa, jogi doktorátust szerzett, újságíróként dolgozott disszertációját a cseh kérdésről Dijon-ban nem fogadták el sántítást színlelve úszta meg a besorozást 1914-ben Milan Rastislav Štefánik (1880–1919) szlovák volt, prágai tanulmányai után 1904-ben emigrált csillagász és meteorológus, híres tudóssá vált Franciao.-ban 1914-ben önként csatlakozott a fr. légierőhöz, fr. állampolgár és tábornok lett

Csehek, szlovákok és az I. világháború Csehek: Švejk, a derék katona ambivalens érzésekkel keltek hadra orosz és szerb testvéreik ellen ímmel–ámmal harcoltak, kezdettől fogva hajlamosak voltak megadni magukat vagy dezertálni, főleg az orosz fronton a prágai 28. gyalogezred 1915-ben egységesen átállt más ezredek megtagadták a harcot, ezeket megtizedelték politikusok és újságok is lojalitásukról biztosították a bécsi udvart, kivéve Masaryk Čas című lapját, (rendszeresen elkobozták, majd be is tiltották, mert antant-győzelemről írt) Szlovákok: politikai passzivitás lapjaik semleges hangúak vagy támogatják a Monarchiát, kivéve: szocdem.-k vezetőik egy részét bebörtönözték, a többiek passzívak (Vavro Šrobár Rózsahegyen, Andrej Hlinka Turócszentmártonban, szocdemek Pozsonyban) az orosz hadsereg 1914–15-ös előretörésekor benyomult szlovák-lakta területre (Homonna, Bártfa); ekkor oroszbarát agitációért egy lelkészt és egy jegyzőt bebörtönöztek a szlovák katonák többnyire bátran harcoltak, eleinte nem jellemezte őket a dezertálás; csak 1918-ban lázadtak fel (Kragujevac, Szerbia)

Az eredeti cseh és szlovák emigráció Oroszországban Václav Vondrák (Kijev) konzervatív, pánszláv, cárista Bohdan Pavlů (Pétervár) liberális, nacionalista, Masarykista hadifoglyok, dezertálók: čs. dandárt (družina) akartak felállítani Az Egyesült Államokban a Szlovák Liga memoranduma 1914 nyarán (Ivan Daxner) a magyar nemz.-i elnyomásról ír; szept.-i átdolgozása önrendelkezési jogot, önkorm.-t követel Ludvík Fischer (Chicago) és Emanuel (Emil) Voska (New York) csoportjai harcolnak csak a cseh függetlenségért Voska 1914 őszén Prágába érkezik, 80 fős csoportja komoly kémtevékeny-séget végzett (cserébe az oroszok nem lövik a cseh ezredeket; kémkedésük később hozzájárult az USA hadbalépéséhez is) 1915 okt.: a Szlk. Liga (Albert Mamatej) és a Cseh Nemzeti Szöv. (Voska) megegyezése Clevelandben a közös államról és az együttes harcról; föde-rációt, azaz Szlk.-nak autonómiát ígér saját tartományi gyűléssel, kormánnyal Svájcban Lev Sychrava, az Alkotmányos Párt vezetője elsőként hirdeti a cseh függetl.-t

A hazai ellenállás kezdetei A Čas körének mozgalmai Masaryk irányításával Václav Klofáčot 1914 őszén letartóztatták kémkedés miatt Masaryk ekkor szervezte be Benešt, ő pedig Hollandiába ment, ahol orosz szakértőként ajánlotta magát a brit titkosszolgálatnak és Seton-Watsonnak hazatérése után lapja más munkatársait is felforgatásra buzdította okt.-ben Seton-Watsonnak átadta javaslatait a háború utáni rendezésről, amely csszl. királyságot, Oro.-gal közös határt, Mo. felé etnikai határokat tartalmazott Masaryk emigrálása után: a Maffia 1915 elején orosz futárok szervezik be Prágában Benešt és Karel Kramářt márc.ban alakult meg a „Maffia”, a cseh függetlenségi harc titkos szerve vezetője Kramář (ifjúcseh párt), tagjai: Alois Rašín és titkárként Beneš, ill. a Sokol elnöke és Masaryk Realista Pártjának elnöke) Kramář (Masarykkal ellentétben) pánszláv, oroszbarát politikus volt, 1915 ápr.-i memoranduma egy pánszláv birodalmon belüli autonóm Cseho.-ról szól ezután Josef Dürichet (Agrárpárt) akarták kiküldeni külföldre 1915 máj.-ban Kramářt letartóztatták, hazaárulásért perbe fogták és Rašínnal együtt halálra ítélték, Beneš külföldre menekült (feleségét bebörtönzik) Szlovák ellenállási mozgalom központja Bécs, Kornel Stodola a császári cenzúra vezetője, aki maga mellé veszi Ivan Dérert és Milan Hodžát, s kapcsolatban áll a Maffiával

