A pulykatartás higiéniája és állomány-egészségtana A pulykatartás gazdasági jelentősége A pulykatenyésztés és -tartás valamennyi eleme – a tojástermelés, keltetés és nevelés – egyaránt a hústermelést szolgálja. A pulykahús fehérjében gazdag, alacsony zsírtartalmú, koleszterinben szegény élelmiszer, iránta a kereslet folyamatosan nő. További előnye, hogy a pulyka fehér (mell) és vörös (comb) húst egyaránt szolgáltat, melynek fogyasztását nem tiltják vallási szokások. A pulykahúsból több száz termék készíthető, melyek között egyre nő a konyhakész, illetve félkész áruk aránya; általuk könnyen kielégíthető a gyors és korszerű táplálkozás iránti fokozódó igény. A világpiacra kerülő pulykahús döntő többségét az USA-ban termelik, Európában Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia állít még elő számottevő mennyiséget. Ezek az országok termelik az összes pulykahús közel 85%-át. Az egy főre jutó fogyasztásban Izrael magasan vezet az USA előtt. Hazánkban a rendszerváltást követő visszaesés után a termelés lassú növekedése tapasztalható (45 000 – 50 000 t/év), a belső fogyasztás viszont dinamikusan emelkedik. A megtermelt húsmennyiséget szinte 100%-ban nagytestű, ún. gigant pulykákkal állítják elő. Évente mintegy 11 millió napos pulyka keltetésére kerül sor.

A pulyka érzékelése és viselkedése Érzékszervei. A napos pulykapipék látása gyenge, a takarmányválogatás során előnyben részesítik a feltűnő színű, csillogó részeket. Az idősebb egyedek látása és hallása viszont jól fejlett. Váratlan fény- vagy hanginger hatására pánikszerűen menekülnek és egymásra tömörülnek, ami esetenként jelentős veszteségeket okozhat. Viselkedése. A ma ismert pulykafajták és - hibridek kitenyésztésében bizonyíthatóan a kelet-amerikai (vad)pulyka alfaj (Meleagris gallopavo silvestris) játszott meghatározó szerepet. A csoportok összetételére jellemző, hogy tavasszal és a nyár folyamán a kakasok, valamint a tojók a fiatalokkal külön csapatokban, de egymást követve mozognak. A röpképes, idősebb egyedek az éjszakákat a fák ágain töltik. Élelemkeresés közben fejüket magasan tartják, környezetüket állandóan figyelik, miközben lábukkal kapirgálnak. A kikapirgált falatot aztán hirtelen felkapják. A ház körül élő pulykáknak jó hasznát vették a kártevők (répabarkó, lucernabogár stb.) elleni védekezésben. Reprodukciós és társas viselkedés. A tél közeledtekor a külön járó csapatok összeverődnek, majd február közepén a tojók ismét különválnak a kakasoktól. Ekkor veszi kezdetét a dürgés. A szaporodási időszakban a tojó hívó hangjára a közelben tartózkodó ivarérett kakasok hangos „durukkolással” felelnek, és a tojó(k) köré sereglenek. Korábban, a tenyésztett fajták szaporításakor, a tojók hátára bőrből készült nyerget erősítettek, hogy a tiprásból eredő sérüléseket megelőzzék. A napjainkban tartott gigantpulyka-hibridek bakjai az óriási (18-20 kg) súlykülönbség és a hatalmas tömegű mellizomzat miatt fizikailag képtelenek a természetes párzásra, ezért szaporításuk mesterséges termékenyítéssel folyik.

Tavasszal a (vadpulyka)tyúkok, eldugott helyen lévő fészkükbe tojnak, melyet még a kakas elől is elrejtenek, mert az gyakran megöli a pipéket. Előfordul, hogy egy fészekbe több tojó is tojik és együtt ülnek a tojásokon. A pulykatojó jó kotló, az inkubációs idő 26-28 nap. A pulykatojó – bár jó anya - a néma pipéket agyonvágja. A kelést követő napon a fészekben maradnak, majd a tojó a pipéket magasabb helyre vezeti, hogy megóvja őket a nedvességtől. A napos pipék a kotlóst (akár a gondozót) 72 órán belül bevésik. Egyaránt elfogadják az idegen kotlóst (tyúk) és az embert is. Ha a kakaspipék 20 napig a gondozókat vésték be, később sem reagálnak a tojók jelenlétére. Ez a sajátosságuk megkönnyíti a mesterséges termékenyítéshez szükséges ondóvételt. Az ejakulációt a hát simogatása váltja ki, majd a kloákát enyhén összenyomva az ondó lefejhető. A rendellenes viselkedés - a házityúkhoz hasonlóan – tollcsipkedésben, esetleg kannibalizmusban nyilvánul meg. A kotlás nem rendellenes, csupán a tojókban meglévő veleszületett, erős hajlam, amit tenyésztői munkával sem sikerült kioltani.

