Növényrendszertan 4. előadás Dr. Bartha Dénes 2017. április 4.

(Mycetes, Mycota, Mycophyta) Gombák - Fungi (Mycetes, Mycota, Mycophyta)

A gombák általános jellemzése színtesteket és klorofillt nem tartalmaznak teleptestűek az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borított, a fejlettebbeké sejtfal által védett a sejtfal cellulózból, hemicellulózból és kitinből épül fel

A gombák általános jellemzése (folytatás) kicsiny és kis számú (2-8) kromoszómájuk van a riboszómák nem kapcsolódnak olyan szorosan az endoplazmatikus retikulumhoz mint a növényekben specifikus sejtorganellumuk a lomaszóma, mely a sejtfal és a plazmalemma között fordul elő  váladékképződéssel kapcsolatos feladata van

A gombák általános jellemzése (folytatás) Scleroderma vulgare-n heterotróf táplálkozásúak szaprobionta parazita szimbionta (korhadéklakó) (élősködő) (együttélő) Boletus parasiticus Scleroderma vulgare-n Leccinum aurantiacum és Populus tremula Coprinus comatus

A gombák általános jellemzése (folytatás) a magasabb szervezettségű gombák testét gombafonalak (hifák) építik fel szaporodásuk rendkívül változatos ivartalan szaporodás zoospórák (rajzóspórák) konidiospórák (konidiumok) - exogén lefűződés oidiospórák (oidiumok) - hifafeldarabolódás sarjsejtek klamidospórák (kitartó spórák) - vastag fal 1. 2. 3. 4. 5.

A gombák általános jellemzése (folytatás) ivaros szaporodás izogámia anizogámia oogámia a gombák fejlődésmenete (nemzedékváltakozása) haploid és diploid életszakaszokból áll gombák feltűnéséről 400 millió éve vannak adatok a gombákkal foglalkozó tudomány a gombatan (mikológia) a gombák rendszerezése a teleptest, az ivaros szaporodási forma, biokémiai tulajdonságok alapján történik elsősorban

10. t: Nyálkagombák - Myxomycota

sejtfal nélküli (csupasz) szervezetek sokmagvú, mozgó (amőboid), gyakran habos plazmatesteket (plazmódium) hoznak létre

életciklusuk: plazmódium  termőtest (spórával)  zoospórák  myxamőba  plazmódium

Kakukknyál – Mucilago spongiosa endoparazita vagy szaprobionta életformájúak 450-500 fajukból hazánkban mintegy 100 faj él főleg nyirkos erdőkben, elhalt leveleken, korhadó fán, fakérgen, állati trágyán élnek, illetve moszatokon, virágos növények gyökerén élősködnek Kakukknyál – Mucilago spongiosa

11. t: Valódi gombák - Eumycota

sejtfallal rendelkező szervezetek, mely az ősibb fajoknál cellulózból, a fejlettebbeknél kitinből épül fel a test csúcsnövekedésű, hengeres hifákból áll alaphifa (eredeti alakjukat megtartják, faluk nem vastagodott) rosthifa (szilárdítást végző, vastag falú, szűk üregű) szállítóhifa (szállítást és raktározást végző, tág üregű) 1. 2. 3.

a hifák gyakran elágaznak, sűrű hálózatot alkotnak  fonadék (micélium) (1-2. kép), esetenként fonadékköteg (rhizomorfa) (3. kép) vagy szövedék (plektenhima) (4. kép) jön létre 1. 2. 3. 4.

sajátos szövedéktömörülés a termőtestpárna (sztróma) (1-2 sajátos szövedéktömörülés a termőtestpárna (sztróma) (1-2. kép), valamint a szklerócium (spórákat nem tartalmaz) (3-4. kép) 1. 2. 3. 4.

1. at: Mozgó moszatgombák - Mastigomycotina

teljes vagy részleges életciklusukban rajzóspórásak (zoospórásak)

Phytophtora faj burgonyán (Solanum tuberosum) rendszerint polienergidásak, sejtfaluk cellulóz vagy kitin főleg növényi és állati élősködők, de szaprobionták is vannak általában a klorofillt vesztett moszatokhoz hasonlítanak több mint 6000 fajuk ismert Phytophtora faj burgonyán (Solanum tuberosum)

1. o: Ostoros moszatgombák - Chytridiomycetes többnyire vízi növényeken, ritkábban szárazföldi szervezeteken élősködnek egyostoros rajzóspórákkal szaporodnak jellemző fajaik az Olpidium-ok, melyek csíranövények (pl. káposzta, dohány, répa) tőfekélyét okozzák Olpidium sp.

Halpenész – Saprolegnia ferax Szőlőragya – Plasmopara viticola 2. o: Petespórás moszatgombák - Oomycetes ivartalanul kétostoros rajzóspórákkal, ivarosan oospórákkal szaporodnak vízben élő élősködő fajaik a halpenészek (Saprolegnia spp.) a szárazföldi fajok közül veszélyes élősködő a szőlőragya (Plasmopara viticola), továbbá a Pythium és Phytophtora fajok Halpenész – Saprolegnia ferax Szőlőragya – Plasmopara viticola

Halpenész – Saprolegnia ferax r: Saprolegniales Halpenész – Saprolegnia ferax

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya – Plasmopara viticola r: Peronosporales Szőlőperonoszpóra, szőlőragya – Plasmopara viticola

2. at: Járomspórás moszatgombák - Zygomycotina

gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin spóráik ostor nélküliek sejtjeik polienergidásak ivaros szaporodásuk a zigogámia (mely az izogámia egyik esete)  zigospóra (járomspóra) polienergidás sejt zigospóra

túlnyomóan szaprobionta szervezetek egyik csoportjuk, a fejespenészek (Mucorales) gyümölcsökön, kenyéren, trágyán szaporodnak el másik csoportjuk, a rovarpenészek (Entomophtorales) rovarokon fordulnak elő 610 fajuk ismert

