Olaszország fejlesztési stratégiája

A duális regionális fejlődés ellentmondásai 1. Duális fejlődés gyökerei: Előzmények XIX.század Modern tőkés fejlődés előfeltételei: Geopolitikai helyzet Itáliai liberalizmus Savoyai-uralkodóház modernizációs törekvései Cavour gazdaságfejlesztési programja: Műszaki infrastruktúra kiépítése Külkereskedelmi forgalom megduplázódása Modernizált mezőgazdaság Nemzetközi piacokra is termelő ipartelepítések

Délen feudális nagybirtokrendszer Olasz egység (1861)politikai egység, regionális egyenlőtlenségek! Az olasz ipari nekirugaszkodás időszaka Gazdasági növekedés alacsonyabb szintje (Gerschenkron): Erőtlen iparpolitika Támogatási és vámrendszer korlátozó hatása Vasúti építkezések Előnytelen általános politikai helyzet Ideológiai alap hiánya

Az olasz iparosítás hatásai DÉL Kezdetleges művelési viszonyok Extenzív gabonatermelés ÉSZAK Modern nagyipari fejlődés Gép- és vegyipari bázisok létrejötte (Torino-Milánó-Genova) urbanizálódás ütemében nem voltak nagy különbségek I.vh: nagy munkanélküliség, a legnagyobb északi vállalatok csődje 1925: Fasiszta kormány: gabonaütközet II.vh Marshall-segély

2. Az olasz gazdasági csoda két évtizede: 50-es évek pozitív hatásai: Földrajzilag mozgékony munkanélküliek Állam gazdaságfejlesztő tevékenysége Gyenge szakszervezeti hatás Gáz- és olajtermelés növekedése Fejlett külföldi technológia Hátráltató tényezők: Fejletlen tőkepiac Pénzügyi fegyelem gyöngeségei Köz- és szakoktatás fejletlensége Politikai rendszer instabilitása Infrastruktúra fejletlensége

3. Sikerek és kudarcok a meridionalista politikában: Dél elmaradottságát kiváltó tényezők: Gyarmati függőség Helyi uralkodó osztály a modernizáció ellen Kedvezőtlen természetföldrajzi adottságok Sajátos gazdálkodási formák sajátos településstruktúrával (latifundiumok) 1950. Agrárreform hatása: Aránytalan földosztás a fejletlen területeken Talajjavítási és öntözési beruházások hiánya Labdarúgó stadionok és templomok építése

1957. Déli Iparfejlesztési Törvény: Direkt támogatások, vámkedvezmény Alacsony kamatlábú hitelek Ipari befektetések 60%-át délen kellett megvalósítani Növekedési pólus stratégia (kis- és középszektor támogatása) Munkaerő-, vagy nyersanyagigényes, környezetszennyező tevékenységek telepítése  Déli ipartelepítés: I. szakasz: energetikai, petrolkémiai és acélipari beruházások II. szakasz: északi húzóágazatok megjelenése (Fiat)

Mezzogiorno-program eredményei: az ipari struktúra megjelent, agrárfoglalkoztatottak aránya csökkent, átlagos vállalatméretek növekedtek

Mezzogiorno fejlesztési program - európai regionális politika legnagyobb vállalkozása - kedvező változások elindítása a déli régiókban: a két országrész kohéziója erősödött - olasz interregionális egyenlőtlenségek fennmaradása+ újak megjelenése - agrárszektor modernizációja+ korszerű iparágak megjelenése - Dél kereskedelmi mérlegének kedvezőtlen befolyásolása - Társadalmi feszültség rurális vidék- nagyvárosi övezet

1975. Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatása Maffia és a vezető rétegek összefonódása Kedvező változások okai: Állami ár- és bérpolitika Szociális juttatások Kibővülő közigazgatási bürokrácia Hitel- és részletfizetési rendszer Déli kivándorlások átutalásaiból származó vásárlóerő növekedés Idegenforgalom

Harmadik Olaszország születése Gyengülés: GDP és ipari növekedés a felére csökkent Politikai-társadalmi válság, sztrájkhullámok Hagyományos ágazatok szerepe visszaesett Csökken a foglalkoztatás, fordista-taylorista módszert felváltotta a rugalmas termelésszervezés Ezek mellett az elavult ipari tevékenységek helyébe innovatív ágazatok, modern szolgáltatások léptek Fellendülés: Feldolgozóipar fejlődése új üzemi formákra és iparosítatlan területekre összpontosult

A fejlődés sajátosságai: Az ipar regionális átrendeződése Kis- és középüzemi szektor a növekedés motorja Jelentősen megnőtt a vállalkozások száma (’91: 3millió) Csökkent az átlagos vállallat méret (’71:7,9fő’91:3,0fő) Duális gazdaságot felváltja a három- vagy négypolusú regionális tagozódás, makrorégiók „A Harmadik Olaszország” kialakulása Exportorientált fejlesztések Nagy jelentőséggel bír a területi fejlődésben: Tercier szektor Ipar innovatív ágazatai Regionális közigazgatás formai és tartalmi változásai

Regionalizmus és decentralizáció Kialakulása körül vita alakult ki: (jobboldali hatalom) Egységhez szilárd központi hatalom kell Garantálni kell a területek autonómiáját Az ellenzéki kommunista párt akarta a támogatást megszerezni a régiók felállításának szorgalmazásával. Fontos tanulság: a hatalom tényleges decentralizálása a többség és ellenzék közötti viszonytól függ 1970: 15 régiót ruháztak fel „rendes” státusszal Korábban már volt 5 különleges státuszú régió

A régiókat heterogenitás jellemzi: Különbség városok, a lakosság számában, területi méreteiben, politikai-társadalmi-gazdasági céljaikban Törvénykezési hatalommal bírnak (alkotmány szabályozza) Uniformitás: választási tv.-ben, legfőbb szervekben Tartományi bürokrácia felépítése: Központi bürokrácia jeleit mutató kivülről bekerült vezetők „Reformerek” innovatív elképzelésekkel ill. akik a magas poziciókba politikusok révén jutottak Alsóbb szintű önkormányzat révén érvényesíti politikai akaratát

1938: Regionális Elnökök Konferenciája (a központi kormányzattal azonos szintű politikai-igazgatási szerv) Régiók jellemzője (ma) Olasz kormányzati rendszer lényeges eleme Intézményesítésük visszafordíthatatlanná vált Állampolgárok, és a kormányzat is legitimnek tartja További fejlesztési elképzeléseket is megfogalmaztak alábbiakkal kapcsolatban: Interregionális koordináció gyenge délen Központi költségvetéstől való függetlenedés

Decentralizációt elősegítheti: Régiók jogkörszélesítésének, függetlenedés elnyerésésnek módszerei: Mérsékeltebb irányzat: központi hatalom visszaszorítása, felesleges párhuzamosság kiszűrése Radikális autonomisták: alkotmányos változásokban látják a megoldást,föderalizált államtípus Ezekből is érzékelhető, hogy az olasz regionaizmus fejlődési pályán van Decentralizációt elősegítheti: Közös európai piac kihívásai Európia integráció

Köszönjük a figyelmet!