A tenyész- és árutermelő állomány tartásának főbb higiéniai vonatkozásai A hizlalás gazdaságossága a szaporítás és felnevelés eredményeként alakul. Mivel a termelés költségei közül a napospulyka ára közel 25%-ot tesz ki, a gazdaságos hizlalás alapja a fertőzéstől mentes, biológiailag teljes értékű tojásokból kelt pulykapipe. A tenyészállományok tartásakor arra kell törekedni, hogy a tojás ne fertőződjön penészgombákkal, a tífusz, paratífusz és a fertőző sinusitis kórokozójával. A megelőzés érdekében el kell érni, hogy csak vérvizsgált és tífusztól, mikoplazmózistól (C.R.D.) mentes állatok tojásait keltessék. A tojófészkek alomanyagát sűrűn cseréljék, a tojásokat naponta minél gyakrabban gyűjtsék össze. A tartástechnológiai előírások és a higiéniai rendszabályok következetesen ellenőrzött betartatása mellett elengedhetetlen a kor és a termelés igényeit messzemenően kielégítő összetételű takarmány biztosítása. Csak így érhető el, hogy a tojás mindazokat a biológiailag nélkülözhetetlen anyagokat tartalmazza, amelyek az embrió fejlődéséhez szükségesek. Alapvető fontosságú, hogy a tenyésztés és az árupulyka-nevelés különböző fázisai egymástól szigorúan izolált telepeken folyjanak, és hogy ott más baromfifajt ne tartsanak. A gondozók otthoni baromfitartását meg kell tiltani! A tiszta profilú teleprészek egymástól elkülönített üzemeltetése csökkenti a fertőzés veszélyét, megkönnyíti az állatok igényeinek kielégítését és így gazdaságosabb lesz a termelés is. Hazánkban a pulykahús termelése szinte kizárólag a nagytestű, ún. gigantpulyka-típusok hibridjeivel folyik (British United Turkeys Big-6, Hybrid Converter, Nicholas, stb). Tenyésztő munka gyakorlatilag nem folyik, a nagyszülő- és szülőpárok tojás vagy napospipe formában érkeznek külföldről (Izrael, Nagy-Britannia, Kanada).

A nőivarú növendék szülőpár állomány 18 hetes elő- és utónevelést követően a „sötét” ólakba kerül, ahol az állatok felkészülnek a tojásrakásra. A világosabb (10-15 lux) időszak 6, a sötét periódus 18 óráig tart. Ügyelni kell arra, hogy ez alatt még szórt fény se jusson az épületbe, mert az állatok tömörülnek és lefulladhatnak. A 29 hetes korban végzett végső szelekciót követően, 10,5 - 11,0 kg súllyal kerülnek a tojóházakba. A bakszállásra telepített bakoknál nincs elsötétítés, a világos és sötét órák száma egyaránt 12-12 naponta. A bakokat kisebb csoportokban (15-20 állat/csoport), külön rekeszekben helyezik el. A bakokat szintén a 29. héten válogatják a testalkat, az izmoltság, egészségi állapot, és nem utolsó sorban az erős, jó állású végtagok megléte alapján. A bakok életük végéig (54. hét) itt tartózkodnak, és az ondóvétel is itt történik. Négyzetméterenként egy állatot helyeznek el. A tojóházba történő átólazással a tartási körülmények jelentősen módosulnak. Az intenzíven termelő állományok zárt, jól szigetelt épületekben termelnek, amelyekben a hőmérséklet télen, fűtés nélkül sem csökken 8 °C alá. A tojástermeléshez legkedvezőbb a 12-15 °C hőmérséklet, 70-80% relatív páratartalom és a 0,1-0,2 m/s légmozgás. Ebben a korban a szellőztető levegő szükséglet télen 3-6, nyáron 6-9 m3/óra/ttkg-onként. A 20 °C feletti környezetben csökken a tojástermelés és nő a kotlásra és vedlésre való hajlam. A mélyalmos tojóházakat általában gyaluforgáccsal almozzák, ennek hiányában száraz, penészfertőzéstől mentes, szecskázott szalmát használnak. Az istállókban olyan etető- és itatórendszert kell üzemeltetni, ami egyrészt alkalmas a jelentős mennyiségű napi takarmánymennyiség és itatóvíz kiosztására, másrészt jól bírja a nagytestű (10-29 kg) madarak által okozott igénybevételt.

A tojóház egyik fontos berendezési tárgya a tojófészek A tojóház egyik fontos berendezési tárgya a tojófészek. Mivel pulyka hajlamos a csoportos fészkelésre, a legtöbb szülőpár telepen csapóajtószerűen működő kizáró szerkezettel ellátott egyedi tojófészkeket használnak. Egy kb. 60 cm magas, 50 cm széles és 60 cm mélységű fészekre 4 tojót számítanak. Az épületben négyzetméterenként 2 tojót helyeznek el. A megvilágítás időtartamát átmenet nélkül napi 14 órára növelik, a fény intenzitása 50-70 lux. A megváltozott fényviszonyok hatására az állomány a rávilágítást követő 17-20. napon viszonylag egyszerre kezdi meg a tojástermelést, ami az első tojástól számított 3. héten éri el 70-75%-os csúcsintenzitását. A tojás mennyisége és keltethetősége számos tényezőtől függ. Ezek közül is ki kell emelni a termékenyítést, a kotlást, a vedlést, és nem utolsósorban a tojók takarmányozását. A mesterséges termékenyítés eredményességének feltétele a termékenyítésben járatos személy, a megfelelő eszközök és a művelet higiéniai igényeket kielégítő végrehajtása. Kivitelezéséhez a tojóház mindkét oldalán végigfutó áthajtó folyosó és inszemináló helyiség szükséges. A termékenyítést akkor célszerű elkezdeni, amikor az állomány már 50 tojást tojt. Ez a beólazástól számított 17. nap környékén általában megtörténik. A következő 10 nap alatt háromszor, majd hetenként egyszer termékenyítik valamennyi tojót. A frissen fejt ondó 1 ml-ével 20-22 tojót lehet inszeminálni. A bakoktól egyszerre csak akkora mennyiséget szabad lefejni, amit 30 percen belül fel tudnak használni. A véres, zavaros, elszíneződött, bélsárral szennyezett ondó termékenyítésre nem használható. A súlyos bakok megfogása és emelgetése komoly megpróbáltatás embernek és állatnak egyaránt. A kíméletes és szakszerű bánásmód az eredményes szülőpártartás egyik nélkülözhetetlen feltétele.

