2012.09.11. dr. Szilágyi Szilvia szilvia@emla.hu A környezetvédelmi szabályozás kialakulása, okok, történet, nemzetközi folyamatok, mérföldkövek Jogrendszerek, a környezetvédelmi jog elvei, a környezethez való jog 2012.09.11. dr. Szilágyi Szilvia szilvia@emla.hu

Környezet, környezetvédelem - környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete; - környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői; - környezetvédelem: olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása.

A nemzetközi környezetjog története - okok Gazdasági fejlődés, megnőtt ipari termelés, népesség számának növekedése, közlekedés fellendülése – természeti erőforrások fokozott igénybe vétele A környezetszennyezés az emberiség számára az egyik legfenyegetőbb veszéllyé vált Egyre gyakoribb környezetvédelmi katasztrófák, egyre súlyosabb következményekkel Környezetszennyezés határokon átívelő jellege

A nemzetközi környezetjog története A II. világháborút megelőzően lokális, regionális egyezmények (1902: Párizsi Egyezmény a mezőgazdaság számára hasznos madarak védelméről) A környezetvédelem fontosságának növekedését jelzik az egyes, nemzetközi környezetvédelmi jogesetek is (Trail Smelter ügy 1941) Trail Smelter ügy: egy, a kanadai és amerikai határ mentén működtetett kanadai tulajdonú bányászati és kohászati vállalat kén-dioxid-kibocsátása súlyos szennyezést okozott az amerikai Washington államban. A két kormány az ügyet választottbíróság elé vitte. Az 1938-ban született választottbírósági döntés értelmében megállapítást nyert, hogy a Trail-kohó vállalat működésével kárt okozott az Egyesült Államoknak. Az állam kizárólagos joga, hogy hozzájáruljon, vagy megtiltsa területének használatát; egyik államnak sincs joga arra, hogy olyan módon használja területét, vagy engedje át annak használatát, hogy azzal károsodást okozzon más állam területén.)

A nemzetközi környezetjog története A II. világháborút követően előtérbe került a környezet globális védelme Egyre növekvő számban születtek nemzetközi egyezmények (Londoni Egyezmény 1954 a tengerek olajszennyezésének megelőzéséről; Genfi Egyezmény 1958 a nyílt tengerről) Fontos szerepet játszottak a megjelenő nemzetközi szervezetek is (1945 ENSZ – égisze alatt számos, a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődésében kiemelkedő jelentőségű konferencia megrendezésére került sor)

Mérföldkövek a nemzetközi környezetjog történetében 1972: Római Klub (1968-ban alakult nemzetközi csoport, célja a globális problémák azonosítása és az ezekkel kapcsolatos megoldás-javaslatok kidolgozása) jelentése a Növekedés határai címmel a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés tendenciái nem tarthatók fenn sokáig, beavatkozás nélkül, amennyiben az exponenciális növekedés tovább folytatódik, akkor a XXI. század közepén az emberi civilizáció össze fog omlani a felvázolt problémák leküzdése csak nemzetközi összefogással lehetséges 1972 Stockholm - ENSZ Konferencia az emberi környezetről az emberi környezet megóvásával foglalkozó első világméretű program kidolgozása nyilatkozat a környezetvédelem alapelveiről és nemzetközi feladatairól: az emberhez méltó környezethez való jog, az államok nemzetközi együttműködési kötelezettségének kimondása az együttműködés irányítására, a nemzetközi erőfeszítések összehangolására létrejött az ENSZ Környezeti Programja (UNEP): környezettel kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés biztosítása, jelentések készítése, nemzetközi egyezmények előkészítése, segítségnyújtás államoknak a környezetvédelem intézményrendszerének fejlesztéséhez.

Mérföldkövek a nemzetközi környezetjog történetében A Stockholmi Konferenciát követően a korábbi, ún. szektorális megoldások helyett megjelenik az ún. integratív környezetvédelmi szemlélet (a környezet szennyezése elleni védekezés a csővégi módszerekről a forrásoknál történő védekezésekre helyeződött át) 1983: az ENSZ Közgyűlés létrehozta a Környezet és Fejlődés Világbizottságot feladata: a fenntartható fejlődés érdekében hosszú távú környezetvédelmi stratégiák kidolgozása 1987: jelentés „Közös Jövőnk” címmel: fenntartható fejlődés elvének kimondása – „a harmonikus/fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől."