Az új emigráció: Masaryk és társai Masaryk egyedül 1914 végén hagyta el a Monarchiát, először semleges országokba ment 1915 ápr. Független Csehország című programja kénytelen volt számolni Oro. vezető szerepével (Romanov-herceg mint čs. király), ekkor már nem mond le a nm. és len. Sziléziáról, a Duna-menti határról és felveti a korridort 1915 nyarán Londonból még haza akart térni, de megtudja: halálos ítélet várja 1915 júl. 6., Genf: Husz János máglyahalálának 500. évfordulóján nyilváno-san meghirdeti Habsburg-ellenes terveit (közben lánya is börtönbe kerül) Beneš érkezése után visszatér Londonba, Seton-Watson segítségével folytat propagandát (Cseh Tájékoztató Iroda, cikkek, kirakat a Piccadillyn) Beneš és Štefánik Párizsban eleinte senki nem figyelt rá, régi kapcsolatait sem tudta aktivizálni végül bejelenti egy Csehszlovák Külföldi Biz. létezését, melynek nevében 1915 nov.-ben „hadat üzent” Au.–Mo.-nak, független „csehszláv” államot akar 1915 végén érkezik a frontról a sebesült Štefánik, aki bejáratos a párizsi elitbe, magával viszi Benešt is, majd eléri, hogy Briand min.eln. fogadja Masarykot (1916. febr.) – Csehszl. célja a pángermán törekvések visszaszorítása

A Csehszlovák Nemzeti Tanács (Párizs) A ČsNT megalakulása, 1916. febr. Štefánik hozta létre eredetileg Cseh Földek Nemzeti Tanácsa néven élén Masaryk állt, tagja Štefánik, Dürich és főtitkárként Beneš 1916. ápr.-ban csatlakozott a Svájcból kiutasított Sychrava, Csehszlovák Függetlenség című lapjával együtt fő célja az orosz hadifoglyok čs. légióvá szervezése: jún.-ban Dürich, júl.-ban Štefánik utazik ezért Oro.-ba Dürich oroszok vezette szláv föder.-t tervezett, Péterváron rivális NT-t alapít Štefánik viszont független Kö-Eu.-t, Szlk. nélküli Cseho.-gal, fr. uralkodóval „Romboljátok szét Ausztria–Magyarországot!” Beneš propagandaírása, francia nyelven jelent meg a huszita harcok óta a csehek vallási–nemzeti (!) küzdelme a nm.-ek ellen az újabb nm. agressziót csak Kö-Eu. teljes átrendezése gátolhatja meg ebben fő szerep jut a csehszlovákokra, vagy egyszerűbben a csehekre… elnyomó művükben a magyarok is segítik a németeket, totális magyarosítás sújtja a szlovákokat (szinte egy szlk. iskola sincs)

A cseh propaganda nehézségei és feladatai Orosz vagy nyugati orientáció? ellentét a russzofil Kramář és Dürich, ill. a nyugatos Masaryk és társai között 1917. febr.-i forr. után Dürichet ejtette az orosz vezetés, Masaryk győz (Dürichet ki is zárják a párizsi ČsNT-ból) 1917. máj.-ban Masaryk is Oro.-ba utazott, a légiók felállítására Miljukov új orosz külügymin. Masaryk régi barátja; engedélyezik a čs. légiót Az antant és a hazai cseh vezetők hozzáállása Au.–Mo.-hoz a fő ellenség Németo., nem a Monarchia; Károly császár különbéke-tárgy.-a 1917. jan. 10-én az antant Wilson felszólítására közölte hadicéljait, melyek mégis tartalmazták a čs.-ok „felszabadítását” – bármit is jelentsen ez a hazai erők részt vettek Károly koronázásán, nem bíznak a Mon. felbomlá-sában (1917. jan. 31-én visszautasítják az USA beavatkozását) Károly amnesztiát adott Kramářnak és Rašínnak, Klofáč is szabadult 1917 máj.-ban a cseh képviselők nem bojkottálták a Reichsrat ülését, de ott követelték a Birodalom föderalizálását (azon belüli Čs.-t!) 1918. jan. Wilson 14 pontja csak az autonóm fejl.-t követeli a Mon. népeinek Cseh és szlovák érvek a közös haza mellett történeti érvek a cseh tartományokban – etnikaiak Magyarország ellen gazdasági, stratégiai, hamisított statisztikai és történelmi érvelés is