A pulyka a tojásrakás megkezdése után hamar és különösen hajlamos a kotlásra. A kotlás neurohormonális alapon meginduló fiziológiás állapot, amely alatt a peteleválás és a tojásrakás szünetel. Ha a tojó kotlását nem akadályozzák meg, akkor többször kotlik és az adott időszakban jóval kevesebb tojást termel. A kotló egyedek kiválogatását már a tojás megkezdését követő hetekben meg kell kezdeni, és a napi munkaműveletek között a fészkek ellenőrzését reggel 5 és 6 óra között el kell végezni. Amennyiben a világítási program helyesen működik és nincsenek az épületben sötét zugok, le nem kerekített sarkok, gyakori a tojásszedés, elegendő számú a tojófészek, ha nem engedik, hogy a pulykák sokáig elüljenek a fészkekben, valamint rendszeres és hatékony a kotlás első jeleit mutató egyedek kiválogatása és a leszoktatásuk, az állomány nagyobb arányú megkotlása nem következik be. A kotlás jeleit mutató pulykatojókat a kotlás elmélyülésének megakadályozására, illetve a tojástermelés újraindítása érdekében leszoktató ketrecbe kell helyezni. Itt, a megszokott környezettől jelentősen eltérő körülmények - almozatlan, hideg (vizes) padozat, erős (100 lux) megvilágítás, nagy légsebesség, naponta más, tojófészek nélküli ketrec - hatására az állatok 3-4 nap alatt felhagynak a kotlással és visszakerülhetnek a termelő állományba. A leszoktatás eredményességét jelzi, ha a pulykák jellegzetes pózban guggolnak, vagy tojásokat találnak a ketrecben. A ketrecsor kialakításánál egy tojóra 0,05 m2 leszoktató alapterületet kell számítani a tojóházon belül. Amennyiben a megvilágítás és a takarmányozás az előírások szerint történik, a vedlés megindulásával nem kell számolni. A hibrid szülőpárok egy perióduson keresztül termelnek, ezért mesterséges vedletési programok alkalmazására nem kerül sor.

A pulykatojók döntő többsége délelőtt tojja meg tojásait, ezért ajánlatos a tojásokat óránként gyűjteni. Ezzel a fészket is szabaddá lehet tenni a többi állat számára, mivel a már megtojt madarakat vissza tudják engedni a kaparótérbe. Így elérhető, hogy az alomtojások aránya nem haladja meg a 2%-ot. Nagyon fontos, hogy a fészekben lévő alomanyagot (forgács, szalma) rendszeresen cseréljék, mert csak így előzhető meg annak penészesedése és a tojások fertőződése. A tojások gyűjtésére új papír- és fertőtlenített műanyag tálca egyaránt használható. Kettőnél több tálca lehetőleg ne kerüljön egymásra. A begyűjtött tojásokat 22-32 °C hőmérsékletű, legalább 75% relatív páratartalmú gázkamrában formaldehid-gázzal 20 percig fertőtlenítik, majd a tojásraktárban (20-24 °C, 75-85% rel. páratartalom) tárolják. Célszerű, ha a tojóházakból a tojásokat kétnaponta a keltetőbe szállítják, ahol további tárolásuk történik. Itt a tojásokat lámpázás és válogatás után a keltetőtálcákra és kocsikra rakják úgy, hogy tárolás alatti rendszeres forgatásuk is megoldható legyen. A keltetőtojást a megtojástól számítva legfeljebb 10 napig szabad tárolni, a 8 napnál idősebb tojások a tárolás körülményeitől függő mértékben már rosszabbul kelhetnek. Minőségi szempontból követelmény, hogy a pulyka tenyésztojás tömege legalább 70, legfeljebb 80 g legyen, tartalmazza az egészséges pipe keléséhez szükséges tápláló- és hatóanyagokat, a tojás héja ne legyen bélsárral szennyezett, továbbá mentes legyen a sinusitis, ornitózis, baromfitífusz és a leukózisok kórokozóitól. A nagy termelésű hibridek genetikai képességének jobb kihasználására számos országban alkalmazzák a kevésbé alomigényes technológiák közül a pulyka szülőpárok ketreces tartását. Bár számos előnnyel bíró tartási formáról van szó, elterjedése a hazai gyakorlatban nem valósult meg.

