5. témakör Hőtermelés
1. Hőellátási módok A felhasznált végenergia kb. 2/3-a hő. Hőigény: – ipari-technológiai (kb. 50 %): nagy hőmérsékletű (hőhordozó: füstgáz, villamos energia), közepes hőmérsékletű (gőzfázisú víz, termoolaj), kis hőmérsékletű (levegő, folyadékfázisú víz). – lakossági-kommunális: fűtési és melegvíz (kb. 50 %): egyedi, központi, távolsági. –„hidegenergia”, hűtés.
Konvencionális hőtermelés folyamata Tüzelő berendezések hőkémiailag kötött energia
Ipari-technológiai hőellátás
Hőmérleg Tüzelőberendezés: Gőzkazán: Vízkazán:
Egyedi és központi fűtés és használati melegvíz ellátás
Távhőellátás
Folyamat, hatásfok A tüzelőanyagok kémiailag kötött energiája a tüzelőberendezésben hővé alakul, s hőjét átadja a hőhordozónak (levegő, folyadék- és gőzfázisú víz, termoolaj), s a hőhordozó biztosítja a fogyasztó hőteljesítményét. Energetikai jellemző: Mértékegység: teljesítmény [W hő /W ü ill. W ü /W hő ], hő [J hő /J ü ill. J ü /J hő ]: η Q = 0,6-0,94 ill. q Q =1,7-1,06.
Folyamat, hatásfok η FM <η kazán. Gőz hőhordozójú FM: – kondenzvíz-gazdálkodás (visszatérő kondenzátum mennyiségének növelése), – hulladékhő-hasznosítás. Forróvíz hőhordozójú FM: – forróvíz nyomástartása, – hőteljesítmény növelésével nő a hatásfok. Osztrák adatok: – egyedi hőellátás: q Q ≈2 J/J, – távhő: q Q ≈1,5 J/J, s ezzel a környezetszennyezés is kisebb (kibocsátások csökkennek + magasabb kémény, nagyobb mértékű hígulás).
Energiafolyam ábra