Mérföldkövek a nemzetközi környezetjog történetében 1992 Rio de Janeiro: ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciája Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről (27 alapelvet fektet le; kinyilvánítja a fenntartható fejlődés szükségességét; kimondja az államok közös felelősségét a környezetért) Feladatok a XXI. századra: (ajánlások és javaslatok) Éghajlatváltozási Keretegyezmény (célja az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentése, klímaváltozás kiküszöbölése) Biológiai Sokféleség Egyezmény (célja a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása) Nyilatkozat az erdőkre vonatkozó elvekről (erdők fenntartható fejlődésnek megfelelő kezelése, alapelvek az erdők védelmével kapcsolatban)

Mérföldkövek a nemzetközi környezetjog történetében Az ENSZ a Riói Konferencia eredményeinek nyomon követése érdekében létrehozta a Fenntartható Fejlődés Bizottságát minden évben áttekinti a konferencián elfogadott egyezmények végrehajtását iránymutatást ad a kormányoknak a fenntartható fejlődés megvalósítására 2002 Johannesburg: Fenntartható Fejlődés Világkonferencia a Rió óta eltelt tíz évben bekövetkezett változások áttekintése – a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés terén számos előrelépés történt, de a környezeti szempontoknak a gazdasági döntések során való integrálása nem történt meg Végrehajtási Terv: a Riói vkonferencia záródokumentumának, a Feladatok a XXI. Századra (Agenda 21) végrehajtási terve Politikai Nyilatkozat: állásfoglalás, elvi meghatározása annak, mit tartanak a konferencia résztvevői a legfontosabbnak az elkövetkező időszakban

Fontosabb nemzetközi környezetvédelmi egyezmények 1971 Ramsar: egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről 1973 London: egyezmény a hajókról származó szennyezések megelőzéséről; 1973 Washington: egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat és növényfajok nemzetközi kereskedelméről 1979 Bonn: egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről 1979 Bern: egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről 1979 Genf: egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről 1985 Bécs: egyezmény az ózonréteg védelméről 1989 Bázel: egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról 1994 Szófia: egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről

A nemzetközi környezetvédelmi jog fontosabb alapelvei elővigyázatosság elve megelőzés elve fenntartható fejlődés elve szennyező fizet elv társadalmi részvétel a károkért való állami felelősség elve

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei Elővigyázatosság elve a megelőzés elvéhez képest a valószínűség távolabbi szintjén érvényesül; célja, hogy kockázat esetén megelőző jellegű döntéshozatallal biztosítsa a környezet magas szintű védelmét akkor alkalmazható, ha tudományos és objektív értékelés azonosítja egy jelenség, termék vagy eljárás feltehetően veszélyes hatásait lehetőséget ad védelmi intézkedések megtételére, anélkül, hogy ki kellene várni, hogy a kérdéses kockázat realitása és súlyossága teljesen bizonyossá nem válik pl: azt a hulladékot, amelyről (minősítés hiányában) még nem tudható, hogy pontosan milyen hatást fejt ki a környezetre, veszélyes hulladéknak kell tekinteni

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei Megelőzés elve az ismert és várható hatások elleni előzetes fellépést igényli a lehetséges káros környezet hatásokat a szennyezés forrásánál kell megszüntetni több szinten érvényesül: egyrészt – a jogalkotás szintjén – magát a jogrendszert kell oly módon felépíteni, hogy ezen elv valósággá váljon, másrészt – a jogalkalmazás szintjén – azt az alternatívát (tevékenységet, technológiát, eljárást, stb.) kell választani már a tevékenység tervezése során, amelyik nem jár, vagy kisebb veszéllyel jár a környezetre nézve pl: engedélyezés rendszere

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei Fenntartható fejlődés elve Környezet és Fejlődés Világbizottság „Közös Jövőnk” c. jelentése: „a fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” a fejlődés akkor fenntartható, ha a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenzió között az összhang biztosított

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei Szennyező fizet elve A szennyező fizet elve a maga ‘eredeti’ változatában alapvetően egy gazdasági alapelv. A közgazdaságtan elmélete dolgozta ki az 1970-es években azzal a szándékkal, hogy a környezeti szennyezések költségeit meg lehessen osztani az ipar és a fogyasztók között, s ezáltal a környezet állapotát a megfelelő, kívánt szinten lehessen tartani, egyben pedig az állam által a szennyezőknek nyújtott, ún. rejtett támogatásokat, amelyek torzítják a piaci versenyt, fel lehessen számolni. A szennyező fizet alapelve napjainkban alkalmazott formájában a környezetvédelmi politika egyik alapvető, iránymutató elve, amely voltaképpen azt mondja ki, hogy a szennyeződések megelőzésének, ellenőrzésének és felszámolásának költségeit a szennyező félnek kell viselnie.