A napospipék fogadása, a növendék pulykák elő- és utónevelése Napospipének nevezzük a leszedéstől számítva 48 óránál fiatalabb, teljesen felszáradt, felszívódott szikzacskójú, zárt köldökű, ép, egészséges, jól fejlett, életképes, még nem etetett és nem itatott pulykát, melynek szabványos súlya nem lehet kevesebb, mint 42 g. A kelést követő leszedés után az állatokat ivar szerint szétválogatják (szexálás), majd dobozba rakják és haladéktalanul a felnevelő telepre szállítják. A be- és kirakáskor figyelemmel kell lenni arra, hogy a nagytestű szülők pipéi lazább szervezetűek, durva rázkódás és a dobozokban való csúszkálás esetén gyakori a csípőficam, ami további nevelésüket nem teszi lehetővé. Az eredményes felnevelés, valamint a fertőzések be- és továbbhurcolásának megakadályozás érdekében szem előtt kell tartani a baromfitelepek létesítésének és működtetésének általános szempontjait. Az all in – all out rendszer, valamint az egy telep egy korcsoport elvének betartása alapkövetelmény. Hazai viszonyok között a pulykaállományok felnevelése általában mélyalmos módszerrel, két fázisban (elő- és utónevelés), ivar szerint elkülönítetten, az előnevelés idején akár közös légtérben történik. Az előnevelés 6 hétig, az utónevelés 16-18 hetes korig tart. A nevelés eredményei akkor alakulnak kedvezően, ha a végsúly zárt, mélyalmos, jól szellőztetett istállókban nem haladja meg a 30-35 kg-ot négyzetméterenként. A pulykák tartására minden olyan épület alkalmas, melyet csibenevelésre használnak, annak figyelembevételével, hogy a napospulykák nevelése az összes baromfifaj közül a legnehezebb. Különösen az első héten, de még inkább az első 24 órában kell szerető gondoskodással, nagy hozzáértéssel kezelni az állatokat.

A pulyka hőszabályozása lassan alakul ki, kb A pulyka hőszabályozása lassan alakul ki, kb. 30-35 napos korra válik teljessé. Anyagcseréje élénk, a kistestű baromfinál több hőt és párát termel. A naposbaromfiak közül a pulykapipe a leghőigényesebb. A hőmérsékletigénye teremfűtéssel, vagy terem- és műanyafűtés kombinációjával elégíthető ki. A többnyire gázüzemű műanyák alá legalább 250-300 napospulyka helyezhető el, a sugárzott hő fokozatkapcsolóval csökkenthető vagy növelhető. Zárt, intenzív nevelésnél a napospulykákat pipegyűrűkbe telepítik. A kb. 4 m átmérőjű, 50 cm magas hullámpapírból kialakított gyűrű meggátolja, hogy a pipék eltávolodjanak a műanya alól, másrészt elősegíti, hogy könnyebben megtalálják az ivóvizet és a takarmányt. Előnyös, ha a bekerített rész a műanya által besugárzott területen kívül egy kb. 1 m széles sávot is magába foglal, így a pulyka választhat az eltérő hőmérsékletű területek között. A napospipék fogadásakor a műanya alatt, a padló szintjén 38 °C, a teremben 26-28 °C a hőmérséklet igény. A pipegyűrűk által határolt területet 8 cm vastagon almozni kell. Az alomanyaggal (faforgács, szalma, napraforgóhéj) szemben fontos kívánalom, hogy száraz, nedvszívó, portól és penésztől mentes legyen, továbbá ne tartalmazzon idegen anyagokat és növényvédőszer-maradványokat. Szükség lehet egy elkülönítő-gyűrű létrehozására, ahová a gyengébb, oldalukon fekvő, bizonytalan járású egyedeket összegyűjthetik. A biztonságosabb mozgás megkönnyítését szolgálja, ha az almot bordázott felületű hullámpapírral borítják az első három nap alatt. Nagyon fontos, hogy minden olyan pipét, amelyet oldalukra fekve találnak és képtelenek lábra állni, haladéktalanul helyezzék át az elkülönítőbe, mert a műanya alatt tartózkodó, mozgásképtelen pipéknél fennáll a hőtorlódás veszélye. Ezeket az állatokat azonnal és szükség esetén ismételten itassák meg.

A pipegyűrű berendezéséhez tartoznak a takarmánytálcák és itatók is A pipegyűrű berendezéséhez tartoznak a takarmánytálcák és itatók is. Elhelyezésük jól megvilágított helyen történjen úgy, hogy az állatok könnyen megközelíthessék azokat, és sem a takarmány, sem az itatóvíz ne legyen kitéve a műanya közvetlen sugárzásának. A napospulykák első etetője lehet a szállító kartondoboz vagy többször használatos műanyag tálca, esetleg vályús csibeetető. A kíváncsi pipék érdeklődésének felkeltésére számos helyen műanyagból készült, alacsony feszültséggel működő, alulról megvilágított etetőtálcákat használnak. Az itatásra leginkább a 2 l-es kúpos önitatók váltak be, melyekben naponta kétszer kell az itatóvizet cserélni az edények tisztítását követően. Előnyös, ha a pipék a letelepítésük első órájában kizárólag itatóvizet kapnak, takarmányt csak ez után. A szomszédos pipegyűrűket 5-6 nap után célszerű összekapcsolni, majd a 10. napon valamennyit fel kell szedni. Az addig almozatlan területeken és a pipegyűrű helyén az alomvastagságot 8-12 cm-re kell növelni. Az eltávolított pipegyűrűket és az almot fedő hullámpapírt elégetéssel semmisítsék meg. A fizikai hőszabályozás legfontosabb eszközéül szolgáló tollazat (is) csak akkor fejlődik egészségesen, ha a nevelőtér mikroklímája megfelel az életkorral változó igényeknek. A fogadáskori hőmérsékletet (a műanya alatt az első hét végére 34, a második hét végére 30, míg a harmadik hét végére 26 °C-ra lehet csökkenteni, ezt követően 22-26 °C elegendő. A hőmérséklet megfelelő voltáról a pulykák viselkedése tájékoztat hitelesen. Optimális hőmérséklet mellett az állatok egyenletesen szétszóródva helyezkednek el a pipegyűrűben, míg túl magas hőmérséklet esetén a pipegyűrű kerületén, alacsony hőmérsékletnél a műanya alá tömörülve találhatók.