Fejespenész – Mucor mucedo r: Mucorales Fejespenész – Mucor mucedo

Fejespenész – Mucor mucedo

Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae) r: Entomophtorales Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)

Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)

3. at: Tömlősgombák - Ascomycotina

gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin

a tömlőben (aszkusz) 8 haploid tömlőspóra (aszkospóra) keletkezik

aszkogén hifa (dikariotikus)  horogképződés  kariogámia  tömlő (aszkusz) képződése  8 tömlőspóra (meiotikus és mitotikus osztódással)

az aszkuszok elhelyezkedése szabadon termőtestben (aszkokarpium)  termőtestpárnában (sztróma) 1. 2.

a szorosan egymás mellett elhelyezkedő aszkuszok termőréteget (himenium) alkotnak, jellemző termőtestformáik: kleisztothecium apothecium perithecium lokulusz (aszkosztróma)

a tömlősgombák ivartalan szaporodása sarjadzással konídiumokkal 1. 2.

Homoki papsapkagomba – Helvella leucopus mozgó sejtformáik nincsenek szárazföldi szaprobionták vagy paraziták 15000 fajukból nálunk mintegy 2700 faj él Homoki papsapkagomba – Helvella leucopus

1. o: Őstömlősök - Hemiascomycetes

nincs termőtestük főleg sarjadzással szaporodnak, az ivaros szaporodás alárendelt vagy hiányzik az őstömlősgombáknál (Endomycetales) az ivaros szaporodás hiányzik, a Saccharomyces fajok alkoholos erjedést idéznek elő  bor- és sörélesztők Saccharomyces sp.

a dérgombák (Taphrinales) páfrányok és kétszikűek élősködői, az aszkuszok a megtámadott növényen dérszerű bevonatot (termőréteget) alkotnak; ellevelesedést, fodrosodást, levélcsavarodást, rügyelhalást, boszorkányseprőt okoznak a Taphrina fajok Taphrina sp.

Gyertyán bábaseprő – Taphrina carpini r: Taphrinales Gyertyán bábaseprő – Taphrina carpini

2. o: Tömlőspenészek - Plectomycetes

termőtestük kleisztothecium, melyek szabálytalanul nyílnak

jellemző fajaik a kannapenészek (Aspergillus spp jellemző fajaik a kannapenészek (Aspergillus spp.) és az ecsetpenészek (Penicillium spp.), melyek az erdőtalajban fontos lebontó tevékenységet folytatnak, de a fermentációs eljárásoknál, gyógyszeralapanyag-előállításnál is jelentős szerepük van Aspergillus sp. Penicillium sp.

Microsphaera quercina további fajok a tracheomikózist okozó Ceratocystis spp., valamint a növények levelein lisztszerű bevonatot alkotó lisztharmatok (pl. Microsphaera spp., Erysiphe spp.) Ceratocystis ulmi Microsphaera quercina

Zöld nemespenész – Penicillium roqueforti r: Plectascales Zöld nemespenész – Penicillium roqueforti

Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina r: Erysiphales Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina r: Erysiphales Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

3. o: Maggombák - Pyrenomycetes

termőtestük perithecium, melyben termőréteg alakul ki a termőtestek terméspárna (sztróma) felületén vagy abba ágyazódva szerveződnek, melyek színesek (pl. Nectria spp.) vagy sötét színűek (pl. Gnomonia spp.) egyes fajoknál szklerócium képződik (pl. Claviceps purpurea) Nectria cinnabarina Gnomonia sp. Claviceps purpurea

Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina r: Pyrenomycetales Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina

4. o: Csészegombák - Discomycetes

Lophodermium seditiosum termőtestük apothecium, melyben termőréteg alakul ki a szaprobiontáknál csaknem teljesen hiányzik az ivartalan szaporodás tűleveleken élősködnek a Lophodermium fajok, lombleveleken a Rhytisma fajok Lophodermium seditiosum Rhytisma acerinum

Juhar levélfoltosító – Rhytisma acerinum r: Phacidiales Juhar levélfoltosító – Rhytisma acerinum

Erdeifenyő tűkarcgomba – Lophodermium pinastri r: Phacidiales Erdeifenyő tűkarcgomba – Lophodermium pinastri

Narancssárga csészegomba csésze alakú, nagyobb termőtestű fajok a lignikol (korhadó fán élő) Sarcoscypha coccinea, humikol (humuszlakó) a csészegomba fajok (Pezizaceae) Piros csészegomba Sarcoscypha coccinea Narancssárga csészegomba Peziza aurantia

a termőtest a tönkből és süvegrészből áll a mérgező papsapkagombaféléknél (Helvellaceae) és az ehető kucsmagombaféléknél (Morchellaceae) Fodros papsapkagomba Helvella crispa Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum hipogeikus (talajban fejlődő) termőteste van a szarvasgombáknak (Tuberales), melyek erdei fafajokkal élnek szimbiózisban  mikorrhiza Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum

5. o: Sztrómaüreges tömlősgombák Loculoascomycetes

az aszkuszok egy- vagy többrétegű termőtestpárnában (lokulusz = aszkosztróma) fűződnek le leveleken élnek a korompenészek, melyek a levél- és pajzstetvek váladékával táplálkoznak Capnodium salicinum

A tömlősgombák csoportosítása a termőtest alakja szerint Nyitott termőtestű tömlősgombák Csészegombák: csésze, tányér alakú, vékony húsú Kucsmagombák: a tönk csúcsán kucsma- vagy süvegszerűen kiszélesedik Zárt termőtestű tömlősgombák Szarvasgombák: föld alatt fejlődnek