Átmenet a reneszánsz és a barokk között: Manierizmus < 2010 >
Raffaello Sanzio: Transzfiguráció (Jézus színeváltozása) 1516-1520 405 cm × 278 cm Pinacoteca Vaticana, Vatican City A manierizmus a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stílustörténeti korszak elnevezése, amely a reneszánsz és a barokk korszakot kötötte össze. A fogalom az olasz maniera szóból ered, amelynek jelentése kézzel csinált, ügyes. Később a modorosságot is jelentette. Olaszországból indult ki, Németalföldön, Franciaországban és Németországban terjedt el. A 16. század első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és 1600 után a korai barokkal él együtt. Az új elvek már az érett reneszánsz két nagy alkotójánál is jelen voltak, Raffaellonál például a Borgó égése c. mű (1514-17, Vatikán), Michelangelónál pedig az Utolsó ítélet c. festményen (1535-41, Vatikán, Sixtus-kápolna). Ezeknél a munkáknál a művész már szakít a hagyományos ikonográfiával.
El Greco: Orgaz gróf temetése 1586-1588 480 × 360 cm Santo Tomé, Toledo Erősen intellektuális jellegű, megoldásai nem természetesek. Különleges ritmusú kompozícióival, valóságellenes térképzéssel, és új szépségeszméivel szemben állt a reneszánsz tulajdonságaival – gyakoriak a meghosszabbított formák, mint alább a Madonna nyaka, vagy a testrészek elcsavart, természetellenes pózban láthatók. - figurák lapossága - egymás mellé helyezett, elkülönített alakok - sokalakos kompozíciónak nincs megfelelő súlypontja - erősen körvonalas, rajzos ábrázolásmód - részletezés, túlzott aprólékosság - sajátos téralkotás - újszerűség hajszolása - emlékezetből festett képek jellegzetes féktelensége, megjelenik a fantázia
Diego Velázquez: La Meninas (Az udvarhölgyek) 1656 3,18 x 2,76 m Museo del Prado, Madrid
Raffaello: A Borgo égése, 1514 freskó (A Borgo égésének terme, Vatikán, Róma)
El Greco: Laokoón és fiai (1610-1614) Washington, National Gallery of Arts
Giovanni Lorenzo Bernini: Szent Teréz extázisa Róma, Santa Maria della Vittoria -templom, Cornaro -kápolna.
VÉGE < © Dr. Spissák Lajos, 2010. április 5. >