Az állatok jó közérzetéhez, a nagy növekedési erély realizálásához, az optimális hőmérsékleten kívül az ammóniamentes, oxigéndús, jó levegő ugyanúgy hozzátartozik, mint a 65-70%-os páratartalom. Amíg a nevelés első időszakában az alacsony (40-45%) páratartalom párásítással (pl. almozatlan területek locsolása) növelhető, a későbbiekben az optimális érték szinten tartása csak intenzív szellőztetéssel lehetséges. A szellőztetés az igényeket akkor elégíti ki, ha az istálló minden részén azonos a levegő minősége. Ehhez zárt, intenzív tartásban, mesterséges szellőztetés esetén télen 2-5, nyáron 3-6 m3/óra/ttkg levegőt kell kicserélni. Az egyenletes légcserét a túlnyomásos rendszer teszi leginkább lehetővé. A 60-70 decibel fölötti zajszint már zavarja a pulykákat. A hirtelen zajhatás a napospulykák pánikszerű menekülését váltja ki, amely nagyarányú taposást, elhullást okozhat. A veszteségmentes pulykanevelés egyik kulcskérdése, hogy az állatok minél hamarabb tanuljanak meg enni. Ismert, hogy a pipék az első napokban rosszul látnak és emiatt nehezen találják meg az eleséget. Ezen úgy segítenek, hogy az etetőket és itatókat nagyobb fényerejű (100 watt) izzókkal világítják meg, esetenként alulról megvilágított etetőtálcákat is használnak. A madarak számára a 600-700 nm hullámhosszúságú narancsvörös-sárga színű fény a leghatékonyabb.

A szülőpárok nevelésénél alkalmazott fényprogram jelentősen eltér a pulykahizlalás során alkalmazottól. A szülőpárok felnevelésének első három napján 24 órás, 100 lux intenzitású megvilágítást alkalmaznak, a 4. naptól sötét órákat is beiktatnak, melyek naponkénti növelésével a 10. naptól a világos és sötét órák száma egyaránt 12-12 lesz. A pulykahizlalásnál a műanyák alatt kisebb teljesítményű (60 watt) izzókkal is elérhető a szükséges fényintenzitás (40-50 lux), a megvilágítás időtartama 24 óra. Ha az első napokban világító etetőtálcákat használnak, a kiegészítő világítást akár csökkenteni vagy mellőzni is lehet. A teremvilágításra a 3. naptól át lehet térni, a megvilágítás ideje 14 órára, intenzitása 40 lux, ami később 10 luxra csökkenthető. Erre azért van szükség, mert a pulykák agresszív csipkedése már 7-10 napos kortól felléphet, megelőzésének leghatékonyabb módszere a fényerő mérséklése. Újabban, az első napon 2,5 óra világos, 3,5 óra sötét periódusú, ún. intermittáló világítási programot javasolnak annak megelőzése érdekében, hogy a napospipék túl sok takarmányt fogyasszanak egyszerre, és tele beggyel, egyensúlyukat veszítve képtelenek legyenek a mozgásra. A következő napon már át lehet térni a normális, 14 óra világos, 10 óra sötét szakaszra osztott világítási programra. A kispipék a tápban levő, kissé elütő színű részeket kiválogatják, ezért ügyelni kell a konyhasó egyenletes elkeverésére. Aránylag csekély sókoncentrációjú táp is előidézheti a sómérgezést akkor, ha a durvára őrölt és rosszul elkevert sót a pipék kiválogatják és nincs elegendő vizük, vagy az olyan meleg, hogy nem fogyasztanak belőle az állatok.