A csehszlovák légiók szerepe Csehszlovákia mint hadviselő fél? az egyik cseh egység kitünteti magát az 1917. júl.-i zborów-i csatában Beneš és Štefánik erre hivatkozva a fr. és ol. fronton is čs. légiókat kíván szervezni hadifoglyokból és (USÁ-ban toborzott) önkéntesekből Olaszo. sokáig ellenáll, csak Caporetto (1917. nov.) után járult hozzá ezek katonai ereje kicsi (Fro.-ban 12e, Olo.-ban 24e csehszlovák katona), propagandacélokat töltenek be, pl. demoralizálni Au–Mo. szlávjait A bolsevik forradalom következményei Masaryk és Štefánik nem akart beavatkozni az orosz belügyekbe, a breszt-litovszki béke (1918. márc.) után Szovjet-Oro. nem engedhette harcolni őket ezért a čs. légiót ki akarták vonni és átvinni a Ny-i frontra a Vlagyivosztok felé haladó csehek csetepatéba keveredtek magyar hadifoglyokkal, majd megtagadták, hogy a bolsevikok lefegyverezzék őket Radola Gajda vezetésével elfoglalták az egész transzszibériai vasutat (1918. jún.-ban Vlagyivisztokot is); az Urálon túl összeomlott a bolsevik hatalom –» címlapsztori az összes Ny-i lapban felértékelődött a szerepük, az antant már nem is akarja kivonni őket, viszont ennek hatására Clemenceau hajlandó elfogadni Čs. részvételét a békekonf.-n a szibériai légió (40-90 ezer katona) 1919 dec.-ben indult csak haza

Élénkülő politikai élet 1918-ban Masaryk diplomáciai erőfeszítései az USÁ-ban máj. 31. Pittsburgh: két cseh és egy szlovák szervezet társaságában egyezményt ír alá Čs. majdani berendezkedéséről: a keleti részen szlovák államnyelvet, közigazgatást, bíráskodást és országgyűlést ír elő jún.-ban fogadja Wilson, akitől Čs. teljes elismerését kéri Masaryk Fro. ismeri el elsőként (jún. 29.), majd aug. 9-én Nbr. és szept. 2-án az USA is A hazai cseh/szlovák politikusok lépései vízkereszti nyilatkozat (Prága, 1918 jan. 6.) cseh és szlk. szuverén államot követelt, a „tört.-i határokon belül”, a magyar „elnyomásról” is szólt az „elnyomott nemzetek” kongresszusai: Róma, 1918 ápr.; Prága, 1918. máj.; Ljubljana, 1918. aug.; New York, 1918 szept. liptószentmiklósi nyilatkozat (Vavro Šrobár, 1918. máj. 1.) önrendelkezési jogot követel a szlk.-oknak és čs. államot (emiatt börtönbe zárták) máj. 24. Andrej Hlinka Szlk. Nemzeti Pártja is az elszakadás mellett lép fel júl. 13. Kramář létrehozza a Čs. Nemzeti Bizottságot (38 fővel), ami rivális szerv is lehetne a párizsi Nemzeti Tanáccsal szemben (Klofáč az ifjúcsehek; Antonín Švehla az Agrárpárt; František Soukup a szocdemek vezetője is tag) szept.-ben a Reichsratban, okt.-ben a budapesti parlamentben is önrendelkezés (elszakadás) mellett szólalnak fel