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei Társadalmi részvétel elve a környezet védelme, fejlesztése, helyreállítása közös érdek, amelyben mindenki közvetlenül érintett, így a társadalom (állampolgárok és azok szervezetei) részvételi joga a döntéshozatal különböző szintjein a környezet védelmét szolgálja pillérei: információhoz való jog (aktív és passzív információhoz való jog) részvétel a jogalkotásban részvétel a közigazgatási döntéshozatalban, ellenőrzésben jogorvoslati jog, perlési jog

A nemzetközi környezetvédelmi jog alapelvei A károkért való állami felelősség elve megerősíti az állam szuverén jogát a természeti erőforrásai felett védi a károsult államokat, elismerve az államok kötelezettségét arra, hogy joghatóságuk, vagy felügyeletük alatti tevékenységek ne okozzanak kárt más állam környezetében így az államok nem csupán saját tevékenységükért felelősek, hanem mindenkiért, aki felett felügyeleti joguk van

A környezethez való jog ENSZ 1972 Környezetvédelmi Világkonferencia: „Az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez egy olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget, ugyanakkor pedig ünnepélyes kötelezettsége, hogy e környezetet a jelen és jövő nemzedékek számára megóvja és javítsa”. 1992 Riói Nyilatkozat: „Az emberek állnak a fenntartható fejlődés középpontjában. Joguk van az egészséges és produktív életre a természettel harmóniában”. Elemei: egészséges környezethez való jog biztonságos környezethez való jog zavartalan környezethez való jog esztétikus környezethez való jog

Az Unió környezetvédelmi joga Az Alapító Szerződések ESZAK-t létrehozó Párizsi Szerződés (1951. ápr.18.-1952. júl.25.) EGK-t (EK) létrehozó Római Szerződés EURATOM-t létrehozó Római Szerződés (1957.márc.25-1958.jan.1.) Az Európai Közösségeket létrehozó alapító szerződések eredetileg nem tartalmaztak a környezetvédelemre vonatkozó célkitűzéseket, sem egyéb, a környezeti politikával foglalkozó rendelkezéseket.   Mivel az EK-nak nem volt közösségi szintű környezeti politikája, így a tagállamok a környezeti problémákra önállóan, egymástól függetlenül igyekeztek megoldást találni. A környezetszennyezés határokat nem ismerő volta, valamint az eltérő környezetvédelmi előírások okozta kereskedelem-korlátozó hatások érlelték a közösségi fellépést, amihez az ENSZ 1972-ben „Az ember és a környezet” címmel Stockholmban rendezett konferenciája – a nemzetközi szintű környezetvédelmi együttműködés első nagy állomása – is hozzájárult.

Az Unió környezetvédelmi joga Környezeti politika és fellépés kialakulása: kifejezett szerződési felhatalmazás nélkül EK Szerződés 100.cikk - tagállamok eltérő környezetvédelmi előírásai termékek-tagállamok közötti kereskedelem létesítmények – költségeken keresztül versenytorzító hatás EK Szerződés 308. cikk 100. cikk A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését.   308. cikk Ha a Közösség fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a közös piac működése során a Közösség valamely célkitűzése megvalósuljon, és e szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghozza a megfelelő rendelkezéseket.

Az Unió környezetvédelmi joga Egységes Európai Okmány (1986) Lényeges változások: a környezeti politika Alapszerződésbe való beemelése, így közvetlen jogalapot teremtett a közös környezetpolitikai intézkedések számára a közösségi törvényhozás jogkörébe tartozik mindazon kérdések szabályozása, amelyek: a környezet állapotának védelmét, fenntartását, javítását szolgálják védik az emberek egészségét biztosítják a természeti erőforrások ésszerű használatát a legkisebb szigor klauzulájának megjelenése szubszidiaritás alapelve: az Európai Közösség szintjén csak akkor hozhatók környezetvédelmi intézkedések, ha a célok valamilyen okból nemzeti, vagy regionális szinten hozott intézkedésekkel nem valósíthatók meg, vagy a közös fellépés hatékonyabban megvalósítható

Az Unió környezetvédelmi joga Maastrichti Szerződés (1992) a szerződés preambuluma kiemeli a környezetvédelem integrációs szerepét (a környezetvédelem integrációs szerepe a Szerződés preambuluma alapján abban jelenik meg, hogy a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi haladást a környezetvédelem feltételei között kívánja elősegíteni) a Közösség céljai közé emeli a fenntartható fejlődést a szubszidiaritás általános elvvé válása („A Közösség az e szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül jár el. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. A Közösség intézkedései nem léphetik túl az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.”) a Szerződés bővítette a Közösség környezeti politikai hatáskörét is, amikor kiterjesztette a közösségi cselekvést a földrendezési politika, a város-és vidéktervezés, valamint az energia-politika kérdéseire