A pulykának nagy a fejlődési erélye, amelyet megfelelő beltartalmú táppal jól ki lehet használni. Fehérjeigénye jóval meghaladja a tyúkfélékét, de energia- és hatóanyag igénye is nagyobb. Kimutatták, hogy a napospulykák fehérje-, energia- és hatóanyagdús takarmánya az első időszakban a csontrendszer fejlődését szolgálja, és csak a fennmaradó rész gyarapítja az állatok izomzatát, zsírkészletét. Ha az állatokkal nem a genotípus, és az ivar növekedési sajátosságainak megfelelő táplálóanyagokat tartalmazó tápokat etetnek, fejlődési erélyük úgy megtörik, hogy azt a későbbiekben már nem lehet egyensúlyba hozni, de csontrendszerük is gyengébb marad, amely aztán alkalmatlan lesz a meglehetősen nagy test hordozására. Négy hetes korig morzsázott vagy 2 mm-es pellet, azt követően 3,2 mm-es garnulátum formájú takarmányok a legmegfelelőbbek. Az adott életkornak megfelelő összetételű tápsort fázisonként 3-4 napos átmenettel váltsuk. Az etetőrendszer állítható legyen, aminek emelésével kövessük a pulykák növekedését. A megfelelő vályúhossz biztosításával mérsékelhető az etetők körüli harc (szociális stressz). Napjainkra általános gyakorlattá vált a csőrkurtítás mind a tenyésznövendékek, mind végtermékek nevelésében. A csőrkurtítás a csipkedés (kannibalizmus) megelőzésén túl azért is szükséges, hogy kevesebb legyen a takarmánykiszórás, takarmánypazarlás. A csőrözést minél fiatalabb korban (napos, 3-7 napos) célszerű elvégezni, mert ez jár a legkisebb töréssel és előnyeire hosszan számíthatunk. A csőrkurtítás során a csőr felső káváját az orrnyílások előtti orrháti dudor alatt, az orrnyílástól lefelé kb. 1 mm-rel kell levágni. A thermokauterrel (lézerrel) végzett művelet gyors, kíméletes és nem okoz fájdalmat az állatnak. A csőrözést az utónevelőbe történő áttelepítés alkalmával szükség esetén korrigálni kell.

Az itatáshoz lehetőleg jó minőségű, emberi fogyasztásra is alkalmas ivóvíz álljon rendelkezésre. Az itatószükséglet napos korban 100 cm/100 állat, ezt követően 2,5-3 cm/pulyka. Ügyelni kell arra, hogy a vályúban a vízmélység olyan legyen, hogy benne a csőr 2/3 része el tudjon merülni. A gigantpulykák utónevelése izolált utónevelő-hizlaló telepeken, továbbra is zárt épületekben, mélyalmos technológiával folyik. A szülőpár állományokat ivar szerint elkülönítve nevelik 6 hetes kortól 18 hetes korig. Takarmányozásuk ad libitum történik, a technológiában előírt testsúly elérését hetenkénti mérlegeléssel ellenőrzik. A végtermék állományokat szintén 6 hetes korban telepítik át, ekkor a bakok 2-2,2 kg, a nőivarú állatok 1,8-1,9 kg súlyúak. Az intenzív hizlalásra alkalmas zárt épületekbe egy légtérbe, de egymástól elkülönítve telepítik az eltérő ivarú pulykákat úgy, hogy az épület 1/3 részében a tojókat, 2/3 részében a bakokat helyezik el. A nőivarú állomány 16 hetes korra eléri a vágósúlyt (kb. 8 kg) és elszállításra kerül. A felszabaduló területen szétengedik a hímivarú állatokat, melyeket 20-22 hetes korukig nevelnek, és 16-18 kg élősúlyban szállítanak vágóba.

A pulykaállományok egészségvédelme Magas színvonalú termelési eredmények csak életerős, egészséges, igény szerint tartott és takarmányozott állatállománytól várható. A pulyka faji sajátosságai közé tartozik, hogy számos kórokozóval (pl. Pasteurella multocida) szemben sokkal érzékenyebb, mint a többi háziszárnyas. A különféle takarmányozási hibák, a megfázás, a kispulykák heveny bélgyulladása miatt tömeges elhullást okozhatnak. Az összes kiesés döntő hányada (60-80%) a nevelés első négy hetére esik. Az elhullások aránya a gigantpulykák hizlalásakor 5-20 hetes kor között 1-3% körüli értéken tartható, ami azt is bizonyítja, hogy az eredményes pulykahús termelésnek csak egyik feltétele a jó minőségű napospipe, a siker másik fele a munkában részt vevő szakembereken múlik.

A tartási és takarmányozási hibák okozta fontosabb betegségek A „turkey syndrome 65 (TS-65)” A 2-4 hetes korban jelentkező, a csöves csontok megrövidülését, megvastagodását, oldalra rotált metatarsust és a tollasodás zavarát eredményező betegség Mn-, Zn-, kolin-, biotin-, nikotinsav-, folsav- és piridoxin hiány következtében léphet fel, főként mikoplazmózissal terhelt állományokban. Pulykabakok görbe ujjtartása Zsúfoltan tartott állományok 5-10%-ában, kb. 4 hetes kortól észlelhető, hogy az ujjpercek 90 fokban oldalirányban fokozatosan kifordulnak. Ezt követően a testsúly nagy részét viselő talppárna is kifekélyesedhet, melyből gennyes izület- és ínhüvelygyulladás alakul ki akkor, ha az alom minősége is rossz (nedves, lemezes). A zsúfoltság megszüntetése, az ásványi-anyag szükségletet kielégítő takarmány és a kifogástalan alom biztosítása a megelőzés alapja. A talpfekélyesedés Az elnedvesedett, lemezessé váló alom által kiváltott betegség a talppárna különböző mélységű kifekélyesedésében, következményes ín-, ínhüvely- és izületgyulladásban, sántaságban, mozgásképtelenségben, felfekvésekben, lesoványodásban, elhullásban nyilvánul meg és néhány hét alatt súlyos veszteségeket okozhat az érintett állományokban. Aorta repedés Főként a legnagyobb súlyú, gyorsan gyarapodó bakok között gyakran előfordul 8-24 hetes kor között. A nagy energia- és fehérje tartalmú tápokat, a magas vérnyomást, lipémiát és az esetleges rézhiányt hozzák összefüggésbe a hirtelen bekövetkező elhullásokkal.

