2. A párizsi békekonferencia és Csehszlovákia Csehszlovákia története 1918–1948

A békekonferencia általános vonásai Az igazságos békekötés akadályai a helyszín: Párizs (hisztérikus légkör, uszító sajtó, lidércnyomás) győztesek közti „előkonferenciának” indult, de (csonka) békekongresszus lett (veszteseket nem hívják meg; a győztesek problémáira koncentrálnak csak) az antant csak névleg fogadja el a 14 pontot és az önrendelkezést túl hosszú fegyverszüneti időszak (véglegessé vált az ideiglenes) túl sok bizottság, nem átlátható a részdöntések összhatása amerikai tapasztalatlanság, naivitás; hitelek és csapatok kivonása A konferencia szervezete és működése Legfelsőbb/Főtanács: 1919 márc.-ig Tízek, utána Négyek Tanácsa (Clemenceau, Lloyd George, Wilson, Orlando) külügyminiszterek tanácsa (Ötök) 58 különböző bizottság, köztük a Területi kérdések bizottsága, számos albizottsággal (pl. Čs. ter. biz.) és szakértői bizottságokkal (pl. Teschen) plenáris ülés (jelentéktelen, a kisebb győztes hatalmak fóruma) a kis szövetségesek meghallgatása februárban a Főtanács előtt a bizottságok „szakértői” javaslatokat tesznek (márc. és máj. között), amit az Ötök és/vagy Négyek hagynak jóvá

Előkészületek Csehszlovák béke-előkészítés Anglia és a Peace Handbooks 1914 óta kitartó külföldi propaganda (ld. az előző tételben) 1918 őszétől a Szlovák Nemz. Tanács külön gyűjti a magyar brutalitás biz.-t a békedelegáció belső feszültségei: Beneš–Štefánik, Beneš–Kramář ellentétek (ki a delegáció vezetője, milyen külpol.-i irányt kell követni stb.) Anglia és a Peace Handbooks Seton-Watson és társai állították össze, rendkívül elfogult módon a Duna és a Tisza, a Mátra és a Bükk szlovák folyó, ill. hegység Pozsony, Kassa és számos vasút „elvesztése” megbénítaná Szlk. gazd.-i életét Az USA és az Inquiry Charles Seymour vezetésével főleg etnikai határt akart + gazd.-i szempontok Pozsony és a Csallóköz magyar maradjon, Komáromtól Kassáig a trianoni határt javasolta; Kárpátalja nem lehet magyar, de ukrán sem Francia és olasz vélemények Fro. 1918 végén még mítosznak nevezi a čs. nemzet létét, Szlovákia nem dunai ország, Pozsony nem szlovák főváros; etnikai vonalat javasol Beneš kitartó munkájának köszönhetően ez fokozatosan megváltozott Olo. etnikai határt javasolt, sőt, Kárpátalját is Mo.-nak hagyta volna

Beneš írásos memorandumai A memorandumok általános jellemzői a 11 dokumentum célja a konf. meggyőzése, széles (de ellentmondásos!!) érvrendszerrel (történeti, etnikai, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb.) a csehek történelmi szerepét emeli ki a német (és magyar) barbárság elleni küzdelemben, a csehek a tolerancia, demokrácia, a haladás élharcosai voltak jövőbeli szerepük: a pángermán előretörés meggátlása csalással vádolja a Monarchia statisztikusait, miközben ő hamisít érzelmi húrokat is penget (családjuktól elszakított, szolgasorsú gyerekek stb.) Igényelt határok és indoklásuk a cseh tartományokat történelmi, a szlovák területet etnikai alapon kéri (de utal a „közös” történelmi múltra, a nagymorva időszakra is a Szudéta-vidéket gazdasági, stratégiai és történeti–morális okokból, Teschen megtartását gazdasági–közlekedési (és etnikai alapon: „átmeneti” népesség) Kárpátalját és a korridort etnikai–stratégiai alapon (összeköttetés Romániával és az SzHSz-állammal; különválasztani a magyar és a német területet; jelenlegi vagy egykori szláv népesség) K.alját fel kell szabadítani, más állam nem igényli Szlovákia déli határát földrajzi–gazdasági–vasúti okokból a Duna–Vác–Miskolc vonalig tolja ki (enélkül az ország életképtelen) etnikai alapon kéri a lausitzi szorb terület bekebelezését stratégiai–közlekedési okokból a cseh határok kiigazítását (Glatz, Ratibor stb.)