Csehszlovákia létrejötte Emigráns kormány és függetlenségi nyilatkozat szept. 26-án a párizsi Čs.NT emigráns kormánnyá minősítette magát (min.eln. Masaryk, bel- és külügymin. Beneš, hadügymin. Štefánik) okt. 7-én a Monarchia a 14 pont alapján kér fegyverszünetet, majd Károly császár Ausztriát 16-án föderatív állammá kiáltja ki a pánikba eső Masaryk okt. 18-án függetlenségi nyilatkozatot ad ki az USÁ-ban, egyben demokr. köztársasággá minősíti Čs.-t; új pamfletjében (Az új Európa. A szláv álláspont) magát nevezi meg Čs. az államfőjeként okt. 21. Wilson elutasítja a 14 pont alapján történő tárgyalást A prágai „forradalom”, 1918. okt. 28. 25-én Klofáč és Kramář Genfbe indul, Benešsel való tárgyalásra Andrássy Gyula közös küm. elfogadja Wilson békefeltételeit, másnap, 28-án Prágában spontán megmozdulással a cseh pártok átveszik a hatalmat Švehla és Soukup jelenti be a közigazgatás irányításának átvételét, majd Rašínnal és Jiří Stříbrnývel a kormányzó áldását is kérte erre Coudenhove kormányzó Bécsben van, de este 6-kor engedélye nélkül is proklamálják a független Čs. létrejöttét, amit aláír az este érkező Šrobár is 29-én a kormányzó is megérkezik, ő és a katonai vezetés is ellenállás nélkül átadja a hatalmat. Egyetlen puskalövés sem dördült el 31-én Genfben egyesül a két „kormány”, Masaryk államfő, Kramář min.eln.

Az államterület formálódása A szlovák csatlakozás szept. 12-én Budapesten Szlovák Nemz. Tanács alakul (elnök: Matúš Dula) okt. 30-ára nyilvános gyűlés hirdetnek Túrócszentmártonba, ahol elfogadják a mártoni deklarációt: a szlovák nép az egységes čs. nemzet része, korlátlan önrendelkezést követel (+eredetileg szlovák képviseletet is a békekonf.-n) ezután érkezik meg Hodža a prágai hírekkel, módosítják a szöveget az eredeti szöveg elveszett; nem tudni, egységes vagy föderatív Čs.-t kértek-e A rutén csatlakozás júl., Homestead: a Rutének Am.-i Néptanácsa K-Galíciával egyesülést kér okt. 26-án Philadelphiában Masaryk aláírta a „Kö-Eu-i népek közös céljainak nyilatkozatát”. Itt hangoztatta először Gregorij Žatkovič am.-i rutén vezetőnek, hogy Kárpátalja teljes autonómiát kap Čs.-n belül nov. 12. Scranton: a Néptanács Čs.-n belüli autonómia-igényt nyilvánít ki Német és lengyel szecessziós kísérletek okt. végén négy német többségű tartomány jött létre: Deutschböhmen (Libe-rec), Sudetenland (Opava), Böhmerwaldgau és Deutschsüdmähren, melyek sorra nyilatkoznak arról, hogy Német-Ausztria részének tekintik magukat ezeket jelentős német ellenállás nélkül felszámolják 1918 dec.-ben a sziléziai Teschenben rivális lengyel és cseh szervek ideigl. vonallal választják el egymást, jórészt etnikai alapon; 1919. jan.-ban Párizs figyelmeztetése ellenére a csehek az egész hercegséget elfoglalták

Az új állam első hónapjai Nemzetgyűlés létrehozása és első intézkedései nov. 13. a prágai Nemzeti Bizottság bővül ki Nemzetgyűléssé: 219 cseh Reichsrat- és tartományi képviselő (+40, majd 53 kooptált „szlovák”) nov. 13. ideiglenes alkotmány elfogadása nov. 14. Masarykot távollétében elnökké választják (dec. 20-án tért haza) minden rivális Nemz. Tanácsot feloszlattak, 16-án megválasztják a kormányt Szlovákia megszállása először öt szlk. minisztert neveztek ki, élükön eleinte Šrobár állt nov. 5-én ez a szlk. „kormány” átlépte a határt, Szakolcán bejelentve Čs. létét ispánokat neveztek ki, igyekeztek a rivális Nemzeti tanácsokat felszámolni Šrobárt Pavol Blaho váltotta a szlk. „kormány” élén, majd e kormány meg is szűnt, helyette teljhatalmú minisztert neveztek ki (Šrobár személyében) nov. közepén magyar erők kiverték a čs. hatóságokat a Felvidékről, Matúš Dulát internálták, mert elutasította a Jászi által felajánlott autonómiát dec. 6. Bartha Albert és Hodža megegyezése: etnikai határvonal. Prága ezt nem ismeri el, Párizs segítségével 19-én új demarkációs vonalat fogadtat el Mo.-gal Šrobár statáriumot hirdet ki; dec. 30-án Kassát, jan. 1-jén Pozsonyt foglalták el Zűrzavar Keleten számos rivális csoport próbálta átvenni a hatalmat, köztük magyarhű erők is dec. 11. K-Szlovákiában létrejött a „szlovjak köztársaság” (Viktor Dvorčak) Anatolij Beskyd csoportja Eperjesen Čs. mellett szavazott