Baktériumok okozta betegségek Baromfikolera A Pasteurella multocida különböző szerotípusai által okozott betegség a tyúkféléknél jóval érzékenyebb pulykákban már fiatal korban is előfordul és jelentős veszteségeket okoz. Megelőzése a járványvédelmi és higiénés előírások szigorú betartásától várható. A betegség ellen programszerűen vakcinázni is lehet (lásd később). A megbetegedett állományok gyógykezelése antibiotikumokkal, szulfonamidokkal, valamint vitaminok adagolásával kísérelhető meg. Escherichia coli fertőzés Az E. coli fertőzés pulykákban bélgyulladás, vérfertőzés, légzsák-, petevezető-, hashártya- és köldökgyulladás formájában jelentkezhet és szerepe van a tenosinusitisek kialakulásában is. A pontos diagnózis és a hatékony gyógykezelés meghatározása csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. A fertőződés megelőzésében a stresszor-hatások (pl. áttelepítés, csőrkurtítás, vakcinázások, vérvizsgálatok stb.) csökkentése jótékony hatású lehet, a beavatkozások előtt célszerű az állományt antibiotikum- és vitamin-kezelésben részesíteni. Egyebekben meg kell követelni a higiénés előírások maradéktalan betartását.

Paratífusz A különféle Salmonella-fajok által okozott fertőzések forrása az ürülékkel szennyezett tojás, a tojófészkek alomanyaga, más, a tojásokkal érintkező anyagok, és nem utolsó sorban a szennyezett takarmány. A fiatal állatok között a nagyarányú, 40-60%-os elhullás, az idősebbeknél a tojástermelés csökkenése, a termékenység és a keltethetőség romlása okoz jelentős károkat. Az idősebb korban fertőződött állatok sem klinikai, sem jellemző kórbonctani tüneteket nem mutatnak, de baktériumürítőkké válnak. A fenyegetett tenyészállományokat immunizálni kell (lásd később). A mentesség megőrzése érdekében speciális program alapján végrehajtott rendszeres ellenőrző vizsgálatokat szükséges végezni. Baromfitífusz A Salmonella gallinarum fertőzés főként fiatal pulykákban okoz jelentős mértékű elhullást. A gyógykezelés antibiotikummal megkísérelhető. A mentesítési programoknak köszönhetően a betegség ma már ritkábban fordul elő. A megelőzés és a mentesség megőrzése a vonatkozó rendelet szerint történik. Mikoplazmák okozta betegségek Pulykaállományokban főként a Mycoplasma gallisepticum, a M. synoviae és a M. meleagridis okoz légzőszervi és ízületi tüneteket. A mentes állományok megvédése csak a kifogástalan telepirányítás által következetesen végrehajtott higiénés programtól remélhető. A beteg állományok gyógykezelése megkísérelhető ugyan, de költségessége miatt az állatokat célszerűbb a legrövidebb időn belül levágatni.

Vírusok okozta betegségek Avian encephalomyelitis (AE, epidemic tremor) A gyógyíthatatlan betegség 1-3 napos és már tojókorban lévő pulykáknál szokott jelentkezni. A nem immunizált állományokban a csökkent tojástermelés, illetve a fertőzött tojásokból kelt pipék nagyarányú elhullása okoz súlyos veszteségeket. A megelőzés érdekében a tenyészállományokat immunizálni kell. A vakcinázást követő 4 hétig a tojásokat nem szabad keltetni. A védett szülőállományok utódai magas szintű szikimmunitással rendelkeznek. Madárinfluenza A madárinfluenzát a humán influenzához hasonló vírus okozza, mely különböző formákban (enyhe, idült, szisztémás) megnyilvánuló és súlyosságú megbetegedést okoz. Az emberre is veszélyes H5N1 influenzavírus Európában pulykaállományokba került behurcolásra. A jó telepi higiénia, a fertőző források (tojás, élő állat) kiküszöbölése a megelőzés alapja. A fertőzött tenyészállományokat ellenőrizni kell, pozitív eredmény esetén tojásaikat tenyésztojásként nem szabad felhasználni. Pulykák coronavírus okozta bélgyulladása (Transmissible enteritis of turkey, Bluecomb, Mud fever) Az állományokat bármely életkorban veszélyeztető, rendkívül fertőzőképes kórokozó főként napos pulykákban okoz nagymértékű (25-50%), eléhezésre visszavezethető elhullást. A betegség növendék és felnőtt állományokban is hirtelen jelentkezik, és gyakran baktériumos fertőzésekkel szövődik. A megelőzésben hangsúlyos szerepe van a kifogástalan telepi higiéniának és a stressz-helyzetek elkerülésének. Antibiotikumok, vitaminok és elektrolit oldatok adása csökkentheti a veszteségeket.