Beneš meghallgatása a Főtanács előtt Általános jellemzői 1919. febr. 5-én kapott szót és 3,5 órán át beszélt megismételte az írásban beadott szerteágazó érvrendszert nem a területszerzés vitte harca a cseheket, hanem magas eszmények, a demokrácia melletti kiállás stb. 300 évi szolgaságból szabadulva népe most bölcs és mérsékletes kíván lenni leleményessége ellenére kritikával fogadták, több kényes kérdést kapott Beneš válaszai a keresztkérdésekre a cseh tartományokban 2,4 millió nm. él, de ez is hamis adat; ezek a nm.-ek bevándorló telepesek, egyébként is Čs.-hoz akarnak tartozni, mert No.-ban az ottani iparral nem tudnának versenyezni nem tud tescheni népszavazási kezdeményezésről, de ha lesz, biztos Čs. győz Čs. dunai ország; kitérő válaszokat ad, hogy mekkora a szlk.-k aránya a Duna mentén; egy alkalommal 60%-t mond, később elismeri: a többség magyar; a Duna mellékfolyóinak hajózhatósága helyett a területen átvezető vasutak stratégiai jelentőségét emeli ki brutális magyar elnyomás, e statisztikák még az osztráknál is hamisabbak, de kb. 650e magyar kerülne Čs.-hoz és 450e szlk. (!!) maradna Mo.-on K.alját Čs. nem követeli, de a ruténok kérik a csatlakozást, etnikailag is közel állnak a szlovákokhoz, sőt egy átmeneti csoport is van köztük

A csehszlovák területi kérdések bizottsága Megalakulás, szervezet 1919 febr. 27-én alakuló ülés. Elnöke Jules Cambon (Fro.) tagok: Salvago Roggi (aleln., Olo.), Charles Seymour, Allen Dulles (USA), Eyre Crowe és a Balkán-szakértő (!!) Harold Nicolson (Nbr.), Le Rond (Fro.) Vitás kérdések bizottsági munka során: szinte csak a magyar határ febr. 28. vita a Csallóközről, amit csak Fro. akart Čs.-nak adni. Leszavazták Roggit: K.alja nem maradhat magyar, így Čs.-n belüli auton.-t javasoltak márc. 3. Pozsony egyhangúlag Čs.-é, újabb eredménytelen vita Csallóközről. K-re a britek „vasúti” határt, az USA etnikait akart, itt kompromisszum. márc. 4-én meghallgatták Benešt, aki a Losonc–Miskolc vasutat és Čs.közt is követeli, erről márc. 5–8. közt még élén vita zajlott 8-án elvetik a korridor tervét, de Csallóközt Čs.-nak ítélik A bizottság végső javaslata 1919. márc. 12-én született meg és a javaslat teljes egészében a későbbi határt tartalmazta (tehát a trianoni vonalat is); márc. 24-én a kp.-i ter.-i bizotság, máj. végén pedig a Főtanács is elfogadta a tervezetet gazd.-i, közl.-i, stratégiai szempontok kaptak prioritást Beneš és Václav Klofáč hm. eztán már sikertelenül próbálja a Vác–Miskolc vonalig tovább tolni a határvonalat (ápr. 4-én a čs.–nm., máj. 8-án a čs.–osztr. határt is elfogadta a Főtanács)

Harcok az új állam területén 1919-ben Német tömegtüntetések a csehországi németek eleinte nem álltak ellen (bízva a népszavazásban) ua. ők a leginkább pángermán érzelműek, a cseheket lenézték 1919. dec. Masaryk beiktatási beszédei: „bevándorlók”, „telepesek” – 1919 márc.-ban nem vehettek részt az osztrák Nemzetgy.-i választásokon, ekkor megkésett tüntetések; a kivezényelt cseh karhatalom sortüze: 52 halott Kaaden városában – „lázadókkal nem tárgyalunk” (Rašín) Teschen: lengyel–cseh összecsapások 1919 jan. cseh támadás a hercegség ellen (megütközést keltve Párizsban) a lengyel csapatok megállítják a cseh előrenyomulást, a konf. különbiz.-ot hozott létre; tűzszünet jött létre, de megoldás nem. A nagyhatalmak eleinte a lengyel etnikai érvelést támogatták jobban 1919 okt.-re eredetileg népszavazás kiírását tervezték (ezt Čs. ellenezte) A magyar Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata 1919. ápr. 27-én az olasz front cseh légiósai élén Piccione tábornok támadást indít Kun Béla rezsimje ellen máj.–jún.-ra a magyar Vörös Hadsereg ellentámadást indít (a Beszterce-bánya–Bártfa vonalig eljutva, majd az antant jegyzékét követően kivonul jún. 16-án azonban Kun cseh elvtársa, Antonín Janoušek Eperjesen kikiáltja a Szlk. Tanácsközt.-t (20-án Kassán Népbiztosok Tanácsa is alakult) – néhány nap múlva azonban a bevonuló čs. csapatok felszámolták