Az Unió környezetvédelmi joga Amszterdami Szerződés (1996) jegyzőkönyvet csatolt az Európai Közösséget alapító szerződéshez a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról integráció elvének erősödése (az integráció alapelvét beemelte a Közösség céljainak eléréséhez szükséges politikákat és tevékenységeket felsoroló 3. cikk rendelkezései közé) egyszerűsítette a környezetvédelmi aktusok döntéshozatali rendszerét

Az Unió környezetvédelmi joga Nizzai Szerződés (2001) Lisszaboni Szerződés (2007) kimondja: az Unió célkitűzései közé tartozik Európa fenntartható fejlődésének elősegítése megerősíti, hogy a fenntartható fejlődés kiemelten fontos célkitűzést jelent az Unió külkapcsolatainak alakítása során is a környezet minőségének megőrzése és védelme mellett annak javítását is hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés következtében a magas fokú környezetvédelemhez való jog az európai uniós polgárok alapjogának minősül további újdonsága az éghajlatváltozás fogalmának beemelése az Európai Unióról szóló Szerződésbe, rámutatva ezzel a jelenség kiemelkedő fontosságára tagállami és közösségi szinten egyaránt

A hazai környezetvédelmi jog története Széttagoltság, az egyes környezeti elemek elkülönült védelme 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény célja A törvény hatálya Alapfogalmak A környezet védelmének alapelvei Az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás Felelősség Együttműködés Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól II. Fejezet A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME ÉS AZ ELEMEKET VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK A környezeti elemek egységes védelme A föld védelme A víz védelme A levegő védelme Az élővilág védelme Az épített környezet védelme Veszélyes anyagok és technológiák Hulladékok Zaj és rezgés Sugárzások Közös szabályok

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól III. Fejezet A KÖRNYEZET VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ ÁLLAMI TEVÉKENYSÉG Az állam környezetvédelmi tevékenysége Az Országgyűlés környezetvédelmi tevékenysége A Nemzeti Környezetvédelmi Program A Kormány környezetvédelmi tevékenysége A környezetvédelemért felelős miniszter feladatai A környezetvédelem érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél Országos Környezetvédelmi Tanács

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól IV. Fejezet A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI V. Fejezet A KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK MEGALAPOZÁSA A környezetvédelem tervezési rendszere A Nemzeti Környezeti Térinformatikai Rendszer Környezetvédelmi információs rendszer és tájékoztatás Környezeti adatok bejegyzése egyéb nyilvántartásokba Környezetvédelmi kutatás, műszaki fejlesztés Környezeti nevelés, képzés, művelődés

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól VI. Fejezet A KÖRNYEZETVÉDELEM GAZDASÁGI ALAPJAI Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat Települési önkormányzati környezetvédelmi alapok A környezet használata után fizetendő díjak Környezetterhelési díj Igénybevételi járulék Termékdíj Betétdíj

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól VII. Fejezet A KÖRNYEZETVÉDELMI IGAZGATÁS A környezetvédelmi igazgatás Adatkezelés A környezetvédelmi hatósági együttműködés A környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése Előzetes vizsgálati eljárás, előzetes konzultáció A környezeti hatásvizsgálati eljárás Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás Határozatok Az egybefoglalt környezethasználati engedély A környezethasználat bejelentése Környezetvédelmi felülvizsgálat A környezetvédelmi teljesítményértékelés A felülvizsgálat és a teljesítményértékelés közös szabályai Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) Változás-bejelentési kötelezettség, ellenőrzés Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minősítése Határértékek A környezetvédelmi közigazgatási szervek hatósági eljárásának különös szabályai Szakértői tevékenység Végrehajtható határozatok Eljárási költségek Felügyeleti díj

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól VIII. Fejezet A NYILVÁNOSSÁG RÉSZVÉTELE A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN A környezetvédelmi egyesületek jogai IX. Fejezet FELELŐSSÉG A KÖRNYEZETÉRT A jogi felelősség általános alapja Közigazgatási jogi felelősség Kártérítési felelősség Környezetvédelmi bírság Környezetvédelmi megbízott Az ügyész szerepe a környezetvédelemben X. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Ellenőrző kérdések 1. Hogyan határozná meg a környezetvédelem fogalmát? 2. Milyen okok vezettek nemzetközi viszonylatban a környezet jogi védelmének kialakulásához? 3. Mit jelent a fenntartható fejlődés elve? 4. Említsen két fontosabb nemzetközi környezetjogi elvet és fejtse ki ezek tartalmát! 5. Mit jelent az Európai Unió jogában a szubszidiaritás elve és a legkisebb szigor elve?