Baromfihimlő A betegség bőr-, illetve nyálkahártya formája (utóbbi azonnali elhullást okoz), akár együttesen is, bármely életkorú állományban megjelenhet. A terjedése lassú, hetekig, hónapokig eltart, visszaveti a tojástermelést, csökken a termékenység és a keltethetőség is. A megelőzés leghatékonyabb módja a vakcinázás (lásd később). Baromfipestis Az állományok rendszeres vakcinázása előtt ez a világszerte előforduló betegség okozta a legnagyobb veszteségeket baromfiállományokban. A pontos kórhatározás laboratóriumi vizsgálatokat igényel. A megelőzés érdekében minden fogékony egyedet a megfelelő program szerint, ismételten vakcinázni kell. A higiéniai és járványvédelmi előírások betartása megkerülhetetlen. Pulyka rhinotracheitis (TRT, Turkey rhinotracheitis) A növendék pulykákban, főként légzőszervi tünetekben megnyilvánuló betegség következtében az elhullás mértéke 30%-ig is emelkedhet. Rossz higiénés körülmények között gyakoriak a szövődmények, amelyek tovább súlyosbítják a kórképet. Tojástermelő állományokban a klinikai tünetek nem túl súlyosak, a takarmányfelvétel és a tojástermelés radikális visszesése a jellemző. A gyógyulás kb. 3 hétig tart. A betegség megelőzésében nagy szerepe van a megfelelő mikroklíma, települési sűrűség és alom biztosításának. A TRT ellen élő és inaktivált vakcina van forgalomban. A szakszerűen végrehatott vakcinázás hatékony eszköze a megelőzésnek.

Paraziták okozta betegségek Blackhead A betegséget a pulykák (és csirkék) vakbelében élősködő Heterakis gallinarum féreg petéiben élő Histomonas meleagridis protozoon okozza. A blackhead az állat ellenállóképességét gyengítő stresszhatásokat követően alakul ki legtöbbször. A fertőzést követő 10-12 nap múlva jelentős, akár 50%-os elhullást is okoz. A megelőzés érdekében az idősebb és fiatal állományok nevelési helye között az izolációs távolságot meg kell tartani, nagy gondot kell fordítani az istállók takarítására, fertőtlenítésére és az alom kezelésére. Férgek A pulykákat orsóférgek, vakbél-férgek, fonalférgek, légcsőférgek és galandférgek parazitálják. A védekezést a megelőzésre kell elsődlegesen alapozni. Ennek főbb elemei: az ólak szakszerű takarítása, a trágya eltávolítása, az alom kezelése, a túltelepítés elkerülése, a vadmadarak távoltartása és a rovarirtás. A gyógykezelésre féreghajtók alkalmazhatók programszerűen.

Gombák okozta betegségek Tüdőpenész (Aspergillosis) A betegséget az Aspergillus fumigatus nevű gomba okozza, mellyel a pipék már a keltetőben vagy a telepítés helyén, napos korban fertőződhetnek. Egyhetes kor után az állatok érzékenysége megszűnik. A fertőzött állatok nem veszik fel a takarmányt, tátognak, légzésük nehezített. A tojások szakszerű fertőtlenítésével, penészmentes alom biztosításával a tüdőpenész megelőzhető. Mikotoxikózisok A mikroszkopikus gombák toxinjai iránt a pulykák is szinte minden életkorban érzékenyek. A szennyezett takarmányok elfogyasztását követően általában rossz súlygyarapodás, gyenge takarmányhasznosítás, csökkent tojástermelés, elesettség, immunszuppresszió, rossz tojásminőség, dermonekrózis és a tollasodás zavara (T2 toxin), veseduzzanat (ochratoxin-A) vagy vérzések az izomzatban (aflatoxin) figyelhető meg.

Szülőpár-állományok vakcinázási programja (példa) Életkor Betegség Alkalmazás módja 0. nap TRT I. élő vírus vakc., spray 1. hét Baromfipestis I. élő vírus vakc., itatás 4. hét II. élő vírus vakc., spray 5. hét 6-8. hét Szalmonellózis I. inaktivált vak., i.m. 10. hét Baromfihimlő I. élő vírus vakc., szárnyredő szúrás 12. hét Baromfikolera I. inaktivált vakc., s.c. nyakbőr alá 13. hét AE I. élő vírus vakc, itatás 15. hét II. inaktivált vakc., s.c. nyakbőr alá 18. hét I. inaktivált vakc., i.m. II. inaktivált vakc., i.m. 23. hét II. élő vírus vakc., itatás 24. hét Inaktivált vakc., i.m. II. élővírus vakc., szárnyredő szúrás 27. hét III. inaktivált vakc., s.c. nyakbőr alá 29. hét III. inaktivált vakc., i.m.

Végtermék állományok vakcinázási programja (példa) Életkor Betegség Hely Alkalmazás módja 0. nap Baromfipestis TRT Keltető I. élő vírus vakc., spray 3. hét Előnevelő telep Inaktivált vakc., i.m. 4. hét II. élő vírus vakc., spray 5. hét Haemorrhagiás enteritis Itatás 6-8. hét Baromfikolera Hízó telep I. inaktivált vakc., s.c. nyakbőr alá 9.-10. hét III. élő vírus vakc., spray (tojó, bak) 10-12. hét II. inaktivált vakc., s.c. nyakbőr alá (bakok) Tojók elszállítása után Hízó telep, szükség esetén IV. élő vírus vakc., spay (bakok)