A határvitákról hozott végső döntések Versailles, 1919. jún. 28. Glatz és Ratibor német marad, de Hultschin vidékét (300 km2) Čs. kapja minden egyéb területen a régi államhatár marad életben St. Germain, 1919. szept. 10. Ausztria felé is a régi tartományi határok maradnak fenn, azaz a szudétanémet terület egy kis darabja sem került Ausztriához két helyen apró (vasúti) kiigazítás Čs. javára (Gmünd és Feldsberg) itt és ekkor írják alá a kisebbségvédelmi szerződést is (ld. külön) Trianon, 1920. jún. 4. Duna, majd az Ipoly menti határvonal (Csallóköz Čs.-é), a határ Kassától, Ungvártól és Beregszásztól D-re húzódik tovább, Kárpátalja is Čs.-é a Ny-Mo.-i korridor nem jön létre, ill. ennek egyik alternatívája Burgenland Csehszlovák–lengyel határkiigazítások, 1920. júl. 28. a spa-i konferencia (1920 júl.) zavargások miatt elvetette a népszavazást Wilson távozása és a lengyel–szovjetorosz háború gyengíti Lo. hátterét a békekonferencia utódszervezete (Nagykövetek Tanácsa) dönt Teschen kettéosztásáról (a DNy-i, kisebb rész Čs.-é, a karvinái szénbányákkal és az Oderberg–Kassa vasútvonallal együtt; Teschen városát is kettéosztják Árva és Szepes megye kis csücskei etnikai okokból Lengyelo.-hoz kerültek

Csehszlovákia határai

Kisebbségvédelmi szerződés „Cordon sanitaire” bázisállamai «–» önrendelkezési elv ezen államok szilárdsága fontos, ezért kellett a kisebbségvédelem Egy szerződéscsomag része az új államok elismerése, a nagyhatalmak jogainak biztosítása és a kisebbség-védelmi szerződések együttesen, egymást feltételezve fogadhatók el! vesztesekkel a békeszerződés részeként íratják alá (kivéve No.) Minimális (egyéni) jogokat garantáltak csak állampolgárság biztosítása, jogegyenlőség, politikai jogok, anyanyelvi oktatás lehetősége, szabad anyanyelvhasználat, jog a saját költségen létrehozott oktatási, kulturális, szociális stb. intézmények létrehozására az állam méltányos részt fordít bevételeiből a kisebbségi közösségek részére Csehszlovákiát kivéve minden kis győztes tiltakozik ellene Čs. önként vállalja a rutén autonómia megadását (de a szlovákot nem!) saját tartománygyűlés, kormányzó + képviselet a prágai Nemzetgy.-ben is Népszövetségi garancia jogsértés esetén petíciót lehet küldeni a Tanácshoz, ha annak egyik tagja felkarolja, nemzetközi vitának minősül

A szlovák és rutén autonómia kérdése Hlinka párizsi útja 1919 aug.-ban szerzett tudomást a pittsburghi egyezményről egy „magyarón” pap, František Jehlička társaságában aug.-ban Párizsba utazott, s ott a szlovák autonómia támogatását akarta kérni egyedül egy amerikai küldöttel (Stephen Bonsal) sikerült titokban beszélnie Benešnek sikerült kitoloncoltatnia a francia hatóságok révén, majd odahaza internáltatta Hlinkát, hazaárulási vádakkal 1920 ápr.-ig ült állítólag kijelentette: többet szenvedtek a csehek alatt, mint ezer évig Mo.-on 1919 közepén gazd.-i okokból valóban zavargások, magyarbarát (illetve csehellenes) akciók törtek ki Kárpátalja Gregorij Žatkovyčot 1919 máj. 8-án kinevezték K.alja kormányzójává (Šrobárhoz hasonló diktátori jogkörökkel), mellé 4 minisztert is kineveztek feladata magyar- és bolsevikellenes tisztogatás, a čs. törvények betartatása Kárpátalja „ideiglenes” határait úgy húzták meg, hogy a ruténok 20%-a kiszorult onnan (főleg Eperjes vidékén) Žatkovyč emiatt 1921-ben lemondott (visszatért Amerikába), 1923-ban Beskyd váltotta őt (bár addig élesen Prágaellenes volt) az autonómia itt sem jött létre, a kisebbségvédelmi szerződés ellenére sem